Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1990. JANUÁR 4.N­éplap GLECCSEREK SZÜLETÉSE Az Alpok lakói már nagyon ré­gen tudták, hogy a gleccser tulaj­donképpen folyó jég, amely moz­gás közben sziklatörmeléket visz le a mélybe. A szobatudósok azonban sokáig azt tartották, hogy a gleccser hirtelen megder­medt folyó, amelyet ősidőkben a fagy a víztömeg legvadabb tajték­zása közben változtatott jéggé. Csak a XVI. század végén figyelt fel Simmler geográfus a gleccser­jég mozgására, de ezt csupán a múlt század harmincas éveiben bizonyították be. 1827-ben kis kunyhót építettek az Alsó-Aar­­gleccserre. Két évtizeden keresz­tül sok időt töltöttek benne a ku­tatók. Már három év múltán 100 méterrel alább került a kunyhó, s 1841-re 1428 méternyire távolo­dott eredeti helyéről. Ma már pontosan mérik néhány magas­­hegységben a gleccser mozgásá­nak sebességét. Az Alpok és Nor­végia gleccserei naponta 0,1 -0,4 méterrel haladnak előre, évente tehát 30-130 méternyivel. A Hi­malája gleccserei nyár idején na­ponta 2-3,7 méternyi utat is meg­­tesznek.A gleccser szilárd álla­potba került víztömeg, tehát jég, de egyáltalán nem a megmereve­dett nyugalom megtestesítője: a gleccser tele van élettel. Ahol té­len több hó esik le, mint amennyi nyáron elolvadhat, ott adva van a gleccser képződésiének lehetősé­ge. Az Alpokban ez az úgyneve­zett "hóhatár" fölött következik be, úgy a 2700-3000 méter közöt­ti magassági övben. A hóhatár fö­lött nyáron át is megmarad a hó, ezért beszélünk "örökös hó"-ról, a finn­ek birodalma ez. A magas hegyek régióiban tágasabb me­dencék, teknők ékelődnek a csú­csok, hegyfalak közé. Ezeket hó tölti meg. A friss hullású, pelyhes hó néha kissé olvad, latyakosodik, majd csontkeményre összetapad, összegyúródik. A finn szüntelenül dagad, "hízik", a szinte állandóan pótlódó hó hozzátapadásával, így alakul a fimmező több év hóesé­séből. A fim mind sűrűbbé válik, míg tiszta, üvegszerű csontke­mény jéggé, gleccserré alakul. A sűrű jégből kiszöknek a légbubo­rékok, a szűzfehér hó szinte ezért elsötétedik, acélos-kék lesz. Amíg egy köbméter friss hullású hó súlya 85 kilogramm körül van, ugyanilyen térfogatú fimn 500, a gleccserjég pedig 960 kilót nyom. A gleccser bölcsője tehát a fim­mező. Onnan indul mélyen a hó­határ alá vezető útjára. A glec­­­csernyelv benyomul az erdőövbe, sőt még alányúlik az erdőhatáron is, a hegyi legelőkig, sőt a lakott vidékig. A nyelv végén a jég meg­olvad, és a gleccser "kapu"-jában ez az olvadék egyesül a jégfolyam alól kiáramló "gleccserpatak" vi­zével. A gleccserből kilépő patak színe lehet tejfehér /"gleccser­tejű­, sárgás, szürke, vöröses, sőt fekete is, aszerint, hogy milyen kőzet feküdt a gleccser alatt. Az alpi gleccserek vastagságát 250-300, sőt 500 méternek is mérték, de a legnagyobb alpi gleccsernek, a 24 kilométer hosszú Aletschnek a vastagságát egyes helyeken 800 méternek ta­lálták. Ausztráliában, a Groszglockner út mentén látható Pasterze gleccser. Siklón közelíthető meg, s repedésektől szabdalt felszínén sétálni lehet /MTI-Presse/ Megújul a KTE A Közlekedéstudományi Egye­sület Szolnoki Járműjavító Üze­mi Szakcsoportja 1989. decem­ber 14-én tartotta beszámoló és vezetőségválasztó közgyűlését. Oros János, műszaki igazgató, a szakcsoport elnöke beszámoló­jában áttekintette a szervezet há­rom évtizedes múltját, tevékeny­ségét, és szólt a jövő feladatairól, a KTE megújulásáról. A szakcsoportnak jelentős sze­repe volt és van az üzem fejlődé­sében, a transzmissziós gépek le­cserélésétől a jelen és jövő