Szolnoki Grátisz, 2014 (18. évfolyam, 1-37. szám)

2014-05-23 / 19. szám

HAZAI HÍREK Nálunk még mindig hirdethet 100 Ft-ért! Részletek: 56/516-716. GYEREKKONCERT. A gyermekek körében egyik legnépszerűbb zenekar, az Alma Együttes a Tiszaligeti Városi Sportcsarnokban lépett fel az elmúlt hét végén. Az apróságok nagy része a színpad előtt hallgatta kedvenceit, míg sokan táncoltak és ugráltak az ismert zeneszámok alatt. azok, mindig mást látnak a lakosok - mondja. Boros Zoltántól megtudtuk, az egész évi virágosításra 15 millió forin­tot szánnak, ez a kora tavaszi és az őszi árvácskák elültetésére, félezer csüngő edény és nyolc virágoszlop kihelyezésére, valamint 1500 négyzetméternyi talaj egynyári virágokkal való szépítésére elegendő. A növé­nyeket a „Munkalehetőség a Jövőért” Szolnok Nonprofit Kft. kertjében termesztik, s az ott dolgozó közfoglalkoztatottak teszik földbe és gondozzák egész nyáron.­­ A kiültetett növények 5-10 százalékát azonban ellopják, megrongálják, sőt vannak városrészek, ahol ilyenek még gyakrabban megtörténnek - fűzi hozzá Boros Zoltán. Javában zajlik Szolnokon a azok, mindig mást látnak a­­­­ Javában zajlik Szolnokon a virágosítás. A legtöbb város­részben már telepítik az egy­nyári növényeket, illetve kihe­lyezték az ámpolnákat, azaz a csüngő edényeket. Utóbbiba muskátlikat ültetnek. - Ezek a növények bírják a tűző napot, a szárazságot, a szélsőséges időjárást - mondja Boros Zoltán, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osz­tályának főtanácsosa. Igényesebb, érzékenyebb virá­gokkal nem is próbálkozunk. A talajba is a már „bizonyított” egynyáriakat ültetjük, például a begóniát, petúniát, verbénát és csak egy-két kiegészítő, kevés­bé ismert növényt. Inkább a kiültetéssel, azaz a színekkel, formákkal játszunk évről évre, így, bár a virágfajták ugyan­ Példaértékű program A „Szolnok Segít” elnevezésű program az utóbbi idők egyik legsikeresebb szociális, illetve jótékonysági akciója a megye­­székhelynek. A tavaly év végén elindult kezdeményezés ez idáig több mint félezer ember­nek tudott segíteni. A sokrétű adomány, egyéb segítség és a megvalósult támogatások becsült értéke mára már elérte az 5 millió forintot. Az elmúlt héten újabb jóté­konysági akciót szervezett a város. A Kossuth téri Árkád üzletsoron lévő - kifejezetten erre a napra megnyitott - üzlet­­helyiségben ruhák, cipők, tás­kák cseréltek gazdát. A váloga­tott, jó minőségű ruhaneműk ellenértéke adományként szol­gál a rászorulóknak - a vásárlók szerencsére egymás kezébe adták a kilincset. A bevételt, a 128 ezer forintot a Humán Szolgáltató Központ (HSZK) juttatja el azokhoz az emberek­hez, akik problémáik megoldá­sa érdekében folyamatosan küzdenek és együttműködnek a szakemberekkel. Ezúttal is kiderült, hogy a „Szolnok Segít” program országosan is példa­értékű: a megyeszékhelyen a segíteni vágyó szolnoki cégek, intézmények, magánszemé­lyek, valamint a segítségre szo­ruló szolnoki emberek helyben egymásra találtak. A Szolnok Segít program rászorulóinak történetét a szol­­noksegit.hu weboldalon a Történetek menüpont alatt olvashatják. A ruhaneműk becsült értéke adománygyűjtő ládákba került 2014. máim 23. világosítják a várost Eszter olykor álomvilágban él, de épp e létformát szereti Párizs a romantika, a fények, a divat, a művészetek fővárosa - sokan sokféleképpen aposztro­fálták már a francia fővárost, mely sokszínűségével, gazdag múltjával és pezsgő jelenével valóban rászolgál ezekre a dicsérő jelzőkre. Nem véletlen, hogy úgy tartják, a látnivalók­ból szinte kifogyhatatlan Párizst az életben legalább egyszer látni kell. Nos, Vona Eszter egy­szer már járt arra, de akkor nem örült neki. Úgy véli, az