Szövetkezeti Élet, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Becsülettel helytálltunk a versenyben. Alig néhány hete, hogy’ el­múlt az 1967-es év, amely szövetkezetünk életében, munkájában minden eddigi­nél nagyobb eredményeket hozott. Ha visszagondolunk a nemrég lezárt óesztendőre, azt a m­egállapítást tehetjük, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulójának méltó megün­neplésére való felkészülés hatotta át. Másik igen fontos esemény volt a SZÖVOSZ VI. kong­resszusa, továbbá a felkészü­lés a január 1-gyel életbe lé­pett új gazdaságirányítási rendszerre. Őszintén megmondjuk, hogy 1967 első hónapjaiban , amikor egyesült a koráb­ban külön-külön gazdálkodó káli és kápolnai körzeti szö­vetkezet, sok szövetkezeti tag és dolgozó komoly nehéz­ségeket, szinte megoldhatat­lan problémákat latolgatott. Ezekkel a nézetekkel a szö­vetkezet vezetői szembeszáll­tak, optimista, de reális mó­don magyarázták a helyes utat, adott lehetőségeket, de ma már bátran állíthatjuk, ez volt a helyes. A körzeti szövetkezet ve­zetősége és küldöttgyűlése felmérte az adott lehetősége­ket, reálisan számításba vet­te a meglevő problémákat, nehézségeket és alapos, kö­rültekintő munkával hozta meg a célkitűzéseket. Szövetkezetünk dolgozói a márciusi termelési értekezle­ten egyhangúlag úgy döntöt­tek, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisz­teletére szocialista munka­versenyt hirdetnek meg. A verseny célja az volt, hogy minden eddiginél nagyobb eredménnyel ünnepeljük a nagy jelentőségű évfordulót. A vállalást tett követte, s elmondhatjuk, hogy szövet­kezetünk minden dolgozója azon munkálkodott, hogy a kitűzött célokat elérjük. Min­den eddiginél nagyobb len­dületet vett a munkaverseny, kialakult az élő, valóságos páros versengés. így történhetett meg az, hogy szövetkezetünk a bázis­hoz viszonyítva a kiskereske­­delmi üzemágnál 115,2, a vendéglátóipari üzemágnál 116,2, az ételforgalomnál 109,7, a saját termelésű éte­lek forgalmazásánál 142,4 és a felvásárlási üzemágban 109 százalékos teljesítést ért el. Hasonlóan jó eredmények születtek a szövetkezetpoliti­kai munka területén is. Tag­­szervezési­­ előirányzatunkat 103, rész­jegy befizettetési elő­irányzatunkat 271, tervezett társadalmi munkánkat pedig 113 százalékra teljesítettük. Szép eredményeket értünk el a kulturális nevelő mun­kában is. Ezt igazolja, hogy az Erkel Ferenc férfikórus a rádióban, a tokajhegyaljai találkozón és a füzesabonyi jubileumi emlékünnepségen is sikerrel szerepelt. Több, mint 170 ezer forint értékű könyvet juttattunk el a falusi lakossághoz, 10 ezer forint értékű könyvvel gaz­dagítottuk a körzetünk te­rületén lévő községi könyv­tárak állományát. Színvona­las író—olvasó találkozókat, szavaló és tekeversenyeket tartottunk községi és körzeti szinten. Kulturális munkánk Záróakkordjaként került megtartásra december hónap­ban a „Kulturális Vasárnap” gazdag programmal­ Hálózatfejlesztés területén is nagy lépést tettünk előre azzal, hogy Kál községben megnyitottuk a korszerűen átalakított vegyes iparcikk­­boltot 2,5 milliós árukészlet­tel és a tetszetős büffé-fala­­tozót, amely a szövetkezeti tagság megelégedését váltot­ta ki. Ugyancsak megkezdő­dött az ABC áruház építése és egy korszerű kenyér-tej­­bolt létesítése is. A szövetkezeti tagok a he­lyes irányú fejlődést látva közel 20 ezer forint részje­gyet fizettek be és aktívan vettek részt a társadalmi munkában is. Nem lenne teljes az érté­kelés, ha nem szólnék arról, hogy a szövetkezetnél meg­alakult pártszervezet is lé­nyegesen hozzájárult a szép eredmények