CNC vezérlésű gépeinek, a számítás­­technika meghonosításáig. Aktív részt vállalt a jelentősebb újítások kidolgozásában, megvalósításá­ban. Több éves hagyománynak szá­mít a műszaki és közgazdasági hetek programjai keretén belül sikeresen megrendezett előadás­sorozatok. Az előadások témái az üzem életéhez, mindennapi munkájá­hoz kapcsolódó időszerű felada­tokkal, a fejlődés irányával foglal­koztak. A jelen és jövő feladatai közül említést érdemel a Vasúti Tudo­mányos Kutató Intézet járműkí­sérleti bázisának az üzemben tör­ténő kifejlesztése. MTESZ hírek - December 6-án nyílt meg - és e hónap végéig tart nyitva a Technika Házában - az a kiállítás, amelyet az Építőipari Tudományos Egészlet rendezett Steindl Imre, hazánk euró­pai hírű építőművésze születésének 150. évfordulója tiszteletére. A gaz­dag életmű legjelentősebb állomása­it és alkotásait reprezentatív módon mutatja be a kiállított anyag. - December 7-én a Technika Há­zában rendezte meg a "Földgép" Kör­nyezetvédő Szolgáltató Leányválla­lat a Kétpó-Kuncsorba térségében létesítendő veszélyes hulladéktároló szakmai zsűrijét. - December 8-án az Országos Er­dészeti Egyesület Szolnoki Területi Szervezete tartotta meg vezetőségvá­lasztó taggyűlését. A zömében a Ne­­fag Vállalat bázisán működő csoport elnökének és titkárának a tagság újra bizalmat szavazott, így az elnök Tö­rök László vezérigazgató, a titkár Hajnal Imre osztályvezető-helyettes lett továbbra is.­­December 11-15 között szintén a Technika Háza adott otthont a Kő­­olajkutató Vállalat és az Országos Magyar Bányászati­ és Kohászati Egyesület rangos rendezvényének. A többnapos szemináriumon a DO­WELL és a Schlumberger /angol és francia/cégek szakemberei tartottak előadásokat. - December 19-én a Technika Há­zában tartotta alakuló ülését a Hoki Állami Gazdaság szervezésében a Magyar Cukorrépa Termelők Egye­sülete. - December 20-án és 21-én a TSZKER termelési tanácskozásá­nak és az AGROCOOP közgyűlésé­nek adott otthont a Technika Háza. - Ugyanott tartotta vezetőségi ülé­sét a Gépipari Tudományos Egyesü­let Szolnoki Területi Szervezete, amelyen értékelték az éves munkát és előkészítették az 1990 januári tisztújító közgyűlést. - A Magyar Kémikusok Egyesüle­tének Szolnoki Csoportja elkészítet­te a Tiszamenti Vegyiművek megbí­zása alapján a nagy gyár stratégiai tervét. A tanulmány elemzi és prog­nosztizálja a vállalati célokat, vizsgál­ja a várható külső- és belső környe­zeti hatásokat, s mindezek figyelem­­bevételével tesz ajánlásokat a terme­lési szerkezet átalakítására, az ered­ményes gazdálkodásra.­­ A Gépipari Egyesület Jászberé­nyi Területi Szervezete az ICO Író­szer Szövetkezet által a hűtőgépek számára gyártott 5015 típusú kap­csoló-jelzőlámpa kombinációt vizs­gálta meg, megbízásos munka kere­tében. A vizsgálat kiterjedt a villa­mos- és mechanikai szilárdságra, a megszakítóképességre, a nedvessé­gállóságra és a várható élettartamra. Sándor József: Hol van eltemetve Petőfi Sándor? Báró Heydte osztrák ezredes­nek, az oroszok mellé beosztott osztrák hadbiztosnak, aki közvet­len az előnyomuló orosz csapato­kat követte, kiterjedt a figyelme annyira, hogy igen alaposan át­vizsgálta az ütközet után a csata­teret, de ő sem talált olyasmit, ami a legkisebb jelét is adná an­nak, hogy költőfejedelmünk a csatában lelte volna a halálát. Heydte Fehéregyháza és Héj­­jasfalva között egy leszúrt felkelő tiszt holtteste mellett lovagolt el, akit akkorra már kiraboltak a ko­zákok, s mellette több, vérrel be­mocskolt iratot talált. Ez őt