Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
1984. MÁJUS 30. A tévé „ képernyője előtt Hitchcocksorozat Bár tudom, a kritikus nem jól teszi, ha ízlésére hallgat, amikor egy mű, akár életmű tárgyilagos megítélése a dolga, most mégis azt teszem, azaz ízlésem szerint ítélek. Mert bármily furcsa, én nem szeretem Hitchcockot, félek és rettegek filmjeitől, mert kegyetlennek és embertelennek érzem őket, jóllehet tudatában vagyok, hogy amit látok, az játék és képzelet műve csupán, örülök tehát, hogy véget ért a Hitchcock-sorozat, s hogy szombat esténként már nem jelenik meg a képernyőn többé, ha nem is örökre, de legalább is egy időre a mester szelleme illetve filmjeinek, szorongató drámáinak különös figurái nem zavarják meg álmaimat. Mert bevallom, kedves olvasó, annyi rossz álmom életemben nem volt, mint amióta nyolc alkalommal egy-egy szombat estén Hitchcock filmjein „szórakoztam”. Elismervén egyébként kivételes érzékét a szorongás hatásos felkeltéséhez és állandó magas szinten tartásához — ha egyszer megfogja az embert, kegyetlenül magához láncolja, s nem ereszti az utolsó pillanatig —, respektálva szinte páratlan mesterségbeli tudását a bűnügyi filmek készítésében, amelyek egyébként alig-alig hasonlítanak a műfaj szokványos darabjaihoz, nála ugyanis a bűnügy csak körülmény s nem feltárandó bűntény, mindezek ellenére a szorongásos félelemnek az az öncélú játéka, melyet tökélyre visz, számomra végtelenül embertelen, lélekriasztó, léleksorvasztó, idegen és nyomasztó, mert üres és értelmetlen. Meglehet, egyedül állok ezzel a véleménnyel, de egy olyan világiban, amelyben reális borzalmaknak is nap mint nap ki van téve az ember, minek rontani még idegzetét holmi mesterségesen kifundált szörnyűségekkel; olyan drámákkal, melyekben mindig valamiféle lelki defektus, emberi degeneráltság játssza a főszerepet, mozgatja a cselekményt. Tévedés ne essék, nem a szorongás művészi ábrázolásának érvényét vitatom, hisz ez az érzés korunk élménye — sajnos azzal a móddal van nekem bajom, amely nem arra törekszik, hogy feloldja bennem a rettenetét, hanem épp ellenkezőleg, azt akarja, hogy árva fejem felett összecsapjanak a kínzó érzés hullámai. Persze van más bűnügyi film, mert mostanában újra divatos hétvégi szórakozás lett a krimi. Ha azonban olyan az, mint a francia— olasz koprodukcióban készült A jó ügyek — vasárnap este láthattuk —, azt mondom; jöhet. Egy ártatlan lány elítéltetésének törvényszéki ceremóniája, ez zajlik a filmben, szellemesen világított rá a bírósági ügyekben megnyilvánuló jogászi mesterkedésekre, mély rokonszenvet keltve az igazságot a hivatalánál is többre becsülő bíró személye iránt (Bourvil remeklése, ő alakítja a bírót, aki inkább lemond az ügyről, semmint, hogy asszisztáljon egy gyalázatos ítélet meghozatalánál. Viszont Cassidi ügyvédnél sem igen láttunk a közelmúltban ellenszenvesebb alakot a képernyőn! Ezt a bravúros szózsonglőrt, ezt a nagyképű és öntelt figurát kitűnően rajzolta meg a nagyszerű színész, Pierre Brasseur. Egy klasszikus sikere És egy klasszikus sikeréről a képernyőn, A zalameai bíróról, Kazimir Károly többször próbálkozott már egyegy klasszikus dráma képernyőre vitelével, de vállalkozásait többnyire mérsékelt siker vagy épp sikertelenség kísérte. Most a barokk Calderonnal nagyobb szerencsétje van, mint volt a klasszicista Corneille-jel vagy Racine-nal. A zalameai bíró ritkán tapasztalható átütő siker lett tévéjáték formájában is. Pedig a lobogó szenvedélyek, a barokkos túlzások „megszelídítése” a képernyő a színházénál jóval meghittebb és bensőségesebb világához, nem könnyű feladat. Megoldani