eléréséhez. Ja­vaslataival segítette a gazda­sági vezetést, a problémák megoldását, serkentette a munkaverseny fokozását. A szövetkezet igazgatósága felkarolta és örömmel vette a dolgozók munkaverseny célkitűzéseit és a dolgozók részére több, mint 10 ezer fo­rint összegben cél­jutalmat, üzemáganként az I. helyezett rés­zére vándorzászlót tűzött ki. Mi sem igazolja jobban, hogy a szövetkezet igazgató­sága komoly jelentőséget tu­lajdonított a nagyméretű munkaversenynek,­­mint az, hogy már november 7-én — a Szakszervezeti Bizottsággal egyetértésben — öt dolgozó­nak adományozott „Kiváló dolgozó” jelvényt, 11 dolgozó­nak elismerő oklevelet pénz­ I jutalommal, s ezen kívül to­vábbi 20 dolgozót részesített jutalomba. Lényeges szerepet töltött be a munka végzése során az is, hogy „Munkaverseny Hír­adóit jelentettünk meg és azokban rendszeresen érté­keltük a verseny állását. Hír­adóink nem fukarkodtak sem a bíráló, sem pedig a dicsérő sorokkal. Mindent egybevetve megál­lapíthatjuk, hogy szövetkeze­ti dolgozóink szinte kivétel nélkül becsülettel helyálltak, fáradságot nem ismerve mun­­k­álkodtak azon, hogy célki­­­­tűzéseink valóra válljanak, s sőt egyes területeken lénye­­­­ges túlteljesítést is érjünk el. Lezártuk a múlt évet, de a munkavégzés üteme a mun­kakedv szövetkezetünknél nem Csökkent­ Dolgozóink arra várnak, hogy a szövetkezet küldött­­gyűlése erre az évre is — hasonlóan az elmúlt évhez — megszabja azokat a célkitű­zéseket, amelyek szövetkeze­tünk további fejlődését cé­lozzák és akkor újabb lendü­lettel a szövetkezeti tagság­gal karöltve megvalósítja azokat is. Farkas József ig. elnök, Kápolna • • í elveinket túlteljesítettük • • Megfontolt hálózatfejlesztés Halálos ítéletekt a balatoni gyilkosok ügyében Mint ahogy azt lapunk jú­liusi számában közöltük, a Miskolci Megyei Bíróság tár­gyalta Lakatos Endre 11-sze­­res büntetett előéletű, sályi lakos és három társa gyilkos­ságának bűnügyét. A betörő banda bűnlajstromán három emberölés is szerepel. Először a Tiboldaróc felé vezető úton Lakatos leütötte és agyonver­te a Nagymihályi Állami Gaz­daság egyik idős dolgozóját, majd elvette a nála talált 1340 forintot. Később Rendes Győző a sú­lyi határban, egy termelőszö­vetkezeti szalmakazalban al­vó férfira rágyújtotta a kaz­lat. A szerencsétlen ember égési­­ sebeibe belehalt. A banda bekalandozta szinte Észak-Magyarország egész te­rületét, ahol betörések egész sorát követte el. Így jutottak el 1966. októ­ber 30-án Balaton községbe, ahol az éjsza­k­ai órákban a szövetkezeti italboltot sze­melték ki pénzszerzésre. Les­ben állta­k, és amikor a bolt­vezető belülről magára zárta az ajtót, behatoltak az üzlet­­re és patkóvassal fejbeverték, majd a sérült embert addig ütlegelték, amíg sérüléseibe belehalt. Az üzletben talált több ez­er forintot elvitték. A Legfelsőbb Bíróság hely­benhagyta az ügyben elsőfo­kon eljárt Miskolci Megyei Bíróság ítéletét, amellyel La­katos Endrét és Rendes Győ­zőt halálra ítélte. A másik két vádlottat, Lakatos Feren­cet és Virág Tibort tíz, illetve öt évi szabadságvesztéssel büntette. A halálos ítéleteket február 3-án végrehajtották. // is пер [UNK]и in j a Szövetkezeti dolgozók Biztosítási és Önsegélyező Csoportja. 25 000 forintig terjedő baleset­­biztosítás. 