Állami gimnázium, Szolnok, 1912
gyében, fényes palotáival, magas templomaival, ide-oda siető villamosaival, amelyek a szomszédos Félixfürdővel kötik össze. És a hegyek mindjobban emelkednek, mind magasabbak lesznek. Amikor első állomásunkra, Révre érünk, már hatalmas hegyóriásokat látunk. A nép fantáziája különféle alakokat lát az egyes sziklákban: itt két ölelkező ember, ott egy juhászlegény, amazt pedig a tündérek változtatták kővé, megleste őket, amint palotájukat építették. Messze erdőségek, meredek sziklafalak közt a Körös kígyózik; minden cseppje megcsillan a rátűző nap fényében. A szemközt eső vízzuhatag habjai vakítóan fehérlenek és mintegy ellentétül sötétlik a Zichy-barlang szűk és alacsony bejárata. Magyarország geológiai alakulásának egyik legcodálatosabb terméke ez a csepkőbarlang és ha nem is éri el az aggteleki barlang szépségét, semmiesetre sem érdemli meg, hogy úgy elhanyagolják, amint azt most teszik. Egy kis patak vájta a mészkőből álló Biharhegység eme hegyébe, keleti oldalát támadván meg és átfúrta magát egész a nyugati oldalig. Közben hatalmas termeket, mély üregeket létesített és medrét mintegy harminc méternyire ásta ki. A falakról, a tetőkről mindenütt cseppen a vízcsepp: ez alkotta meg a benne lévő széntartalom és a mészfal egyesülésénél fogva, karikát karikára rakván, évek hosszú sora alatt azokat a különös alakzatokat, amelyeket vezetőnk rossz magyarsággal, előre betanult szellemeskedések kíséretében hol magasban szárnyaló sashoz, hol háremhölgyei közt mulató törökhöz hasonlít. Még a nagy Mohamed szentséges nevét is szájára veszi; ő tart haditanácsot, ő imádkozik a világ urához, Allah-hoz, és imája után csendes álomra szenderül. A török világ után a keresztény világba kerülünk. Hozzák már a háromkirályok kis báránykájukat kő- Betlehembe; megnőtt már a kis Jézus és kő-papok esdenek buzgó imában az Úrhoz, aki a magasban székel s akit kőangyalok kara vesz körül. Alattuk kísérteties félhomályban a pokol: kőemberek szenvednek a Gyehenna tűzén. És künn, a barlang előtt, magának az Édennek a szépsége. Élvezzük pedig akkor, amikor gyönyörű után felmegyünk a Stefánia-kilátóra és bepillantunk az irtózatos mélységekbe és magasságokba, a kopár sziklatömbökkel váltakozó viruló völgyekre, a nehéz árnyakon át átcsilllanó nap színpompás játékára.