úgy, hogy hevéből a dráma mégse veszítsen. Nos, Kazimir megtalálta a megoldás kulcsát: a helyzetek rendkívül pontos kidolgozásában — milyen drámai feszültségeket képes teremteni egy-egy szituációban — és a finom árnyalatokra ügyelő színészi játékban. Itt minden egyes figura sajátos szín. És milyen tisztán, szépen szól az a drámai nyelv, amelyet magyarul a csaknem két évtizede halott Gáspár Endre teremtett elő az eredeti spanyolból, tökéletesen magyarítván a mű barokkosan díszített szövegét. És milyen természetesen hatott mindez a kiváló színészek ajkáról! Például az érces hangú Szabó Gyula megszólaltatásában, aki a címszerepet játssza a tragédiában. Igen, az érzelmek forró zubogása, a mindig hitelesen emberi és ma is élvezhető áradása avatja emlékezetessé a gondosan megcsinált televíziós produkciót. Az igazságkeresés drámája, melyben egy bíróvá választott paraszt vesz elégtételt a családján, pontosabban a lánya becsületén esett sérelemért egy hetyke tisztecskén — vétkéért a halálba küldve őt — igazán felemelő hatású, emberségnövelő, lélekerősítő. Ez a zalameai bíró olyan óriás, aki nem alakjával, emberi nagyságával magasodik környezete fölé anélkül, hogy elveszítené emberi vonzását. Ami sokszor színpadon sem sikerül, az itt most szerencsésen valósul meg: sikerült forró vérrel megtölteni a szerzőt,márvány-embereit”. Egyetlen gyenge vagy gyámoltalan pillanata nem akadt ennek az „előadásnak”. A már említett Szabó Gyula továbbá Inke László, Kozák András, Sárvölgyi János (ez utóbbi Fülöp királya külön tanulmányt érdemelne, olyan eredeti megfogalmazása a figurának) egymást múlják felül játékban, átélésben. Röviden ismét jelentkezett a Leg... leg.. .leg, Rózsa György rekordokat kereső és felállító műsora. Színvonala — sajnálatos — még mindig a régi, inkább csak érdekességek azok, amelyekkel találkozhatunk a műsorban, semmint világra szóló csúcseredmények. Elszórakozhatunk rajtuk, például a labdát a fején hosszan, sok-sok perceken át tartogató legény ügyességén vagy a nagyobb szellemi kapacitást sejtető, csaknem harminc nyelven megszólaló idős férfi teljesítményén, vagy az agrárszakember meghökkentő emlékezőképességén, aki úgy jegyzi meg száz tárgy sorrendjét, hogy bármikor képes felidézni, akárhol ütjük is fel, a sorrendjét, oda és vissza, elgyönyörködhettünk a szép nagy és kis kutyákban, legfeljebb az üthetett szöget a fejünkbe, hogy a mi díjazott legkisebb magyar kutyusunk is milyen messze esik a világ legparányibb ebétől, és így tovább. Nem irigylésre méltó a műsorvezető sorsa, hisz nemcsak bemutatnia kell, elő is kell teremteni a produkciókat. Szánjuk meg őt, és segítsünk neki. V. M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Radnóti-pályázat Eredményhirdetés és kiállítás Holnap kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban annak a grafikai pályázatnak az anyagából, melyet a múzeum, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Képző- és Iparművészeti Szövetség Lektorátusa és a KISZ Központi Bizottsága közösen hirdetett meg Radnóti Miklós születésének 75. évfordulója alkalmából. A Petőfi Irodalmi Múzeumban (V., Károlyi Mihály utca 16.) 