Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
4 Hivatás és humánum Házigondozás Mi legyen azzal az idős emberrel, aki teljesen egyedül él, jórészt ágyhoz kötve, magát önállóan ellátni nem tudja? Mi legyen vele, ha eléri azt a kort, amikor még a napi tej, kenyér megvásárlása is nagy gondot jelent, mert megszédülhet, eleshet az utcán, mert nem bírja a sorbanállást, vagy éppen mert aznap reggel egyszerűen képtelen felkelni és felöltözni. A környezet, a szomszédok sajnálkozására mindenképpen számíthat. „Szegény X néni!”, mondják majd, „hogy így kell kínlódnia!” „Nem élet az ilyen”, bólint rá egy melegszívű emberbarát, „jobb lenne neki már ...” És sokan megjegyzik, hogy miért nem viszik őket szociális otthonba, ahol ugye mégiscsak ... A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Köztudott, hogy a szociális otthonok férőhelyeinek száma jóval kevesebb mint a jelentkezőké. Ám ennél is fontosabb: az az idős ember, aki segítség nélkül önmagát nem tudja ellátni, még nem magatehetetlen. Szívesebben maradna otthonában, régi megszokott környezetében, ha valaki segítené őt napi teendői ellátásában. Az ilyen idős emberek segítésére alakult meg sok településen a tanácsok szociálpolitikai csoportjainak szervezésében a házi szociális gondozói hálózat, a hatvanas évek végén. „Szolgáltatásukat” bárki igénybe veheti, aki öregkorára teljesen egyedül maradt, s már nem tudja magát ellátni. Ez a szolgáltatás kisnyugdíjasok, járadékosok esetében díjtalan. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert akik a gondozónők segítségét kérik, többnyire kevés pénzből, nehéz szociális körülmények között élnek. A házi szociális gondozónő feladata mindaz, amit gondozottja egyedül nem képes elvégezni. Tehát bevásárol, gyógyszert vált ki ,postára, könyvtárba megy, ebédet hoz, rendet rak, fürdet... és így tovább. A hálózatban egyaránt dolgoznak hivatásos és tiszteletdíjas gondozónők. Aki a gondozást főfoglalkozásként választja, szerencsés, ha rendelkezik ápolónői oklevéllel, vagy egyéb középfokú egészségügyi végzettséggel. Ez esetben ugyanis 3000— 3700 forint a fizetése. Ha szakképzetlen, 2700—3000 forint körül keres. Tiszteletdíja is gondozónőneki általában nyugdíjasok, vagy, gyesen lévő kismamák jelentkeznek. Ők többnyire ebédet visznek legalább öt helyre, vagy elvállalják egy idős ember gondozását. Havi illetményük: 1000 forint. A szerény fizetés főként a hivatásos gondozónők esetében okoz problémát. Egyre nehezebb új munkatársakat találni, a fiatalok keveslik a pénzt, s a „kötetlen” munkaidő sem csábítja őket. Egy hivatásos gondozónő a legjobb esetben is 3—4 idős embert lát el, ám van olyan eset is, amikor 10—12 gondozottal kell törődnie. Ilyenkor nem mindig elég a napi nyolc óra, hogy feladatait hiánytalanul, lelkiismeretesen ellássa. Mert a napi 20—30 forint értékű bevásárolnivalókért (öt deka felvágott, fél liter tej, egy szelet hús) ugyanúgy sorba kell állnia, mintha egész hónapra való elemózsiát vásárolnia, és lehet, hogy mindezek után még szemrehányásokkal is fogadják: „Hol járt ennyi ideig? Már úgy vártam!” És minden helyen „úgy” várják. Mert a gondozásra szorulónak sokszor a gondozónő a barátja, rokona, bizalmasa — az egyetlen szál, ami a külvilághoz köti. Igaz, hogy a gondozónői foglalkozást (szinte az egyetlen megbecsülésként) hivatásként tartják. Az is. Hit, felelőség, szeretet nélkül semmiképp sem lehet ezt a munkát jól végezni. Érdemes lenne elgondolkozni azon, mit lehetne tenni a házi szociális gondozónők munkafeltételeinek javításáért, jobb anyagi megbecsülésükért. Nem lehetne-e például aszerint, hogy hány idős embert gondoznak, valamilyen kiegészítő juttatást nyújtani, munkahelyi pótlékot megállapítani? A házi szociális gondozás — mint, ahogy azt már többször is elmondták a tanácsi illetékesek — ha nem is végleges megoldás, de nagyon fontos szerepe van a szociálpolitikai teendők sorában. Átmenetileg megoldja a szociális otthoni elhelyezésre váró elhagyott idős emberek gondjait. Félő, hogy már csak egy ideig. Mert egyre kevesebb az új jelentkező, s egyre több gondozónő közeledik a nyugdíjkorhatár felé. A segítséget kérő, gondozásra szoruló idős emberek száma viszont növekszik ... Németh Szilvia Balettintézet Kedvezőbb feltételek Új székházba költözhet néhány év múlva az Állami Balettintézet. A napokban kijelölték a helyét. A Nyár utca—Klauzál utca—Wesselényi utca által határolt telken emelkedik majd az új, impozáns épület. Az építkezés kivitelezésével — a BUVÁTI tervei alapján — a MÜBER-t bízták meg. Mint Dózsa Imre, a balettintézet igazgatója elmondta: a több mint 250 növendék a jelenleginél lényegesen kedvezőbb feltételek között készülhet majd hivatására. Megfelelő környezetet kap az alapítása — 1950 — óta állandóan vándorló intézet: megszűnik az az áldatlan állapot, amely szerint a gyerekek a Népköztársaság útján és a Kazinczy utcában gyakorolnak, a diákotthon pedig a Gellért rakparton van. