Szövetkezeti Élet, 1969 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
Szövetkezeti Élet Varga László: Szövetkezetek a Tanácsköztársaságban V. A Hangya fő feladata: a közellátás biztosítása Március 23-án a Hangya központot a hivatalnokok szocializálták. Kimondták a „szellemi” kapcsolat megszüntetését a Magyar Gazdaságszövetséggel és ezzel egyidőben a Hangya központ irányítását egy öttagú direktórium vette át. Ezzel egyidőben megindult a vidéki Hangya szövetkezetek szocializálása is. A megye területén csak fogyasztási Hangya szövetkezetek működtek, a kis- és nagykereskedők mellett elsősorban nekik kellett biztosítani a falusi és városi lakosság áruellátását. Ezért március 23-án a Hangya vezetésével megbízottak, Berkesék feladata volt a „szervezetlen falusi áruellátás tervszerűvé tétele, a kétszeres ellátottságok megszüntetése, de az ellenforradalmi vezetők szabotázsának likvidálása”. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen Heves megyében pl. az egész proletárdiktatúra alatt jellemző volt és maradt a nehéz közellátás. A megye a román és cseh előnyomulás miatt meglehetősen elszigetelődött az ország gabonatermelő vidékeitől, s a különben is rossz közlekedési viszonyok arra kényszerítették a hatóságokat, hogy elsősorban a meglevő készleteket osszák el helyesen. Egerben Kolacskovszky alispán a malmok vámkeresményét foglalta le, s ezenkívül összeírták a lakosság élelmiszerkészletét, s elhatározták, minden fölösleg elvételét. Megszüntették a kapitalista jellegű közellátási vállalatokat, amelyek csupán néhány kapitalista érdekét szolgálták, szocializálták a péküzemeket, s bevezették az élelmiszerjegyet. Gyöngyösön még Egernél is rosszabb volt az élelmezés. Ott már a Nemzeti Tanács elrendelte, hogy minden ellátott havonta és fejenként 1 kg gabonával, vagy 70 dkg liszttel köteles hozzájárulni a város ellátásához. Emellett ,,liszt-fázotts álmokat” alakítottak, ezek sorra járták a gazdag polgárok házait, s a talált fölösleget azonnal a közraktárba szállították. Ilyen közellátási problémák közben szükség volt a fogyasztás megszervezésére: „Minthogy a fogyasztás — a termeléshez hasonlóan — a közelmúltban jelentéktelen gazdasági egységek, amott háztartások, emitt egyes üzletek közt elaprózódván az egységes, összefoglaló kapcsolatnak híjjával volt, előállott az a szomorú helyzet, hogy a szükségelt árukat az kapta meg, aki a legtöbbet kínálta értük, s így a kevésbé tehetős, de fogyasztani azért óhajtó vevőt kíméletlenül háttérbe szorította. A kommunista társadalmi rend kialakítását célzó tevékenységünkben a termelés szocializálása kell, hogy a fogyasztás szervezése által sürgősen kiépítessék”. Heves megyei eredetű elképzelések voltak a dolgozó tömegek bevonására a fogyasztás szervezésébe és irányításába. „A munkásosztályra vár a fogyasztás megszervezése, ami a ház és az utcai bizalmi férfi rendszer bevezetése által történik. Egy-egy negyed utcai bizalmi férfiak együttesen megalkotják a negyedik bizalmi férfi testületeit. Végeredményben ezen utóbbiak feladata lesz az áruelosztó központokkal állandó kapcsolatot létesíteni. Az áruk igazságos elosztása ezen közbeiktatott szervek igénybe vétele által remélhető”. A fogyasztás megszervezését viszont itt, Heves megyében is a fogyasztási szövetkezetek széles körű elterjesztésével képzelték el. „Minden bérház, minden utca, minden negyed a külön minden város, vagy község, megannyi fogyasztási szövetkezetté