Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám

N­éplap Sándor József: Hol van eltemetve Petőfi Sándor? Először Pákh Albert vetette fel a kérdést: vajon hol van hát a sírja? "Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg." Pákh Albert 1860-tól fáradha­tatlanul kereste fel mindazokat, akikről csak híre járt, hogy látták Petőfit s mindezek kihallgatása után szinte megdönthetetlen tu­dattá vált benne, hogy Petőfi Sán­dornak a fehéregyházai csatában kellett elesnie, mert a csata után senki sem látta többé. Pákh ezek után Petőfi Sándor sírját is fel akarta keresni, azon­ban ezen törekvése a hatóságok­nál balmagyarázatra adott abban az időben alkalmat. Maga Pákh Albert 1867-ben elhalt s a fölötte kívánatos kérdés: hol halt el Pe­tőfi Sándor és hol van eltemetve, elmaradt. Pákh Albert nyomán haladt csaknem egyidőben az 1861-ben gróf Haller Ferenc elnöklete alatt alakult ama erdélyi bizottság is,mely szintén feladatául tűzte ki Petőfi Sándor sírjának felkutatá­sát és annak emlékkel való meg­jelölését. Ez volt a második kísér­let. Ahogy nem sikerült az Pákh Albertnek, úgy - most kifárasztva az eredmény elérése előtt - nem sikerült a derék társaságnak sem. Harmadszor Lázár Ádám ma­rosvásárhelyi ügyvéd vetette fel a kérdést. Ugyanis: a Magyar Tör­ténelmi Társulat 1879. évi au­gusztus 30-án tartott záróülé­sén,mely akkor Marosvásárhelyt tartotta nagygyűlését és Seges­várra is kirándult, azt a felhívást és kérést terjesztette elő, hogy: ”a Társulat tegyen lépéseket Petőfi Sándor teteme felkutatására s ál­lítson emléket sírja föl”. Lázár Ádám elutasításra talált. De ő nem kedvetlenetlen el. Nagyküküllő vármegye akkori alispánjához, Apáthy Péterhez fordult, ki lelkesen karolta föl az ügyet, de távol lakván a hely­szí­nétől, Segesvár polgármesteré­nek egy átiratot küldött, melyben megbízta, hogy esetleg a költsé­geket viselni kész Lázár Ádám igénybevételével hallgassa ki a Lázár Ádám által megnevezett tanúkat. Nem történt meg! Az irat levél­tárba került! Tehát a harmadik jóakarat is kárba veszett! Majd eljött az 1885. esztendő. Ekkor Famos Dezső dr. volt az, ki Petőfi Sándor sírjára és éléstá­ra újból fölhívta a közfigyelmet. Ez a fölhívás adott azután okot egy nagyobb mozgalomra, mely­nek főcélja­­ az 1879-ben fölve­tett­­ sírásás gondolata lett. Erről az 1879. évi sírfelásási gondolatról okvetlen meg kell hogy itt emlékezzem, mert hisz ebből merítette Farnos Dezső dr. a maga elgondolását. A dolog így történt: Farnos dr. 1884. évi augusztusi kelettel Se­gesvárról "Petőfi sírhelye” cím alatt egy levelet írt Hertzl Hugó "Összehasonlító Irodalmi La­pok" című folyóiratába, mely megjelent az 1885. évi januári számában. Ebben a cikkben ke­serűen emlékszik meg arról, hogy "Skariatinnak van alvó­ oroszlá­nosfehér emlékköve”, ki a szabad­ság ellen küzdött, majd így végzi: "a belőlünk még ki nem irtott igaz­ság nevében” Petőfi Sándornak is legyen ott méltó emléke. Erre 1885. évi január 1-i kelettel ezt a levelet Meltzl Hugó egészítette ki "Szerény javaslat a csatatéren fel­állítandó Petőfi-emlék tárgyában” című cikkével, melynek kezdő so­rai így hangzanak: "Petőfi valószí­nű sírhelyének, vagyis jobban a