Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
1981. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KOSÁRLABDÁBAN A Magyar Kosárlabda Szövetség és a Taurus Gumigyár Nyíregyházi Gyáregysége december 19. és 21. között Nyíregyházán rendezte meg a mini kosárlabda országos döntőt Nyolc leány- és nyolc fiúcsapat mérkőzött a magyar mini kosárlabda-bajnoki címért. A Szolnoki VSI leányegyüttese, mint a Keleti csoport győztese vett részt a döntőn. A sorsolás az elődöntőben nehéz ellenfelekkel hozta össze a sportiskolásokat. Fordulatos, küzdelmes mérkőzések során a lelkes szolnoki gárda sikeresen vette az akadályokat és a döntőbe jutott. Ott az MTK-VM együttesével játszottak, és színvonalas, helyenként drámai mérkőzésen, okosabb, fegyelmezettebb játékkal győztek, elnyerték a bajnoki címet és a vele járó díszes serleget. A szolnokiak eredményei, elődöntő: SZVSI—Sopron 54:36, SZVSI—Bp. Vasas Izzó 54:40, SZVSI—Pécsi SÍ 66:44. A döntőben Szolnok városi Sportiskola—MTK-VM 73:60. Az országos döntő legjobb kijzépjátékosának és legjobb dobójának ítélt különdíjat Molnár Katalin kapta, 57 pontot gyűjtött, és a legképzettebb centernek bizonyult. Különdíjat kapott a csapat edzője is. Végeredmény. — Országos bajnok a Szolnok városi Sportiskolái, 2. MTK-VM, 3. Pécsi Sí, 4. Bonyhádi MTE. A csapat tagjai, álló sor, balról jobbra: Kovács Zita, Nagy Ildikói, Káplár Éva, Murvai Árpád edző, Molnár Katalin, Treffler Györgyi, Kurucz Anita. Guggolnak balról jobbra: Kiss Krisztina, Rontó Anikó, Vas Gabriella csapatkapitány, Csák Magdolna, Selmeczi Ildikó, Darázs Lili. Országos bajnokok a sportiskolás lányok A Hábensusz kvartett Négy testvér egy csapatban Szépen és jól „muzsikálnak” A zenei életben a négv énekhangra vagy négv hangszerre írt művet és az ilyeneket megszólaltató művészegyüttest — amely leggyakrabban vonósnégyes — olaszul kvartettnek nevezik. A Kunszentmártoni TE területi bajnokságban szerepolő labdarúgó-csapatában az őszi forduló végén, már négyen játszottak a Hábensusz testvérek közül. A sporttörténetben is ritkaság, hogy egy csapatban, egyszerre, négy testvér látszik a zeneművészetből kölcsönvett kifejezésnek is azért találó, mert ők négyen meghatározói a KuTE játékának. Mint egy vonósnégyes, ők lennének hivatottak a legszebb hangokat kicsalogatni a hangszerekből, magasfokon bemutatni tudásukat, rájuk vár a feladat, hogy szénen és jól ..muzsikáljanak”, vezéregyéniségei legyenek a csapatnak. Mind a négyen tehetségesek, üresek, rajongói a labdarúgásnak. Nem születtek zseninek, az élet formálta őket azzá, amivé lettek. Hábensusz Róbert, a családfő nehéz körülmények között nevelte gyerekeit. — Örökbefogadott gyerek voltam. Hányt vetett a sors. Nagykőrösön cselédeskedtem, később ipari tanuló lettem, de négvosztállyal nem sokra vittem. Segédmunkásként is dolgoztam, aztán 1954 óta főzőmester és takarmányos vagyok. Pankotáról 1962-ben költöztünk a Hoki Állami Gazdaságba. Tíz gyerekkel érkeztek Kunszentmárton mellé — három lány és hét fiú —, s mint kiderült, ez meghatározó volt a hét fiú életeiben. Sándor, aki a ,,karmesteri pálcát” is kezeli, hiszen csapatkapitány, így