Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nagyrév. Polgári védelmi üzemi komplex gyakorlat a Tiszazug Termelőszövetkezetben. Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke már a kora reggeli órákban ide érkezett, hogy részt vegyen a gyakorlat kezdetén. A megyei pártbizottságot Mezőfi István, a Polgári Védelem Országos Parancsnokságát Molnár Miklós ezredes, az országos törzsparancsnok helyettese és Boross Gyula ezredes, az országos parancsnokság pártbizottságának titkára képviselte. A feladat hármas tagozódása: a háborút közvetlenül megelőző időszak üzemi polgári védelmi feladatai; az üzemi szakszolgálatok, önvédelmi szervezetek és az üzemi dolgozók alkalmazási készenlétbe helyezése; az ellenség hagyományos és vegyi csapásainak felszámolása. A gyakorlatot Komjáth Aladár, a megyei állat- és növényvédelmi szakszolgálat parancsnoka vezeti. A felkészülést ellenőrzi Szécsi Ferenc alezredes, megyei törzsparancsnok is. Ennyit a kezdetről. A befejezésről meg annyit, hogy a vártnál jobban sikerült a gyakorlat. Ez utóbbi miatt ér többet az egész egy röpke híradásnál. Az időpont ugyanis nem a legkedvezőbb a dolgozók számára. Sőt. Derült az ég, szabad szombat van, úgynevezett „háztáji nap”, lehetne és kellene otthon permetezni, irtani a gyomot, gondját viselni a jószágnak. És még valami : Kómár István, a tsz általános elnökhelyettese is fontos mozzanatot említ: — Most ballag a lányom. Nemcsak én vagyok távol a ballagási ünnepségről hanem velem együtt még vagy negyven tsztag. Gazdaságunkban három települést érint ez a gyakorlat: Nagyrév mellett Tiszakürtöt és Tiszainokát. Akit lehetett, azt elengedtük. Emberségesen intéztük a szervezést, de ugyanúgy, mintha „éles” helyzet volna. Úgy biztosítottuk a szükséges anyagokat és a személyeket. Mezőfi István véleménye tömör, mégis sokatmondó: — Nagyfokú lelkiismeretességet és szakmai hozzáértést tapasztaltam. És dinamizmust, öntevékenységet is. Ez utóbbihoz annyit: a száz férőhelyes istálló két végén fúvatták be a szűrt levegőt. Barta Mihály tsz-elnök leleményességét dicséri, hogy az egyik ajtónál elektromos meghajtással, a másiknál pedig traktoros erőforrással, mégpedig egy régi szőlőnyitó felhasználásával. Régebben ugyanis ezzel a szerkezettel Vizsgaballagáskor fúvatták el nyitáskor a tőkék tövéről a homokot. Most a levegő biztosításához nyújtott jó szolgálatot. Az óvóhelyen meg egy kerékpár dinamójával biztosítottak pótvilágítást A népgazdaságilag hasznos feladatokról sem feledkeztek meg. A műszakiak egy régi, lebontásra érett daráló eltüntetésében mutatták meg tudásukat. A gyakorlat csak rövid időre zavarta a napi termelőmunkát, a borsóbetakarító gépek mozgását. A gyakorlat és a termelőmun- -------at háztáji napon ka között szemmel láthatóan megvolt az összhang. Joggal mondta Boross Gyula ezredes. — A tsz-tagok komolyan veszik a gyakorlatot, ami a kiképzés legfontosabb fokmérője. Ez az egyetlen megbízható mérce. A tapasztalatok szerint az itteni emberek megértették a polgári védelem jelentőségét. A feladatok végrehajtása azt is bizonyítja, hogy a megyei törzsparancsnokság jól foglalkozik a kiképzéssel. A helyi polgári védelmi szervezet parancsnoka, Barta Mihály tsz-elnök is elégedett: — Lehet, hogy azért vettük ilyen komolyan a gyakorlatot, mert tőlünk mindig fegyelmezett munkát követeltek. Annyi bizonyos, hogy ha a gyakorlaton kifejtett erőfeszítés