15 ООО­ forint összegű élet­­biztosítás. A biztosítás nemcsak a mun­kahelyen, hanem bármikor, bárhol bekövetkezett balesetre érvényes. Az intéző bizottság a tagok számára társasutazást szervez, továbbá rendkívüli segélyt ad­hat házasság, szülés, hosszan tartó betegség esetén. Mindezt havó 20 Ft tagdíjért nyújtja a CSÉB! Szövetkezeti Élet Godolatak­ a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából (Folytatás az 1 oldalról.) Ezek az emberek már kü­lönleges­ érdeklődést tanúsí­tanak a könyv iránt. Ez ért­­­­hető. Új, a könyvre éhes ter­melőszövetkezeti parasztság nőtt fel a szemünk előtt és kíván munkaterületéről, a mezőgazdaságról, annak min­den ágazatáról többet meg­tudni, igyekszik jó mezőgaz­­­­dasági­­ szakmunkás lenni, vagy legalább­is jól tájéko­zottá válni. Ez az igény a népművelők­re, a könyvesbolti dolgozókra a több mint négyszáz falu működő könyvbizományosra egyre nagyobb feladatot ró. Nem lehet már ezen a feb­ruári mezőgazdasági könyv­hónapon sem a szokványos módon könyvet árusítani. Az új mechanizmus egyik esz­közével, a piackutatással, az érdeklődés felmérésével kell számolni és az igényeknek megfelelő könyvadaggal kell a falusi lakosság, a tsz-pa­­rasztság rendelkezésére állni. Vitkovics még azért sóhaj­tott, hogy csak 500 példány keljen el egy fél, vagy egy egész esztendő alatt. Mi már azért sóhajtunk, hogy a feb­ruári mezőgazdasági könyv­­hónap alatt egy-egy mezőgaz­dasági könyvíró művéből keljen el 500 darab megyénk­ben. S reméljük, sóhajtásunk nem is lesz hiábavaló, és a most induló könyvhónap nem lesz eredménytelen. Varga László Füzesabonyi újdonságok Tízmillió forintos készlet­tel indult el az új m­­echaniz­­mus útján a füzesabonyi fmsz-áruház­ E hatalmas­ készlet megnyugtató árnyé­kában kezdődött a tervezés a természetes céllal: megtarta­ni, bővíteni a vásárlók népes táborát. — Ahogy a hirdetés­ben is állt — mondta Klein Ferenc, az áruház igazgatója — minden 1000 forinton felü­li vásárlás után 50 forint ér­tékig még plusz vehet a vá­sárló valamit nálunk, beszer­zési áron. Ha például hatezer forintért televíziót vesz, ak­kor 300 forint a plusz ked­vezmény. Mint vehet ezért? Megtetszik neki például egy 210 forintos cipő, azt 195 fo­rintért, tehát beszerzési áron megkapja. Az új mechanizmusban te­kintélyes helye van a ver­senynek. Már példával is szolgálhat ez az áruház. Is­meretes, hogy vállalták: tv-t, rádiót házhoz szállítanak, és díjtalanul be is szerelnek. Nemrégiben a Makláron lakó Hargitai Vilmos az egri Centrum Áruházban tv-t akart venni. Kérte, hogy jöj­jön vele valaki Maklárra, és szerelje be. Kocsiján elviszi, és vissza is hozza az illetőt- Nem vállalták. Megtudta, hogy Füzesabonyban ez már „divat” ... így leutazott a já­rási székhelyre, ott vette meg a Delta tv-t, a műszaki osz­tály egyik dolgozója, Gál Ár­pád pedig beszerelte neki. Az egri áruház tehát lemaradt egy vevőtől, a füzesabonyi pedig eggyel gazdagodott...! Ez is verseny! — Volt más szállítás is? — Igen — válaszolta Prutz Sándor igazgatóhelyettes, egy füzetbe lapozva­ . Itt van Besenyőtelekre kedden szál­lítottunk ki egy Favorit tv-t. Újdonság­ számba megy ez is, bár egyenlőre terv, hogy egy tv mintatermet rendez­nének be az áruházban a la­kástextil-raktár helyén. Mindegyik tv-fajtából áll majd ott három-három készü­lék. Bekapcsolják, aztán hadd nézze a vásárló a műsort (délelőtt), s amelyik jobban megtetszik, (nem a műsor, hanem a készülék ...), azt veszi meg. Azt is tervezik, hogy egy postaládát állítanak a bejá­rathoz Amikor még nem nyit az áruház, a korán munkába igyekvők bedobják a rende­lést névvel és lakcímmel. Az áruházban pedig előkészítik a kért árut, becsomagolják, s a rendelő hazafelé menet „beugorhat” érte­. Rádiót és televíziót egyébként negyvennyolc órán belül kicseréljük — folytatja az igazgatóhelyettes. — Ha rossz, vagy­ ha egy másikat — persze nem olcsóbbat! — kérnek... Arra is