Új Néplap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-03 / 28. szám

2020. FEBRUÁR 3., HÉTFŐ Nem fognak eltűnni a jellegzetes gyűjtőszekrények Alig kerülnek levelek a piros postaládákba Vannak, akiket nosztalgi­kus hangulattal töltenek el a piros postaládák, má­sok talán már észre sem veszik a levélszekrényeket. Tény, hogy kihasználtságuk csökken, ennek ellenére a jövőben is találkozhatunk velük az utcákon. Czakó Nóra nora.czako@mediaworks.hu JÁSZKUNSÁG - Már az idejére sem emlékszem, mikor dob­tam utoljára bármit is a pi­ros postaládába - feleli kérdé­sünkre a szolnoki 1-es postán várakozó édesanya. - Ha nagy ritkán levelet kell feladnom, az általában ajánlott vagy elsőbb­ségi, és még borítékot is ven­nem kell hozzá. Szóval, min­denképp sorba kell állnom a postán, de a pultnál el is ve­szik a levelet, nem kell bedob­nom a ládába... Nyilván sokan vannak még így, ráadásul az 1-es postán be­lülről is található gyűjtőláda. Talán oda többen dobnak le­velet, mert attól félnek, a kin­tit már nem ürítik minden­nap. Egyáltalán kerül még le­vél ezekbe a postaládákba? A Magyar Posta sajtóosztályá­nak közlése megerősíti, hogy a levélgyűjtők kihasználtsága alacsony, az éves levélforgalom kevesebb mint egy százaléka kerül ezekbe a gyűjtőkbe. - Ennek oka, hogy feltehető­en a digitalizáció terjedése mi­att, az emberek ma már egyre kevésbé küldenek levelet, ké­peslapot - véli Panulin Ildikó, a Magyar Posta Zrt. szóvivője. - Annak ellenére, hogy ilyen ke­vés küldemény kerül a jellegze­tes ládákba, nem fognak eltűn­ni, hiszen jogszabályi előírás kötelezi a postát az üzemelteté­sükre. A vonatkozó törvény elő­írja, hogy minden településen, beleértve a fővárosi kerülete­ket is, kötelesek egy levélgyűj­tő szekrényt üzemeltetni, va­lamint hétezer lakosonként to­vábbi egyet fenntartani. Orszá­gosan csaknem nyolcezer posta­láda van, amely több, mint amit a jogszabály előír. A piros levél­gyűjtő szekrények fele kisebb településeken található, negy­venegy százaléka a nagyobb vá­rosokban és nyolc százaléka a fővárosban - fűzi hozzá. Megyénkben kétszázötven­hat piros postaláda található, melyek jól elérhető helyen, ál­talában közterületeken állnak. A levélszekrényeket leginkább jellemzően a település központ­jában vagy jól megközelíthető helyen helyezték el, és minden egyes nap ürítik őket.­­ Általánosságban elmond­ható, hogy a városokban, tu­risztikai látványosságok kör­nyékén vagy nyaralóhelyeken szezon idején az utcai levél­gyűjtők kihasználtsága maga­sabb, többen adnak fel levelet vagy képeslapot ezen a módon - tudjuk meg Panulin Ildikó­tól. - A piros postaládák hasz­nálata egyébként kényelmes, ugyanis a hét minden napján, bármely napszakban elérhető­ek, nem kell igazodni a nyitva­tartási időhöz. Ezek a jellegze­tes piros levélszekrények ma már a településkép részét ké­pezik, megszokták az embe­rek és továbbra is megtalálha­tók lesznek az ország összes településén a jogszabályi elő­írás miatt. A posta köteles minden településen egy ilyen levélgyűjtőt fenntartani, megyénkben kétszázötvenhat van belőlük illusztrációfotó: Mészáros J. Legendák is kötődnek hozzájuk A postaládákat körülvevő misz­tikumot a hozzájuk kapcso­lódó legendák erősítik meg. Az egyik ilyen a vidéki postás­kisasszony története, aki kíván­csi természet volt, többször elő­fordult, hogy belenézett mások levelezésébe. Két falubeli ezért eldöntötte, hogy megvicceli. Az egyikük feladott egy levelet azzal a szöveggel, hogy egy bol­hát is beletett a borítékba - a postaládába persze üresen ke­rült a küldemény. Viszont ami­kor a másik fél megkapta a le­velet, joggal vonhatta kérdőre a postáskisasszonyt, hogy hova tűnt a bolha... Látogasson el hírportálunkra! SZOLJON.hu MEGYEI KÖRKÉP 3 Tanmese Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu Itt született. Miután bejárta a Földet, ide is tért vissza... A­z idő múlásával minden történelemmé válik. Tárgyak és élőlények egyaránt. A föld mélyéről napvilágra ke­rülő agyagvázák és csontvázak múzeumi vitrinek mögé sorakoznak föl, látványosan szemléltetve, miként lesz a jelenből múlt. Napilapunk mai számában, amely holnapra tán már histó­­riás ének lesz, egy magas kort megélt hölgyről, Gilde-Majzik Zsuzsannáról, férjéről és közös sorsukról írtam. Töredéke­ket, parányi diribdarabokat. Hiszen nyolcvanöt év távla­tának minden történését leírni, akárcsak elolvasni is még