16 órakor kezdődő megnyitó ünnepségen hirdetik ki a pályázat eredményét is, s adják át a kiíró szervek alapította díjakat. A kiállításon 31 alkotó 45 művét mutatják be, a grafikai alkotások túlnyomó többsége Radnóti-vers illusztrációja. fl svéd tudomány napjai „A svéd tudomány napjai Magyarországon” címmel tudományos rendezvénysorozat kezdődik június 5-én a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A konferencia első napján, a plenáris ülésen Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tart megnyitó beszédet, s Pál Lénárd, az MTA főtitkára mond bevezetőt. Ezt követően „A nemzetközi együttműködés szerepe a tudományban” címmel Sune Bergström, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia elnöke tart előadást. A tudományos tanácskozás a további napokban három szekcióban folytatja munkáját. A fizikai szekció résztvevői a tudományág legfrissebb eredményeiről számolnak be. A biológiai szekció előadásait a szegedi biológiai központban rendezik meg, ezen a tanácskozáson a szakemberek egyebek közt a génsebészet alkalmazásának lehetőségeivel kapcsolatos tudományos kutatásokról tanácskoznak. A botanikai-ökológiai szekció programját a vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetben bonyolítják le, s a konferencia kapcsán a résztvevők megtekintik a Kiskunsági Nemzeti Parkot is. Pedagógiai kísérlet Előrehozott vizsgák, Studium generale, egyedülálló fakultáció Műhelymunka a Varga Katalin Gimnáziumban Az utóbbi évtizedben a pedagógia világszerte legfontosabb kérdése, feladata lett az önálló és egész életen át tartó tanulási igényének kialakítása a felnövekvő nemzedékekben. Az UNESCO Nemzetközi Neveléstudományi Intézete hét évvel ezelőtt kezdeményezte azt a kutatást, amely az iskolai önálló tanulás fejlesztésének lehetőségeit, módszereit igyekezett feltárni, öt ország, az NSZK, az Amerikai Egyesült Államok, a Fülöp-sziigetek, Honduras és Magyarország egy-egy gimnáziuma vett részt a kutatásiban. A Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutatócsoportja a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumot választotta ki valamennyi középfokú oktatási intézmény közül a kutatásban való közreműködésre. Nem véletlenül érte ez a megtiszteltetés az iskolát, hiszen jóval előtte, 1971-ben a tantestület pedagógusai elkezdtek egy kísérletet, amelynek során olyan változtatásokat vezettek be, amelyek a korábbinál jobban elősegítik a tanulók egyéni sajátosságainak kiteljesítését, fejlesztését. Számos, az oktatás tartalmát, s szerkezetét is érintő ma már országosan bevezetett változást, módszert a szolnoki iskola úttörő módon valósított meg a hetvenes években. A fakultatív rendszerű oktatásinak, új tanítási módszereknek, más közművelődési intézményekkel, vállalatokkal való együttműködés hatékony formáinak kidolgozása mind a Varga Katalin Gimnázium kísérletének tapasztalatai alapján is váltak, illetve válnak napjainkban gyakorlattá az ország középfokú oktatási intézményeiben. A kísérlet témáinak egy része egyben az UNESCO nemzetközi kutatásához kapcsolódott, de az Országos Középtávú Kutatási Fejlesztési Tervnek is egyik főirányához tartozott. Az UNESCO nemrégiben jelentette meg Hamburgban angol nyelven a kutatás tapasztalatait összegző tanulmányt. Remélhetőleg majd magyar nyelven is kiadják az illetékesek, hiszen nem mindennapi dokumentumokról, hatékony módszertani eljárásokról, tapasztalatokról tudósít e könyv. Csak néhány példa a szolnokji gimnázium eredményességéről; az utóbbi években a továbbtanulásra jelentkezők hetven -nyolcvan százalékát vették fel a felsőoktatási intézményekbe. Ez az arány jóval meghaladja az országos átlagot. Nem egész tíz év alatt az Országos Középiskolai Tanulmányi versenyeken tizenhét diák végzett az első tíz között, s 1975-től napjainkig 66 tanuló tett sikeres nyelvvizsgát. Figyelemre méltó eredményt tükröznek a lemorzsolódásról s bukásokról tájékoztató adatok is. Amíg az 1968—72-ig iskolába járó diákok harmincegy százaléka morzsolódott le, addig 1979— 83 között nullára csökkent ez az arány. Tíz évvel ezelőtt még a tanulók 3,7 százaléka