Se­gesvár- fehéregyházai csatatérnek­­ 1 \ továbbra jeltelenül maradnia nem szabad, legalább is az 1899-es jú­lius 31-én túl nem”. Ezt az idő­pontot azért említette oly határo­zottan az író, mert ekkor volt Pe­tőfi Sándor eltűnésének 50 éves évfordulója. Majd tovább előad­ta az ő indítványát is, mely szerint a közeli székely havasokból gör­dítsenek le egy óriási gránitdara­bot a közös honvédsíra s erre vés­sék rá Petőfi nevét és jelszavát. E célra megindítja a gyűjtést 200 aranyfrankkal s az e célra írt "Pe­tőfi jelszava" című művecskének első eladott példányaiból befolyt 10 frankkal. Ugyanezen számban dr. Török Aurél egyetemi tanár antropológus föleleveníti a már "annyiszor megpendített eszmét”, hogy a segesvári csatateret tudo­mányosan ássák fel. Török dr. ugyan "szkeptikus abban, hogy Petőfi csontjait meglelik", de ezt meg kell tenni, hogy ne sújtsa a nemzetet a közönyösség vádja. Az indítványt a lapok, újságok rokonszenvel fogadták. Igaz, hogy a lap januári keltezése dacá­ra is csak májusban jelent meg, azonban Budapesten már június 3-án dr. Török Aurél elnöklete alatt egy előértekezlet a "Magyar írók és Művészek Köreiben el­határozta a "Segesvári Petőfi­­emlék Szervező Bizottságiénak megalakítását oly célból, hogy or­szágos gyűjtés segélyével a seges­vári csatateret felkutassa, a hon­védcsontokat és esetleg Petőfiét díszes ossariumba helyezze el s fölé egy díszes Petőfi-emléket ál­lítson. Dr. Török Aurél fölment Tisza Kálmán akkori magyar mi­niszterelnökhöz is, aki azt felelte: ”ha nem lehetetlen, akkor köteles­ségünk, legalább a keresést meg­próbálni". A bizottság június 5-én alakult meg,mely 21 tagból állott: dr. Tö­rök Aurél és dr. Váli Béla utaztak le Erdélybe, Segesvárra, s a bi­zottság hivatalos lapjában, a már említett "Magyar Salon"-ban, tet­ték meg a nyert tapasztalatokat a következőkben: ”1849. évi július 31-én reggel 8 óra tájban 4-5 lovaskocsi hajtott át Székelykeresztúron Segesvár felé. Egyikben Bem, a többiekben a törzskar, közöttük Petőfi Sán­dor is helyet foglalt. 9-10 óra táj­ban érkezett meg Bem és hadosz­tálya a Segesvárral szemben elte­rülő Fehéregyháza alá. Fehéregyháza, mely a magyar ágyúktól mintegy 200 lépésre fe­küdt, ebben az időben le volt ég­ve, s midőn Petőfi Sándor a csa­tatér szemlélésébe beleúnt, a Fe­héregyháza kezdetét képező kocsmánál ült vagy áldogált. Itt volt egy magyar sebesültkötöző segélyhely. Itt nyújtott elsőse­gélyt a rászoruló magyar kato­náknak dr. Lengyel, kinek köze­lében többször üldögélt Petőfi Sándor. A délutáni órákban, midőn a csata élénkülni kezdett, Petőfi Sándor lement a Fehéregyházán felül folydogáló Sárpatak hídjá­­hoz, s annak karfájára dőlve, fi­gyelte a csatateret, majd a fede­zetül kirendelt 20-25 huszár há­­ta mögött telepedett le, s itt látta őt Haller Ferenc gróf, amint Pe­tőfi Sándor térdre fektetett pa­pírra jegyezgetett s állítólag egy kétcsövű vadászfegyver feküdt mellette." Petőfi Sándortól mintegy 200 lépésre volt felállítva egy 6 fontos magyar tüzérüteg,mely a Seges­várra vezető országúton sorako­zó orosz lovasság ellen lövöldö­zött. Úgy látszik, igen eredmé­nyesen, mert ezen magyar üteg ellen viszont lövöldözni kezdtek egy