Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
ára: 1,40 forintSZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxiv. évf. 15. sz. 1983. január 19., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Távol a várostól Lehet-e olyan életkörülményeket teremteni a falvakban, amelyek jobbá teszik az ott lakók helyzetét? A kérdés nem újkeletű, évek óta vita folyik e körül. Legutóbb Kecskeméten rendeztek országos elméleti tanácskozást a falu szocialista átalakulásának jellemzőiről. A tanácskozáson a falu gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésének tapasztalatairól, problémáiról és lehetőségeiről folytattak eszmecserét tudósok, téeszvezetők, tanácsi irányítók, pártfunkcionáriusok és falun dolgozó értelmiségiek. A mai falu ma már össze sem hasonlítható azzal a régivel, amelyről azt állítottuk, hogy „az isten háta mögött” él. Nem mozdulatlan, elszigetelt világ többé a falu, átrétegeződött a társadalma, változott a családok életmódja. Még nem is olyan régen, 1960-ban az aktív keresők 38,5 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1980-ban ezek száma már 18,5 százalékra csökkent. De nem csak az ilyen adatok mondanak sokat, a kép is, amely a látogatót fogadja: a korszerű házak, a rendezett utcák, vízvezeték, csatorna, villany és sorolni lehetne hosszan. A változás nagy, de azért vannak még jócskán gondok. Ezek egyike például a kis településekről való tömeges elvándorlás. Főleg a fiatalok hagyják el nagy számban a falut. Ennek oka többek között, s erről gyakorta hallani különböző fórumokon, az az, hogy a falun élők közérzetét, hangulatát nagy mértékben befolyásolja az alapellátás minősége. Az, hogy mit lehet kapni a szövetkezeti boltokban, hogy megérkezett-e időben az áru, a városi üzletekkel egyidőben, hogy kielégítő-e az óvodai és az orvosi ellátás, van-e járda és hasonlók. Ezekről esik általában szó a falugyűléseken is, amelyek mint a közvetlen demokrácia fórumai, napirenden tartják a helyi feladatok megoldását és megnyerik hozzá a lakosság többségének cselekvő részvételét is. Erdei Ferenc azt hirdette, hogy eleve célvesztett falupolitika az olyan, amely a falun belül keresi a falu kérdéseinek megoldását. Ez így igaz, de valóság az is, hogy a falu életének jobbá tételét, a lakosság igényeinek kielégítését, a falu környezetének szépítését lényegében saját erejéből kell megoldania a településnek. És erre meg is van minden lehetősége, hiszen a lakóhelyszeretet ma mindenütt elevenen ható erő. A népfront a mozgatója ennek a cselekvő összefogásnak, hisz a népfrontbizottságok szervezik mindenütt a falugyűléseket, amelyeken nem csak a jövőt tervezik, de a múltat is elszámoltatják: mi valósult meg, mi még a tennivaló? « ... „. A kis települések jövőjéért sokat tehetnek és tesznek az értelmiségiek. Jelenleg a falvakban mintegy nyolcvanezer diplomás él: pedagógus, orvos, agronómus, mérnök, jogász. Ők munkájukkal, szerepvállalásukkal, támogatásukkal előmozdíthatják a település további fejlődését, a szocialista falu új arculatának kialakítását. L 6. A Szovjetunió és az NSZK legfőbb céljának a béke megőrzését tekinti Andrej Gromiko folytatta tárgyalásait Bonnban Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere tegnap folytatta tanácskozásait a nyugatnémet vezetőkkel. Tárgyalt Helmut Kohllal, az NSZK szövetségi kancellárjával, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel, valamint Willy Brandttal, az SPD és Franz Josef Strauss-szal, a CSU elnökével. A szovjet diplomácia vezetője tegnap Bonnban találkozott a sajtó képviselőivel is. A Szovjetunió és az NSZK álláspontjában mind a közép-hatótávolságú fegyverekkel, mind a hadászati fegyverzetekkel kapcsolatban vannak „érintkezési pontok” és „eltérések” — jelentette ki a nagy érdeklődéssel kísért sajtóértekezletén Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. — Túlzás lenne azt állítani, hogy mostani tárgyalásainkon sikerült felszámolnunk ezeket az eltéréseket. A jelenlegi helyzetben azonban senki se vonjon le olyan végkövetkeztetéseket, amelyek pesszimista vagy optimista irányba mutatnak. Az ilyen problémákat nem lehet gyorsan megoldani, ehhez időre van szükség — vonta meg bonni tárgyalásainak mérlegét a szovjet külügyminiszter. Gromiko igen pozitívan ítélte meg azt a fejlődést, amely a két ország viszonyában zajlott le az 1970- es, moszkvai szerződés megkötése óta. