Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

1992. JANUÁR 11. Gyászhírek KÖSZÖNETET mondunk mindazoknak, akik szeretett fiam, VÉRSÉGI ATTILA temetésén megjelentek, fáj­dalmunkat bármilyen for­mában enyhítették. A gyá­szoló család, Jászberény. *72722/1* HÁLÁS szívvel mondunk köszönetet mindazoknak a rokonoknak, szomszédok­nak, jó barátoknak, ismerő­söknek, akik OLÁH KÁLMÁNNÉ, született Járomi Anna teme­tésén részt vettek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, részvétnyilvánításukkal mély fájdalmunkat enyhíte­ni igyekeztek. A gyászoló család, Jászberény. *72731/ MÉLY fájdalommal tudat­juk, hogy szeretett testvé­rünk, DR. KERTÉSZ ISTVÁNNÉ, szül. Majláth Irma hosszú betegség után, december 11- én, 70 éves korában Buda­pesten elhunyt. Temetés előtti búcsúztatása 1992. ja­nuár 15-én, 12.30 órakor lesz a szolnoki Körösi úti temető ravatalozójában. Gyászoló testvérek. *72963/1* FÁJDALOMMAL tudat­­juk, hogy HORVÁTH FERENC földi maradványainak végső búcsúztatására 1992. január 14-én, 11.00 órakor kerül sor Szolnokon, a Körösi úti te­mető új ravatalozójában. Gyászoló felesége, fia és csa­ládja. *72968/ 1* KÖSZÖNETET mondunk mindazoknak, akik felejt­hetetlen halottunkat, SURÁNYI IGNÁCOt utolsó útjára elkísérték, és fájdalmunkat enyhítették. A gyászoló család, Szolnok. *73021/1* Mély­­ fájdalommal­­ tudatjuk a rokonokkal,IS Mély fájdalommal tudatjuk a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, hogy CZINEGE JÓZSEF, a MOL Rt. NKFV dolgozója 1992. január 4-én, életének 54. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése 1992. január 13-án, 12.30 órakor lesz a szolnoki Körösi úti temető halottasházából. A vállalat saját halottjának tekinti. Kati és a gyászoló család MOL Rt. NKFV ______*72961/ 2*______ Sport—hirdetés Hét végi sportműsor Szombat Kézilabda: Fiú diákolimpia általános iskolásoknak, Szolnok, Tiszaligeti Sportcsarnok, 7.00. Kosárlabda. NB II. férfi: Szolnoki Olajbányász II.­Kis­kunfélegyháza, Tiszaligeti Sportcsarnok, 14.30. Szolnoki Olajbányász Öregfiúk - Bécsi Öregfiúk, 16.00. Labdarúgás, Délibáb Kupa teremtorna, Tiszafüred, sport­csarnok, 10.00. Idegenben szerepelnek: a férfi asztalitenisz NB I-ben a Szolnoki Tisza HSE a főváros­ban a BVSC ellen, a női kosár­labda NB I-ben a Szolnoki MÁV MTE Sopronban, a női röplabda NB I./A-csoportjában a Lehel SC Debrecenben, a Szolnoki Vegyi­művek a fővárosban a BSE Ta­verna ellen. Vasárnap Kosárlabda. Férfi Szuper Li­ga: Szolnoki Olajbányász-SPI Wien (osztrák), Szolnok, Tiszali­geti Sportcsarnok, 11.00, Hrid­­­sin, Dina (csehszlovák). Idegenben szerepel: a férfi röplabda NB I./B-ben a Szolnoki Vegyiművek Kaposvárott. Sportextra-ajánlat A megye néhány sikersport­ága képviselőinek számára nem maradt túlzottan sok idő a szil­veszter utáni regenerálódásra, hiszen a bajnoki menetrendet nem lehet meghatni holmi fá­radtságra való hivatkozással. A legsűrűbb és talán nem túl­zás, hogy a legtöbb figyelmet ér­demlő programot a Szolnoki Olajbányász kosárlabdázói