érde­kelte, felvétette a mellé beosztott kozákkal, s nagy volt a meglepe­tése, mert az egyik irat Kemény Farkas jelentése volt Bemhez. A jelentésnek ez a része világo­san beszél: a halott nem Petőfi Sándor volt. Nem pedig azért, mert azok az iratok csak szolgá­latban lévő szárnysegédnél lehet­tek, de Petőfi nem volt aznap Bem mellett szolgálatba beoszt­va. Nem is lehetett Bem oldalán, mert Petőfi ló nélkül, gyalog, Bem pedig lóháton járt a csataté­ren, így tehát Petőfihez semmifé­le jelentés nem került. Azután azt mondja tovább a jelentés, hogy a halottnak nagy fekete körszakálla volt. Báró Heydte tehát nem Petőfi holttestét látta a segesvári csatá­ban. Ezt újra maga Heydte jelen­tése igazolja, és ennek az a mon­data, midőn azt mondja, hogy a halotton "fekete pantalló" volt. Mint tudjuk, Petőfi a csata napján vitorlavászon blúzt, nad­rágot és mellényt viselt. Ezt az a Gyalókay őrnagy igazolja, akivel és akinek kocsiján Petőfi együtt ment a csata helyére. Végül azt mondja jelentésében Heydte, hogy később tudakozó­dott több felkelő tisztnél ezeknek az adatoknak közlése mellett ez után a személyiség után és a leg­többjük úgy "vélte", hogy a halott "bizonyosan" Petőfi volt" s­llJ . Csak természetes, hogy Petőfi Sándort az ő bajtársai inkább ha­lottnak "vélték", mintsem egy ta­gadó válasszal Heydtét, az oszt­rák hadbiztost Petőfi további ku­tatására serkentsék. Petőfi tiszt bajtársai nagyon jól tudták, hogy Petőfinek nem volt "nagy fekete körszakálla", és nem "fekete pan­tallót" viselt a segesvári csatában, de azt is tudták, hogy Windisch­­graetz körözőlevelet adott ki Pe­tőfi Sándor ellen, s ha elfogják, feltétlen kivégzik. Az a holttest, melyet Heydte mások "véleménye" után Petőfi Sándorénak véleményezett, Ke­mény Farkas kolozsvári ezredes Bemhez jelentést hozó tisztje volt. Ám tehát stratégiai, erkölcsi és okleveles bizonyítékok igazolják, hogy Petőfi Sándor nem halt meg a segesvári csatában, sem Szé­­kelykeresztúron. Hogyan keletkezett a székely­keresztúri Petőfi legenda? Szé­­kelykeresztúron idősb Walter Fe­renc, a Lázár-féle vendéglő tulaj­donosa kérésemre megmutatta azt a helyet, ahová Petőfi Sándor képében először eltemették a szerencsétlen 1848-as honvédet, akire azt mondták, hogy Petőfi Sándor volt. Ezen a helyen mozi épült. Mikor idősb Walter Fe­renc ezt a mozit építette, nem akartak a sírra építkezni, azért onnan a hamvakat kiemelték, s másodszor ugyancsak ezen a tel­ken, annak alsó vége jobb sarká­ban, ahol most az idősb Walter­­pál Tanítóképző utca 5. számú háza áll, hantolták el. Innen emelték ki harmadszor 1902- ben, s temették el Bálint Dániel temetkezési vállalkozó szerettei mellé, a székelykeresztúri teme­­tőben.Így tehát ezt az 1848-as honvédet ötvenhárom esztendő alatt háromszor temették el, s eb­be a szörnyű tragédiába az a fur­csa komikum vegyül, hogy mind­annyiszor minden bizonyíték nél­kül sikerült a jelenlévőkkel elhi­tetni, hogy az illető Petőfi Sándor volt. Sőt, ma a székelykeresztúri te­metőben egy kőből faragott sír­emlék hirdeti, hogy ott nyugszik hazánk halhatatlan emlékű, vi­lághírű büszkesége: Petőfi Sán­dor. Dr. Lengyel Árpád orvos 1902- ben a kihantolásnál jelen volt. Ki­jelentette: a székelykeresztúri te­metőben a Petőfi Sándorénak vélt sírt 1941 őszén felbontották. A hamvak pár napig itt az ő laká­sán voltak, majd becsomagolta azokat, és királyi postán elküldte Joó Gábor főintézőnek Gödöllő­re. A csomag közben már Buda­pestre került. Joó Gábor Bakos Ákoshoz, a "Pest" felelős szer­kesztőjéhez hozta fel még 1941 