bukott meg év végén, tavaly viszont már csak a diákok mindössze 0,28 százalékának bizonyítványába írtak be elégtelen osztályzatot. S számokban nemigen mérhető eredmények: alig van Szolnokon olyan kulturális vagy sportrendezvény, irodalmi est, hangverseny, ahol ne találkozhatnánk a Varga Katalin Gimnázium diákjaival, de a színvonalas iskolai klubok, művészeti csoportok is tanúsítják, hogy a fiatalok már középiskolásan komolyan készülnek az értelmiségi szerepkörre. A több mint egy évtizede tartó kísérlet, a jobbra való törekvés meghozta gyümölcsét. Annál sajnálatosabb az a tény, hogy a hazai oktatásügy irányítói csak most kezdenek intenzívebben érdeklődni a szolnoki iskola kutatási tapasztalatai iránt, s úgy látszik ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a megye más gimnáziuma is felfigyeljen az immár nemzetközi hírű intézményre. Az Országos Pedagógiai Intézet országos bevezetésre javasolja a Varga Katalin Gimnázium kedvező tapasztalatai alapján, hogy már az első osztályban választhassanak fakultatív tantárgyat a diákok, tervezik az előrehozott vizsgák megvalósítását. S ugyancsak követésre méltónak találták a Studium generálét, amely hatékonyan segíti az első osztályosok felzárkóztatását, önismeretre nevelését, a tanulás tanulását. A tervek szerint már az általános iskolában megszervezik a stúdiumot, a hetedik, nyolcadik osztályok fakultációs oktatásának egyik lehetséges formája lesz. Ennek továbbfejlesztésére a gimnázium és a szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola közösen indítja meg a nyolcadik osztályosok számára a beszédművelés fakultációt. A program szerint a nyolcadikosok beszédtechnikát tanulnak, s majd a gimnáziumban a beszédművelés többi területével ismerkednek meg. A gimnázium tantestülete a jövőben is hallat majd magáról, hiszen noha lezárult az UNESCO nemzetközi kísérlete, s a középtávú kutatási terv határideje is a végéhez közeledik — nem hagyják abba ezután sem a kísérletezést, a jobb, a célravezetőbb módszerek fejlesztését, kidolgozását. Jelenleg többek között hatékonyságvizsgálatokat végeznek immár tiszteletdíj nélkül, az MTA pedagógiai kutatócsoportja ugyanis megszűnt, más mecénás meg ezidáig nem akadt , amelynek tapasztalatai, eredményei majd az oktatási-nevelés módszereinek további tökéletesítését szolgálják. Egy iskola, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy állandó, élethosszig tartó önművelésre, önnevelésre ösztönzi a tanítványokat, aligha mutathatna jobb példát, mint azt, hogy az ott tanító pedagógusok is a szüntelen megújulásra, jobbításra törekszenek. T. G. Önképzőkör vagy ifiklub? Hagyományteremtő diákok Kunhegyesen Alakulnak és megszűnnek mostanában az ifjúsági klubok. A mozgalom nem rendelkezik igazán értékes programokkal, a hatvanas években bevált módszerek ma már használhatatlanok. A szakemberek új utakat próbálnak keresni, de nehéz az úttörőmunka. A kunhegyesi Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola diákjai, Orbán László klubvezetővel létrehoztak egy sok tekintetben új rendszerű klubot. — A szűkre szabott szabadidőből indultunk ki — kezdi Orbán László, aki régi ismerője a mozgalomnak, és aki történelmet és orosz nyelvet tanít Kunhegyesen. Gyakran a délutánba nyúlik a munka, ezért minden percet jól meg kell szervezni. Az ötlet csak annyi volt, hogy vegyük egy kalap alá az összes tanórán kívüli szabadidős tevékenységet, így született meg az Orbán Balázs klub. Névadónak azért választottuk az erdélyi polihisztort, mert tudásával, hazaszeretetével és internacionalizmusával jó példával szolgálhat minden fiatalembernek. — Tehát önképzőkör