mondhatják el magukról, ugyan­is a szerdai zalaegerszegi kupa­­mérkőzés után vasárnap hazai pályán folytatják a Szuper Liga küzdelmeit, amit a jövő héten újabb két találkozóval toldanak meg (szerdán: Prievidza-Olajbá­­nyász; szombat: Möllersdorf- Olajbányász). A vasárnap dél­előtti mérkőzésen, amelyet a te­levízió is közvetít, azt az SPS Wi­­edent fogadják a szolnokiak, akik a SZL legelitebb csapata­ként, mindössze három vereség­gel, toronymagasan vezetik a bajnokságot. A „sógorok” csapatának kez­dőötösét négy színes bőrű és egy Mátyás nevezetű magyar játékos alkotja. Nyilván sokakban fel­merül a kérdés, hogyan léphet egyszerre pályára négy idegenlé­giós, ám tudni kell, közülük ket­tőt honosítottak nyugati szom­szédaink. Oneal és Bayton el­mondhatják magukról, hogy az amerikai egyetemi bajnokságból érkeztek, és profiszerződésük is volt. Az Olajbányász eddig hat győzelmet és ugyanennyi vere­séget könyvelhet el magának, ami egyelőre a hatodik helyet je­lenti a táblázaton. Berkics torok­­gyulladása elmúlt, így az ő játé­ka, valamint a tv-közvetítés lö­kést adhat a Tisza-parti együttes­nek. A Szolnoki MÁV MTE höl­gyei is megkezdik a téli-tavaszi szezont a Sopron otthonában. Mivel az őszi fordulók végén so­rozatos vereségeikkel megtépáz­ták nimbuszukat a Hegedűs-lá­nyok, ráférne a győzelem íze a csapatra, ámbár meg kell hagyni, a Sopron a női bajnokság egyik legnevesebb együttese, ráadásul a hazai pálya is nekik kedvez. A Lehel HC jégkorongozói is tovább folytatták tegnap este, ha­zai jégen a „menetelést” a Mis­kolc HC ellen, a találkozóról szó­ló részletes tudósításunkat szin­tén hétfői Sportextra mellékle­tünkben olvashatják. A röplabdázóknál A-csopor­­tos együtteseink közül a Szolno­ki Vegyiművek lányai a BSE ott­honába látogatnak. Igaz, a Tisza­­ligetben sikerült győzni ellenük, ám a hazaiak most mindent meg­tesznek a visszavágásért, hiszen a legjobb hat közé jutáshoz fel­tétlenül győzniük kell. A lehele­­seknek Debrecen lesz az úti cél­juk, ahol „hasonszőrű” vetély­­társuk szintén biztos helyet sze­retne magának a felsőházban. A B-csoportban a Vegyiművek fér­fiegyüttese Kaposvárt ejti útjába, ahol szinte kötelező a győzelem. Az ukrán Krivec visszaérkezett Szolnokra, s egy új feladó szer­zéséig a Budapestre távozott Sár­mán siet segítségére egykori csa­patának. Délibáb Kupa elnevezéssel Tiszafüreden ismét megrendezik a teremfocitornát, ahol a házi­gazdák öregfiúk válogatottja há­rom ellenféllel szemben kísérli meg a győzelmet. A magyar „ag­gok” keretét olyan egykori hí­rességek alkotják, mint Bene, Novák, Szűcs Lajos, Martos Győző, a diósgyőriek hasonló korú válogatottját többek között Veréb kapus, Kutasi, Görgei, Sa­lamon, Tatár alkotják, míg a toll­­forgatók legjobbjai közé a Ko­­peczky Lajos (Magyar Televí­zió), Kiss László (Mai Nap), He­gyi Iván (Népszabadság), Sza­­lóczy Pál (Magyar Rádió) érke­zik. A rendezvény vendége dr. Szepesi György, a FIFA tagja, ezenkívül érdekeség, hogy a szervezők és a résztvevők anyagi