őszén. Végre eljött a várva-várt pilla­nat­ Bakos Ákossal, mély tiszte­lettel a hős szabadságharcosok örök emléke iránt, én bontottam fel a mindeddig felbontatlan pos­tacsomagot, melyben Lengyel dr. küldte el a hamvakat. Szabad legyen a magyar tudo­mányos élet világhírű szakér­tőjének, dr. Orsós Ferenc egyete­mi nyilv. r. tanárnak, a törvény­­széki orvostani intézet igazgató­jának a hamvak megvizsgálása után adott szakvéleményére hi­vatkozni, aki leszögezi, hogy a varratok összecsontosodása és a fogmedri nyúlványok teljes eltű­nése azt bizonyítja, hogy a cson­tok 40 évnél jóval idősebb, tehát öreg egyéntől származnak. Dr. Salamon Henrik egész­ségügyi főtanácsos, egyetemi jo­gász-tanár a következő szakvéle­ményt mondta: "Ezek a hamvak valóban nem Petőfi Sándoré, nem hogy öreg emberé, hanem valóban egy aggastyán csontjai. Mutatja a még igen magas kor­ban, életben megindult visszafej­­lődési folyamat. (Folytatjuk) Visszapillantó A magyar aviatikának első zsenije Címünkben Gyalui Farkasnak Martin Lajos századik szüle­tésnapjára írt megemlékezésé­nek címét idéztük. Ez az eredeti­leg kiemelkedő erdélyi matemati­kus honvédtüzérként szolgált az 1848/49-es szabadságharcban, amiért büntetésből közkatona­ként az osztrák hadseregbe so­rozták be utászként. Ebben az időben kezdett el a röppentyűk­kel­­ mai fogalmunk szerint raké­talövedék­ foglalkozni és három évi kísérletezés után "forgó röp­pentyűt" szerkesztett. Politikai hitvallásához híven ezt a találmá­nyát nem volt hajlandó az osztrák hatóságoknak átadni. 1856-tól a hajócsavar /propellr/ problémája foglalkoztatta, és eközben tá­madt az a gondolata, hogy a forgó csavart talán repülőgépek hajtá­sára is fel lehetne használni. De ekkor még a repülésben a mada­rak technikáját kívánta alkalmaz­ni, akadémiai székfoglalója is "A madárszárny erezete" címet visel­te, s ennek alapján a madarak re­pülését utánzó ornitopter repülő­gépet szerkesztett /1871-75/. E kísérletei során azonban belátta, hogy a repülés kérdése ezzel a technikával nem oldható meg, és érdeklődése a szélkerék és újból a propeller felé fordult. Első ma­radandó találmánya a repülőgép szárnyain a "csűrő-felületek" al­kalmazása volt. Elsőnek gondolt arra, hogy ezek hajlásszöge meg­változtatásával a repülőgép dönt­hető lesz egyik vagy másik irány­ba. Ennek jelentőségét hosszú évekig nem ismerték el, s a repü­lés későbbi úttörői a levegőben nem tudtak szabályos fordulato­kat eszközölni. A legtöbb balese­tet az okozta, hogy fordulás köz­ben a repülőgép "csűrés" hiányá­ban lecsúszott és lezuhant. Újabb találmányára a "Lebegő kerék"-re 1893-ban kapott szaba­dalmat. Ennek lényege az volt, hogy a felhajtóerőt olyan forgó lapátokkal helyettesítette, ame­lyek élükkel felfelé haladtak, majd kik fordultak és lapjukkal madárszárnyszerűen lecsaptak. Ezt a szerkezetet Kolozsvárott Bartha Gergely tűzoltóparancs­nok próbálta ki, s az a szemtanúk állítása szerint 1896-ban két-há­­rom méter magasra emelkedett fel. E sikeres kísérlet híre egész Európába eljutott, és a feltaláló számos ajánlatot kapott külföld­ről, amit ő sorra visszautasított. "Találmányomat inkább a sírba viszem, semhogy a külföldnek juttassam a dicsőséget" - mon­dotta. Martin Lajos, a kolozsvári egyetem felső mennyiségtan ta­nára /1872-1895/, majd annak rektora /1895-1896/ a repülés problémáját ugyan nem oldotta meg, de úttörő munkát végzett azzal, hogy a repülés ügyével el­sőként foglalkozott tudományos alapon. Kolozsvárott hunyt el 1897- ben. Kováts Andor A "Lebegő kerék" Martin Lajos

Next