Állami Faludi Ferenc gimnázium, Szombathely, 1930

új nevünk, új otthonunk. A most letűnt iskolai esztendőnek két kiemelkedő eseménye: intézetünk a legfelsőbb tanhatóság hozzájárulásával e tanév kezdetétől Faludi Ferenc nevét viseli, november 1-én pedig saját, új épületébe költözött. A műveit közönség Faludit, mint a szelíd és játszi érzelmek szellemes és dallamos megverselőjét s mint szépprózánk egyik első jeles mesterét ismeri. Neve tán szerényebb fényt áraszt, mint amennyit hatalmas királyok, a nemzet útját kijelölő nagy államférfiak és világhírű költők kölcsönöznek egy-egy intézetnek, de nemes életelveket megvalósító és hirdető alakja erkölcsi súlyával nem áll a legnagyobbak mögött sem. A XVIII. századnak ez a vasmegyei, kuruc-labanc ősöktől származó, az ellentétekből kitisztult magyarságú fia az eszme és szellem harcosainak sorában, a jezsuita rendben talált teret mozgékony szellemének és munkaerejének. Vértezete az önmegtagadásban fegyelmezett és munkabíróvá edzett test és lélek, a rendíthetetlen hit és tiszta erkölcs. Fegyverzete a klasszikus és modern nyelvek tudása, a hittudomány mellett a matematikában és a természettudományokban is alapos képzettség s a toklnak oly avatott kezelése, mintha az irodalmi munkásságon kívül soha más tisztele nem kötötte volna idejét és érdeklődését. Pedig rendjének igénye és rendelkezése a legkülönbözőbb állásokba és állomásokra alkalmazta itthon és a külföldön. De akárhol, akármilyen munkakörben, akármilyen idegen környezetben élt is, szerzetesi cellájából csak annál nagyobb szeretettel függesztette szemét magyar hazájának bajaira és veszedelmeire. A nyugati felvilágosodás nyomában járó hitbeli és erkölcsi lazulás századában féltő szeretettel hirdette a magyar középosztálynak, a nemes embernek, asszonynak és ifjúnak, hogy csak hitben erős, erkölcsben tiszta nemzedékre épülhet a magyar társadalom és haza jövendője. Mostoha századok utáni elmaradottságunk korában írásaiban és példájával arra tanított, hogy csak a nyugati műveltség s a tudományok egész körének felkarolása tehet bennünket a művelt nemzetek tagjává és versenytársává. S a nemzeti érzés hanyatlása idején ismét főként példájával tett vallomást, hogy minden idegen tanultság mellett magyarságunk romlatlan megőrzése adhat nekünk különös értéket a nemzetek árjában. Ezért tudott megszólalni olyan nyelven, mintha a keletről hozott egyszerű, világosszövésű, magvasan csattanó, sajátosan dallamos magyar beszéden kívül soha idegen hang meg nem ütötte volna fülét. Méltán állhat tehát Faludi Ferenc példaképpen és oktatóképpen nemcsak Szombathely és Vasvármegye, de az egész nemzet ifjúsága előtt is.