kaptunk választ, hogyan próbálja az áruház a választékot bővíteni. A helyi vegyes ktsz-től női kabá­tokat és ruhákat rendelnek, melyek anyagát és szabását az áruház három dolgozójá­ból álló „bizottság” határoz­za meg. Füzesabonyba köl­tözött a budapesti konfek­ció üzem egyik részlege. In­nen fiú és gyermek konfek­ció árukat rendeltek. (Mind­két helyről jött már áru, sőt: nagyrészük el is kelt!) Több budapesti vállalattal­ folytat­nak tárgyalást, hogy közvet­lenül tudják az árut átvenni. Ez arra is jó, hogy a szabad­­áraknál nagyobb engedményt tud adni az áruház. A nagykereskedelmi válla­lat mellett a fővárosi és az egri cipész ktsz-től is közvet­lenül szerzik be a készletet. Kapcsolatuk lesz a Budapes­ti Bőrdíszmű Vállalattal is. Talán sikerül jó megállapo­dást kötni a méteráru vá­laszték bővítéséért más fővá­rosi vállalatokkal. A tervek nagy része már a megvalósulás felé közeledik, sőt már több helyről érkezett áru a tárgyalások és megálla­podások eredményeképpen. Szimpatikus a füzesabonyi kezdeményezés, bizonyára a vásárlók szemében is. Remél­hetőleg az marad a későb­biek folyamán is! K. G­ A számvitel új rendjéről Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésével foglalkozó határozatok leszögezik, hogy a jól képzett számviteli rend­szer­ a vállalatok, szövetkeze­tek irányításának nélkülözhe­tetlen eszköze. Ennek érde­kében szükséges­ a gazdasági reform végrehajtásával ös­­­szefüggésben a számviteli rendszer további fejlesz­tése. A számviteli rendszert alkalmassá kell tenni arra, hogy: — megfelelő, tartalmilag egységes adatokat biztosítson a felső szintű gazdasági dön­tésekhez és elemzésekhez­— Ugyanakkor biztosítson a gazdasági egységek vezetésé­hez adatokat is. A felső szintű információ megköveteli a tartalmi azo­nosságot és ezt az 1968. ja­nuár hó 1-el életbelépett új „kötelező számlakeretek” biztosítják, mivel ezeket va­lamennyi népgazdasági ága­zatban egységes elvek sze­rint kötelezően szabályozták. A belső igényeket kielégítő adatszolgáltatási és nyilván­tartási rendszer kiépítése a vállalatok­­­ hatásköre, erre vonatkozóan messzemenő le­hetőségeket biztosítanak az ágazati számlakeretek a gaz­dasági egységek számára a különböző sajátosságok és kö­vetelmények érvényesítése szempontjából. A szövetkezeti Számlakéirat­ számos analitikus nyilván­tartást kötelezően elrendel. Ezek: — állóeszközök, fogyóeszkö­zök nyilvántartása, — anyagok, saját­ termelé­sű készletek elszámolása, — készpénzkészlet nyil­vántartása (pénztárkönyv), — vevők­, szállítók kimu­tatása (folyószámla), — elszámolások a munka­­vállalókkal, kétéves követe­lések kimutatása, — részjegyalap kimutatás, s­tb. A felsorolt nyilvántartások formáját, tartalmát — az állóeszközök analitikus el­számolásán kívül — a Szám­lakeret nem írja elő, csak annyit szögez le, hogy a nyilvántartásnak biztosítani kell a reális elszámolást. Eh­hez megfelelő formát és tar­talmat, a nyilvántartás terje­delmét a szövetkezetnek kell megállapítani és a nyilván­tartás terjedelmét a szövet­kezetnek kell megállapítani és a nyilvántartást­ úgy meg­szervezni, hogy annak alap­ján lehetőség nyíljon megfe­lelő operatív adatszolgálta­tásra, az eszközök részletes elszámolására és a főkönyv­­könyveléshez szükséges gyűj­tések és feladatok kimunká­lására. A kötelezően előírt részle­tező nyilvántartásokon felül is van lehetőség egyéb kü­lönböző részletezésekre, gyűj­tésekre. A cél az, hogy a fő­könyvi­ könyvelés a vállalat, a szövetkezet egész működé­sére globálisan adjon megfe­lelő tájékoztatást és a felső szintű információ igényt elé­gítse ki, és