újonnan felállított orosz üteg tüzérei. Ezen orosz üteg lövedé­kei közvetlen Petőfi Sándor kö­zelében hullottak le, sőt egyike porral tele is szórta Petőfi Sándor szemét és ruháját. Míg a megújult küzdelmek le­kötötték Petőfi Sándor figyel­mét, ki az ágyúk közelében üldö­gélt, az alatt az orosz sereg azon részéből, mely a Kemény Farkas­nak Bem segítségére várt had­osztálya ellen volt fölállítva, ki­küldött járőreitől megtudta, hogy Kemény Farkas nem lő Bem segítségére, felszabadulva érezte magát s néhány ezred ko­zák elkezdett a Marosvásárhely felé vezető út és a Küküllő jobb partján, a füzesek és a hegyek közt előnyomulni. Fölérve a he­gyek egyikére, s födve az erdőség által, Fehéregyháza irányában a legnagyobb csöndben aláeresz­kedett a völgybe, a magyar sereg háta mögé, melynek nem volt hátvéde, mert Bem kevés számú katonával rendelkezett. Az orosz lovasság födözve a hegy oldalát borító erdő, majd a gróf Haller­­féle kastély és azt azt övező nagy kert százados fái által, észrevétle­nül leereszkedett a gróf Haller­­féle kastély előtt húzódó ország­útra. Itt felfejlődve, vágtában tá­madott a csata színhelye, illetőleg az ágyúk felé. Ez a váratlan táma­dás döntötte el a csata sorsát az oroszok javára." A jobbszárnyon küzdő huszársereg nyomába özönlő orosz lovasság egy része elválva a zömtől, a védtelenül ma­radt ágyúkra csapott s a tüzérek közt borzasztó pusztítást csinált. Petőfi Sándor ezen percekben az alig csordogáló Sárpatak köze­lében álldogált, annyira elmerül­ve egy távoli csapat mozdulatai­nak figyelésébe, hogy nem vette észre a megdöbbentő csatazajt sem, amely egészen váratlanul hatott el hozzá. Dr. Lengyel, látva a történte­ket, lóra ülve, rákiáltott Petőfi Sándorra s oda mutatva a ve­szélyre, intett, hogy Petőfi is me­neküljön. Petőfi azonnal látta a veszélyt,mely őt körülvette. Az egész arcvonal megfutott s Be­met is magukkal vitték a huszá­rok." Petőfi Sándor ezt látva, meg­fordult és futni kezdett. Haller Ferenc gróf, ki szintén Bem kísé­retének volt tagja, e percben nem messze állott lovával Petőfi Sán­dortól, azt mondja: "Midőn visszavonultak - tudniillik Haller gróf és a vezérkar- ő jobbra tekint­ve, látta, hogy Petőfi Sándor a 20- 25 huszárral küzdő kozáksokaság elől alig 25-30 lépésnyi távolban futott föl az úttól a hegynek. ” Hal­ler grófnak az a nézete, hogy az erdő a hegy aljától még jó távol lévén, Petőfi Sándor gyalog, az oroszok lóval bírván, Petőfi alig érhette el az erdőt. De ha megkö­zelíteni módjában lett volna is, úgy is halál lett volna a végzete, mert az ott aláereszkedő orosz vadászzászlóalj nagyszámú ele­sett társaik miatt való bosszúér­zettől áthatva, aligha kegyelmez­tek volna meg neki"." Haller Fe­renc gróf Bem megmentésével lé­vén elfoglalva, nem látta többé Pe­tőfi Sándort. Nem is tudja mi tör­tént tovább Petőfi Sándorral, de úgy ő, mint mások azt vélik, hogy a kolostorkertben, vagy annak környékén, illetve közelében kel­lett elesni Petőfi Sándornak." (Folytatjuk) 1990. JANUÁR 5. KULTURÁLIS HÍVOGATÓ Körtánc és Balhé a színházban - Pódiumműsorok Anyagi bizonytalanság a művelődési házakban Az év első hónapja a tervezés, mérlegkészítés időszaka a köz­­művelődésben. Nemcsak