alapján állapítanánk meg a normát, nagyon megnőne a teljesítmény. Pedig a gyakorlat résztvevőinek gondolata sokszor otthon járt. Oltyán Ferencnét hallgatva érthető ez: — Ma jön haza Sopronból a határőr fiam... Minden otthoni gond ellenére tették a dolgukat. Nem udvariasságból mondta Molnár Miklós ezredes: — Az alegységeket olyan jól felkészítették, hogy nem is gondoltam volna. A tsz maradéktalanul eleget tett a kiképzési követelményeknek. Ez azért fontos az országos parancsnokság számára, mert az itteni tapasztalatok is alapot teremtenek új kiképzési rendszerünkhöz. Az a célunk, hogy tehermentesítsük az állampolgárokat a permanens kiképzés alól. Nem akarunk mindenkit mindenre felkészíteni, csak arra, amit rendkívüli körülmények között tennie kell. A Nagyréven tapasztaltak maximális elismerést váltanak ki. Országosan is ilyen teljesítményt várunk el. Nekem külön tetszett az, hogy hivatásos katonai törzsnek is dicséretére válóan, céltudatosan és fegyelmezetten oldották meg feladatukat. Simon BélaFotó: Tarpai Zoltán Barta Mihály tsz-elnök és Kómár István tsz-elnökhelyettes az alegységek munkáját irányítja Munkában a műszakiak A gyakorlat résztvevői Az állatállomány mentesítése 1984. JÚNIUS 21. Bázis az iskolában A szolnoki 633-as Petőfi Sándor Ipari Szakmunkásképző Intézetben magas színvonalú a hazafias honvédelmi nevelőmunka. Rimányi József tanár segíti az iskolában lévő ifjúgárda-század tevékenységét. De nemcsak az iskolában, hanem a megyei és az országos versenyeken, valamint a polgári védelmi parancsnokság és a vöröskeresztes szervezet rendezvényein is részt vesznek, ahol az elsősegélynyújtásiban, a kárhelyek biztosításában, a versenyek technikai lebonyolításában, a sérülések valósághű imitálásában segédkeznek. Emellett az iskolai ünnepségeken rendezői feladatokat látnak el a fiatalok. Részükre évente kétszer „honvédelmi napot” szerveznek, ahol az alapvető katonai és rendőri munkát gyakorolhatják. Így céllövészet, tereptan, vegyvédelmi, térkép és kiresz ismeretek szerepelnek a programban. A gyerekek polgári védelmi kiképzést is kapnak, és az elsősegélynyújtásban szerezhetnek jártasságot. Külön éves kiképzési tervet készítenek, mely részletesen kitér az ifjúság- és katonapolitikai, a tereptani és az alaki ismerelere. A megyében csak ez az egy ilyen jellegű speciális alegység dolgozik, amelynek tagjai már két éve részt vesznek a középiskolások országos elsősegélynyújtó versenyeinek technikai előkészítésében és lebonyolításában. Az éviek során jó kapcsolat alakult ki a városi és a megyei polgári védelmi parancsnokságokkal. Az alegység tagjai az iskola elvégzése után a gyakorlati munkában is gazdagon kamatoztatják ismereteiket. Közülük sokan választják hivatásul a katonai és rendőri pályát. Gyakran visszajárnak régi iskolájukba, és mesélnek élményeikről, munkájukról. Társadalmi munkában kerítést javítanak, szobát festenek, szenet hordanak. Az iskola vezetése segíti az alegység munkáját, s a gyerekek érzik, tudják, hogy számítanak rájuk, ési munkájuk nyomán igazi bázissá, a hazafiashonvédelmi nevelőmunka központjává vált az iskola. — n. t. — Kunszentmártoni gimnazisták sikere Segíteni a bajba jutottakon A kunszentmártoni József Attila Gimnáziumban az ifjúsági vöröskeresztes tevékenység húszéves múltra tekint vissza. Az első 5—6 évben csak formális munka folyt, mivel nem kaptak megfelelő szakmai