a ma középiskolájában ? — Nem egészen, de kicsit hasonló. Nem a kiválók kiváltsága az Orbán Balázs klub. Fontos szerepet kap nálunk a hátrányos helyzetű fiatalok nevelése, kulturáltabb életmódhoz szoktatása is. Hosszú ideje problémát okoz az új környezethez való alkalmazkodás. Már a középiskolában is nehezen találják meg a helyüket az általános iskolából érkezők, őket már segíti a nyolcadikosok klubja, de a középiskolából távozók még mindig gyámoltalanok. Segíteni szeretnénk nekik. És még valami: az általános iskolában van tudományos technikai úttörőszemle, az egyetemeken tudományos diákkör. Csak nekünk nincs lehetőségünk a szervezett kutatásokra. Az Orbán Balázs klub ehhez is keretet nyújt, az évenként megrendezendő klubnapokkal. Orbán László, aki Besenyszögön, előző munkahelyén a nyolcadikosok klubját vezette, a megyében az ifjúsági klubok módszertani tanácsadója volt. Tapasztalatait Kunhegyesen összegezte, így hozta létre klubját. Kétszázharminc diákból negy vennégyen vesznek részt a közös munkában. Nagy lelkesedéssel, tenniakarással. Vezetőjük, aki maga sem nőtt még ki a klubból, kétszeres hasznot húz ötletéből. A fiatalokat érdekeltté tette a közös ügyben, s a foglalkozásokon gyűjtött tapasztalatait a tanórán is hasznosíthatja. — szí — \ 5 Interfórum ’84 Keszthelyen Május 30. és június 5. között rendezik meg Keszthelyen a VI. Interfórum-fesztivált. Ezen 17 ország 22 művésze vesz részt, közöttük számos nemzetközi zenei verseny győztese. Az interfórumok célja, hogy a kiemelkedő tehetségű fiatal külföldi művészeket bemutassa a hazai közönségnek, valamint a pályakezdő magyar fiatalokat hozzásegítse ahhoz, hogy külföldön is megismerjék őket. A fesztiválon hazánkat Székely István zongoraművész, Dénes Zsuzsa operaénekes, Spányi Miklós csembalóművész, Szabadi Vilmos hegedűművész és a Capella Savaria szombathelyi kamaraegyüttes képviseli. A nyilvános koncertek sorozata május 30-án gálahangversennyel kezdődik Keszthelyen, a Festetics-kastélyban. Jandó Jenő zongoraművész (aki az 1973-as interior urnán vett részt), valamint Viktoria Jagling szovjet gordonkaművész (aki 1971-ben az első interfórumon szerepelt) ad koncertet. A programsorozatban fellép továbbá a Téka együttes, a Tomkins énekegyüttes, a Schnétberger—Torma— Horváth jazz-trió és szerepelnek a Budapesti fúvósok és a Budapesti vonósok. A fesztivál résztvevői főleg klasszikus és romantikus műveket adnak majd elő, újdonság lesz viszont az eddigi interfórumokhoz képest, hogy a hazánkban már tért hódított régi zene is helyet kap a Capella Savaria és Spányi Miklós révén. Az interfórum eseményeiről a rádió minden este a III. műsorban összefoglalást ad, s közvetíti a nyitó- és a záróhangversenyt is. A televízió június 1-én és 3-án összefoglaló műsorokat sugároz Keszthelyről, valamint egyenes adásban közvetíti a zárókoncertet. A tv nemcsak a művészeket mutatja majd be, hanem a meghívott vendégek közül is néhányat. A fesztiválon 56 külföldi vendég, zenével foglalkozó szakember vesz részt. A művészek, a meghívottak túlnyomó részt Európából érkeznek, egy művész és egy zenekritikus pedig Japánból jön az interfórumra. A külföldi szakemberek és a magyar rendezők az eseménysorozat végén véleményt cserélnek a látottakról-hallottakról, a nemzetközi zenei együttműködésről. Elsősorban az Interfórumhoz hasonló nemzetközi rendezvényekről váltanak szót. Az Interfórum ’84 gálahangversennyel zárul június 5-én. A Pesti Vigadóban megrendezendő koncerten az MTI szimfonikus zenekarát Robert Houlihan ír karmester vezényli, közreműködik Ránki Dezső zongoraművész, aki részt vett az első interfórumon.