Szolnok Megyei Néplap, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

1983. JANUÁR 18. A rádió Akár Hi-Fi, akár nem A szellemes cím ezúttal nem beszédhibás riportertől származik. Nagyon is hiteles színházi történeteket, a sportvilág sztorijait Sipos Tamás ajánlotta a hallgatók figyelmébe. A műsornak két ismert televíziós személyisége is volt, a műsorvezető Antal Imre, és a fentebb már említett Sipos Tamás, akit ugyan pályája sok-sok éve a rádióhoz köt. Mindezt azért tartjuk érdemesnek megjegyezni, mert ismét bebizonyosodott : a képernyő nagy diktátor, s a fegyelméhez szokott tévések pontosan, lényeglátóan, szabatosan beszélnek a kamera nélküli mikrofonok előtt is. Antal Imre műsorát annyival éreztük sikerültebbnek, amennyivel érdekesebb volt a téma. A színházi nosztalgiaműsorok ugyan már eleve önmagukban hordozzák a siker lehetőségét, de azért a „tálalás” nagyon fontos. Persze, azért nem a szellemes csevegés adta a műsorblokk fő értékét, hanem a kuriózumokkal tűzdelt válogatás. Számos olyan archív felvételt adott közre a műsorvezető, amelyet csak minden szökőévben hallhatunk. A műsorblokk másik része a Gólok, méterek, történetek inkább csak a sportrajongók számára volt érdekes. Jobbára amolyan „régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban” idézgetésből állt a válogatás, benne természetesen az „aranylábú fiúk” egy-egy sikerének közvetítésével. Bizonyára ennek felelevenítése is érdekes a focirajongók számára, hogy az egyik vagy másik mérkőzésen miképpen került az ellenfél hálójába a labda, de mintha a mai szürke valóságháttér előtt már megkopott volna a 15—20 évvel ezelőtti csatárteljesítmények fénye. A Kossuth Rádió vasárnap délelőtt — jól időzítetten olyan időpontban amely a gyerekek értelmes elfoglaltsága szempontjából bizony kritikus — a játszóházakról adott csaknem 60 perces műsort. Elsősorban a műsor ötletgazdagságát kell dicsérnünk, az ügyesen, okosan közzétett játéklehetőségek még aktív részvétel nélkül is jó szórakozást biztosítottak. De talán abban is joggal reménykedünk, hogy a fővárosi játszóházak a vidéki művelődési központokat is hasonló rendezvények megtartására serkentik. — ti — SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Könyvek taláron! A meséktől Goethe Faustjáig Január 17 és 29 között a Szigligeti Könyvesboltban Az elmúlt év márciusában költözött új, méltóbb otthonba a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szolnoki 458. számú Szigligeti Könyvesboltja. A javuló feltételek tükröződtek a bolt forgalmának alakulásában. Tavaly 14,5 millió forint értékű kiadványt adtak el, ez 2 millióval több a tervezettnél. A következő két hétben valószínű az eddig megszokottnál is jóval többen keresik fel az üzletet, ugyanis tegnap kedvezményes vásár kezdődött. Január 29-ig az 1980-ig megjelent olvasmányokat, könyveket, mintegy 500 ezer forint értékű készletet — egyes klasszikus alkotások, a lexikonok és a szótárak kivételével — 50 százalékos engedménnyel árusítják. Keresett kiadványok, de semmiképp sem tartoznak az olcsóságok közé az Útikönyv sorozat darabjai. Görögországot és Lengyelországot bemutató kiadványokból jó pár található a polcokon. Csemegének számít Dumas Emma Lyonna című regénye, Nexo alkotása, Ditte az ember lánya. Féláron megvásárolható Sienkiewicz Tűzzel-vassal című munkája, Cervantes Don Quijotéja, Goethe Faustja. A Szépirodalmi Kiadó gondozásában megjelent műveket is kínál az üzlet, így: Illyés Gyula Szemelt szőlő, Szabó Lőrinc Tücsökzene, A huszonhatodik év című kötetét. Az ifjúsági és gyermekirodalomból ízelítőként csupán két könyvet emelünk ki. Az aprókhoz szól Janikovszky Éva Bertalan és Barnabás című meséje, szórakoztató olvasmány Durrell Állatkert a kastély körül című könyve. A mezőgazdasági és műszaki