Aba Novák Kulturális Központ és a Szolnok Televízió által közösen szervezett idei 6. Megavers tehetségkutatón szer­zett nyereményével ezúttal nyi­tott szívvel és szemmel érkezik meg az Eiffel-torony lábához. - Még az iskolával jártunk egy európai körúton, és nekem Anglia tetszett a legjobban. Amikor áthajóztunk a franciák­hoz, majdhogynem haragud­tam az országra, mert én inkább még maradtam volna a briteknél. Később aztán úgy gondoltam, hogy alig láttam valamit az általam legyintésre méltó Franciaországból, ezért egyszer vissza kell oda utaz­nom, és mélyebben megélnem az ottani utazást. Most elérke­zett ez a lehetőség - mondja mosolyogva a törékeny alkatú és lelkületű Eszter. A fiatal lány hozzáteszi, nem a nyereménye­kért jelentkezett az idei Megvers 6-ba - s először a 2011-es Megavers 3-ba, ahol különdíjas lett -, hanem mert azt a lelki-iz­galmi állapotot szeretné átélni, amit neki a színpad okoz. - Már általános iskolásként is szerettem a művészetet. A szín­házi darabokat, a jó filmeket, könyveket és verseket. A döntő­ben előadott Walesi bárdok pél­dául 12 évesen ragadott meg, s azóta igyekeztem nagy nyilvá­­nosság előtt is elmondani. Eddig váratott magára. Középiskolában, a Közgében állandóan jelentkeztem, hogy az ünnepségeken elmondjak egy-egy verset. Volt olyan taná­rom, aki támogatta a buzgósá­­gomat, de volt, aki lebeszélni akart róla. Én eléggé önfejű és tántoríthatatlan vagyok az elképzeléseim megvalósításá­ban, így én kijelöltem magam­nak az egy és az egyetlen uta­mat, s csakis azon akartam járni. Mindenáron a színházi világba szerettem volna beke­rülni. Még inkább erősítette az elhatározásomat, hogy hosszú ideig lehettem a Szigligeti Színházban műsorfüzetárus kislány, így számos színpadi művet láthattam, darabonként többször is. A Jézus Krisztus szupersztárt például legalább 17-szer. Szüleimnek nem iga­zán tetszett az önállóan kigon­dolt pályaválasztásom, s bár mindketten kritikusak voltak velem szemben, de valószínű­leg támogattak volna a színház felé vezető úton is - véli a fiatal lány, akinek egy legenda, Törőcsik Mari az eszmény- és példaképe. Manapság már vál­tozott valamennyire, s a közép­iskola elvégzését követő mun­kavállalásai után nemrégen a tanítóképző főiskolára jelentke­zett. Eszter, elmondása szerint, tudatosan ma is néha álomvi­lágban él, de épp ezt szereti. - Van úgy, hogy megyek az utcán és boszorkánynak, vagy manónak, vagy valami másnak képzelem el magam, mint Vona Eszter. Én a fellépéseim előtt és után is Vona Eszter vagyok, de verselés közben versmondó, vagy a vers valamely szereplő­je. Nekem nem a lelkiállapotom a változó, hanem én vagyok az, aki szereti azt változtatni, a magam örömére formálni. Örökké vívódom, hogy bizton­ságos környezetben, nyugodt életet éljek, ami­­nt monoton búr konokon, vagy valami nagyon izgalmas, változatos, de csodás létet tűzzek ki magam elé. Erre a választ nekem kell megadnom, és minél előbb - hangoztatja. Mészáros Géza Ebben az esztendőben Vona Esztert találták a legígéretesebb versmondónak a televíziós tehetségkutatón ESZTER A KULTÚRA KÖNNYŰ ÉS NEHEZEBB MŰFAJÁT IS KEDVELI A FIATAL lány, mint állítja, a Harry Potter-generációhoz tartozik, így ezt a könyvsoro­zatot épp ugyanúgy falja, mint a nehezebb fajsúlyú Pilinszky-köteteket, esetleg Szép Ernőt, vagy Edgar Allan Poet és Tim Burtont. De épp úgy szereti az operet­tet és a komolyabb műfajú darabokat egyaránt. A Megavers versenyre egy­részt Karczag Ferenc készí­tette fel, aki segítette a szín­játszókörben is, vagy példá­ul a tehetségkutató döntőjé­ben előadott Petőfi Levél egy színész barátomhoz című vers értelmezésében is. Másrészt az általa őrangyal­nak titulált Simon