alakul át, amelyek a fenti kategória szerint az igényeket megállapítván a forgalmi hivatalok közbejöttével megszerzik a szükségelt cikkeket és azokat tagjaik között szétosztják. A jövőben a liszt, a hús, a cukor, a dohány, a bőr, a kocsikenőcs, a petróleum, az ostornyél, a tükör, a nadrágtartó, a csizma, a lekvár, a gallér, a harisnya, a kapa, az élesztő, a hordó, a kalapács, a teknő stb beszerzése ezen utak és módok felhasználásával eszközöltetik”. A fogyasztási szervezetek, a szövetkezet kiépítésétől nagyszerű eredményeket, a társadalmi rend megváltozásához való hozzájárulást is várták. „Nagyon világos, hogy a kereskedelmi tőke ily rendszer teljes kiépítése után lassanként elsorvad. Miután a termelési ágak és a fogyasztói kommunök között a kapcsolat közvetlen, az áruközvetítés kapcsán kialakuló kereskedői profit megszűnik, nincs szükség eladásra és vételre, ahol nem létezik tőzsde, a piac, a verseny. Mindazok, akik a kapitalisztikus termelési rendben csak közvetítettek és drágítottak a kereskedők, az ügyvédek, az üzérek, az alkuszok, az ügynökök stb. a fogyasztás szervezése után sózott piócák módjára hullanak majd le a társadalmi organizmus testéről”. Ily módon.A gazdasági életeiben az esetlegességek és a meglepetések száma a minimumra redukálódik. Egyes helyek bőségei és hiányai közt mutatkozó differenciák a gazdasági szervezet középponti és közvetítő hivatalai tervszerű egymásba vágó munkája folytán a jövőben elő nem fordulhatnak”. A fogyasztás átszervezésére és tökéletesítésére irányuló törekvések természetszerűleg magukkal hozzák a Heves megyei Hangya fogyasztási szövetkezetek megerősítésére és elterjedésére irányuló törekvéseket. Az elképzelések nagyszabásúak voltak és megvalósításuk a fogyasztási szövetkezetek széles körű elterjedését jelenítette volna. A szocializálás utáni hónapokban azonban a külföldi intervenció a belpolitikai nehézségek miatt fokozódó közellátási nehézségeken a megye Hangya fogyasztási szövetkezetei csak enyhíteni tudtak, de döntően segíteni nem. Ennek egyik oka volt, hogy a tervek ellenére és persze az idő rövidsége miatt a fogyasztási szövetkezeteket nem sikerült tömegesen elterjeszteni. A Tanácsköztársaság alatt csak az előfeltételeit teremtették meg egy tucat Hangya szövetkezet megalakításának. Nem történt meg kellő mértékben a Hangya szövetkezetek demokratizálódása sem, a szegény parasztság „behatolása” a szövetkezetek vezetőségébe. Az sem segítette a megye szövetkezeteinek fejlődését, hogy a Tanácskormány részéről erősen szorgalmazták a szövetkezetek államosítását. Nem kétséges, hogy amennyiben az állami és pártszervek — a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták — a szövetkezeti mozgalom antinómiájának a hangsúlyozása mellett igyekeztek volna a széles paraszti tagsággal kapcsolatba kerülni, és azt mozgósítani, jobb eredményeket lehetett volna elérni a falu, a városok és az iparvidékek áruellátása területén. A szövetkezeti államosítás híveinek nem volt igazuk, hiszen mint a mostani, a szocialista országok tapasztalatai mutatják, a fogyasztási szövetkezetek alkalmasak az országos méretű közelllátási feladatok elvégzésére, kényszerszövetkezés és államosítás nélkül is. Mindezek ellenére a szövetkezetek igen nagy eredményeiket értek el, a közellátás területén és hozzájárultak a Tanácsköztársaság gazdasági életének stabilizálásához, a proletár árucsere-akció sikeréhez, a szövetkezés gondolatának