Szövetkezeti Élet, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

Parlagok „nemszeretem” földek Jártomban-keltemben, dű­­lőutakon botladozva, hegyes, dimbes-dombos tájékon fo­rogva gyakran Ady Endre verssorai jutnak eszembe: „Elvadult tájon gázolok: / ős, buja földön dudva, mu­har. / Ezt a vad mezőt isme­rem, / Ez a magyar Ugar!” S a tűnődő sóhajtásokba bosszús háborgások vegyül­nek: „Hej, égig-nyúló giz­­gazok ...!” Mert rengeteg parlagot látok, rengeteg el­hagyott, műveletlen terüle­tet. Aggasztó adatok Hadd bizonyítsak mindjárt számokkal is, amelyek ag­gasztóak, elszomorítók! Az Országos Földügyi és Térké­pészeti Hivatal 1972-ben még „csak” 24 883 hektár műve­letlen szántót vett jegyzékbe, 1975-ben pedig a „senki földje” már 48 965 hektárra nőtt. Valóban senki földje ez a hatalmas terület? Szó sincs erről, hiszen minden nyil­vántartásba vett négyszögöl földnek megvolt vagy meg­van a gazdája. Csak éppen nem használja, nem műveli. Ám folytassuk a sort a fél megyére kiterjedő egri járás adataival. Az Egri Járási és Városi Földhivatal hivatalos kimutatásából idézem ada­taimat, amelyet a mezőgaz­dasági üzemek 1976. május 31-i, a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igaz­gatóságának tett jelentése alapján állítottak össze. A parlag- és vetetlen szántóte­rületek listája így fest, hek­tárban számítva: Egri Csilla­gok Tsz 287, felsőtárkányi Dózsa Tsz 66, noszvaji Új Élet Tsz 61, szarvaskői álla­mi tartalék 140, andornaktá­­lyai Egervölgye Tsz 161, bé­lapátfalvi Bükkalja Tsz 33, bodonyi Mátraalja Tsz 34, demjéni Haladás Tsz 41, egerszóláti Béke Tsz 346, egerszalóki Vörös Csillag Tsz 32, mátraballai Újbarázda Tsz 36, mátraderecskei Rá­kóczi Tsz 122, ostorosi Egyetértés Tsz 118, pétervá­­sárai Gárdonyi Tsz 215, szaj­­lai Búzakalász Tsz 53, ver­peléti Dózsa Tsz 743, tarna­­leleszi Egyetértés Tsz 142, Szivásváradi Állami Gazda­ság 95. A műveletlen szőlők listá­ja a következő: Egri Csilla­gok Tsz 218, andornaktályai Egervölgye Tsz 71, demjéni Haladás Tsz 10, egerszóláti Béke Tsz 20, kerecsenyi Aranykalász Tsz 11, ostoro­si Egyetértés Tsz 125, a szaj­­lai Búzakalász Tsz pedig 10 hektár. Az egri járás mezőgazda­­sági üzemeiben tehát — az 1976. május 31-i jelentések alapján — összesen 2171 hektár szántó volt parlagon, illetve műveletlen, amíg az elhagyott szőlő 247 hektárt tett ki. Eger városban és a hozzátartozó községekben 554 hektár szántót nem mű­veltek meg, a gazdátlanul hagyott és gazzal fölvert sző­lők területe pedig 218 hek­tár. Miért nem művelik? A miértre több választ is lehet adni. A mezőgazdasági nagyüzemek elsősorban a kedvezőtlen domborzati és talajviszonyokat emlegetik indokul. Hivatkoznak a ked­vezőtlen üzemi adottságokra is: a földek nagy távolságra vannak az üzemi központtól, a területek elaprózottak stb. A m­egműveletlen földek túlnyomó része külterület, ugyanakkor jelentős nagy­ságú területek találhatók az úgynevezett zártkertekben is. A műveletlen zártkerti földeknek kb. egyharmada a tsz-ek tulajdona. Ezeket többnyire szétszórtságuk mi­att nem lehet nagyüzemileg hasznosítani. Zömében olyan területek, amelyeket a tsz­tagok még háztáji földként sem hajlandók elfogadni. A magántulajdonú kertek elhanyagoltságának, parla­gon hagyásának elsősorban szociális okai vannak. A tu­lajdonosok elköltöznek, meg­öregednek, az örökösök pe­dig nem vállalják a földek megművelését. De társadal­mi okot is említhetünk. A falusi fiatalok jelentős része az iparban dolgozik, ingáz­nak, naponta viszik-hozzák őket a