emlékszik, a régi i^kre: — A lakásunk mellett volt a futballnálya, mindenünk volt, vonzott a foci. Jóska bátyám kezdte, az állami gazdaság csapatában védett, de kétszer is megsérült és abbahagyta. Megtörtént, hogy egyedül is kint maradtam a pályán rugdosni a labdát. Feri is szívesen emlékszik vissza arra az időre. — Hétköznap és vasárnap állandóan játszottunk. Kunszentmártonból kerékpárral jöttek a srácok és csokoládémecceket vívtunk. Akkor kikopott a kapu előtere, de azóta már befüvesedett. De előbb tartsunk sorrendet. Sándor 26 éves, nyolc éve játszik. A Pannónia mosó- és kikészítő műhelyében dolgozik. — Az ifjúsági csapatban kezdtem és tizenhat éves koromban már a felnőttek közé kerültem a megyei bajnokságba. Középcsatárt játszottam, egyszer ki is estünk a megyei másodosztályba, majd visszakerültünk és 1977-ben leigazolt a Szolnoki MÁV. Szolnokon mindössze fél évet játszott, mert behívták katonának, és a Bem SE csapatába került. — A két év alatt három porcműtéten, estem át. Az első után a néphadsereg válogatottjával szép három hetet töltöttünk Mozambikban. Érdekes, hogy egyszer sem rúgás után sérültem meg. Felugrottam fejelni, nyújtott lábbal leestem és már mehettem is a Sportkórházba. A leszerelés után több ajánlatot kapott, de nem fogadta el. — A sérülések miatt nem mertem vállalni és menyasszonyom is kunszentmártoni. Tavaly mire hazajöttem, már Feri és Laci is állandó csapattag volt. 4 — Rájuk épül a csapat, mindannyian rendesek, a legjobb edzéslátogatók pedig valamennyien fizikai dolgozók. Sanyi a csapat egyik legjobbja, annak ellenére, hogy az idén sok teher hárult rá. Helytállt a munkahelyén, a csapatban, az ifjúságiak edzője és lekötötte a nősüléssel járó temérdek gond is. Sokszor panaszkodott fáradtságra, de érthető, hiszen hajnali öt órára jár dolgozni. A Hábensusz gyerekek nincsenek elkényeztetve — vélekedett B. Tóth András edző. — Fél ötkor kelek, nagyon nehéz munkát végzek, naponta kétszáz mázsát kell megmozgatni, hogy teljesítsük a normát. Bizony előfordult, hogy edzésen, a megbeszélésen majdnem elaludtam — mondta Sándor. — Nagyon tésztásak a gyerekek. Naponta négy kilogramm kenyér fogyott el, ebédre ötven gombócot, főztem. Mis mindannyian itthon voltak, egy ágyban ketket aludtak most már csak egv fekszik egy ágyban — tenvezte meg édesanyjuk. Hát, elkenyesztetésről valóban nem beszélhetünk. Sándor a munkahelyét akkor is megkapta volna, ha nem futballozik. S mellette heti négy edzést vállal. Feri húsz éves, a Téglagyárban segédmunkás, de tovább tanul. Villanyszerelő szeretne lenni és gépkocsivezető tanfolyamra jár. — Szatmári József, aki az egyesület gazdaság vezetője tehetségeket keresett, előbb Sándort hívta játszani. Mikor 1974-ben Kunszentmárrtonba költöztünk, már könnyebb volt. Az iskola csapatában játszottunk, a serdülőkkel és az úttörőkkel B. Tóth András foglalkozott, az ifjúságiakkal pedig Cserháti Imre, akinek sokat köszönhetek. JSándar után én voltam a második a csapatban. — Miért megy most rosszul a játék? — Kevés a játékos. Hiúságiak ülnek a kispadra. Geller. Tóth M. abbahagyta. Hegedűs Garéz. Veres I., Tóth I., Tóth F.. és Pálinkás katona.László 18 éves, a BVM lakatosa, két éve játszik a csapatban — Megszeppent, amikor Törökszentmiklóson megtudta, hogy söpröhető lesz. Előtte ugyanis középcsatárt játszott, de szenvedett. Törökszentmiklóson aztán derekasan “helytállt — jellemezte B. Tóth. Zoltán 17 éves, asztalos ipari tanuló. Az ősszel játszott először az első csapatban. — Zoli talán a legtehetségesebb köztünk, még sokra viheti.