Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

6 Történelmi vizsga érettségből „Tudjuk, kivel van dol­gunk. Ezért országunk biz­tonságát szentnek és sérthe­tetlennek tekintjük.” Moszkvában hangzottak el ezek a szavak hétfőn. Mihail Gorbacsov nyilatkozata nem azért­ történelmi jelentőségű, mert újabb moratórium-be­jelentést tartalmazott, még csak nem is azért, mert a teljes atomcsend-megállapo­­dást aláírhatónak minősítet­te egy idei szovjet—amerikai csúcstalálkozón, hanem el­sősorban azért mert a fej­tetőről talpára állította a nemzetközi biztonság kérdé­sét. Az atomfegyver teljes megsemmisítése az egyetlen út a valódi békéhez, és elin­dulni ezen az úton azt jelen­ti, hogy sikeres történelmi vizsgát teszünk érettségből — az SZKP KB főtitkárának ez a tétele most ismét nem valamiféle illuzórikus és idil­likus világhelyzetből, hanem a nyers valóságból levont kö­vetkeztetés. A Szovjetunió tudja, kivel van dolga, saját biztonságát szentnek és sérthetetlennek tekinti. Az amerikai politi­kai gondolkodás militarizá­­lódása, veszélyes elszakadása a világban kialakult reali­tástól, az amerikai katonai­ipari komplexum profitéh­sége, katonai fölényszerzési ambíciói a Szovjetuniót „ha­lálra fegyverkeztetni” törek­vő fegyverkezési politikája — ma egytől-egyig a nem­zetközi biztonságot veszé­lyeztető tényezők. Tényleges veszéllyé az atomfegyver birtoklásán és tökéletesíté­sén keresztül válhatnak. Az amerikai kormányzat ezért nem képes rászánni magát becsületes nemzetközi meg­állapodásokra, a nemzetközi légkör javítására. Mindebből azonban a szov­jet vezetés nem azt a követ­keztetést vonja le, hogy az atomrobbantások eddigi egy­oldalú szovjet moratóriuma hasztalan volt, hogy a példa­mutató önmérséklet megen­gedhetetlen biztonsági koc­kázat, hanem azt, hogy az amerikai vezetésnek az élet realitásaival előbb-utóbb mégis csak számolnia kell, ezek elől nem dughatja tar­tósan homokba a fejét. Kitűzte Moszkva a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó idei megtartásának feltéte­lét? Megjelölte fő lehetséges napirendi pontját? Mihail Gorbacsov nyilatkozata így is felfogható, de fő mondani­valója: sarokba kell szoríta­ni az atomfegyverkezés meg­szállottait rájuk kell össz­pontosítani a világközvéle­mény tüzét és nyomását, be kell bizonyítani, hogy a nuk­leáris „elrettentésnél” van humánusabb és hatékonyabb filozófia. Mihail Gorbacsov beszédé­ben nem az volt a nagy le­leplezés, hogy az Egyesült Államok a szovjet moratóri­um első bejelentése óta el­telt egy évben 18 újabb nuk­leáris kísérletet végzett, ha­nem hogy hármat ezek közül eltitkolt. Az atomfegyverkí­sérleteket nem kötelező be­jelenteni, de aki a politikai nyíltság és a katonai „Át­látszóság” hangzatos igé­nyét fogalmazza meg, az le­gyen következetes. Másrészt az eltitkolt amerikai föld­alatti atomrobbantásokat nem Nevadában észlelte egy kiküldött szovjet tudóscso­port, hanem szovjet „nemzeti technika eszközök” regiszt­rálták, sok ezer kilométer távolságból és olyan megbíz­hatósági fokkal, amelyre Gorbacsov hivatkozhatott. Az augusztus 18-i szovjet bejelentésnek volt még egy igen figyelemreméltó mozza­nata: annak az amerikai szándéknak a leleplezése, hogy rákényszerítsék a Szov­jetuniót, csapja be az ajtót a tárgyalások előtt. Nem, szov­jet részről a tárgyalások folytatását akarják, mégpe­dig olyan tárgyalásokét ame­lyeken fontos megállapodá­sok születnek. Ez most min­denekelőtt