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok jövőjét illetően is derűlátóan nyilatkozott, mivel a mostani megbeszéléseken is mindkét fél a kapcsolatok fejlesztéséért szállt síkra. — A Helmut Kohl kancellárral ma reggel lefolytatott eszmecserénk végén megkérdeztem őt, közölhetem-e a szovjet vezetéssel, hogy az NSZK kormánya az elmúlt évtizedhez hasonlóan a jövőbeni is az enyhülésért lép-e fel? Elégedetten állapíthatom meg, hogy kérdésemre egyértelműen „igenlő” választ kaptam a kancellártól — mondta Gromiko. Gromiko visszautasította azokat az egyes sajtóértékeléseket, amelyek szerint mostani látogatása a küszöbönálló nyugatnémet választás kapcsán valamelyik pártnak kedvez. — Nem azért látogattunk Bonnba, hogy egyik párt mellett és egy másik ellen lépjünk fel. Utunk cél(Folytatás a 2. oldalon) Irányít és adatokat rögzít Számítógép a diszpécser Kísérlet a szolnoki autóbusz-pályaudvaron Ha bekukucskálnak a szolnoki autóbusz-pályaudvar forgalomirányító helyiségébe— mint ahogy sokan, főleg fiatalok meg is teszik az utóbbi időben — kékeszölden villódzó képernyőt, billentyűsort, lyukszalagot láthatnak. Csupa olyasmit, amit a tévé számítógépekről szóló műsoraiból, folyóiratokból mint a jövő technikáját ismerhettük meg. Az itt látható felszerelés az SZDK, a „számítógépes diszpécserközpont”. Megalkotója a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedési tanszékének két munkatársa, akik a Volán Tröszt megbízásából foglalkoznak e témával. Az irányítóközpont feladata az autóbuszok menetrend szerinti indítása, érkeztetése, ezeknek az adatoknak a feldolgozása, egyszóval a buszpályaudvar forgalmának irányítása. A gép „lelke” a 64 ezer adat befogadására alkalmas memóriaegység, ezt szolgálják ki a „perifériák”, az olvasóegység, az érzékelő detektorok, a képernyő, a lyukasztó. Több évvel ezelőtt kezdődött a fejlesztés, a megoldások közben — a számítógéptechnika rohamos fejlődése miatt — többször is módosultak. A gép mai formájában képes az éves menetrend lyukszalagos feldolgozása alapján a szolnoki állomáson naponta érkező induló mintegy 320 járat forgalmi adatait rögzíteni, ezeket összegezni. Külön program segítségével a kapott adatok statisztikailag is értékelhetők — mint azt már ki is próbálták működtetni. Így „kiugorhat”, melyik az a járat, amely rendszeresen késik, mert az előírás szerinti menetidő kevés az adott útvonalra, de az is, hogy melyik sofőr „lazít” esetleg járat közben. A forgalomirányítók munkáját jelentősen könnyíti a számítógépes forgalomirányítás, hiszen mentesülnek a forgalmi napló igencsak időigényes, kézi vezetésétől. Emellett kevesebb emberrel látható el ez a tevékenység, a jelenlegi nyolc diszpécser helyett a munkához négy is elegendő lesz. A gépre különböző utastájékoztató rendszerek is „ráköthetők”, így a kiírótábla, vagy járat hangszórós bemondása — amelyet jelenleg még a forgalomirányítók végeznek. Az sem utolsó szempont, hogy az egység „szabad idejében” — tehát a napi utolsó és a másnapi első járat között •— mint számítógép használható. Mindez egyelőre még nem túl olcsó. Az első berendezés — a prototípus mindig drága — 3,5 millió forintba kerül. A belső készülékeknél már kialakult az optimális forma, a külsők közül a járatok beállását érzékelő egységekkel van még probléma, remélik, már nem sokáig. A rendszer ára végleges formájában egymillió forint körül lesz, mivel az első kísérletek óta a technikai berendezések nemcsak tökéletesebbek, hanem lényegesen olcsóbbak is lettek. A Magyarországon beszerezhető alkatrészekből összeállított „SZDK” a tervek szerint az ország minden nagyobb autóbusz-pályaudvarán üzemelhet. FE. Hazánk egyik