vonatok, autóbuszok a munka- és lakóhelyük kö­zött. Ki kötelezheti őket, hogy napi munkájuk mellett gondozzák az otthoni föl­deket is? A hasznosítás módozatai írja a földek kötelező és rendeltetésszerű művelését. A m­egműveletlen területeket büntetésként állami tulaj­donba veszik. A nagyüzeme­ket hatósági, törvényes esz­közökkel kényszerítik a par­lagon hagyott és a csak ne­hezen hasznosítható földek­nek a gazdaságos termelésbe vonására. Az Egri Járási és Városi Földhivatal 1976 őszén új­fent felmérte a műveletle­nül és vetetlenül maradt me­zőgazdasági ingatlanok nagy­ságát. Kötelezték a 10 hek­tárnál nagyobb parlagterü­lettel rendelkező mezőgaz­dasági üzemeket, hogy a par­lagok, a „nemszeretem” föl­dek felszámolására hasznosí­tási tervet készítsenek. En­nek az intézkedésnek az eredménye, hogy az Egri Csillagok Tsz 200 hektár te­rületet állami tulajdonba, Eger város Tanácsa Végre­hajtó Bizottságának kezelé­sébe adott, kertszerű műve­lés céljára, 100 hektárnyi te­rületet pedig — talajelőké­szítés után — a Mátravidé­­ki Borgazdasági Kombinát­nak, illetve a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság­nak adnak át. A kertszerű művelésre al­kalmas, de nagyüzemileg nem hasznosítható területek hasznosítása megkezdődött még a múlt őszön és a bir­tokbaadás folyamata jelen­leg is tart. Ez év április kö­zepéig 250 hektár nagyságú területet adtak birtokba a különböző nagyüzemek munkáskollektíváinak, ami azt jelenti, hogy 19 válalat 1100 dolgozója jut földhöz. További 62 hektárnyi terüle­tet adnak birtokba még az idén, október végéig. A föld­­tulajdonosok munkás-kert­­szövetkezetekbe tömörülve gondoskodnak a földek meg­műveléséről. Újabb tartósan használatba adható földekre csak 1978-ban lehet számí­tani, ekkorra várható ugyan­is Eger városrendezési tervé­nek módosítása. Pataky Dezső Új abc-áruház nyílt Füzesabonyban A füzesabonyi ÁFÉSZ alig­ha tudott volna kedvesebb és kellemesebb meglepetést sze­rezni tagjainak, vásárlóinak május elsejére a régen várt, korszerű abc-áruház meg­nyitásánál. Április utolsó napján, ün­nepi hangulatban került sor a több mint 10 millió forin­tos költséggel épült berende­zett áruház avatására. Eljöt­tek a tervezők, a Heves me­gyei AGROBER képviselői, ott volt a kivitelező tanácsi építőipari vállalat igazgatója, társszövetkezetek, vállalatok több vezetője, a járás, a nagyközség párt, tanácsi és társadalmi szervezetinek képviselői. A vendégek tekintették meg először a nyitásra szé­pen berendezett áruházat, amely a nemrég épült 24 la­kásos lakótömb­ földszintjén helyezkedik el. Amint képünkön is látható a vevők elárasztották a gaz­dagon megrakott pultok kör­nyékét, de volt és van is miből válogatni bőven a 2 és fél millió forintos árukészlet­ből. Szinte minden kapható az alapvető élelmiszerek közül: tőkehús, húskészítmé­nyek, mélyhűtött csemege, konyhakész, félkész élelmi­szerek, konzervek, üdítő ita­lok, édességek, zöldségfélék gazdag választéka. Jelentős a kínálat vegyi­árukból, mosó- és takarító­­szerekből, testápolási és koz­metikai szerekből is, sőt — amíg külön szaküzlet nem üzemel, — kiegészítő profil­ként foglalkozik az abc üveg­porcelán- játék- és műanyag­áruk értékesítésével is. Az árukészlet mellett szól­ni kell az üzlet technikai fel­szereltségéről is, amelyhez a jelenlegi legkorszerűbb TYLER hűtött és hűtetlen be­rendezések, három hűtőkam­ra, hat, 13 ezer liter befoga­dóképességű eladótéri hűtő­­berendezés tartozik. Kényel­mes, szinte ideális az abc ti­zennyolc dolgozójának a szo­ciális