a csúcstalálkozó­ra és előkészítő konzultáció­ira, az egy hónap múlva ese­dékes szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri megbeszélé­sekre vonatkozik. Az atom­­kísérletek­­ beszüntetéséről gyorsan meg lehet állapodni, az ellenőrzési kifogások eles­tek, most már minden Wa­shington politikai akaratán múlik. Pirinyi Sándor Nemzetközi körkép 3,5 milliárd városiakt? Földünk népességének va­lamivel több mint negyven százaléka él jelenleg váro­sokban, ám — az ENSZ Né­pesedési Alapjának adatai szerint — az ezredfordulóra ez az arány eléri, sőt esetleg­­ meg is haladja majd az öt­­ven százalékot. S mivel szá­mítások szerint addigra 6,1 milliárdnyian leszünk a Föl­dön, három és félmilliárd városlakóval számolhatunk a huszadik század végére. Semmi sem tudja ugyanis megállítani a boldogulását kereső falusi népesség be­áramlását a városokba. Az ezredforduló idején készülő térképek legalább 74 olyan nagyvárost jeleznek majd, amelyek lélekszáma megha­ladja a négymilliót. Közülük várhatóan húsznak 11 millió­nál is több lesz a lakosa. Hat — már ma is sokmilliós lé­lekszámú — metropolisznak pedig, a jelenlegi fejlődési ütemet figyelembe véve, ti­zenötmilliónál is több pol­gárral kell számolnia. A sort feltehetően Mexikóvá­ros és a brazíliai Sao Paolo vezeti majd 26,3, illetve 25 millió lakóval. Tokió-Joko­­hamában várhatóan 17 mil­lió, az indiai Calcuttában, valamint Bombayben pedig mintegy 16 millióan élnek majd az ezredfordulón. Nem sokkal marad azonban el a harmadik világbeli nagyvá­rosoktól New York sem. A felsorakoztatott számo­kat igazán riasztóakká az te­szi, hogy az előrejelzések szerint a városokba irányuló népvándorlás az elkövetkező évtizedekben is elsősorban a harmadik világbeli országo­kat fogja érinteni. Latin- Amerika lakosságának 70 százaléka, Afrika népességé­nek pedig 30 százaléka él már ma is városokban. Az ENSZ szakértői abban egyetértenek, hogy a folya­mat visszafordíthatatlan,­­Földünk városiasodásának megakadályozásával próbál­kozni hasztalan. Egyelőre azonban még csak keresik a valóban használható elkép­zeléseket arra, hogy miképp biztosíthatóak a nagyváro­sokban a normális életfelté­telek, pedig sok nagyváros esetében minden perc kése­delem már most is katasztró­­fális következményekkel jár... 1986. AUGUSZTUS 23. Románia ünnepén Negyvenkét évvel ezelőtt, 1944 nyarán az előrenyomuló szovjet csapatok átlépték Ro­mánia határát, és már Buka­rest felé közeledtek, amikor a román nép, a kommunis­ták vezetésével augusztus 23-án megdöntötte Antones­­cu fasiszta diktatúráját.­ A román hadsereg ettől kezd­ve a szovje­t hadsereg oldalán folytatta a harcot, részt vett hazánk és Csehszlovákia fel­szabadításában. Az 1944. augusztus 23-i történelmi fordulat új­ irányt adott az ország fejlődésének. Az elmaradott agrárország­ból alig egy emberöltő alatt ipari­ agrárország lett jelen­leg a szocialista Románia sokoldalú iparral és korszerű mezőgazdasággal rendelke­zik. A gazdasági és kulturális eredményekhez nagy mér­tékben hozzájárultak Romá­nia kapcsolatai a többi szo­cialista országgal, a KGST - vel. A népgazdaság egyes bel­ső problémái, valamint a vi­lággazdasági válság kedve­zőtlen hatásai Romániában is gondokat okoztak. Ezek meg­oldását szolgálják a Román­ Kommunista Párt XIII. kongresszusának határoza­tai, amelyek a hatékonyabb termelés feltételeinek meg­teremtése érdekében a nép­gazdaság egyensúlyának