Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

1983. JÚNIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Egy kis ország mint vendéglátó nagyhatalom A négy és félmillió lako­sú Finnország igazi vendég­látó nagyhatalomnak számít. Joggal tartják a szakma Mekkájának, s bőven van mesélni valója annak, aki a szállodák környékén gyűj­tött tapasztalatokat, szakmai ismereteket. Csépe Mihály, a szolnoki Tisza Szálló igaz­gatója öt év során imm­ár másodszor járt Finnország­ban. — Hogyan élnek északi rokonaink? — Szívélyes és számunk­ra mérhetetlenül drága or­szág Finnország — kezdi a tapasztalatok összegzését Csépe Mihály. — Az árak és a bérek viszonya annyira sajátságos, hogy mi csak ámulunk az üzletek kiraka­tai előtt, ám a finnek „jól bírják” a magas árszínvona­lat. Jellemzésül néhány számadat: egy villamos vo­naljegy 34, egy kétgombócos fagylalt 32 forint, egy liter vodka ezer forint, egy ran­gosabb szállodában ebéd vagy vacsora 700 forintba kerül. Érdekes módon va­sárnap és ünnepnapokon a szállodákban és éttermek­ben az árak 15%-kal maga­sabbak, így dotálják a fin­nek a pihenőnapon végzett munkát. — Milyen a finn szállo­dák kihasználtsága? — Mintegy 80 százalékos, ez magasabb az általam is­mert nemzetközi nívónál. A vendéglátás sajátossága az, hogy a szállodákat 60%-ban hazai vendégek lakják. De nemcsak lakják: üzemek, vállalatok, intézmények szinte rátelepülnek egy-egy szállodára, s tanfolyamokat, rendezvényeket, kongresszu­sokat tartanak e helyeken, egyszóval a vállalati élet legfontosabb eseményei zaj­lanak itt. Elképzelhetetlenül nagy „Ezer tó országában” a belső idegenforgalom. A közlekedés jó, sok a belső repülőjárat, a hétvégeket pedig szinte mindenki a víz­partokon tölti. Finnország és Svédország között egy öt­ezer ágyas, tízemeletes, vá­­rosnyi komphajó közlekedik. Egy ezen töltött víkend re­mek kikapcsolódásnak szá­mít. De az is mond vala­mit, hogy a négy és félmil­lió lakosra ötmillió motor­csónak és kisebb vitorlás jármű jut. A külföldiek el­sősorban azért zarándokol­nak ide északra, mert csen­des nyugalmat találnak, amelyre gondosan vigyáznak is a finnek. A környezet megóvása számunkra szinte elképesztő gondossággal tör­ténik Haikkóban jártam egy építkezésen. Az épülő ház­hoz vezető út mentén öt mé­ter magas deszkapalánkok­­kal vették körbe a fákat, nehogy valamelyik is meg­sérüljön a szállítások során. Azt hiszem ez mindennél többet mond... Jártunk temetőben, amelyet meghitt­ségével és derűs hangulatá­val a Margitszigethez tud­nék hasonlítani. A sírok gondozását az állam vállal­ja magára, és minden han­ton vágott, élő virágot ta­láltunk. Bármilyen furcsa egy gyászos helyre e jelző, de — gyönyörű volt. — Magyar utazók aligha térnek úgy haza Finnország­ból, hogy ne legyen élmé­nyük a rokoni szeretet meg­nyilvánulásairól. — Nekünk is volt részünk benne. Utcán egy matróz csatlakozott hozzánk, ami­kor megtudta, hogy magya­rok vagyunk, s az egyik halsütőpavilonba invitált bennünket, miközben fel­emlegette a magyar sporto­lók 1952-es olimpiai sikerét. — Önök egy vendéglátó­ipari főiskolát is megláto­gattak. Kézenfekvő a párhu­zam: miben tért el Szolnok hasonló oktatási intézményé­től? — A Hotelli­ja Ravinto­­lappisto 216 nappali és mint­egy ezer tanfolyami hallga­tóval működik. Az oktatást egy negyven (nyáron hetven) szobás gyakorló szálloda, 255 személyes gyakorló étterem, bár, öt konferenciaterem és egy 60 személyes kávéház segíti. Nappali tagozatos hallgatók számára az okta­tási idő három év, és ami­re különös hangsúlyt fektet­nek, az a nyelvtudás. Své­dül, németül, angolul és oroszul szinte minden ven­déglátó egységben beszélnek, de egy rangosabb szállodá­ban a takarítónővel is meg­érti magát a külföldi. A szállodaipar hatalmas fellen­dülésnek indult: ha egy 400 szobás hotel szűknek bizo­nyul, rövid idő alatt tovább bővül, a