nyolcvanöt esztendőnyi idő is édeskevés lenne. Hogy meghallgassuk éle­tét, Zsuzsanna asszonyhoz nem kellett az Isten háta mögé utaznom, csupán egy zsákfaluba, a körei cseresz­nyésbe. Itt született, s miu­tán bejárta a Földet, ide tért vissza idős korára. Utolsó kunkorítás felé közeledő vargabe­tűje a papírra vetéshez is érdekesnek ígérkezett, ezért talál­kozást kértem tőle. Eleinte idegenek voltunk egymásnak, ám az őszinte érdeklődésem megnyitotta az elfogadás kapu­ját. Elbeszélte nekem az életét, abból részleteket jegyeztem le az utókornak. Nem vagyunk már vadidegenek egymás­nak. A bizalmába fogadott, amellyel nem élek vissza. Sokat megtudtam róla, néhány titkát is ismerem. Talán olyanokat is, amelyeket leginkább rokonságának tagjai tudhatnak tőle. Már jócskán elmúltam­ ötven. A Zsuzsanna asszonynál is szebb korú keresztanyámon kívül több évtizede nincsen élő, tisztességben megőszült családtagom a környezetemben. Ő az egyetlen, akitől még megfakult életképeket kaphatok fel­menőim sorsáról, velem való viszonyukról. Nekem nem volt lehetőségem időben kérdezni, így nincsenek pontos válasza­im. Magam történetéből kiindulva az a javaslatom a fiatalok­nak, hogy ameddig tehetik, beszéljenek, kérdezzenek test­közelből szüleiktől, nagyszüleiktől, az ő múltjukról, megélt történelmükről. Életre szóló élmény és érték lesz az ismeret, amely akár az önismeret hasznára is szolgál majd. Meséltessetek hát, hogy mesélni tudjatok! Fából épített motort (Folytatás az 1. oldalról) TISZAÖRS - Novemberben lát­tam munkához - árulta el la­punknak Puskás István. Bár nem látszik a jármű­vön, még nem készült el telje­sen. A motor szabályozása és a karburátor beállítása még hátravan. Ha elkészült, ter­mészetesen ki is fogja próbál­ni, hiszen minden eddigi al­kotása működőképes volt. - Egy régi Polski motor­ját szerettem volna belerak­ni, de azt végül nem sikerült, így egy eredeti Pannónia mo­tor került a vázba. Ez volt az egész munka legnehezebb része - tudtuk meg. Újvári László Puskás István legújabb alkotása, a Fanónia nyergében­Fotó: Újvári L. A jászfényszarui Kis Virág remek élményekkel gazdagodott a nemrég zárult Tündérszépeken Rengeteg tapasztalatot szerzett megyénk szépe (Folytatás az 1. oldalról) MAGYARORSZÁG/JÁSZFÉNYSZARU A lányok részt vehettek egy izgalmas felkészítőtáborban a Badacsonyban, ahol ko­reográfiákat tanultak, gyö­nyörű sminkben és szebb­nél szebb frizurákkal fotóz­ták őket. Majd következett a várva várt esemény, a döntő. A megyénkből a fináléba jutott jászfényszarui Kis Vi­rág már a tábort is izgalmas kalandként élte meg. Ugyan végül az ő fejére nem került korona, csöppet sem bánkó­dik, hiszen nagyon sok új ismeretségre és gazdag ta­pasztalatokra tett szert.­­ A döntőt hétfőn rendez­ték, mi szombaton érkeztünk meg Gödöllőre, a kastélyhoz.­ Nagyon sok feladatunk volt, készülődés, gyakorlás, egy pillanatig sem unatkoztunk. Nyolc órán keresztül próbál­tunk... - idézte fel Kis Vi­rág. - Rengeteg időt és ener­giát kell áldozni a felkészü­lésre, ez komoly koncentrá­ciót és alázatot igényel. Ami viszont remek tanulópénz! Mindenkit arra biztatok, ha úgy érzi, esélye lenne egy ilyen megméretésen, tegyen legalább egy próbát - magya­rázta. A fiatal lány arra szin­tén kitért, hogy a versenytár­sakkal is jó kapcsolatot ala­kított ki, nem voltak kiemel­kedő ellentétek. A gála előtti nap még min­dig próbákkal telt. Többször is felvonultak a stúdióban, gyakorolták a vonulást, is­merkedtek a kulisszákkal. - A hétfő pedig kicsit kap­­kodósan telt - próba, smin­kelés, haj... Négy órakor végül elkezdődött az ese­mény. Utcai szettel kezd­tünk, majd fürdőruhában és estélyi ruhában zártuk a vonulást. Izgalmas élmény volt bemutatkozni a zsű­ri előtt - idézte fel Virág. A jászfényszarui lány azt is elárulta, kedvence a bikinis bemutatkozás volt. Az utolsó kör után pedig megszülettek a helyezések: mint arról korábban már be­számoltunk, a Zala megyei Tótpeti Lili fejére került a korona. - Nem vagyok csalódott, sőt! Mindenki sikerének örültem, a közönségdíjat be­zsebelő Vivienének pedig különösen­ igazán megked­veltem őt. Nagyon sok ta­pasztalatot szereztem, a jö­vőben is indulok majd ha­sonló megméretésen - zárta gondolatait a verseny után Virág. Szabó Lilla Laura Kis Virág (középen) ugyan nem végzett dobogón a fináléban, de így is nagyon jól érezte magát a többi Tündérszép között Fotó: MW

Next