legmodernebb tejporgyárában — a Csornai Tejporgyárban — 1983-ban több mint négyezerháromszáz tonna tejport állítanak elő a Győr-Sopron megyei mezőgazdasági nagyüzemekből szállított tejből A szovjet fővárosban ülésezik a KGST Végrehajtó Bizottsága Tegnap Moszkvában megkezdődött a KGST Végrehajtó Bizottságának 105. ülése. A tanácskozáson a KGST- tagállamok és Jugoszlávia delegációi vesznek részt. A magyar küldöttséget Marjai József miniszterelnök-helyettes, hazánk állandó KSST- képviselője vezeti. A Végrehajtó Bizottság megvitatja azokat a tapasztalatokat, amelyeket a tagországok szereztek az egyes termelési ágazatok fejlesztésének együttes tervezése terén. Áttekintik azt is, hogyan lehetne szélesebb körben felhasználni az együttműködésnek ezt a formáját, amelynek fejlesztéséről a szocialista gazdasági integráció 1971-ben elfogadott komplex programja is szól. Megvizsgálja az ülés a KGST energetikai, fűtő- és nyersanyagtermelési hosszú távú célprogramjának végrehajtását. Intézkedéseket fogadnak el annak érdekében, hogy az 1990-ig terjedő időszakban jobban ki lehessen elégíteni a tagországok energiaigényét, fűtő- és nyersanyagszükségleteit. A Végrehajtó Bizottság több tájékoztatót is meghallgat. A KGST szervei és a Számítástechnikai Együttműködési Kormányközi Bizottság arról számol be, hogyan fejlődik a tagországok együttműködése a számítástechnika hét kiemelt területén. Beszámoló hangzik el a közlekedés hosszú távú célprogramjában szereplő feladatok teljesítéséről, és megvizsgálják azt is, hogyan javíthatnák a tagországok az egymásnak szállított gépek, berendezések és járművek tartalék-alkatrészekkel történő ellátását. KÖRNYEZETVÉDELEM EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL Kötelezettség vállalatoknak Szolnoki megoldás a hulladékok elhelyezésére Megóvandó fák és növények A megye nagy ipari üzemei az elmúlt tíz évben jelentős lépéseket tettek a környezet védelméért. A régebben termelők (mint a TVM, a Hűtőgépgyár) megfelelő szennyvíztisztítókat építettek, az új üzemek pedig (például a martfűi Növényolajgyár, a TVM náttriumtiripolifosszfát üzeme) már megfelelő védelmi berendezésekkel készültek. A múltbeli örökségek felszámolása — mint például az Állatifehérje Takarmányokat Előllító Vállalat kellemetlen közelsége, technológiája vagy az, hogy Szolnoknak nincs szennyvíztisztító telepe — csak lassú lépésekben történhet. Vannak azonban területek, ahol a tavalyi év előretörést hozott. A figyelmeztető jelek hatására megjelenő új környezetvédelmi jogszabály előtérbe helyezte a hulladékelhelyezés — ezen belül az iparban keletkező veszélyes hulladékok — ügyét, amellyel korábban intézményesen senki nem foglalkozott. Az előkészületek megtörténtek, az idén a termelőknek már „követniük” kell a technológia során keletkező,veszélyesként nyilvántartott hulladékok útját, majd azok elhelyezéséről, vagy újrafelhasználásáról a hatóság által is elfogadható módon szükséges a gondoskodás. Segítségként az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal az Ipari Minisztériummal együtt ajánlott megoldásokat dolgoz ki. Szolnok megyében két olyan ipari centrum van, ahol számottevő mennyiségű ipari hulladék keletkezik, Szolnok és Jászberény körzete. A szolnoki településcsoportnál a megoldást az újonnan létesítendő lakossági szemétlerakó mellett az ipari hulladék tárolására, kijelölésre kerülő hely jelenti. Az új természetvédelmi jogszabályok azt is lehetővé tették, hogy megyénkben — amely eddig fehér folt volt az ország természetvédelmi térképén — új védett területeket jelöljenek ki, így például találtaik a területfeltárások során több száz éves famatuzsálemeket, védelemre érdemes parkokat, és felfedezték, hogy a hullámtereken gazdag és különleges élővilág található. Természeti kuriózum a hajdani kiterjedt löszpuszták növénytársulása is, melyek ma már csak elszórtan, néhány hektáros területeken találhatók meg Így került be például a készülő védettségi tervbe a Nagyiván határában található Határhalmok területe. F, E.