Állami Faludi Ferenc gimnázium, Szombathely, 1913

I. A SZÜLŐK LÁTOGATÁSA AZ ISKOLÁBAN. Nevelni annyit tesz, mint a gyermeket legkisebb korától fogva teljes kifejlődéséig úgy vezetni és irányítani, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg harmonikus, önálló ember váljék belőle, aki önmagának, családjának, hazájának és az egész emberiség­nek a boldogulását szolgálni tudja. Ezt a nehéz és az egyénre, családra, hazára és az egész emberiségre nézve egyaránt fontos feladatot első­sorban a szülők és az iskola végzik. Természetes követelmény, hogy ez a vezetés, ez a nevelés egyöntetű és egy­irányú legyen, hogy az egyik nevelő tényező le ne rontsa azt, amit a másik épít, mert az összeütköző szülői és iskolai nevelés megzavarja a gyermek lelkét és egész életére kételkedővé, ingado­zóvá és határozatlanná teszi. Ma már általánosan elfogadott és vallott igazság az is, hogy a nevelésben a nevelendőnek egyéniségét kell alapul venni, hogy a gyermekkel egyénileg kell foglalkozni, hogy tehát nagyon szükséges dolog a tanuló egyéniségének mentői több­oldalú megfigyelése és megismerése. Ismernie kell ezt a szülő­nek és első­sorban ismerheti is, hisz születésétől fogva meg­figyeli gyermekét; de ismernie kell a tanárnak is, ha igazi nevelő oktatást akar végezni, már­pedig azt akarunk végezni. Mert a szoktatást és az oktatást, hétköznapi nyelven, a neve­lést és a tanítást nem lehet egymástól elválasztani és nem lehet a munka­megosztás modern elve szerint azt mondani, hogy a szülők szoktassák, azaz neveljék gyermekeiket, az iskola majd oktatja őket és rendben leszünk, mert a testi, értelmi és erkölcsi nevelés egymástól el nem választhatók, nem egymás után következnek, hanem egyszerre és együtt, egymással pár-1.

Next