Fiú felső kereskedelmi iskola, Szombathely, 1936

Kirándulás Pécsre. Június 4-én 1/a 12 órakor vezetésemmel iskolánk 16 tanulója vonatra ült, hogy 2 napos tanulmányi kirándulás keretében megismerje Dél-Magyar­­ország kultúrcentrumát, Pécs városát és közeli környékét. A vonat elindul, Nagykanizsa, Murakeresztúr, a Mura, majd a Dráva mentén Gyékényes határállomásra érkezünk. D u. 3 óra van, pontosan 17 éve határállomás Gyékényes. Kiszállunk a vonatból, ki­megyünk az állomás előtt lévő országzászlóhoz, elmondjuk a magyar Hiszekegyet, imát küldünk az Egek Urához, imánkba belefoglaljuk, hogy nincs magyar, aki a mai hely­zetbe belenyugodhatna, nem, soha! Barcs, Szigetvár, Pécs. 6 óra van, célnál vagyunk. A Voge nagyszerű szállást biztosít nekünk, lerakjuk holminkat, megmosdunk s már indulunk is. Utunk a Széchenyi-térre vezet. Közben látjuk Kossuth Lajos szobrát, a Szent Sebestyén-templom előtt a Zsolnay Miklós adományozta eozín-kutat, a Szentháromság­­szoborművet, az örökmécsest (az 1918. nov. 14-től 1921. aug. 22-ig tartott szerb meg­szállás megszűntének emléke). Bemegyünk a XVI. sz.-ban török dzsáminak épült, ma r. k. belvárosi plébániatemplomba. Az anyaországot nem számítva, a legnagyobb iszlám alkotások egyike ez a 28 m-es kupolával rendelkező templom. Elmegyünk a székes­­egyház előtt, útközben több középületet látunk. A Nyár­ utcában az Állami Gyermek­­menhely udvarában megnézzük Idrisz Baba (török jós) türbéjét (sírját; épült 1591-ben), a Scitovszky-téren a ferencrendiek kupolás szép templomát, nem messze tőle az egye­temi szemészeti és belgyógyászati klinika épületei között a Szt. János-kápolnát (ere­detileg török dzsámi) az országban legrégibb sokszögű minaretjével. A Ferenc József­­úton Zsolnay Vilmos hatalmas szobrának, a kecses református templomnak, az Állam­vasutak Üzletvezetősége palotájának és az állomás épületének érintésével térünk haza. 5- én reggel 7 órakor folytatjuk utunkat a Rákóczi­ úton és Zsolnay Vilmos­ utcán át a világhíres Pécsi Zsolnay Keramikai Gyárak felé. Útközben megtekintjük a M. kir. Erzsébet­ Tudományegyetem központi épületét, végigmegyünk a kémiai intézeten, látjuk a Fa- és Fémipari Szakiskolát, az egyetemi kollégiumok épületét. 8—10-ig a Zsolnay­­gyárban vagyunk. Megnézzük a porcellán-áruk készítését, díszítését, kiégetését, leme­gyünk az égető­ kemencébe, a raktárba. Ámulva nézzük a raktárt, mely 800 munkás ízlését, alkotó erejét, munkáját dicséri, de dicséri Zsolnay Vilmost, a fazekast, aki 1854-ben kezdte s kitartó munkával, hangyaszorgalommal, vasakarattal és nagy tehetséggel odáig vitte, hogy csak teste enyészett el, szelleme itt él; az egyszerű fazekas szelleme a magyar ipar halhatatlan óriása lett! A Király-utcán áthaladva látjuk a Lyceum-templomot, a Nemzeti Casinó épületét, bejárjuk a Pécsi Nemzeti Színház belsejét, az Erzsébet-sétatér keleti végében meg­tekintjük az 1859-ben épült Littke-pezsgőgyárat, a palackok töltését, a pezsgő érését, az ötemeletes pincék egy részét. Innen kijőve az Erzsébet-sétatér híres négytornyú székesegyházát tesszük tanulmányunk tárgyává. A templomnak egy része a XI. század­ban román stílusban épült, azóta a templomot folyton bővítették, építették s szépítet­ték. Nincs helyem arra, hogy leírjam a templomban szerzett felejthetetlen benyomáso­kat; a főhajó, az emelt szentély, köztük a cibóriumos főoltár, a szentély alatt az al­templom, két oldalt a mellékhajókban elhelyezett kápolnák tömve vannak művészi értékekkel. Az őskeresztény temető megtekintése után d. u. 2 órakor befejezzük Pécs város főbb nevezetességeinek megtekintését. A felsorolt épületeken kívül megtekintet­tük Pécs összes középületeit; nem volt időnk a híres pécsi bőrgyár és Pannonia­­sörgyár megtekintésére; e gyárakat csak kívülről tekinthettük meg. 3—4 óra közt járt az idő, mikor kiértünk a Balokányi-ligetben elhelyezett modern városi uszoda meg­tekintésére. Nagy volt a meleg, nem csoda, ha megkívántuk a vizet, nekivetkőztünk s kellemes fürdőzéssel fejeztük be a napot. 6- án reggel 5 órakor talpon voltunk, indultunk a Mecsekbe. Állandó emelkedő után a francia emlékműhöz értünk, szép kilátás nyílik innen a városra. Az emlékmű felett modern szálló, a Turul-szálló áll. Tovább kaptatunk. 8 órára jár az idő, mikor felérünk a Misina-tetőre s az azon elhelyezett Kiss József-kilátótoronyra. Innen még egyszer gyönyörködünk a szép tájban, a városban, a Mecsek többi csúcsa fölé emel­kedő Zengőben, azután visszaindulunk, énekszóval, dallal megyünk az állandóan lejtős úton a városba,misét hallgatunk, vonatra ülünk s egy szép kirándulás emlékével gaz­dagodva térünk haza Szombathelyre. Csóka Ferenc tanár.

Next