Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
8. oldal Jászkun Kakas Pályázat! A Belügyminisztérium az új székháza őrzésére és védelmére kft-k jelentkezését várja. Átvilágítom magam Mivel világéletemben divatbolond voltam, ma reggel elhatároztam, hogy végre én is átvilágíttatom magam. Ám hamar kiderült, hogy nincs szabad kapacitás: a röntgenorvostól a jogász professzorig mindenki foglalt, beleérte Pentelét, gyermekkori snóblipartneremet is, aki fővilágosító a televízióban. Nincs mit tennem, egyedül kell megoldanom a dolgot. A nagycsillár fókuszába helyeztem a sercegős petróleumlámpát, majd a biztonság kedvéért a spájzban kinyitottam a világítóudvarra néző kisablakot is. Remegő térdekkel álltam oda a csorba falitükör elé .. . Ott, a múltamban legbelül, igen, mintha valami sötét folt hunyászkodna. Nem, nem is folt, inkább egy fekete csík éktelenkedik végig középtájon, fentről lefelé . . . Úristen, csak nem a gerincem?! " (alt) Kemény Harcos Tökéletes. Percenként 105 ütéssel gépelek, nyolc másodperc alatt vetkőzöm, elvált, gyermektelen, önálló lakással... Walter Béla: Édes élet Bonbon Méri volt a legédesebb lány a téren. A magyar fogorvosok többsége is mindig őt választotta, nem beszélve a pocakos használtruha-kereskedőkről, valamint a szabadnapos kazánkovácsokról. Ám mostanában pangott a bolt, végig a kocsisoron. Lökd meg Maca unalmában elutazott meglátogatni a vőlegényét Baracskára, Torkos Torka pedig naphosszat fütyörészett, amire normális üzletmenet esetén egyáltalán nem lett volna módja. Egy holdfényes éjszakán, akár a mesében, egy sötét ablaké, böhöm nagy autó fékezett le halkan Bonbon Méri mellett, s odabentről egy öblös férfihang csak ennyit kérdezett: - Tisztességes éjszakai munka Párizsban. Érdekel, Szivi? - Óh, Párizs - röpült be a hátsó ülésre Bonbon Méri. - Merci, merci vaku. Már harmadik hete mosogatott a rue Ponceau egyik nonstop gyorsbüféjében, amikor érezte, azonnal cselekednie kell. A habos lébe ejtette a mosogatószivacsot, kezecskéit a talaj kötényébe törölte, s lassan kisétált a büféből, ki egészen a legközelebbi piroslámpás útkereszteződésig, s ott végre ismét a sarkára állt. - Hogy lopott az autója, uram, még nem is volna olyan nagy baj. Hanem azt tudja-e, hogy lakott területen hatvankettővel közlekedett ? !!! 1997. október 4., szombat Kérdezz - felelek - avagy dilis szóösszetételek - Mondja, mi szeretne lenni ebben a kórházcsődös világban? - Betegágyrajáró. * * * - Mivel lehetne fejleszteni a mezőgazdaságunkat? - Őstermelőszövetkezettel. * * * - Milyen sérülés fordul elő gyakran a seregben? - Vezérkartörés. * * * - Milyen bank nincs még hazánkban? - Szponzorpénzintézet. * * * - Uram, miben van még business nálunk? - Az étolajszőkítésben. * * * - Megmondaná, miben lát fantáziát gazdaságunk fejlesztését illetően? - A feketemunkaerőben. * * * - Hogy hívjak harmadrendű prostit? - Mellékutcalánynak. (donkó) - Ezek vagytok ti, férfiak! Egész nap mások, főzök, robotolok, és este még szép is legyek?! Julis és Maris , meg a kukoricagránátok Játszódik a falun. Maris: Az én Istenem áldjon meg, Julis! Mizújs? Julis: Törjük a kukoricát. De téged meg a rossz nyavalya tör, hogy annyi, de annyi kukoricát törünk. Maris. Maris: Ugyan miért törne, Nekünk meg a kukoricagránáttermésünk volt jó. Julis! Julis: Mit karattyolsz itt össze, te Maris?! Maris: Bizony ám! Kutat ástunk az udvaron, Julis, oszt három világháborús kukoricagránátot talált a hites uram, a Döme. Julis: Osztán nem tudott felrobbanni az a gránát a kezedben, Maris? Maris: Mán mért robbant volna fel?! Nem volt az kiélesítve, Julis. De azután a Döme kiélesítette. Julis: A gránátot, Maris? Maris: Egy frászt! A disznóölőkést, amivel levágom a kontyod, ha folyton folyvást froclizol, Julis! Julis: Froclizzon téged a Meciar! Osztán kihívtátok a gránátokhoz a tűzszerészeket, Maris? Maris: Hívta a jófene! Hogy a gránátok helyett nekem ők robbanjanak fel az udvaron! Julis: Szívtelen vagy, te Maris. Aztán mi lesz a sorsuk a gránátoknak? Remélem, nem adjátok el a KGST-piacon a maffiózóknak? Maris: Mán mért adnánk el! Még aládobnák valamelyik vállalkozó terepjárója alá. Julis. Julis: Még gondolni is rossz rá, ha mondjuk a Sírásó Lajos, a temetkezési vállalkozó kocsija alá kerülne .. . Akkor ugyan ki temetne el téged, Maris, ha megütne hamarosint a guta?! Maris: Julis, Julis, de rossz májú vagy! Más lesz azoknak a gránátoknak a sorsa ... Julis: Mi lesz, Maris? Maris: Most még titok, de nemsokára megtudod, Julis: Különben lássad, hogy kivel van dolgod, hoztam neked egy kosár ajándékot... Julis: Nem hiszek a fülemnek, te Maris! Hát mégis szorult beléd valami jó is! Maris: Fogd a kosarat! De én máris rohanok, mert tudod, a kosárban vannak a kézigránátok, kiélesítve valamennyi . . . És két percen belül robbannak, Julis .. . Hi-hi-hi, ha-ha-ha! No, az én Istenem áldjon meg örökre, drága Julisom! (Nyakába kapja a lábát.)Máris elrohan. Nagy robbanás. A függöny helyett a koporsó le... a sírgödörbe.) Donkó László A vicc poénját, amelyet a fősorokban rejtettünk el, október 9-ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk változatlan: Új Néplap, 5001 Szolnok, Pf. 105. Az Aggodalom című, szeptember 27-én megjelent rejtvé- Barkácsmester nyünk helyes megfejtése: „A feleségem mindig aggódik, ha az új teáskészletét használjuk. A helyes megfejtést beküldők közül ezen a héten az alábbi olvasóknak kedvezett a szerencse: Dunai György (5100 Jászberény, Batthyány u. 29.), Farkas Géza (5071 Besenyszög, Aradi u. 52.), Kádár Renáta (5310 Kisújszállás, Thököly u. 18.). Nereményüket postán küldjük el részükre. Figyelem! Új rovatot indítunk: úja meg nekünk, ha bármi bántja, vagy bármilyen gondja van! És mi azonnal megírjuk Önnek a mieinket!