“ Szerény,csendes természetű, nagyon jó adottságokkal rendelkezik — állapította meg róla Sándor. Sándor effébként napi esemény előtt áll. Ezekben a napokban nősül. A játékot azonban nem hagyja abba, ezt korábban megbeszélték a menyasszonyával. Úgy érzi szépen rendbejött a lába A Hábensusz család ezzel még nem teljes 14 éves Gábor most ötödikes, azért csúszott mert beszédhibás volt. Szeret futballozni, egyelőre azonban eltiltották, feyenge tanulmányi eredménye miatt. Imre pedig még csak 12 éves. A labdarúgók most pihennek, ffvűitik az erőt tavaszra. Január elején megkezdődik a felkészülés. Úgy tervezik, hogy tavasszal már Zoli is állandó csapattag lesz. Szükség van rá. Pataki István Az év ifjúsági sportolói Az év ifjúsági sportolója a lányoknál Temesvári Andrea (Budapest Spartacus). A kiváló teniszező az idén junior Európa-bajnokságot, ifjúsági Európa-bajnokságot és felnőtt magyar bajnokságot nyert többek között. Edzője édesapja, Temesvári Ottó. A Vörösmarty Gimnázium magántanulója. 2. Orosz Andrea úszó, a Bp. Spartacus versenyzője. A 100 méteres gyorsúszásban 58,40 másodperccel IBV és országos felnőtt csúcsot úszott. Ötszörös IBV-győztes, 400 méteren is országos csúcstartó 4:22.23 perccel. Edzője: Kiss László. 3. Boldi Katalin asztaliteniszező és Polgár Anna kajakozó. Bolvári Katalin serdülő Európa-bajnok csapatban és bronzérmes egyéniben. Első osztályú versenyző, második helyezett az ifjúsági rannglisán. Kitűnő tanuló. A Tolnai Vörös Lobogó SE versenyzője, edzője: Sáith Sándor. Polgár Anna IBV-győztes, az ifjúsági EB harmadik helyezettje, felnőtt magyar bajnok, az FTC versenyzője. Edzője: Kriuka József. A Budapesti Petőfi Gimnázium tanulója. Az év ifjúsági versenyzője a fiúknál Wladár Sándor. Wladár az idén is folytatta sikersorozatát Európa-bajnokságot nyert a 100 és a 200 méteres hátúszásban. Edzője: Széchy Tamás. Egyesülete az I. Dózsa. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulója. 2. Benecziki József atléta és Hlavati András súlyemelő. Bereczki 800 méteres síkfutásban ifjúsági Európabajnok. 1:46.17 perces csúccsal. Felnőtt válogatott. A Miskolci VSC versenyzője, MÁV műszerész edzője Schweickshardt Gyula. Hlavati a Budapesti Honvéd versenyzője, az ifjúsági EB-n. VB-n, szakításban második helyezést ért el. Edzők: Horváth József és Ambrus László. 3. Spránitz Gábor sportlövő a kisöbű sportpusika 60 lövéses fekvő versenyszámában ifjúsági Európa-bajnok, 598 körös teljesítménnyel. Az U. Dózsa versenyzője, edzője: Sándor Zoltán. A Néplap 52. heti totótippje 1. Brighton—Aston V. 1 1 x2 x 2. Everton—Coventry 12 12 12 12 3. Middlesb.