könyvek iránt érdeklődők is találnak a polcokon olyan hasznos kiadványokat, melyek a jövő hét végéig féláron megvásárolhatók. — f — Szolnokon Vers- és prózamondó verseny A szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet évről évre megrendezi, a névadójáról, Petőfi Sándorról elnevezett megyei vers- és prózamondó versenyt. Az idei „erőpróbán” — a múlt hét végén, szombaton Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban — tizenöt intézmény, több, mint húsz vers- és prózamondója lépett pódiumra. Többnyire verseket hallhattunk a diákok tolmácsolásában az alapjában jó színvonalú versenyen, amelynek célja, hogy a leendő szakmunkások ily módon is találkozzanak az irodalommal. Jó lett volna, ha a közönség soraiban is több diákarcot fedezhetünk fel. A versmondók mindegyike láthatóan azzal a nemes szándékkal lépett pódiumra, hogy képességei legjavát adva „megajándékozza” hallgatóságát Petőfi Sándor, József Attila, Kosztolányi Dezső vagy éppen Karinthy Frigyes soraival. Nem csupán az ő hibájuk, hogy ezeknek a „soroknak” az értelmezése, elmondása még a több tapasztalattal, alaposabb felkészültséggel rendelkező előadókat is próbára tehette volna. A diákok egyéniségéhez nem illő versek tolmácsolása gyakran „sikerült” érzelgősre, monotonra, nem tette lehetővé a teljes találkozást — a költővel, a költeménnyel. A szép magyar beszédből viszont jó példát adott a versenyzők többsége, és talán abból is, hogy nem haszontalanság a költők, írók könyveit forgatni, olvasni, megtanulni, elmondani gondolataikat — másoknak is. A Petőfi Sándor megyei vers- és prózamondó verseny győztese Balogh Irén, a karcagi 629-es, második helyezettje Szoboszlai Ágnes, a mezőtúri 626-os, a harmadik pedig Tari Lenke, a szolnoki 633-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója lett. A Szolnok városi Úttörőelnökség felhívására Hatvan éves a Szovjetunió címmel az általános iskolai tudományos-technikai hetek idejére házi kiállításokat rendeztek a megyeszékhely úttörőcsapatai. A házi kiállítások anyaga — könyvek, hanglemezek, képek, ajándéktárgyak — a pedagógusok és a gyerekek élő szovjet kapcsolataiból származnak. Felvételünk a Mátyás király úti Általános Iskolában készült, ahol tegnap délután nyitották meg a kis tárlatot 5 Bordásfal a kultúrházban elépve a békési kisközség, Kétsoprony modern kultúrházába. a látogató valami oda nem illőt vesz észre, a látvány furcsamód vonzza a szemet. A tágas moziterem egyik falát az iskolai tornatermekben honos bordásfalak borítják. Hogyan kerül a csizma az asztalra? A magyarázat egyszerű: a kultúrház délelőttönként zárva, a terem kihasználatlan, miért ne tornázzanak a gyerekek itt. Igaz, ha rendezvény van este, a széksorokat vissza kell állítani a helyükre. Ez még mindig kisebb munka — és főleg olcsóbb —, mint tornatermet építeni. Hiszen sokkal nagyobb létesítmények, a Budapest Sportcsarnok, a többi nagyvárosi csarnok is egyaránt szolgál kulturális és sportcélokat. Ha amazok megtehetik, egy falu válassza a drágább megoldást? A sokcélúság — amely új követelmény a községi létesítmények kihasználását illetően — örvendetesen terjed. A pest megyei Nagykovácsiban olyan iskola épült, amely a község kultúrháza, könyvtára, szabadidő központja is egyben. Budapesten az erzsébetvárosi úttörőházat kerületi szabadidő központtá fejlesztették, még tanuszodát is elhelyeztek benne. Vannak tehát kezdeményezések, de ezek egyelőre csupán példák, világító jelzések. A többség, a tengernyi kulturális, oktatási létesítmény igen nagy követési távolságot betartva mozdul csak lassan a jók után. Még nagy úr a saját porta, a saját vár szemlélete. Van ebben persze jó is, az objektum féltése, a rend fenntartásának igénye, megbocsátható. Csakhogy olyan időket élünk, amikor kevesebből