Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-03 / 156. szám
1983. JÚLIUS 3. Képes Újság fesztivál Seregszemle a pusztavacsi premier előtt Imatőr együttesek, szólisták bemutatója A Képes Újság című hetilap augusztus 6-án és 7-én Pusztavacson, az „ország közepén” béketalálkozót rendez. A találkozón amatőr művészeti együttesek, szólisták is fellépnek majd. A lap felhívására csaknem kétszáz, bemutatkozni vágyó csoport és szólista jelentkezett, a legkülönbözőbb műfajok, a legkülönbözőbb korosztályok képviselői. Ennyien azért mégsem juthatnak pódiumhoz Pusztavacson, no és persze az sem mindegy, hogy a szereplők milyen színvonalon szórakoztatják a „nagyérdeműt”, ezért zsűri előtt is be kell mutatkozniuk. Az újság három válogatót rendez számukra, az elsőnek tegnap délelőtt Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ adott otthont. Ide a tiszántúli megyék jelentkezői kaptak meghívást. A zsűri és a meglehetősen gyér számú érdeklődő harmincöt produkciót láthatott. Túlnyomórészt a zene uralta a színpadot. Magyarióta- és népdalénekesek, pávakörök, hangszeres szólisták mutatkoztak be, változó sikerrel. Pop- és rockzenekarokat is hallhattunk, volt „új hullám” és nagyon is „régi”, elhangzottak saját szerzemények, és megszólaltak a rockzene immár „klasszikusnak” számító egyéniségeinek szerzeményei is. Ez utóbbiak voltak az élvezhetőbbek. Az „egyéb kategóriát” a bűvészek képviselték, meglehetős ___________________ügyességgel, szórakoztatóan. Makai György kis- A bemutató eredményeiről kunmajsai citerás keddi lapunkban számolunk Nyitrai József bűvész Jászapátiból A kisújszállási Móri Lajosné cigánydalokat énekelt •_____________ be. Az öregember az árokpart kövér füvét kaszálta, kicsit nehezen forduló derékkal, de aprólékosan, egy szálat se hagyva maga mögött. Kutyája, jobb híján szöcskékre vadászott, meg-megunva a dolgot; ilyenkor leheveredett az öreg biciklije mellé, hogy aztán ismét bogarászni kezdjen. Az árok túloldalán tábla hirdeti: itt kezdődik a Hortobágy Nemzeti Park védett területe. — Gondoltam már rá — kezdte két suhintás között az öreg —, hogy ezzel a táblával lehetne valamit kezdeni. Például egy éjszaka kiásnám, s kijjebb hoznám egy pár méterrel, máris nagyobb volna a védett terület. Aztán máskor még odébb vinném. Sőt. .. Ezt a „sőt”-öt már nem volt könnyű földhözragadt fantáziával követni. Először is: újabb táblák kellenének. Hogy hová? Az öreg szerint az egész téeszt körül lehetne venni ilyen óvó-figyelmeztető táblákkal. Aztán, amikor már megszokták az emberek, hogy ez a téesz védett, hogy jobban kell rá vigyázni, mint a többi földre, ki lehetne tenni a táblákat a falu határába is. És akkor védett volna az egész falu, házastul, jószágostul, emberestül. Ez lenne az első ilyen a világon, de én még odaírnám a táblára: „Marakodni, háborúzni tilos!” Persze a „tervek szerint” más téesz, más falu, más emberek is követnék a példát. Eljönne az az idő, amikor kis ünnepség keretében le lehetne ütni a táblákat a járás szélein. De innen már könnyű továbbgondolni : hamarosan a megyehatáron is állnának a táblák, s következnének az ország határai. S nincs megállás — az öreg szívesen csinálna táblát exportra, más országok is kaphatnának belőle. — Van itt annyi sok jó akác, akárhány karó futná belőle. Bírnék csinálni akár ezer táblát is. Egy szó mint száz, nem kéne hosszú idő, hogy az NSZK-tól Honkongig, a Tűzföldtől Izlandig mindenhová eljussanak ezek a Hortobágyszéli, sokat