felajánlást tesznek a „Segíts!” Alapítvány javára, amely a hát­rányos helyzetű tiszafüredi gyer­mekek megsegítését szolgálja. A sportesemények mellett he­lyet kap a Volán-Rákóczi pénte­ken lezajlott, vészes előjelű köz­gyűlése, helyzetképet olvashat­nak a szolnoki kajak-kenusokról, valamint bepillantást nyerhetnek egy csehszlovákiai sítábor életé­be. (kocsis) KAPITÁNY­BEMUTATÓ Kedden érkezett Magyaror­szágra, csütörtökön délelőtt mu­tatták be a nyilvánosságnak (új­ságíróknak és szakembereknek) a magyar labdarúgó-válogatott harminckilencedik szövetségi kapitányát, Jenei Imrét (a BEK- et nyert Steaua és a román válo­gatott volt edzőjét). Jenei igen jókedvűen boldog új évet kívánt a társaságnak és főleg a magyar focinak­­ tegező stílusban. A vé­gére átment önözésbe, ami saj­nos nem minden okot nélkülöző stílustörés, hanem sajnálatosan jelzi: Jenei menet közben jött rá, hogy nem haverok közé csöp­pent .. . E változást és okait (melyre visszatérek) leszámítva nagyjá­ból a süketek párbeszédéhez ha­sonlított ez a bemutatkozósdi: általában Jenei nem válaszolt ar­ra, amit kérdeztek tőle (nyilván nem a nyelvi nehézségek miatt), vagy ahogy az egyik újságíró megjegyezte: remek taktikai ér­zékkel kitért a konkrét válaszok elől. Arra a kérdésre például, amely várható edzői koncepció­jára vonatkozott, valami olyas­mit mondott, hogy tájékozódni szeretne, hogy a magyar csapat milyen szezonban van csúcsfor­mában (némi malíciával jegyez­te meg mellettem egy kolléga: karácsony és szilveszter között), mert ezt ki kell használni. A „mi volt a szakmai oka a romániai sikereinek?” kérdésre ez hang­zott el: Romániában kinőtt egy olyan generáció, amelyik a nyo­morban élt, és a labdarúgás ho­zott nekik valamit... Ez igaz, no de szakmailag? ... Iparkodtam magam is lényeg­­retörő lenni, ilyen „okosakat” kérdeztem: - Köztudottan Romániában ideális viszony alakult ki Ön és a labdarúgó-szövetség között; akár a Steauának, akár a váloga­tottnak volt „sorsdöntő mérkő­zése” - és ezt is Ön határozta meg -, egy-két vagy akár három fordulót is elhalasztatott a baj­nokságból, az MLSZ-től számít­­ó hasonló megértésre? - A közös munkát a későbbi­ekben kell megbeszélnünk Ha nem kap heteket a közös munkára - erősködtem -, hogyan tudja majd kialakítani az új válo­gatott csapatot? - A szövetségi kapitány csak lelkileg készíti fel a csapatot - hallgattam volna csodálkozva, ha komolyan veszem a választ, és nem kitérőnek -, és ad egy stratégiát, egy taktikát - melyről többet egyelőre nem akart el­árulni. - Ön egyrészt azt nyilatkozta, hogy ismeri valamelyest a ma­gyar labdarúgást - kérdeztem to­vább­­, másrészt pedig csaknem kizárólag dicsérő jelzőkkel illet­te azt. Felsorolná néhány okát annak, hogy a magyar foci szín­vonala miért ilyen, amilyen? Nem sorolta fel, hanem ilye­neket mondott, hogy a tévében nézve élvezte a hazai bajnoksá­got (én is, csak éppen röhögtem rajta), hogy vannak itt is jó fut­ballisták, és nem igaz, hogy nincs állóképességük, mert van (persze hogy