emiatt, hanem művelődési szokásaink révén is a január általában "ottho­nülő" hónap, mintha ez lenne a böjtje a karácsonyi, szilveszteri költekezésünknek. Hogy az 1990-es januári kulturális prog­ram a korábbiaknál is szeré­nyebb, annak a fentieken kívül más oka is van, nevezetesen a művelődési házak vezetői, mun­katársai még nem tudják, hogy mennyi lesz az intézmény költ­ségvetése, miből gazdálkodhat­nak, mennyi jut a tartalmi mun­kára. "Teljes a bizonytalanság a jövőt illetően" - mondta több mű­velődési ház igazgatója is, amikor januári programjukról érdeklőd­tem. Ha a költségvetés összege ugyanannyi lesz, mint tavaly, s nem kapnak az intézmények bér­emelésre, dologi kiadásokra - ko­rábban évente juttatott támoga­tást -, akkor az idén tovább fogy­nak a házak rendezvényei, szol­gáltatásai, s az is előfordulhat, hogy csökkenteni kell a népmű­velők számát. Ez utóbbit mint va­lós gondot Jászapátin említették, ahol a művelődési ház - a Vágó Pál házzal és a jásziványi klub­könyvtárral együtt - tavalyi költ­ségvetése mintegy 2 millió forint volt. Ennek fele az intézmény be­vételeiből jött össze. A 2 millióból mire mindent - rezsit, béreket stb. - kifizettek, 800 ezer forint ma­radt a tartalmi munkára. Hogy mire lesz az idén elég a 2 millió forint? Majd meglátjuk. E gondok ellenére is azért janu­árban lesz néhány koncert, pódi­umműsor, gyermekprogram a megye művelődési házaiban, fő­leg a nagyobb intézményekben. "Nagyüzem" van viszont a Szigli­geti Színházban. A társulat mint­ha rácáfolna a kultúra "téli ubor­kaszezonjára", két bemutató elő­adásra is várja a közönséget. Ja­nuár 12-én Artur Schnitzler: Kör­tánc című művét mutatja be a színház. Schnitzler osztrák drá­maíró és novellista, a freudi pszi­choanalitikus iskola egyik jelen­tős szépirodalmi képviselője volt a századfordulón. Műveiben a lé­lektani naturalizmus irányzatá­nak eszközeivel az emberben végbemenő lelki folyamatok pon­tos képét mutatja be. Schnitzler­­darabot egyébként nem először tűz műsorára a Szigligeti Színház. Jónéhány évvel ezelőtt Paál Ist­ván rendezésében mutatták be Anatol és a nők címmel Schnitz­ler drámáját. A Körtáncot Fodor Tamás rendezi. Január 18-án a Szobaszínházba várják premierre a közönséget. Edward Bond angol író Balhé cí­mű színjátékát adja elő a társulat Vörös Róbert rendezésében. Színházi előadásra válthatnak jegyet a kisújszállásiak is. A mű­velődési házban a Népszínház társulata a Csókon vett menyas­­­szonnyal vendégszerepel január 19-én. Ugyancsak színházi előadásra várják a közönséget január 17-én Martfűn is. A Békéscsabai Jókai Színház társulata Müller-Tolcs­­vay-Bródy: Doktor Herz című musicaljével lép fel a cipőgyár művelődési házában. Bács Ferenc két alkalommal is tart előadóestet januárban a me­gyében. Január 19-én a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ­ban, 28-án pedig Kisújszálláson mutatja be Színek című műsorát. Ugyancsak januárban Kunszent­­mártonban Mikó István vendég­szerepel Svejk vagyok című estjé­vel. A kunszentmártoni művelő­dési ház egyébként korszerűsöd­ve várja majd a közönséget. Fel­újították a villanyhálózatot, s be­vezették a gázt. Lassacskán elké­szül a tiszafüredi