Állami Bánffy leánygimnázium, Szolnok, 1930
1. AZ INTÉZET ELSŐ ÉVE. A nőnevelés kérdése mindenkor s mindenütt a legfontosabb problémákhoz tartozott. A nőnevelés ügyét eddig Szolnokon, mondhatni, kizárólagosan az áll. polgári leányiskola látta el, mert elenyészően kevés azoknak a száma, akik megfelelő leányközépiskola hiányában a szolnoki reálgimnázium bejáró magántanuló-növendékei voltak. Szolnok város közönsége épen ezért, a változott idők szellemével lépést tartva, leányainak fokozottabb kiművelését óhajtva, azoknak magasabb, főiskolákra, egyetemre képesítő nevelést és oktatást is akart nyújtani s ezért évek hosszú során át küzdött egy leányközépiskola felállításáért. Az ez irányban a város közönsége részéről megindult akciót, amelyben dr. Elek István városi főorvos vette ki az oroszlánrészt, magáévá tette a városi hatóság és képviselőtestület, magáévá a vármegye, élén Almásy Sándor főispánnal és Alexander Imre alispánnal. Az ügy érdekében erősen exponálta magát a város minden igaz ügyéért mindenkor síkraszálló nagynevű országgyűlési képviselőnk, dr. Kenéz Béla. Az a hathatós támogatás, amelyben a város intelligens közönségének méltányos kérése részesült, jóindulatú meghallgatásra talált dr. Kornis Gyula akkori államtitkárnál s rajta keresztül dr. gróf Klebelsberg Kunokminiszter úr őexelleniiásánál is, aki 1930. évi június 8-án kelt 540—1111930. sz. rendeletével a szolnoki áll. Leánylíceum I. osztályának az 1930–31. évben történendő megnyitását, illetőleg az osztályok fokozatos felállítását elrendelte. Az intézet átmeneti elhelyezésére eredetileg a régi postaépület volt kiszemelve, dr. Kornis Gyula államtitkár úr személyesen is megjelent, hogy megfelelő elhelyezést biztosítson a leánylíceum számára. Az áll. polgári leányiskola igazgatója, Ellmann Elvira, nagy megértéssel karolta fel az intézet ügyét és