Erika, aki a Szigligeti Színház korrepe­titora, énektanára, aki folya­matos lelki löketeivel moti­válja a leányzót. Akivel, min­den bizonnyal, még Párizs után is sokszor találkozunk majd a világot jelentő desz­kákon. Himfy Ferenc, a bátorságáért meghurcolt, örök emlékezetű lelkipásztor Sokan emlékezhetnek még Szolnokon egy, a várost kismoto­ron járó, sötétruhás, idős férfira. Volt, amikor kis híján végzetét is okozta járműve, mert közleke­dési baleset miatt nyomta sokáig az ágyat. Aztán felépülve ugyan­úgy folytatta útját, ahogy kény­szerpihenője előtt tette. Ezenkívül még két dolgot rebes­gettek róla. Az egyik történet arról szólt, hogy valamikor baja akadt a törvénnyel, a másik sze­rint meg gyakran hemzsegett gyanús alakoktól a plébániája. A fáradhatatlan motoros, az idén épp 100 esztendeje született Himfy Ferenc római katolikus lel­kipásztor volt, a szegényházi templomként ismert istenháza plébánosa. Ami a törvénnyel való egykori konfliktusát illeti, az nem volt más, mint egy embertelen rendszerrel való szembenállás. Az ötvenes években, amikor Illyés Gyula szavaival élve mindenki szem volt a láncban, volt mersze többedmagával kikezdeni a dikta­túrával, ennek itta meg a levét. A pártállami rendszer ellen illegális katolikus szervezeteket létrehozó Bulányi György és Török Jenő pia­rista szerzetesek munkatársaként vonták felelősségre. Talán mindig megnyilvánuló szociális érzéke is ösztönözhette, amikor társaival együtt felvállalta a csak nevében munkáshatalommal szembeni fel­lépést. Ami pedig a körülötte fel­tűnő furcsa figurákat illeti, ők nem voltak mások, mint a társadalom mély bugyrában élő elesettek, dro­gosok, hajléktalanok, sodródó fia­talok, lelkipásztori munkájának fő célpontjai. Őket támogatta, s nem egyszer saját biztonságával sem nagyon törődve időnként fedelet is nyújtott számukra. Lelki tartása, emberi beleérző képessége tették annyira nyitottá, hogy egész életét EGY PAPI ÉLETUT ÁLLOMÁSAI Himfy Ferenc római katolikus plébános 1914. szeptember 17- én született Budapesten. Vácon szentelték pappá 1940. június 23-án. 1944-ig Abonyban szol­gált hitoktatóként, majd egy évet Soroksáron volt lelkész. A háborút követően 1948-ig Kiskunfélegyházán volt hitta­nár, majd 1951 ig segédlelkész. Szolgált még Kispesten, majd 1958-ig Rákoskeresztúron, ami­kor politikai okból elítélték 19644ől Szentesen volt segédlet­betöltötte ez a fajta tevékenysége. Kisugárzását magam is megta­pasztaltam néhányszor, amikor először újságíróként, majd már­­ kész, majd Tiszavárkonyban lett plébános. 1970-ben vette át Szolnokon a Jézus Szíve plébá­niát, ahonnan 1995-ben vonult nyugállományba, de még éve­ken át folytatta lelkipásztori te­vékenységét 2001. május 4-én hunyt el Szolnokon, s itt alus­­­sza örök álmát Életéről június 2-án (hétfőn) 14 órakor Keresztfalvi Péter atya, volt tanítványa tart előadást a szolnoki Szent József­­templomban, érdeklődőként többször fölkeres­tem. Órákat beszélgettünk egy­mással, pontosabban ő beszélt, neki volt főleg mondanivalója. Mi másról, mint sorsokról, hosszú papi pályájának tapasztalattá sűrűsödött emlékeiről. Közben az általa mosolyogva említett feleke­zeti különbségünk ellenére meg­ismertem, megértettem, milyen az igazi pásztor. Mert ebben nincs külön katolikus, vagy református. Később már nem is csodálkoztam azon, amikor egy másik interjú­­alanyom azzal idézte föl emlékét, hogy ő bizony Himfy atya hatásá­ra cserélte fel egy fegyveres testü­let tiszti egyenruháját a reverendá­val. Ami az ő személyiségének máig élő és munkálkodó kisugár­zása nélkül valószínűleg elképzel­­hetetlen lett volna. Szathmáry István Himfy Ferenc atya portréja a váci Egyházmegyei Levéltárból

Next