van, mondom én is, futóképességük nincs). - Gondolt-e arra, mi lesz, ha nem jönnek a várt eredmények? - Gondoltam erre is - mondta Jenei, és ezt azonnal el is hittem neki. - De eléggé meg vagyok edzve, a Steauától háromszor voltam kirúgva, háromszor hív­tak vissza. Már mintha egymásnak be­szélnénk a közelemben lévő kol­légával (Malonyai Péter, Ma­gyar Nemzet), ezúttal ezt mond­ja rám nézve: ez a háromszori itt biztos nem fenyegeti, csak egy­szer fogják és csak kirúgni . . . Jenei - jó romániai szokás szerint - fura ajánlatot tesz az újságírók­nak az együttműködésre: úgy osztályozzák a játékosok telje­sítményét, hogy előtte kérdez­zék meg az edzőt, hogy ő milyen jegyet adna, mert ő jobban tudja . . . (És írja is meg az edző a tudósítást - ékcelődünk ismét a háttérben.) Aztán tudunk mi is cifrákat kérdezni! A válogatott­ban szóba jöhető játékosokkal kapcsolatban kérdi egy kolléga Jeneitől: hányat akar kipróbálni? Míg Jenei gondolkozik, mit lehet válaszolni erre a baromságra, megszólal Malonyai: naponta kettőt... Annak viszont már a fele sem tréfa (és ettől mehetett el a tege­­ződhetnékje­leneinek), hogy né­hány, magát dörzsöltnek vélő kolléga „figyelmeztette”, kiok­tatta, rémisztgette az új szövetsé­gi kapitányt ilyesmikkel. Ma­gyarországon senkinek sem ér­deke, hogy jó legyen a magyar futball, mert akkor nem lenne csont, amit rághatnának; ha itt válogatottat akar csinálni, sajnos szót kellene értenie a klubedzők­kel, ami nem fog menni; itt a klubedzők nem adják örömmel a játékosaikat a válogatottba; nagy a széthúzás a magyar labdarú­gásban; sok itt a cápa, akik ellen védekeznie kell; „maga bele­csöppent egy olyan kígyófészek­be, hogy sok ellenmérget kell hoznia magával” ... Mire Jenei Imre (a naiv? a dörzsölt? a rafinált? a javíthatat­lan optimista?): - Köszönöm szépen a tanácso­kat, de én tényleg nem szeret­ném, hogy ilyen pesszimista hangulat legyen, legyünk inkább optimisták! - (Egy biztos: ez a felhívás rajta van a kormány vo­nalán.) - Hát én optimistább va­gyok, mint Önök, hát én nem értem. Én kintről jövök .. ., mi­ért? - Hát éppen ezért - véljük ott hátul egyszerre többen is. Végül Jenei szavaiból válo­gattam össze az ars poeticáját: „A labdarúgás olyan, hogy azt mosolyogva kell játszani. Benne van a nevében: labdajáték.” (Ügyes csúztatás, nem mondha­tott rúgást.) Hasonlóképp tálalva, íme főbb taktikai elképzelései: „So­hasem fogok egy játékostól olyat kérni, amit nem tud. Azt szeret­ném elérni a válogatottal, hogy azt játsszák, amit ők tudnak.” (Ez nem lesz túl komplikált.) „Próbálják ők ráerőszakolni az ellenfélre a játékmodorukat. Ha az ellenfél jobb, el kell ismerni, és kell neki gratulálni.” (Ez már nagyon megy!) „A győzelmet nem hozza más, csak a győze­lem. Erre kell megtanítanunk őket, hogy győzni kell!” Hát ebben benne van minden, és nincs benne semmi. De (enge­delmeskedve Jeneinek) legyünk derűlátóak! Molnár H. Lajos 15 A „nagy” palánk árnyékában A Nemzeti Sport rövid hírben számolt be a Férfi Országos Ifjúsá­gi Kosárlabda Kupa döntőjéről, amelyet Szegeden rendeztek meg. A Szolnoki Olajbányász csapata ezen a versenyen a IV. helyen vég­zett. Nézzük, hogyan jutottak el ezek a „kosárpalánták” eddig az eredményig. 