Állami gimnázium, Szolnok, 1881
Az üstökösök. (Népszerű csillagászati értekezés.) Ha valamely szép holdvilágos éjjelen vizsgáljuk az ég azúrját, azon a csillagok milliárdját tűnik elénk. E csillagözön, ha szabad szemmel nézzük, úgy tűnik fel, mintha minden rend nélkül volnának azon szétszórva a csillagok; azonban, ha fegyverzett szemmel tekintünk felfelé, azokban a legbensőbb összefüggést, utánozhatlan rendszert találunk. Szorgalmas kutatás után ugyanis azt találhatjuk, hogy azok mindegyike egy közös központ körül kering s nem mint szabad szemmel látható keletről nyugat felé, hanem megfordítva nyugatról kelet felé. E csillagözön az úgynevezett naprendszert alkotja. Vájjon hány ily naprendszer létezik a nagy világegyetemben, bizonytalan, annyit azonban a tudomány manapi álláspontján igazolhatunk, hogy nem az általunk ismert naprendszer az egyedüli, lehet ezenkívül több is. Ezek azonban egyenként bennünket nem érdekelhetnek, hanem igenis kell, hogy érdekeljen bennünket már az általános műveltség szempontjából is azon naprendszer, melynek parányi része a mi földünk is. Eme naprendszernek, az ismert bolygókon kívül, van még egy kiváló sajátságú látogatója is, mely amily talányszerűen tűnik fel, sokszor ép oly titok teljesen enyészik el az ég azúrján. Ezek csillagászati nyelven üstökösöknek mondatnak. Az ily égi képződmények keletkezése és letűnése közfigyelem tárgya volt a történelem előkorában és úgy, mint a jelenkorban. Alig jelent meg egy ily égi tünemény, máris rémülés fogta el az emberiség legnagyobb részét, tartva ama elemi csapásoktól, melyekkel a babona és vakhit elválaszthatlan összeköttetésbe hozta. A történelem előkorában, ha ilynemű dolgok történtek, csodálnunk alig lehet, habár tagadnunk sem lehet ama fárad-