segítséget a kezdeményezők. Igazán 15 éve kezdett tartalmat kapni és tért hódítani a vöröskeresztes munka, mivel ez idő tájt már a szülői munkaközösség és az iskola vezetése is nagyobb figyelmet fordított erre a tevékenységre. Itt dr. Jekkel Magda főorvos neve érdemel említést, mivel ő a kezdeti időszaktól a mai napig önzetlenül segíti szakmailag a fiatalok munkáját. Az évek során jó kapcsolat alakult ki az illetékes szakemberekkel, orvosokkal a megyei és helybeli polgári védelmi parancsnoksággal és a vöröskeresztes szervezetekkel. Ennek eredményeként már 1974-ben jelentős sikereket értek el, s megnyerték a megyei és az országos középiskolai elsősegélynyújtó versenyt. Az ezt követő években is mindig „dobogósak” voltak a megyei versenyeken. — Ezek valóban eredmények, de mi a háttér — kérdeztük Dobrosi Dénest, a gimnázium igazgatóját. — Minden évben 10—15 gyereket sikerül bevonnunk a vöröskeresztes szakkör munkájába. Ezt jelentősnek tartjuk egyrészt az utánpótlás nevelése szempontjából, másrészt azért, mert a fiatalok itt olyan ismeretekhez jutnak, amit egyébként a középiskola nem ad nekik. Elsősorban az emberségre, a segítségnyújtásra gondolok. — Kik jelentkeznek? — Az egészségügyi pályára készülőket kívánjuk megnyerni, de bárki tagja lehet a vöröskeresztes szervezetnek, aki kedvet érez ehhez a munkához. Az iskola vezetősége segíti a gyerekeket, az eredmények is köteleznek bennünket, de az ügy fontossága a döntő. Ma a 230-as tanulói létszámból ötvenketten tagjai az ifjúsági vöröskeresztes szervezetnek, melynek keretében az elsősegélynyújtási szakkör mellett egy csecsemőgondozási szakkör is tevékenykedik. A jó munka eredményeként a gimnázium öttagú csapata — Kocsis Irén, Balla Ágnes, Túri Anikó, Balogh Tamás és Makai Sándor részvételével — ebben az évben a középiskolai kategóriában megnyerte a megyei és az országos elsősegélynyújtó versenyt is. Az országos döntőt május végén Csillebércen rendezték, amelyen 22 csapat vett részt. Ezerkilencszázhetvennégy után ’84-ben is elsők lettek a kunszentmártoni gimnazisták. Jó lenne, ha a következő hasonló helyezésre nem kellene tíz évet várni. A gyerekek szerint nem is a helyezés a legfontosabb, hanem az, hogy a szerzett ismereteknek sok hasznát veszik a gyakorlatban, és segíthetnek a bajba jutottakon. Valóban ez a lényeg! N. T. Ifjúgárdisták versenye Jászberényben, az öregerdei úttörőbázison rendezték meg az Ifjú Gárda-szakalegységek megyei versenyét: Szolnokot, Jászberényt kétkét, Törökszetnntmiklóst, Túrkevét, Kisújszállást, Tiszafüredet és Karcagot egy-egy csapat képviselte. A KISZ jászberényi bizottsága megfelelő feltételeket biztosított ahhoz, hogy a versenyzők jól érezzék magukat ezen a két napon. A tábori körülményekbe is nagy lelkesedéssel illeszkedtek be a fiatalok, a táborban aludtak, és honvédségi mozgókonyha biztosította az ízletes ebédet. A polgári védelmi szakalegységek versenyén 9 csapat vett részt. Az állomások megtervezésénél elsősorban a gyakorlati jellegű feladatok voltak a döntőek. A csapatok nagy küzdelmet vívtak egymással, mire megszületett a végeredmény. Első helyezett: Szolnok I. csapata 94 ponttal, második helyezett a jászberényi Lehel vezér Gimnázium 93 ponttal. A harmadik Szolnok II. csapata lett 90 ponttal. Az ünnepélyes eredményhirdetéskor a győztesek és a kiképzésben sikeresen tevékenykedő ifjúgárdisták értékes jutalmakat vehettek át.