1990-ben ugyanebben a baj­nokságban a fiatalok a II. helyen végeztek, de az az évi körülmé­nyekhez képest a tavalyiak már egészen mások voltak. A bajnok­csapat mellett szereplő fiatalokat ambicionálta a felnőttek jelenléte, mivel a mérkőzések egy napon voltak megrendezve, s ez azt jelen­tette, hogy sokszor ők is 1000- 1500 néző előtt játszhattak. Ellen­ben a decemberi kupára készülő gárda ebben az idényben összesen csak hat NB II-es bajnoki meccset játszott, és nem is mindig teljes kerettel, hiszen néhány fiatal játé­kos a Szuper Ligán szereplő csapat kispadján várt bevetésre. Ezeket a tényezőket figyelembe véve Tapo­­di László, a fiatalok edzője remek teljesítménynek tartja a második helyet, pedig egy teljesen új csapat formálódik a mester keze alatt olyan titánokból, akik az elmúlt bajnokságban csak csereként sze­repeltek. Az együttes többi tagja pedig az egy korosztállyal fiatalab­­bakból került ki. Szegeden az első mérkőzésüket a Bp. Honvéddal játszották, és 83- 73 különbséggel maradtak alul a fővárosiakkal szemben, majd a vendéglátó szegediekkel találkoz­tak, és óriási küzdelemben egy­pontos vereséget szenvedtek (62- 61). A következő mérkőzés tétje a döntőbe jutás volt, és a körbeveré­sek miatt matematikai számítások alapján 8 ponttal többet kellett dobni, mint a ZTE, amely az utolsó másodpercben sikerült is (90-82). A fizikailag és idegileg elfáradt csapat a Körmenddel 83-66-os mérkőzést játszott, amely azt je­lentette, hogy a harmadik helyért a Bajai SK-val mérkőzhettek. Saj­nos a 17 pontos félidei előnyt a fiatalok nem tudták megőrizni, és a bácskai csapat 90-81 -es győzel­mével megszerezte a harmadik he­lyet. A jövőbeli sikerekhez nagy előnyt jelent, hogy a jelenlegi csa­patból egy éven belül csak két em­ber fog kiöregedni - Mérész T., Gyenes Z. Emellett ezek a fiúk máshol is helytállnak, Mérész Ta­más nemcsak ifjúsági válogatott, hanem Csécsei Rolanddal az Olaj­bányász felnőttkeretének tagja is. Az 1975-ben született kadett kor­osztály válogatottjában Csécsei Roland, Balogh Zoltán, Csősz Ta­más szerepel, míg az 1976-os szű­kített válogatott keret tagja Fehér­vári Gergely. A szolnoki közönség szomba­ton 14.30-kor láthatja a Tiszaligeti Csarnokban NB II-es mérkőzésen a Kiskunfélegyháza ellen az után­pótláscsapatot. Ebben a hónapban még kétszer lépnek pályára itthon. 17-én 18 órakor az Olajcsarnokban a Nyíregyházi MGFSC lesz az el­lenfél, 25-én pedig a Szuper Liga mérkőzést megelőzően a MEAFC- ot látják vendégül. A hónap végén kezdődnek a ’92-es kadettbajnokság selejtezői, elődöntők a tavaszi szünetben lesznek, majd májusban a döntő kerül megrendezésre. A bajnokság rájátszásában a Szuper Liga-csapat helyezési számával indulnak az NB I. ifibajnokságában.­ ­ Albert - Mérész Tamás három „vasat” tart a tűzben

Next