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jászberényben Új iskola „születik” Jászberényben, a Bajcsy- Zsilinszky út bejáratánál elkezdődtek azok a tereprendezési munkák — a földgyalulás, a kiásott föld szállítása, — amelyek már biztosra jelzik, hogy a városban új általános iskola építésével enyhítenek az egyre jobban szorító, tanteremhiány okozta gondokon. A tizenhat tantermes általános iskola tanácsi beruházásban, HAJDÚVÁZ szerkezetekből készül, az Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében, mintegy 60 millió forint költséggel. A város egyik olyan sűrűn lakott területén épül, ahol többszintes társasházakból álló, újabb lakótelep terjeszkedik. A háromszintes iskola 16 tantermén kívül kap 4 napközis foglalkoztató termet, korszerűen felszerelt műhelyszobákat. Eredményesen segíti majd a testnevelést az 540 négyzetméter alapterületű, tornaszerekkel gazdagon ellátott tornaterem és a tágas sportudvar. A tanulók kulturált étkeztetésének feltételeit teremti meg és a szülők munkáját könnyíti majd az ugyancsak korszerűen felszerelt melegítő konyha és a 120 személyes étterem. A kivitelező ígérete szerint az új általános iskola tantermi szárnya az 1983— 84-es tanév elejére elkészül, az év végére pedig a tornatermet, a játék és sportudvart is átadják rendeltetésének. I. A. Madárvárta A Magyar Madártani Egyesületnek Csongrádban Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Pusztaszeren működik helyi ornitológiai csoportja, szakköre. A pusztaszeri szakkör tagjai a tömörkényi természetvédelmi területen az idén tavasszal egy elhagyott, üres tanyaépületet kaptak, amelyben madárvárat rendeztek be. A lakott településektől távol eső tanyából jól megfigyelhetők a hazánkon átvonuló, illetve a tömörkényi tavakon, vadvizeken költő madarak mozgása, fészekrakása, a fiókák nevelése. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal dél-alföldi felügyelőségének szakmai irányításával főleg fiatalok, középiskolás diákok kapcsolódtak be a megfigyelésekbe. „Haditanács” a Borsában Mit főzzünk holnap? Naponta 200 adag ebéd készül a jászalsószentgyörgyi Borsa étteremben, forgalma havi százezer forint körül alakul, ital nélkül. A konyhaszemélyzet szakképzett, ízletes főztjükért szívesen visszatér a vendég, aki egyszer evett már belőle. Naponta összeül a „haditanács” Kovács Ernő üzletvezetővel, megbeszélik a másnapi ételsort. Egy ilyen megbeszélésen kaptuk őket „lencsevégre” a napokban. 1982. ÁPRILIS 29. adták a dik, az Amikor lezajlott a második Budapesti Tavaszi Fesztivál, a résztvevő külföldieknek átrendezők a harma- 1983. évi fesztivál programját. Tulajdonképpen nem nagy ügy ez, hiszen így szokták a világnak bármely táján, ahol komolyan foglalkoznak idegenforgalommal. Mégsem jelentéktelen, hiszen nálunk az ilyesmi még újdonságszámba megy. örvendetes, hogy idegenforgalmi propagandánk ma már eléri a nemzetközi szintet. Ezt pedig nemcsak mi mondjuk — olykor túlzásba vitt önelégültséggel —, hanem (többek között) olyan rangos fórumon állapították meg, mint a nyugatberlini nemzetközi turistabörze volt február végén, március elején. A résztvevő 114 ország kiállítói között is előkelő helyet foglalt el Magyarország. Vendéghívogató prospektusainkat, ismertetőinket „vitték, mint a cukrot”, kevésnek bizonyult a sok ezer Balatoni kalauz, a magyar ételreceptek gyűjteménye és a zenei programfüzet. Ebből pedig könnyű leszűrni azt a következtetést, hogy elsősorban a „magyar tenger”, a Liszt, Bartók, Kodály nevével fémjelzett zene, no és természetesen a jóhírű magyar konyhaművészet vonzza ide a turistákat. A három „vonzerő” közül a második mindenesetre azt is bizonyítja, hogy tűnőben van a régi kép: külföldön már nemcsak a pusztai vadromantika országának képzelik el hazánkat. Sokat tett ennek érdekében az idegenforgalmi propaganda. Például azzal, hogy óriási példányszámban küld különböző ismertetőket világnyelveken Európa és más földrészek számos