tulajdonosai men­ten építenek hozzá egy 200 szobás szárnyat, úgy, hogy még további bővítésre is le­gyen lehetőség. Egy 200 szo­bás szálloda építési költsé­ge öt év alatt megtérül, ná­lunk a Fórum Szálló 15 év alatt „hozza be” az építési költséget. — Nyilván az étkezési kultúrát is tanulmányozták. A megterített asztalok mel­lett milyen tapasztalatokat szereztek? — A finnek ízlése „fran­ciás” és mind gyakoribb a svédasztal, ahol mindenki annyit fogyaszt, amennyi jól­esik És nem többet! Az étel­nek ugyanis meglehetős tisz­telet jár ki — talán az árak miatt is. Íme egy menü a francia ételkártyáról: halsa­láta, hideg sült, meleg étel, desszert gyümölcs, sajt. Illusztrációul pedig egy kép a Hesperia szálló svéd­asztaláról ... — pb — Megkezdődött a szövetkezeti kórusok országos találkozója Szolnokon felavatták Nagy István Zenélő című szobrát Tegnap délután megkezdő­dött a IX. alkalommal rende­zett országos szövetkezeti da­lostalálkozó Szolnokon, illet­ve a megyében. A megye­­székhelyen fél 5-kor gyüle­keztek a kórusok a Pelikán Szálló parkolója melletti té­ren, ahol felavatták Nagy István Zenélő című alkotá­sát. Az ünnepségen részt vett Simon József, a városi párt­­bizottság első titkára, és Fenyvesi József, a városi tanács elnöke. A szobrot, a Művelődési Minisztérium ajándékát Nánási Mihály, a megyei tanács művelődés­­ügyi osztályának helyettes vezetője avatta fel. Az ünnepség után az ének­karok átvonultak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontba, melynek színházter­mében 17 órakor megkezdő­dött a bemutató hangver­seny. A zsűri és a közönség öt együttes műsorát hallgatta meg. A szolnoki áfész Kodály kórusa, a házigazdák, Buday Péter és Rigó Éva dirigálásá­val azt a műsorukat szólal­tatták meg, amellyel a kö­vetkező hónapban Angliában egy fesztiválon szerepelnek. A vendéglátók mellett a pé­­celi szövetkezetek Petőfi Sándor férfikórusa (karmes­ter Bakonyi Árpád), a buda­pesti Cantemus kamarakórus (karmester Emődi Györgyi), az Egri kamarakórus (kar­mester Tar Lőrinc), valamint a kecskeméti SZMT—KI­­SZÖV kamarakórus (kar­mester Rozgonyi Éva) lépett pódiumra a koncerten. Az együttesek összkari maként szólaltatták meg Kodály— Jankovics Jelige, valamint Kodály—Berzsenyi Magya­rokhoz című művét. A fesztivál szolnoki ese­ményeivel egyidőben Jász­berényben, Mezőtúron, Ti­­szaföldváron és Törökszent­­miklóson az ország különbö­ző részéből érkezett 25 ének­kar lépett fel a bemutató koncerteken. A fesztivál ma délelőtt 10 órakor a Tiszaligetben foly­tatódik. A résztvevők meg­koszorúzzák a felszabadulási emlékművet, majd 11 órakor a sportcsarnokban záróhang­versenyt adnak. Három évtized a katedrán A matematikai „pallérozottságért” Ha a DATE mezőtúri Me­zőgazdasági Gépészeti Főis­kolai Karának történetét kel­lene megírni dr. Bukovinsz­­ky László, a főiskola docense nyilván számtalan adattal tudna szolgálni. Harminc év­vel ezelőtt az intézmény elődjében, a mezőgazdasági gépészeti technikumban kezdte meg tanári pályáját. Mezőtúrra a véletlen hozta a fiatal, pilisi születésű ma­tematika-ábrázoló geometria szakos pedagógust. 1953-ban egy jugoszláv határ menti községbe, Gyékényesre ka­pott kinevezést. Ez akkor a „világ végének” tűnt a sze­mében, ámbár Mezőtúrról sem hallott, amíg állást nem kínáltak neki az alföldi városkában. Végül is Pilis közelsége, a térképen is jel­zett vasúti „fővonal” dön­tött. .. Bukovinszky László nem bánta meg a választását. Ma azt mondja, soha nem tekin­tette átmenetinek „mezőtú­­riságát”. A technikumban kiváló kollegák és jó lehető­ségek várták. Akkor ugyan­is még csak lehetőség volt mindaz, ami mára valóra válhatott. Tíz éve tanított már, amikor határozat szüle­tett a felsőfokú technikumok létrehozásáról. Mezőtúr is a jelöltek listájára került, s az iskola „érettségire épülő technikummá” vált, két évig hivatalosan is ezt a nevet