elterjedéséhez. A fogyasztási, hitel-, kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek alapjában véve támogatták a Tanácsköztársaságot, segítették gazdaságpolitikájának eredményes végrehajtását. Ez nem kis érdem, és ezért tisztelettel kell gondolni a szövetkezeti mozgalom tanácsköztársasági úttörőire, akik Berkes Ferenccel együtt sokszor az életüket is áldozták a szövetkezeti mozgalom forradalmi célkitűzéseinek megvalósításáért. / i •j Ш üli 9 я a IK a Ajtó mogul... Örömmel olvastuk a „Szövetkezet” című lapban, hogy a SZÖVORG gépi adatfeldolgozással kapcsolatos szakmai tapasztalatcserét tartott megyénkben, Egerben. Mégiscsak jó a sajtó, mert így mi is értesültünk erről a komoly és nagy jelentőségű eseményről. Ahol nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az adatfeldolgozásban is az elektronikus gépeké a jövő. Tudománytalan állítás lenne ennek az ellenkezőjét bizonyítani, de véleményem szerint a gyakorlati élettől messze elszakadt felfogás az is, hogy a szövetkezetek adatrendszere a közeljövőben már alkalmassá tehető elektronikus gépi feldolgozásra. Néhány nappal később az esemény folytatódott, de rögtön rekontrával. Most a MÉSZÖV-nél volt több megye szakemberei, SZÖVOSZ és SZÖVORG képviselői jelenlétével gépesítési tapasztalatcsere. Vártuk, hogy a szövetkezetek napi, élő problémáiról lesz szó, ehelyett magas szintű vitát hallottunk az elektronikus gépek alkalmazásának lehetőségeiről, amelyben jól kivehetően — a SZÖVOSZ szakemberei a szövetkezeteknél az elektronikus feldolgozás közeljövőben történő bevezetése ellen, míg a SZÖVORG képviselői e mellett kardoskodtak. . Mondom, várakozásteljesen és figyelmesen hallgattuk a vitát és néha csendesen közbeszóltunk. De az ASCOTA 117-es gépek egységes alkalmazása ma sincs megoldva, hogyan fejleszthető tovább, mi lesz ezek utánpótlásával, karbantartásával? Hol vannak az olcsó és korszerű asztali számológépek (az ármunka javítását többek között ennek hiánya is gátolja). — Miért nincs megoldva a hálózat ügyviteli kisgépeinek rendszeres és jó javítása! — Miért nem dolgozik megyénkben a 4 takarékszövetkezetnél még az év elején beszerzett kiskönyvelő gép. (Ha szabad kezet kapunk, már régen üzemben van). Sorolhatnám tovább a problémákat. Félreértés ne essék, nem a gépesítés ellen vagyunk. A gépesítésnek megyénkben szinte hagyományai vannak: itt alkalmazták először a gyöngyösi szövetkezetnél a gépkönyvelést, ugyancsak itt vezették be a fejlettebb lyukkártyás adatfeldolgozást is a MÉK-nél. Szeretnénk, ha ez a fejlődés töretlenül, tovább folytatódna. Ehhez azonban sokkal szorosabb, őszintébb és főleg reális talajon mozgó együttműködés kellene valamennyi illetékes szerv között. Tudomásul kell venni azt, hogy a szövetkezetek érdekei ma azt kívánják, hogy az elsődleges feldolgozás (könyvelés) a helyszínen legyen és ehhez kellenének az asztali számológépek és kiskönyvelőgépek. Az adatok másodlagos feldolgozása már történhet központosítva és fejlettebb módszerekkel, pl. lyukkártyás gépközpontokkal. Nem az én feladatom, és nem is idevaló ennek a kérdésnek a részletes tárgyalása. Meg nem is szeretnék úgy járni, mint a címben kezdtem, hogy a fogadatlan prókátornak... Bereczkei Ottó Megyei sikerek a IV. országos asztalitenisz-bajnokságon Szinte már hagyományos, hogy Heves megyében kerülnek megrendezésre az országos szövetkezeti sportbajnokságok. Ezúttal június 28—29- én, az országos szövetkezeti asztalitenisz-bajnokság