Állami Bánffy leánygimnázium, Szolnok, 1930

1. AZ INTÉZET ELSŐ ÉVE. A nőnevelés kérdése mindenkor s mindenütt a legfonto­sabb problémákhoz tartozott. A nőnevelés ügyét eddig Szol­nokon, mondhatni, kizárólagosan az áll. polgári leányiskola látta el, mert elenyészően kevés azoknak a száma, akik meg­felelő leányközépiskola hiányában a szolnoki reálgimnázium bejáró magántanuló-növendékei voltak. Szolnok város közön­sége épen ezért, a változott idők szellemével lépést tartva, leányainak fokozottabb kiművelését óhajtva, azoknak maga­sabb, főiskolákra, egyetemre képesítő nevelést és oktatást is akart nyújtani s ezért évek hosszú során át küzdött egy leány­középiskola felállításáért. Az ez irányban a város közönsége részéről megindult akciót, amelyben dr. Elek István városi főorvos vette ki az oroszlánrészt, magáévá tette a városi hatóság és képviselő­­testület, magáévá a vármegye, élén Almásy Sándor főispánnal és Alexander Imre alispánnal. Az ügy érdekében erősen expo­nálta magát a város minden igaz ügyéért mindenkor síkra­­szálló nagynevű országgyűlési képviselőnk, dr. Kenéz Béla. Az a hathatós támogatás, amelyben a város intelligens közön­ségének méltányos kérése részesült, jóindulatú meghallgatásra talált dr. Kornis Gyula akkori államtitkárnál s rajta keresztül dr. gróf Klebelsberg Kuno­­kminiszter úr őexelleniiásánál is, aki 1930. évi június 8-án kelt 540—1111930. sz. rendeletével a szolnoki áll. Leánylíceum I. osztályának az 1930–31. évben történendő megnyitását, illetőleg az osztályok fokozatos felál­lítását elrendelte. Az intézet átmeneti elhelyezésére eredetileg a régi posta­épület volt kiszemelve, dr. Kornis Gyula államtitkár úr szemé­lyesen is megjelent, hogy megfelelő elhelyezést biztosítson a leánylíceum számára. Az áll. polgári leányiskola igazgatója, Ellmann Elvira, nagy megértéssel karolta fel az intézet ügyét és

Next