városába, utazási irodájához, szállodájába, szinte mindenhová, ahol megfordulnak az utazni szerető emberek. Tavaly tíz és fél millió külföldi turista járt Magyarországon, a világturizmusból 3,4 százalék, az idegenforgalmi bevételekből pedig fél százalék volt a részesedésünk. A két adat közti különbség azt is mutatja, hogy az elmúlt években túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított a magyar idegenforgalom a számoknak. Mármár „idegenforgalmi nagyhataloméként emlegették egyesek hazánkat, csupán azért, mert az ide érkezők számát mind több millióban lehetett mérni. A tapasztalatokból azonban most leszűrték a megfelelő tanulságot: mindinkább valódivá, a nemzetközi mércével mérhetővé kell tenni a turizmust. Mit és kinek hirdessen hát az idegenforgalmi propaganda? Vannak külföldiek, akik még alig-alig hallottak valamit Magyarországról, s ha (talán éppen ezért) ide akarnak látogatni, minden érdekli őket, ami előre olvasható, hallható, látható. Másokat a népművészet érdekel vagy éppen a sokat vitatott „posta”, esetleg a cigányzene vagy az ételek-italok. Ismét mások a csendesebb vidékekre vágynak, régi kultúrák emlékeit keresik. Akadnak olyanok is, akiket lovastúrák, vadászatok csábítanak hazánkba. Mindezeket a kívánságokat — és még sok mindent — ki tudja elégíteni Magyarország. Ehhez azonban megfelelő propagandára van szükség. Például olyanra, amely bemutatja egy-egy táj, város, megye szépségeit és érdekességeit. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal éppen ennek érdekében ír ki pályázatot minden évben városismertetőkre. Százezres példányszámban adnának ki ismertetőket és — bármely hihetetlen — nincs elég pályázó, bár az OIH 25—50 százalékos támogatást ad e nyomtatványok, prospektusok megjelentetéséhez. Nem szólva arról, hogy mekkora haszonnal jár egy-egy megyének, városnak, ha a többnyelvű prospektusból szerzett ismeretek nyomán sokszorosan több turista látogat oda. Természetesen — s ebben az idegenforgalom valamennyi szakembere egyetért — a legjobb propaganda a személyes tapasztalat. Aki már járt Magyarországon, itt szerzett élményeit elmeséli rokonainak, ismerőseinek. A jókat is, a rosszakat is. Ha több a jó, gyarapodik az idelátogatók száma. A már említett nyugat-berlini idegenforgalmi világtalálkozón például igen sokan szívesen emlékeztek vissza hazánkban nyert tapasztalataikra. De közülük is számosan kifogásolták a vendéglátóipari kiszolgálást és a tisztaság hiányát. Nem szabad általánosítani, de tény, hogy például a sok, vendéget „megvágni” akaró, udvariatlan felszolgáló akkora ellenpropagandát fejt ki, amit nehéz ellensúlyozni. Évről évre fejlődik az idegenforgalmi propaganda, mert egyre több valódi élmény, látnivaló áll mögötte. Lényegesen csökkent, és az Sdén tovább csökken a korábban krónikus szálláshelyhiány, épülnek az új szállodák. Mind több az olyan kulturális esemény — a tavaszi fesztiváloktól a késő őszi zenei eseményekig —, amire szívesen jönnek ide külföldiek. Javulnak az ismertetők is, noha még mindig visszatérő panasz, hogy a különböző nyelvű anyagok egy részében sok a nyelvhelyességi hiba. Újabban Budapesten már telefonon is kaphatnak gyors információt az ide érkező turisták. Gyorsan bevonult a köztudatba a Tourinform 179-800-as telefonszáma, de a tapasztalatok szerint még mindig túlnyomó többségben magyarok veszik igénybe az ötnyelvű információs szolgálatot Ami önmagában egyébként nem baj, mert a magyar turista is vendég, amint kimozdul a lakóhelyéről. Úgy is mondhatjuk: egyszerre vendég (a helybeliek, elsősorban a turizmussal és vendéglátással hivatalból foglalkozók számára) és házigazda a külföldiekkel szemben. Megtörténik, s a nyári idegenforgalmi idényben nem is ritka eset, hogy saját tapasztalatai szerint informálja alkalmi lakóhelyén, a Balaton-parton vagy más üdülővidéken a külföldit. S ha jól érzi magát, ha udvariassággal, vendégszeretettel találkozik, annál lelkesebb propagandistája lesz az üdülőhelynek. Túl azon, amit — mert büszkén mondhatjuk, hogy ez általános — hazafias kötelességének tekintve az ország jóhírének terjesztését, úgyis megtesz. Az év vége felé Budapesten tartja ülését a nemzetközi turistabörze tanácsadó testülete. Elismerése ez a magyar idegenforgalmi propagandának. S nem utolsósorban annak, ami mögötte van: a mind kulturáltabb vendégfogadásnak. Várkonyi Endre Memcsak a „gulasch” a „ zsohikos”... _____________________ __ • I Vendéghívó vendégvárás