megrendezésére került sor, ismét Egerben. A Tanácsköztársaság megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére szervezett versenyen népes mezőny vett részt. Beneveztek Békés, Fejér, Hajdú, Heves, Komárom, Pest, Szabolcs, Szolnok, Zala, valamint a SZÖVOSZ TC csapatai. A Gárdonyi Géza Gimnázium tornatermében rendezett versenyen a férfi egyéniben 34, a női egyéniben 21, a férfi párosban 17, a női párosban 10, a vegyes párosban 17 induló vett részt. A verseny megnyitására június 28-án ünnepélyes külsőségek között került sor. Böle Dezső SZÖVOSZ osztályvezető bevezető szavaiban emlékeztetett Heves megye kezdeményező készségére, az országos sportrendezvények szervezése területén. Kiemelte a sportmunka növekvő fontosságát a szövetkezetpolitikai munkában és eredményes szereplést kívánt a versenyzőknek. A jókívánságnak meg is lett az „eredménye”. Már az első összecsapásoknál nyilvánvalóvá vált, hogy ez alkalommal erősebb mezőny gyűlt össze, mint két évvel ezelőtt, ugyancsak Egerben megrendezett bajnokságon. Nem maradt el a meglepetés sem: férfi egyéniben a Fejér megyei Tomsits a korábbi bajnokság győztese a legjobb nyolc közé jutásért vereséget szenvedett a Szabolcs megyei Hernáditól. A női mérkőzéseken az egri lányok „NB I-es színvonala” érezhető volt, minden számot ők nyertek meg. A két napon keresztül folyó bajnokságon a következő eredmények születtek: Női páros: 1. Szigeti Katalin — Lájer Miklósné (Heves), 2. Nagy Mária — Patrik Ágnes (Heves), 3. Selmeczy Ágnes — Maróthy Júlia (SZÖVOSZ), 4. Ocskay Erzsébet — Tokaji Lászlóné (SZÖVOSZ). Férfi páros: 1. Joós László — Tihanyi János (Zala), 2. Tomsits Tibor — Németh László (Fejér), 3. Szlávik Attila — Hernádi József (Szabolcs). Vegyes páros: 1. Szabó Ferenc — Lájer Miklósné (Fejér-Heves), 2. Dr. Ruttkay Vilmos — Szigeti Katalin (Heves), 3. Bokor Sándor — Patrik Ágnes (Fejér — Heves), 3. Kovács Lajos — Tóth Júlia (Szolnok). Férfi egyes: 1. Szabó Ferenc (Fejér), 2. Hernádi József (Szabolcs), 3. Bokor Sándor (Fejér), 3. Kovács Lajos (Szolnok). Női egyes: 1. Szigeti Katalin (Heves), 2. Nagy Mária (Heves), 3. Patrik Ágnes (Heves), 3. Lájer Miklósné (Heves). A magas színvonalú verseny győztesei és helyezettei részére a díjakat június 29-én Mészáros István, a MÉSZÖV társadalmi, kulturális, és sportosztályának elnöke adta át. A versenyzők azzal a megelégedett érzéssel hagyták el a verseny színhelyét, hogy érdemes volt eljönni Egerbe és érdemes lesz eljönni ide a jövőben is. (Varga) A verseny izgalmas pillanatai, íme a népes mezőny. A versenyzők Böle Dezső SZÖV ŐSZ osztályvezető megnyitó szavait hallgatják. (Fotó: Molnár István) •f N Ií íi: Szövetkezeti táncfesztivál... Ecséden a szövetkezeti együttes vezetősége olyan határozatot hozott, hogy október 4—5-én megrendezik a megyei szövetkezeti néptáncfesztivált, amelyre meghívják a boldogi, lőrinci, parádi, erdőtelki szövetkezeti táncegyütteseket is. Érdekessége lesz ennek a rendezvénynek, hogy arra meghívást kapnak a Szövetkezeti Utazási Iroda, az IBUSZ, az Expressz utazási irodák képviselői, akik azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy az arra vállalkozó smsz-i táncegyüttesek műsorát bemutassák a hazánkba érkező külföldi turistacsoportoknak. Szintén az ecsédi rendezvénysorozathoz tartozik a szövetkezeti együttes múzeumának megnyitása. Ebben a múzeumban az ecsédiek helytörténeti gyűjteményüket és folklór-gyűjteményt helyeznek el. , \ I