látott göcsörtös akácok, hirdetve, hogy „védett terület”. S egy szép napon az öreg faragna, festene egy különleges táblát a földgolyó számára. Végső gondolatnak ez túl szép volt, az öreg letette a kaszát, és leült az árokpartra, kutyája a lábához húzódott. — No, szépen kitaláltuk mink ezt a világbékét — szólalt meg. — Csakhogy baj van ám! Figyeljen ide! Ha én most fogom a kaszámat, és bemegyek a táblán túl kaszálni, vágni a ritka füveket, jön a természetvédelmi őr, és jól megbüntet. Szóval állítom, hogy mégsem a táblán múlik, de még csak nem is egészen a természetvédelmi őrön, hanem főleg rajtam. Mert én nem kaszálok túl a táblán sose. Vágner János Védett terület SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Isztambulban Magyar előadóművészek szereplése Sebestyén János adott tegnap orgonaestet az isztambuli fesztiválon, ma pedig csembalókoncertjét hallgathatják a város zenekedvelői. Orgonaestjének műsorán Bach, Mozart, Bartók, Liszt, Rózsa Miklós, valamint Ulvi Kemal Erkin török zeneszerző egy-egy műve szerepel. Csembalóestjén Vivaldi, Haydn és Bartók alkotásait és Farkas Ferenc, valamint Kemal Resit Ray török zeneszerző műveit adja elő. Július 9-én az Éder vonósnégyes mutatkozik be az isztambuli fesztivál közönségének Haydn, Brahms és Bartók egy-egy vonósnégyesével. Kémlelik az égboltot Országos észlelőtábor Kaposvárott Egyhetes országos amatőr észlelőtábor kezdődött szombaton délelőtt a TIT Somogy megyei Szervezete kaposvári csillagvizsgálójában. Az immár második alkalommal sora kerülő táborozáson harminc ifjú kezdő és haladó amatőr csillagász vesz részt. A megyeszékhely legmagasabb pontján álló csillagvizsgáló műszereivel kémlelik az égboltot, vizsgálják a változó csillagokat és ismerkednek meg az észlelések különböző módszereivel. ---------------------------------- —■ ■ ■ > ősemberek nyomában Öcsödön Fiatal régészek „rendhagyó 99 vállalkozása Öcsöd felé, az országút mellett, a Körös egyik holtágának kiszáradt medrénél hatalmas földhányás magasodik. Második hete folynak itt a régészeti ásatások, a szakemberek a kőkorszakban ezen a vidéken élt ősembereik nyomait kutatják. — Ezidáig három összeomlott őskori ház nyomait találtuk meg. Ezek a település legfiatalabb korszakából valók — magyarázza dr. Raczky Pál, az ELTE régészeti tanszékének tanára, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze. — A házaikat favázakra, sártapasztással építették. . Leégtek, összeomlottak, maguk alá temetve a berendezési tárgyakat, kerámiák, csonteszközök kerültek elő. Most a leégett omladékréteget — Magyarországon valóban újszerűnek számítanak kutatási módszereink — jegyzi meg Raczky Pál. — Annak idején, amikor a Tisza III. vízlépcső megépítéséről volt szó, feltérképeztük a Tiszazugot, hisz a munkálatok ezt a vidéket is érintették volna. Ezen a helyen sok cseréptöredék került elő, ami már akkor jelentős kőkori lelőhelyre utalt. Később felszíni gyűjtést végeztünk ez azonban önmagában nem nyújt kellő információt a településről, annak kiterjedéséről, rétegződéséről, arról, hogy hol voltak úgynevezett tömörülésieki centrumok. Annak érdekében, hogy az is kiderült, hogy két méter mélységű rétegződésről van szó, tehát ilyen mélységig kell ásnunk. A növényzet is sokat elárul a régészeti lelőhelyekről. Légi felvételeket készítettünk erről a területről. Ezeken jól megfigyelhető, hogy ott ahol a talajfelszín alatt gödrök vannak a lucerna — mert ezen a részen ezt termesztenek — elszíneződik, „kikopik”. Három ilyen folt volt látható a fotókon. A felszíni gyűjtés, a fúrások eredményei és a felvételek összevetése alapján következtettünk végül is a település kiterjedésére, állapítottuk bentjuk. A település egyébként réteges, Tell-jellegű, újabb és újabb házak épültek egymásra. Legfelül néhány középkori sírt is találtunk, de a kutatás célja a kőkorszak. Érdekes szokásaik voltak a kőkorszakban élő őseinknek. Ha összedőlt, leégett a házuk, fogták magukat és tovább mentek, néhány száz méterrel odébb újat építettek. A körbe-körbe vándorlás során egymásra épült házak nyomai azonban még most is jól kivehetők. Legalábbis a szakemberek szemével. Ők azonban nem csupán a szemükre hagyatkoznak, az öcsödi ásatások színhelyén különösen nem, hisz itt már a kutatás előkészítése is teljesen újszerű volt, mindezekre választ kaptunk, hogy a lehető legnagyobb pontossággal meg tudjuk állapítani azt, hogy a település, mely pontjain érdemes kijelölni a szelvényeket, elkezdeni az ásatást alkalmaztuk a kőolajkutatásoknál is használatos módszert. A területet ötször ötméteres szelvényekre osztottuk 210 fúrást végeztünk el, az így vett minták alapján szintvonalas térképek készültek, amelyek kelet-nyugati, illetve észak-déli irányban is jól áttekinthetővé tették a talaj szerkezetét. A talajmintákat természetesen antropogén tartalmuk szerint is vizsgáltuk meg az ásatási szelvények kijelölésének helyét. Hazánkban még nem volt példa egy település ennyire előkészített, intenzív kutatására. Jelentős előrelépés az is, hogy a régészek viszonylag nagy területet — a négy évre tervezett ásatások során — ezer négyzetmétert tárnak fel. Korábban — nem utolsósorban a szűkösre szabott anyagi lehetőségek miatt — nem volt erre mód. Könnyen előfordulhatott, hogy a kutatószelvénytől tíz méterre még értékes leletanyag maradt a földben. S ezt a lehetőséget beszámítva az is, hogy hiányos, nem kellően általánosítható, jellemző információkhoz jutott a régész kutatásának tárgyáról. — Az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészeti tanszéke, az MTA Régészeti Intézete, a Művelődési Minisztérium és a szolnoki Damjanich János Múzeum közös pénzügyi forrásokból biztosítja az ásatás költségeit — mondja Raiczky Pál. Évente 4 és fél, 500 ezer forint áll rendelkezésünkre, úgy tudom hasonló együttműködésre még kevés példa akadt. Ugyancsak ezeknek, az intézményeknek a szakmai támogatásával alakulhatott meg az a csoport, amely az ásatásokat végzi. A team fiatal szakemberekből áll, tizenegyen dolgozunk együtt, egyetemisták segítik a munkánkat. Ez a fiatal szakemberek számára óriási lehetőség, hisz önálló feladatot, szakmai előrehaladást jelent. Biológusok, talajtani kutatók, zoológusok és részt vesznek az ásatásokban. Szeretnénk ennek a kőkori településnek komplex gazdaságtörténeti összefoglalását adni. Az öcsödi tanács és termelőszövetkezet messzemenőkig tmogatja a fiatal szakemberek munkáját. Számítógép a régészetben — A munkánkhoz szükséges feltételeket biztosították, ezen túl raktárhelyiséget bocsátottak a rendelkezésünkre, hisz úgy tervezzük, hogy a hallatlanul gazdagnak ígérkező leletanyagot itt a községben hagyjuk és folyamatosan végezzük annak feldolgozását is — folytatja Raczky Pál. — Az ásatás eredményeinek feldolgozása számítógéppel történik majd, amely a régészetben ugyancsak újszerűnek tűnik, de alkalmazása beláthatatlanul tág lehetőséget biztosít az információk rögzítésére, tárolására, visszakeresésére. Az