megjavítását, az ipar és a mezőgazdaság termelékeny­ségének növelését, a lakos­ság ki­egyensúlyozott ellátá­sát tűzték ki célul. E célok megvalósításához ismét csak jelentős segítséget nyújt a KGST-n belüli együttműkö­dés. Hasonlóképpen szilárd biztosítéka a belső építés za­vartalan külső feltételeinek a Varsói Szerződés, amely­nek tagjaként a Román Szo­cialista Köztársaság is az európai béke megóvásáért, a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért, a leszerelésért, a helsinki folyamat továbbvi­teléért küzd. Az azonos célok, az azonos marxista elvek, a sok tekin­tetből hasonló belső és kül­ső feltételek szolgálnak ala­pul hazánk és a szomszédos Románia együttműködésé­hez. Az 1948-ban aláírt, majd 1972-ben megújított barátsá­gi, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási egyez­mény nyújt keretet országa­ink kapcsolatainak. Ezek mindkét nép érdekeit szol­gálják. A magyar—román kapcsolatok történetében ki­emelkedő jelentőségű volt az 1977. évi nagyváradi és deb­receni legfelsőbb szintű talál­kozó. Az ott elfogadott hatá­rozatok következetes végre­hajtása fontos érdeke együtt­működésünk fejlesztésének az élet minden területén. Or­szágaink kapcsolatainak köl­csönösen előnyös fejlesztésé­re még sok a kiaknázatlan lehetőség. Mindkét ország­nak javára szolgálna, ha ál­lamaink együttműködésében a magyarországi román, és a romániai magyar nemzetiség betölthetné az összekötő híd szerepét. Nemzeti ünnepükön azt kí­vánjuk, hogy Románia népei érjenek el további sikereket a szocialista építőmunkában, hazájuk felvirágoztatásában. A Bihar megyei „CRISANA” olajfinomító egyik berendelé­se, a kőolajtermékek magasfokú feldolgozására A Vaskapu Európa legnagyobb, ISI km hosszú hegyhasadéka Nem az erő, ellenkezőleg, a nyugtalanság, a félelem jele az, ami mostanság Pa­kisztánban történik. Ha Zia­­ul Hakk tábornok-elnök ve­szélytelen ellenfélnek tekin­tené az ellenzéket, nem lépne fel ellene ilyen keményen. Az ország függetlenségi nap­jának előestéjén betiltották a politikai gyűléseket, felvo­nulásokat, a demokrácia helyreállításáért küzdő­ moz­galom mintegy ezer vezető személyiségét őrizetbe vet­ték. A nagyvárosokban azon­ban a tilalom ellenére is ös­­­szegyűltek az emberek, szá­mos helyen összetűzések robbantak ki a demokratikus jogok helyreállítását követe­lő tüntetők és az ellenük ki­vezényelt rendőrök között. Pakisztánban a rendkívüli állapotot tavaly decembe­­­r­ben függesztették fel. Enge­délyezték az ellenzéki pár­tok működését, ám ez a gya­korlatban csak porhintésnek bizonyult. A kormányellenes erők lehetőségei változatla­nul rendkívül korlátozottak. Amint kiéleződik­­ a helyzet , miként a napi események mutatják, — a rezsim habo­zás nélkül újra az erőszak eszközéhez nyúl. S van egy szép, fiatal nő Pakisztánban, akinek szemé­lye újabban nagyon idegesíti Ziaul Hakkot. Ali Bhutto lánya, Benazir négy hónap­pal ezelőtt tért haza. A 33 esztendős politikusnőt soha nem látott tömeg, félmillió ember várta, s bárhová ment az országban, mindenütt ün­nepelték, lesték a szavát. Tévedtek tehát, akik azt hit­ték, hogy e fiatal nő csak egy illuzórikus jelkép Hakk, miután 1977-ben puccsal megszerezte a hatal­mat, legfőbb politikai ellen­felét, Ali Bhuttót, a Pakisz­táni Néppárt vezetőjét, a volt kormányfőt kivégeztette. Be­­nazirt, apja letartóztatása után háziőrizetbe helyezték, börtönbe zárták, 1984-től angliai száműzetésben élt. Családja Lind tartomány egyik leggazdagabb nagybir­tokos famíliája volt A szü­lők angol nevelőnőt szerződ­tettek négy gyerekük mellé, Benazirt később Karacsiban ír apácák tanították. 