—Leeds 1 x 1 x2 4. Southampton—Swansea 1 x x 1 5. Stoke—Liverpool x2 x2 x2 x2 6. W. Bromwich—Manchester U. 2 x x 2 7. West Ham—Ipswich 2 x 2 x 8. Bolton—Blackburn 12 12 12 12 9. Cardiff—Charlton T x“2 i x2 10. Newcastle—Sheffield x2 x2 x2 x2 11. Norwich—Luton 12 12 12 12 12. Rotherham—Derby 1 x x 1 13. Watford—Qupens Park x2 x 1 1 Pótmérkőzések: 2, 1> 1. 15 Fölnevelni és megtartani Sportrajongó és lokálpatrióta ismerősöm kiterítette elém a sportújság legújabb számát, s egy örökirónnal itt-ott keretezni kezdett a hasábokon. Néhány percen belül egész tarka lett az újság. — No, nézd csak! — bökött rá a bekarikázott részekre. Nevek voltak, magyar élsportolók nevei, közülük nem egy világklasszis. Közös tulajdonságuk — s ez volt a kiemelés oka — mindnyájan Szolnokon vagy Szolnok megyében kezdték pályafutásukat, de ez idő tájt valamelyik budapesti nagyegyesület színeiben versenyeznek. Válogatott vívó, röplabdázók, NB I-es focisták, két csapatra való vízilabdázó (köztük válogatottak), válogatott bokszoló, válogatott atléták... És folytathatnánk a sort, kézbe véve a másnapi, harmadnapi újságot. Igazi, érett tehetségek, akikben örömüket lelik szakosztályuk, egyesületük, sportáguk vezetői — és szurkolói is. — Idevaló létemre persze, hogy büszke vagyok rájuk — tette hozzá ismerősöm. — De azért még büszkébb lennék, ha egyikük másikuk neve után most is az állna, hogy — tudomis én — Sz. Vegyiművek vagy MÁV MTE, Lehel, Törökszentmiklós.Ez a fajta szurkolói számvetés tulajdonképpen könnyen felejthető lenne, ha nem lappangana mögötte némi igazság. Lássunk néhány példát. Másfél évtizeddel ezelőtt —■ B. Nagy Pál és társai idején — nagy híre, rangja volt a szolnoki vívósportnak. Több esztendő keserves munkája árán most ismét a legjobb vidéki vívó szakosztály lett a MÁV MTE-é. Első osztályba jutott a kardcsapat, egy ifjú kardozó korosztályos magyar bajnokságot nyert, s több szolnoki vívó tagja a különböző válogatott kereteknek. (Ketten korosztályukban már nemzetközi klasszisnak számítanak — amennyiben a magyar vívás a világ élvonalába tartozik.) A szakosztály és az egyesület vezetősége mégsem lehet boldog maradéktalanul — egy-két év és a tehetséges fiatalok érettségi után elmennek Szolnokról. Már tucatnyi nagy egyesület tett nekik ajánlatot: továbbtanulás, munkahely, és — természetesen — töretlen sportkarrier biztosítva. Mint kész versenyzők mennek el Szolnokról. Csapatjátékokban egyetlen igazán stabil elsőosztályú együttese van a megyeszékhelynek, amely lakóinak számát tekintve az ország tizenkettedik legnagyobb városa. A Vízügy SE vízilabdacsapata , amelynek az elmúlt évtizedekben „nyújtott” kiváló nevelő teljesítményéért bízvást odaadhattak volna egy külön bajnoki aranyérmet. Tény mindenesetre: Szolnokra soha nem jött „kész” vízilabdázó, annál többen mentek, nem is akármilyenek. (Volt a közelmúltban olyan válogatott keret, amelyben csak Szolnokról elszármazott kapusok voltak), így, azután a Vízügy SE immár évek óta kivívja magának a középmezőnyben a megtisztelő „tehetséges fiatal, sokat ígérő” együttes címet. Aztán idény végén, az átigazolási időszakban csikorgatják a fogukat a vezetők, már megint elment két jó képességű kulcsjátékos. Más sportágakat is megnézhetünk, közelebbről, s