ásatások során előkerült leletekből kiállítást szeretnénk rendezni Öcsödön, úgy véljük ez vonzerőt jelent majd a község számára is. Megjegyezzük, hogy az öcsödi ásatások, a . fiatal szakemberek ,,rendhagyó” vállalkozása máris élénk szakmai visszhangot váltott ki, külföldi szakemberek jelezték részvételüket munkájukban, amely bízvást hihetjük újabb eredményekkel gazdagítja a magyar régészettudományt. Török Erzsébet Fúrással vett talajminták Kihasznált lehetőségek Csárdából múzeum Várja a vendégeket a Meggyes Petőfi Sándor idejében még harminchat vendégfogadó állt a hortobágyi pusztában. A gyalogszekéren vagy lovon utazónak szüksége is volt ennyire. Az utazási idő rövidülése, a vonat, az autó, majd a közbiztonság óvása közös erővel takaródót fújtak az efféle pusztai romantikának. Ma már csak híre van a Pintyó, a Ragyás, a Kampó a Koponya, a Lesi csárdáknak. Áll azonban, s teljes régi fényében ragyog az egykor Tiszafüredhez tartozó Meggyes. A csárdát elkerülte a 33- as út, de onnan jól megközelíthető. Száz éve a mostaninál jóval többen látogattak ide: falusi, tanyasi gazdák, juhászok, Sós Pista a betyár s később a festőművész Pólya Tibor, s Fedák Sári is. A műemlékjellegű épület 1952-ig csárda volt, ekkor bezárták, s csak 24 évvel később nyitották meg, mint múzeumot. Ízléses, gondos kialakítása bátran példaként szolgálhat a múzeumok tájházak berendezőinek. Amit az utazó az ajtón belül észlel: a füst A pitvarban, az épület középső részében rég szabadtűzön, bográcsban főzték a pusztai étkeket, s ennek nyoma van. Épp olyan a pitvar, mintha csak tíz percre szaladt volna ki a gazdasszony. Az ivóban vagy százéves a kármentő, s a hosszú, kecskelábú asztal évszázada bevésett nevei között talán ott a Sós Pistáé is. A fogason szűr, a kemencesutban birkabőr, az ajtó mögött juhászok hagyták ott hosszú botjaikat. A lakószoba éppoly kevéssé hivalkodó, éppoly természetes, mint a másik két helyiség. Aki ide betoppan, úgy érzi az ágyat csak most vetették be, s talán a láda (mely 1857-ben készült) fiókjaiban is használati tárgyak vannak. A Meggyes valamikor híres csárda volt a pusztán. Az épület egyben határkő is volt, elválasztotta a tiszafüredi határt (melyhez még hozzátartozott) a kocsitól. Ma a Hortobágyi Nemzeti Park része, napjában öt-hat érdeklődő vetődik erre, s távozik, olyan élménnyel, melyet nem felejt el könnyen. A csárda érintetlenségével bizonyítja: ott sikerült megállítani az időt .. . — szí — 5 Versenyben 100 alkotás Filmesek randevúja Moszkvában A moszkvai nemzetközi filmfesztivál mindig kiemelkedő, rangos kulturális esemény, s egyben alkalom arra, hogy a szovjet nézők megismerkedhessenek a világ filmtermésének legújabb alkotásaival. A július 7-e és 21-e között megrendezendő XIII. moszkvai nemzetközi filmfesztivál közönsége több mint ötszáz külföldi és hazai művet tekinthet meg, köztük a sok Oscart nyert ,,Gandhit”, Robert Hossein nemrég elkészült ,,Nyomorultak”-ját, vagy a világhírű szovjet rendező, Gleb Panfilov legújabb alkotását, a Gorkij műve alapján készült „Vássza Zseleznovát”. Különösen figyelemre méltó számban képviseltetik magukat idén a fejlődő országok, s a fesztivál meglepetése, hogy hosszú távollét után részt vesz a rendezvényen az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság. Három kategóriában versenyeznek a filmek, a játékfilmek a gyermekfilmek és a rövidfilmek kategóriájában nemzetközi zsűri rangsorolja majd az alkotásokat.