Állami Faludi Ferenc gimnázium, Szombathely, 1922
dünkbe illesztenünk. Április 18-án a polgármester úrnál volt e tárgyban az illetékes tényezők bevonásával részletes megbeszélés. Ideiglenesen, amíg az új főreáliskola felépülhet, legalkalmasabb megoldásnak látszik az iskola jelenlegi épületével szomszédos és a város tulajdonát képező u. n. városmajor átcsatolása; ezzel kellő udvart s átalakítással tornacsarnokot és szolgalakásokat is nyernénk. E terv megvalósítása is jelentékeny költséggel jár ugyan, de reméljük, hogy annyi magyar ifjú helyes testnevelése érdekében a hivatottak nem fognak az áldozattól visszariadni. Tanítványaink egészségi állapota általában kedvező volt. Ragályos betegség az őszinte részvétünkkel kísért három halálozásnál sem szerepelt. Az I. osztályokban előfordult néhány kanyaróeset, de egyik sem volt súlyosabb természetű. A mulasztások száma csekély s a legtöbbször múló rosszullétből eredtek. A városi tiszti orvos kétszer tartott hivatalos szemvizsgálatot kedvező eredménnyel Iskolaorvosunk is meglátogatott minden osztályt s ellenőrizte az intézet hygienikus viszonyait. Véleményezése alapján az igazgató nyolc tanulót az egész évre, négyet hosszabb-rövidebb időre felmentett a torna alól. A kötelező játékdélutánokat az őszi és tavaszi hónapokban — ha az időjárás alkalmas volt — megtartottuk. A tanításban szigorúan alkalmazkodtunk a Tantervhez és az Utasításokhoz. Az előírt anyagot minden tárgyban pontosan elvégeztük. A tanári testület odaadó munkájának és a következetesen alkalmazott magasabb követelésnek eredményéül diákjaink tanulmányi előmenetele megfelelőnek minősíthető. Tanítványaink szorgalma, kötelességtudása ellen általában nincs komolyabb kifogásunk, különösen a felsőbb osztályokban. A rovott vagy bukott tanulók száma a tanév előrehaladtával egyre fogyott. A tanulmányi előmeneteli statisztika egész éven át — a tanári testület minden erőfeszítése ellenére — gyenge volt a III. B) osztályban. Rendkívüli tárgyakól ebben az évben a latin nyelvet, egészségtant, gyorsírást, vívást, éneket és zenét tanítottuk. A ránk bízott ifjúságnak nemcsak értelmi kiművelését tartottuk feladatunknak, hanem érzelmeinek és akaratának helyes irányítását is. Nemcsak a tények ismeretére tanítottuk gyermekeinket, hanem az erkölcsi, művészeti és logikai értékek szeretetére és megbecsülésére is igyekeztünk őket szoktatni, hogy komoly erkölcsi alapon álló világnézetre jussanak -- kiki lelki fejlettségének mértéke szerint. Az erkölcs pedig csak a vallás védelme alatt virul, vele a legszorosabb viszonyban van; elterjedésétől és meggyökerezésétől kell várnunk társadalmunknak az idealizmus felé fordulását és a materializmustól ránk zúdított csapások után erkölcsi integritásunkat, a komoly irredentizmus előfeltételét. Ezért tanítványainkat mindenkor vallásuk megbecsülésére buzdítottuk, ellenőriztük, hogy az egyházi hatóságoktól előírt istentiszteleteken