a továbbiakban a vállalat operatív irányítását az egyes munkaterületek, egységek munkáját, eredmé­nyét az analitikus elszámolá­sok mutassák ki és így a bel­ső adatszolgáltatást biztosít­sák. Az egyéb nem kötelező nyilvántartások közül első­sorban figyelmet érdemel az árukönyvelés és a költségek elszámolása. Az árukönyvelést a 7/1965. sz. Számviteli Tájékoztató adta lehetőségeken belül már korábban elválasztottuk a főkönyvi­ könyveléstől. Me­gyénkben két fajta áruköny­velést alkalmazunk: a kisebb szövetkezeteknél a készlet­­naplós elszámolást, a nagyobb szövetkezeteknél az árufor­galmi lappal történő el­számolást. Ezen elszá­molási módokban lényeges változás nem lesz. Az árufor­galmi könyvelésnek, mint eddig is, továbbra is biztosí­tani kell az áruforgalom irányításához szükséges ope­ratív adatokat — havonta és részletesen — valamint a fő­könyvi­ könyveléshez szüksé­ges havi feladásokat. Az új Számlakeretben a legtöbb és leglényegesebb változás a költségek elszámo­lásánál található. A főkönyvi könyvelés lényegesen egysze­rűbb lett és a költségek te­rületén is elsősorban a fel­sőbb szintű információt biz­tosítja, mert a szövetkezet egészére mutatja ki összevon­tan a költségnemek alakulá­sát és az eredményelszámolás szempontjából pedig az egyes ágazatok összes költségeit gyűjti össze és állítja szem­be az ágazatok összes bevéte­lével. A szövetkezetnek azonban feltétlenül szükséges az egyes tevékenységi körök gazdasá­gos munkájának részletesebb vizsgálata is és ehhez a költ­ségek alakulását mélyebben kell vizsgálnia. Ezt vélemé­nyünk szerint analitikus el­számolás segítségével oldhat­juk meg legegyszerűbben. Az első kérdés az, hogy a költségeket elsődlegesen az 5. vagy a 6—7. Számlaosztályba könyveljük-e. Ezt a kérdést nem az dönti el, hogy a szö­vetkezetnek szüksége van az egyes gazdasági egységek gazdálkodásának kimutatá­sára is, mert mindkét esetben az egységek külön részletező költségalakulását, vagy a fő­könyvi számlák szaporításá­val, vagy utólagos kigyűjtés­sel lehet megállapítani. Az 5. Számlaosztályba tör­ténő elsődleges költségköny­­velés mellett szól az, hogy: — a költségnemeket a szö­vetkezet egészére időszakon­ként kötelezően ki kell mu­tatni, — lényegesen kevesebb fő­könyvi­ számlát igényel és a főkönyvi-könyvelést gyorsab­bá teszi. Ebben az esebben az egyes ágazatok összes költségeit utólagos kigyűjtéssel kell megállapítani, amely terjedel­mes kigyűjtési feladatot igé­nyel. A 6—7. Számlaoszályba tör­ténő elsődleges könyvelés biz­tosítja az egyes ágazatok költséggazdálkodásának a fő­könyvi­ könyvelésen belüli megfigyelését és a főkönyvi számlák további tagolásával lehetőség van az ágazatokon belül további csoportosításra. Ebben az esetben viszont a költségnemek utólagos ki­gyűjtését kell biztosítani, de ez már nem igényel olyan, terjedelmű gyűjtési feladatot, mint az előbbi esetben. A szövetkezetek önálló ha­tásköre, hogy a két megol­dás közül melyiket választja. Szerintünk az 5. Számlaosz­tály elsődleges alkalmazása célravezetőbb, mert a bizony­latok útjának megfelelő meg­szervezésével lehetőség van arra, hogy az egyes ágazatok költséggazdálkodása — akár egységekre kiterjedően is — kimutatható legyen. Tájékoztatónkban általá­ban foglalkoztunk az analiti­kus elszámolások problémái­val és erre a kérdésre a ké­sőbbiekben még ezúton is visszatérünk. Szeretnénk, ha a fentebb vázolt kérdésekre a szövetke­zetek részéről minél többen hozzászólnának, javaslatokat tennének, hogy ezek segítsé­gével a legegyszerűbb és leg­megfelelőbb megoldást tud­juk alkalmazni. Bereczkei Ottó

Next