vi­selte. Nem volt könnyű be­vezetni ott a felsőfokú kép­zést, ahol addig nem volt ha­gyománya, de hogy sikerrel végezték el ezt a feladatot, bizonyítja, hogy újabb tíz év múlva főiskola lett a felső­fokú technikumból. Buko­vinszky László számára is új feladatokat hozott mindez. A műszakiak matematikai pal­­lérozottsága sok mindent el­árul felkészültségükről — vallja. Nem­ mindegy tehát, hogy mit, milyen módon és milyen­ alapossággal sajátí­tanak el a tantárgyakból a főiskolán a leendő üzemmér­nökök. Hogy mit kell megta­nulniuk, az kitűnik a jegyze­tekből. A mezőtúri gépészek kezdettől fogva Bukovinszky tanár úr matematikajegyze­teiből készülnek vizsgáikra. A tanulás, a tanítás módsze­reit azonban­­ nem rögzítik ezek a tankönyvek. Ezért is jelentősek a főis­kola pedagógiai kutatásai, amelyekben Bukovinszky László hosszú évek óta részt vesz. Kollégáival olyan mód­szereket kívánnak bevezetni a főiskolai oktatásban, ame­lyek növelik a tanítás, a ta­nulás intenzitását. Éppen most készülnek a programo­zott oktatás és az eredmény­­orientált tanítási rendszer kísérleti tapasztalatainak összehasonlító elemzésére. Mindkét oktatási módszer a fentebb már említett célt szolgálja, hisz a diákoknak sok órában sokféle tantár­gyat kell megtanulniuk, jó ha ennek megtalálják legrö­videbb és legcélravezetőbb módjait. Bukovinszky László szereti a diákjait, s leginkább akkor elégedett velük, ha éppoly következetesek a tanulásban, mint ő a tanításban. Úgy vé­li, irányítani és támogatni kell a hallgatókat, élvezzék a szabadságot, amely megil­leti őket, de ne feledkezze­nek meg kötelességeikről. A diák hajlamos arra, hogy év­közben „el­elbi tangól­jon’­ a tankönyvek mellől. Ezt a hajlamát valahogy „meg kell törni”, — akár hetenkénti számonkéréssel is — hisz a vizsgaidőszak rövidre szabott ideje nem elegendő a mate­matika, de egyetlen más tárgy elsajátítására sem. A matematika egyébként sem tartozik a legkönnyebb és — talán emiatt is — legnép­szerűbb tantárgyak közé. Oktatni sem könnyű, hisz az utóbbi esztendőkben csök­­kent a matematikaórák szá­ma, viszont nem csökkent az ismeretanyag. Többek kö­zött ezért is tett jó szolgála­tot a már említett programo­­zott oktatás bevezetése. A jól felszerelt szaktanterem­ben a tanár állandóan jel­zést kap arról, hogy mennyi­re áll szinkronban hallga­tóival, értik-e, tudják-e kö­vetni a hallottakat? Egyidő­ben tudja végezni a tanulás irányítását és ellenőrzését, s ez egyaránt segíti a tanár és a diák munkáját. A főiskolára kerülő diákok egyébként már középiskolás korukban megismerkedhet­nek leendő matematikataná­rukkal. Bukovinszky Lász­ló ugyanis a felvételi előké­szítő bizottság vezetője, irá­nyítja a munkát, amelyet annak érdekében végez a főiskola, hogy leendő hallga­tói minél jobban megismer­jék választott hivatásukat, az intézmény életét, és minél felkészültebben érkezzenek a felvételi vizsgákra. A fő­iskola, a főiskolai ifjúság ér­dekeit pedig az egyetemi ta­nácsban képviseli. Ez a tes­tület a DATE — amelynek egyik főiskolai kara a me­zőtúri — legmagasabb fó­ruma. Ha Bukovinszky László visszatekintene az elmúlt há­rom évtizedre csaknem négy és félezer diákarcot kellene felidéznie, tizen- és huszon­évesekét, meglett felnőttekét, hisz a levelező tagozaton is tanít. Pedagógiai munkássá­gát a közelmúltban az Apáczai Csere János-díjjal is­merték el. T. E. Fotó: F. T. 5 Amatőröknek Képzőművészeti alkotótábor Berekfürdőn Szolnok megye amatőr képzőművészeinek alkotótá­borát a nyáron ismét meg­rendezi Berekfürdő festői környezetében a Népművelé­si Intézet, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, valamint a karcagi városi ta­nács és a Déryné Művelődé­si Központ. A július 25-től augusztus 6-ig nyitva tartó alkotótáborba az alapító ta­gokon kívül a szervezők minden, a művészet iránt kedvet, tehetséget érző ér­deklődőt várnak. Az