művelődési ház felújítása is. Négymillió forint ér­tékben kicserélték az épület tető­­szerkezetét, újrafestették a házat, s két teremmel bővítették a léte­sítményt. Néhány új kiállítást is láthatunk a januárban. Január 22-én Gecse Árpád festőművész gyűjtemé­nyes kiállítása nyílik meg a Szol­noki Galériában. Az Alattyánban élő mestert aligha kell bemutatni a megye művészbarát közönségé­nek. Szépséget, emberséget su­gárzó képeit több alkalommal is láthattuk már csoportos, illetve egyéni kiállításokon. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ­ban a megyei amatőr képző- és iparművészeti pályázat alkotásai­ból nyílik kiállítás január 13-án. A szolnoki repülőtéri helyőrségi klubban dr. Jáki Ferenc munkái­ból nyílik tárlat január 9-én, Kar­cagon pedig a Déryné Művelő­dési Központban Gyurkovics Hunor szabadkai festőművész képeiből nyílik kiállítás január 5- én. Jászberényben január 10-ig nézhetik meg az érdeklődők B. Jánosi Gyöngyi grafikáit a városi művelődési házban. A zene barátait néhány kon­certre várják a művelődési házak. Jászberényben, a­ Déryné Műve­lődési Központban január 26-án a Magyar Posta Szimfonikus Ze­nekara vendégszerepel Med­­veczky Ádám vezényletével. Tö­­rökszentmiklóson Szabó Sándor jazzgitáros lép a közönség elé ja­nuár 27-én. Január 15-én Kar­cagon szakmunkástanulóknak, Jászapátiban január 18-án közép­­iskolásoknak rendeznek hang­versenyt a filharmónia bérleti so­rozatában, Martfűn pedig január 16-án a Budapesti Ütőegyüttes játszik a cipőipari szakközépisko­la és szakmunkásképző intézet tanulóinak. Szolnokon az Integ­rál zenekar szórakoztatja a fiata­lokat január 20-án a Ságvári End­re Művelődési Házban. Január 29-én Karcagon az Anonymus Rézfúvós Együttes hangver­senyére várják a zene barátait. Néhány gyerekműsort rendez­nek a téli szünet után is a megye közművelődési intézményei, így például Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ­ban az Állami Bábszínház társu­lata vendégszerepel a Hótündér­rel és a Csizmás Kandúrral január 24-én. Kisújszálláson Mesél az erdő címmel tartanak gyermek­előadást január 19-én. Jászbe­rényben január 12-én bábkészí­tésre, 26-án pedig mesefilmvetí­tésre várják a kisdiákokat. Januárban néhány pótszilvesz­teri nótaestet, diszkót is rendez­nek a művelődési intézmények. Sok helyen újabb tanfolyamokat indítanak, így például Martfűn angol és német nyelvtanfolyamra, számítástechnikai, szabás-varrás, gépjárművezetői tanfolyamra je­lentkezhetnek az érdeklődők. Ti­szafüreden német nyelvből nyelv­vizsgára előkészítő tanfolyam in­dul, s várják a jelentkezőket a "Feltételes forgalmú növényvédő szerek hasznosítása" című tanfo­lyamra is. Hogy mi köze van az utóbbihoz a művelődési háznak? Csupán annyi, hogy a közművelő­dési intézmények egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy he­lyet adjanak a "profiljukba" ke­vésbé illő rendezvényeknek, tan­folyamoknak, létfenntartásuk ér­dekében. Tál Gizella Gecse Árpád gyűjteményes kiállítását január 22-én nyitják a Szol­noki Galériában. Felvételünkön az Alattyánban élő mester Téli falu című festménye. Gecse Árpád: Csendélet Lassacskán megújulva várja a közönséget a tiszafüredi művelődési ház.

Next