16 éve­sen az amerikai Radcliffe College-ben folytatta tanul­mányait, majd Oxfordban politikai tudományokkal, fi­lozófiával és közgazdaság­­tannal foglalkozott Felké­szültségének elismerésére utal, hogy a tekintélyes ox­fordi vitaklub elnökévé vá­lasztották. Politikai pályafutása apja bebörtönzésével, kivégzésé­vel kezdődik. „Nincs bennem bosszúvágy” — hangoztatta sokszor. Pártja a békés vál­tozások programját hirdette meg. Demokratának tartja magát, gazdaságpolitikai ter­vében a bankok, az acélipar, a hajózás államosítása, mér­sékelt földreform szerepel. Hazatérése előtt az Egyesült Államokban, a Szovjetunió­ban, Szaud Arábiában járt. Jó kapcsolatot szeretne tar­tani a nagyhatalmakkal, s a szomszédos országokkal. Meglepő, hogy az afganisztá­ni helyzettel kapcsolatban hasonló nézeteket vall, mint a tábornok-elnök. Ha­­talomra jutása esetén tovább­ra is megengedné, hogy az élenforradalmárok bázis­ként használják az országot. Az amerikai segélyekre is igényt tart. Lehet, hogy ezekkel a megnyilatkozásai­val Washington támogatását akarja elnyerni, akárcsak Corazon Aquino tette a Fü­­löp-szigeteken. Az Egyesült Államok számára Pakisztán rendkívül fontos. Törökor­szág és Thaiföld között az egyetlen biztos szövetséges, a legfontosabb közép-keleti stratégiai bázis. Hogyan állhat egy nő a férfiak uralta mohamedán Pakisztánban egy párt élére? Benazir Bhutto kerüli a nyu­gati stílust, hithű mohame­dán nőhöz illően házukba . ..női bejáraton” át lép be, ha utazik, női kísérője van, pa­kisztáni női viseletet ölt ma­gára, sosincs hajadonfőtt­ Kitűnő szónok, „beszélgetni” tud a tömeggel, s a szónok egy olyan országban, ahol a lakosság 75 százaléka írni­­olvasni nem tud, nagyon nagy a jelentősége. Apja ko­rán tudatosította benne: nemcsak angolul kell válasz­tékosan beszélni, ardu az anyanyelvi azt is tökélete­sen tudnia kell. Nyolc és félévi illegalitás után léphetett ismét a poli­tikai színtérre a néppárt. Életképességét bebizonyítot­ta, és vezetője, Benazir Bhutto ma a legnépszerűbb politikusnak tűnik az ország­ban. A tábornok-elnök azt remélte, hogy a nép csak kí­váncsiságból lesi­ várja az el­lenzék vezetőjét, hogy né­hány hét múlva megunják szónoklatait. Az államilag ellenőrzött tévé és rádió nem közvetíti beszédeit, mégis egyre nagyobb a tábora. Ab­ban is reménykedtek, hogy a néppárt belső viszályai szét­zilálják e csoportosulást. Benazir Bhutto politikai törekvései számára a hadse­reg jelenti a legnagyobb fe­nyegetést. Ugyanakkor szá­molnia kell az iszlám funda­­mentistákkal is, ezek az el­lenzék legelszántabb ellensé­gei, 1977-től, a katonai puccs­tól kezdve együttmű­ködtek Ziaul Hakk tábor­nokkal. A 98 milliós ország lakosságának 97 százaléka mohamedán, az „iszlámosí­­tás” azonban növekvő ellen­állásba ütközik. Az ellenzék legfőbb követe­lése: tartsanak szabad vá­lasztásokat. „Akkor majd kitűnik, mit is akar a nép!” — mutatott rá Benazir Bhut­to. A tábornok-elnök hallani sem akar róla, majd 1990- ben — ígéri —, akkor jár le elnöki megbízatása. Ha biz­tos lenne a győzelemben, nem halogatná az urnákhoz jánulást. — szilágyi — OMsetUltotta: Majnái Jt „Minka bennem bosszúvágy” A szép és elszánt Benazir Benazir — apja képmáséval Bhutto lányát mindenütt sokan várják

Next