egyes szakcsoportokat neves képzőművészek veze­tik. A festőket Szemedén György festőművész, a szob­rászokat Papi Lajos és Győr­­fi Sándor szobrászművészek, a keramikusokat Mikola Miklós mester avatja be a művészet titkaiba. Az érdek­lődők július 25-ig a karcagi Déryné Művelődési Központ­ban jelentkezhetnek. fl szolnoki tizenéveseknél. Újabb „kalandozások” A jövő héten is több prog­ramot kínál a tizenévesek­nek a „Kalandos nyár” szol­noki rendezvénysorozata. Jú­nius 20-án este 8 és 10 óra között — derűs idő esetén — a csillagos égbolt titkait für­készhetik az érdeklődők a TIT Jubileumi téri csillag­­vizsgálójában. Június 23-án délelőtt 10 órától, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban folytatódik a „Ka­landozás az ember világá­ban” című sorozat. Horváth András pszichológus ezúttal azokat a fiatalokat várja, akik egyéni problémáikra keresnek választ. A „Kalan­dozás szárazon és vízen” jú­­nius 25-én szombaton — jó idő esetén — újabb Szolnok környéki kirándulást ígér. Gyülekező reggel 8 órakor az úttörőházban. Szépen magyarul — szépen emberül „Beszélni nehéz” valóban? „Beszél, mint a vízfolyás”; „Beszél, beszél, be nem áll a szája!”; „Egész nap jár­tat­ja a száját” — ezek a szó­lások mintha azt sugallnák, hogy beszélni könnyű. Néz­zünk még egyet! „Beszél, be­szél, de nem mond semmit”. Szerintem ez a megállapítás a helyes válaszadás kulcsa. Nem beszélni nehéz, hanem mondani valamit. „Jót s jól!” — írta Ka­zinczy Ferenc több mint százötven éve. Igaz a vers­­írók elé állította ezt a köve­telményt, de mindenkire ér­vényes, aki valamit cselek­szik. Cselekedet, tett a nyelv segítségével való megnyilat­kozás is. „Jót. ..!” — ez a beszédben emberséges, igaz, és lényeges megállapítások­­szándékok kérdések megfo­galmazását jelenti. „... s jól” — azaz kellő pontossággal se többet, se kevesebbet nem mondva, mint ami szükséges, kellő érzékletességgel, kellő hangerővel, hogy el is jus­son annak a fülébe, akinek szánták; a hangok kellő megformáltságával, hogy az illető meg is értse; vagyis úgy, hogy a beszéd minden eleme — a hangerő, a hang­súly, a hangszín stb. — se­gítse a szemben állót a meg­értésben. Melyik fontosabb a kettő közül? Benkő Loránd professzor néhány évvel ezelőtt egy Nyíregyházán rendezett anyanyelvoktatási konferen­cián az alábbiakat mondta: ....vajon melyik a lényege­sebb veszély a nyelvhasz­nálatban magában is, de nem utolsósorban annak a társadalmi magatartásra va­ló visszahatásában is? Az-e, ha valakinek a közlésében tipikusan nyelvtani hibák jelentkeznek, például iktele­­nül ragoz ikes igéket, egyen­­lőré-t mond egyelőre helyett, el kell menjek-et el kell mennem vagy el kell, hogy menjek helyett, sőt horribile dictu — egyszer-egyszer még -suk, sük-özik is? Vagy azé, ha valaki nemtörődöm, há­nyaveti közléseiben mini­mális tekintettel sincs a hallgató megértési érdekei­re ...?” A végletes rosszat (vagyis amikor semmitmondó, eset­leg hazug tartalmat zavaros megfogalmazásban, szépségre nem törekvő megnyi­latkozásban kapunk) min­denképpen elutasítva a sima beszédű, semmit­­mondást, és a göcsörtös, darabos, esetleg nyelvtanilag hibás vagy nem eléggé jó hangzású, de igazságokat ki­mondó beszéd közül — in­kább az utóbbit becsüljük! Természetesen tudnunk kell, hogy nem ez az igazi, ha­nem az, amikor jó, igaz és fontos tartalom szép formá­ban jelentkezik, vagyis ami­kor a beszéd dallama, a hangszín, a hangok tisztasá­ga külön élményt ad, azaz amikor a forma szépsége erősíti a tartalom igazságát. Bármilyen furcsának tűnik, az ilyen beszéd elsősorban a jellemen múlik. Ha az em­ber akkor szól, ha van mit mondania, ha csakugyan azt akarja, hogy akihez beszél, az megértse őt, ha tiszteli mind önmagát mind­azt, akivel közölni akar vala­mit, akkor ösztönösen is ar­ra törekszik, hogy szépen közölje gondolatait. Kalászné Kállai Eszter

Next