aligha bukkannánk vigasztalóbb adatokra. Legföljebb furcsább összetételűekre. Például: az imádott, és sokszor elátkozott foci esetében. Miközben a MÁV MTE labdarúgó-csapatának gerincét máshonnan igazolt játékosok alkotják, addig az NB I-ben tucatnyi jó képességű szolnoki nevelésű, származású játékos rúgja a labdát. Nem kell hozzá látnoki képesség: a mostani gárdában is van két sajátnevelésű játékos, akiket hamarosan nagy egyesületek fognak „megkörnyékezni”, ha eddig még nem tették meg. Meglehet, túlságosan leegyszerűsített így a kép, s mindehhez sok mindent hozzá kellene tenni, hogy teljes legyen, kezdve a megye sporthagyományaitól, a megyeszékhely gazdaságföldrajzi helyzetén át az oktatási továbbtanulási lehetőségekig. Nem szólva a magyar sport sokat emlegetett főváros-centrikusságáról, amely nem sorscsapás ugyan, de ténynek nagyon is tény. Bár — újabban — örvendetesen gyarapszik azoknak a városoknak, egyesületeknek, — sőt: sportágaknak — a száma, amelyek eredményeikkel cáfolni látszanak a fővárosnak magyar élsportban betöltött szinte abszolút szerepét. A súlyemelésnek az atlétikának, a kerékpározásnak, s még néhány sportágnak meghatározó vidéki bázisai vannak. Nyíregyházán szervezett, magas szintű teniszélet zajlik, Zalaegerszeg röplabdafellegvár lett a saját erőből, Salgótarján az ökölvívásban dominál, Veszprém, Szeged, Tatabánya, Debrecen a kézilabdában jeleskedik. Lokálpatrióta és sportrajongó ismerősöm föntebb idézett mondataiban természetes vágy fogalmazódott meg: ne csak tehetségeket fölfedező, fölnevelő egyesületeink legyenek, de legyünk képesek megtartani is a tehetségeket, esetleg még a legnagyobbakat is. Bár — igaz — ez nem egyszerű sportszervezési, irányítási kérdés, sőt nem is biztos, hogy „csak” sportpolitikai kérdés. Szabó János Tibi elégedett A túrkevei vezetők nem rejtették véka alá, hogy az úttörő-olimpia országos birkózódöntőjében legalább egy aranyérmet várnak, de kettő sem lett volna elképzelhetetlen. Az egyik esélyesnek a 49 kg-os súlycsoportban Jakab Tibort tartották. A döntők előtt egyik edzője, Kispéter Tibor így jellemezte Tibit: — Energikus, erőteljes, célratörő versenyző, a felnőttekhez hasonló felfogásban birkózik. Az egyik legnagyobb esélyesünknek tartjuk, bár a döntő előtt a betegség visszavetette a felkészülésben. De ennek talán nem lesz jelentősége. Az eredményből ítélve mégis lett, mert Tibi az előtte végzett két versenyzőtől vereséget szenvedett. Ő azonban másképp látta az esélyeket. — Első helyet vártak tőlem, de én csak a dobogó valamelyik fokára számítottam, mert tudtam, hogy vannak nálam erősebbek. örülök a harmadik helynek,tavaly második voltam. — Hogyan lettél birkózó? — Az unokatestvérem, Jakab Zoltán, aki most serdülő válogatott, hat éve hívott. Akkor Kiss Kálmán bácsi volt az edzőm, és a mozi helyiségében birkóztunk. Szeretem ezt a sportot, mert erősít. Jakab Tibi a Kossuth L. úti Általános Iskola nyolcadikos tanulója. Átlag osztályzata négyes. Jövőre a Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakközépiskolában folytatja a tanulást. A karácsonyfa alatt szépen csillog a bronzérem is. <pi.>