kellene többet, jobbat nyújtani, a szűkösebb anyagi viszonyok miatt nagyobb ésszerűséggel, jobb szervezéssel kielégíteni a jogos igényeket. Lehet? Új módon kell ehhez gondolkozni. A művelődés és oktatás tárgyi eszközeinek jobb kihasználása csak egyik lehetősége a javításnak. Van ahol ezen túllépve a tartalomra is ügyelnek: arra, hogy az iskolai oktatás és a szabadidős művelődési tevékenység egymást kiegészítve, gazdagítva céltudatosabban hasson a gyerekekre, fiatalokra a falun is. Néhol úgy akarják ezt elérni, hogy az iskolát és a művelődési házat közös igazgatóság alá vonják, egy kézbe adják így a tanítás, a közművelődés ügyét. De nem kötelező így tenni. Hogy a művelődési ház programja igazodjon a tanrendhez, a tanárok magyarázataikban pedig felhasználják a kultúrházi vetítések, TIT-előadások élményeit azt két, jó kapcsolatot tartó intézményi vezető is elérheti. Községeink a közös gazdálkodásban már szép eredményeket értek el, a kultúrában, a művelődésben pedig még csak ízlelgetik az összefogás ízét, az intézmények jobb kihasználásával, közös fenntartásával még csak nem is próbálkoznak. Persze van ennek előzménye. Régebben két minisztérium irányította a művelődési házat és az iskolát, az ágazati elkülönültségnek és a költségvetési megkötéseknek a hatása még érződik. Bizonyos, hogy az élet — de remélhetőleg a gondosabb rendelkezések is — lehetővé teszik, hogy ahol akarják, ott közös fedél alatt jól megférjen az oktatás, a művelődés és a sport. Mód nyílik erre itt-ott a régi létesítményekben, ami pedig az újakat illeti; nos, jó lenne, ha eleve így terveznék meg őket. K. F. Megjelent a Társadalmi Szemle januári száma A Társadalmi Szemle most megjelent januári száma vezető helyen közli a párt Központi Bizottságának tavaly december 1-i ülésén elhangzott referátum rövidített szövegét. A beszédben Havasi Ferenc az 1982. évi gazdasági fejlődés fő vonásait vázolja, és szól az 1983. évi feladatokról. Maróthy László a fővárosi pártmunka mérlegét vonja meg cikkében, elsősorban a politikaiideológiai problémák és teendők kiemelésével. Agrárviszonyaink és falvaink szocialista átalakulásának folyamatát elemzi tanulmányában Romány Pál. Sárközy Tamás a szocialista vállalkozás tulajdonelméleti kérdéseihez fűz gondolatokat. „Történelemfilozófia és történeti szemlélet” címmel a szocialista árutermelés elméletének történeti fejlődését vizsgálja tanulmányában Balogh István. A cikk „A szocializmusról gondolkodva” című új sorozat első írásaként jelent meg. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor a társadalmi identitás megteremtésének feltételeiről, a társadalomalakítás és azonosulás összefüggéseiről írt esszét. A „Politikuspályák” című sorozatban ezúttal Rákosi Mátyás pályarajzát, arcképvázlatát közli a lap, Nemes János tollából. A szovjet—amerikai kapcsolatokról ad elemzést Vajda Péter cikke: „A washingtoni vezetők válaszúton”. VAKOKNAK Múzeumi foglalkozások A csökkentlátók és a vakok a múzeumok kincseiben alig gyönyörködhetnek: a ritka kivétel egyike a Magyar Nemzeti Múzeum számukra szervezett speciális sorozata. A módszertani fogásokat kipróbálandó kísérletképpen már tavaly tartottak egy kétrészes előadássorozatot. A vakok elsőként a koronát és a koronázási jelvényeket ismerhették meg, azok hű másolatait megtapintva, érintve. A második előadáson a régész munkája, az őskor, a bronzkor és Pannónia világa volt a téma. A hallgatók kőből és csontból készült tárgyakat, különféle cserepeket és bronzeszközöket, edényeket vehettek kezükbe. Egyegy előadáson harmincan voltak jelen. A foglalkozásokat örömmel fogadták, azokat rendszeresen látogatták. Ezután a Nemzeti Múzeum most megállapodott a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével, hogy a speciális sorozatot rendszeresítik.