ellátottsága is (öltözők, mosdó- és zuhanyozó fülkék), s a nehéz fizikai munkát könnyíti öt árumozgató ké­zi targonca és tíz konténer, amely szállításra, raktározás­ra és értékesítésre egyaránt alkalmas. (Fotó: Szabó Lajos) Vallomások a brigádról ötletek a mindennapi munkához... Csapó János, a besenyőtel­ki termelőszövetkezet erő­gépvezetője a Heves megyei küldöttség egyik tagjaként részt vehetett a szocialista bri­gádvezetők április 16—17-én, megrendezett budapesti or­szágos tanácskozásán. Ha szót kap­lett volna miről be­számolnia, hiszen olyan gár­da munkáját irányítja, amely számos helyi sikerrel büsz­kélkedhet. Íme — tolmácsolásában — néhány kifejező adat az eredményes tevékenységről. — Két éve alakultunk, harminc éven aluli fiatalok­ból — valamennyien a gépe­sítés területén dolgoznak — toborzódtunk, s nagy költőnk Petőfi Sándor nevét vettük fel. Megszereztük a zöldko­szorús minősítést. Vállalá­sainkat úgy állítottuk össze, hogy mellőztük az általános­ságokat. Jó szellem formáló­dott, gyorsan összekovácso­­lódtunk. Munkaidő után is összejövünk. Segítettünk nem egy építkező társunk­nak. A politikai oktatásokat mindig komolyan vettük, mert tudtuk, hogy így is gya­­rapíthatjuk ismereteinket, szélesíthetjük látókörünket. Ha értékek mentéséről van szó, bármikor számíthatnak ránk. Köztudomású, hogy a hajnali lucerna — szállítás a beltartalmi értéket növeli. Megoldjuk ezt a plusz mun­kát, mégha szabad óráinkat is áldozzuk rá. A fiatalember —, s erről mindig szívesen szól — igen sokat köszönhet a közös gaz­daságnak, a kollektíva meg­értésének. — Kimaradtam az általá­nos iskolából. Ismerőseim ak­koriban nem valami fényes jövőt jósoltak nekem. Itt azonban felkaroltak. Rávet­tek, fejezzem be tanulmá­nyaimat, mert csak így ha­ladhatok előre. Megfogad­tam­ a tanácsot, majd a si­keres vizsga után beiratkoz­tam a hevesi szakmunkás­­képzőbe és három év múltán öntözési és növénytermesztő gépész lettem. A szakvezetők — látva igyekezetemet, kellő előkészítés után a Rába-Stei­­ger volánja mögé ültettek. S végül jött a megtiszteltetés: engem küldtek az országos tanácskozásra. A két nap sokáig emléke­­­­­­­zetes marad számára. — Tájékozódhattam, ízeli—­tőt kaptam az országos el­if képzelésekből. Különösképp­en tetszett az, hogy a szónokok­­­ a szocialista brigádmozgalom minőségi fejlesztésére hívták­­ fel a figyelmet. Természete­sen egyetértettem, mert ar­ra már itthon is rájöttem, hogy­ csak akkor léphetünk előre, ha valódi tartalmat adunk a hármas jelszónak, ha kerül­jük a nagy szavakat és téte>­tekkel bizonyítjuk rátermett­­­­ségünket. Ez a valódi érve­­­­lés, csak így cselekszünk a köz javára. Többen emleget­­­ték a sablonok veszélyét. Ka­­­­­lönösképp érvényes ez a megállapítás a kulturális vál­lalások területére. Jó volt hallani, hogy a cél: a folya­matos művelődés. Ezt segít­hetik elő a több fordulós, a ko­moly felkészülést kívánó he­lyi, megyei és országos ver­sengések, Összegezve csak azt mondhatom, hogy számos jó ötletet kaptunk a minden­napi tevékenységhez. — Mit valósítanak те [UNK] ezekből? — Brigádvezető társaimnak­­ beszámolok a két nap ta­pasztalatairól. Kollégáimat viszont az eddiginél is tisz­­tesebb helytállásra ösztön­zöm. Sok függ tőlünk, hiszen a lelkiismeretes talajelőké­szítés egyik forrása lehet a magasabb terméshozamok­nak. Ezért teszünk meg majd minden tőlünk telhetőt. Tejtermelési verseny­­ sok résztvevővel Az országos szervek — a MÉM, а ТОТ és az ÉDOSZ —3 által tavaly meghirdetett tejtermelési versenybe megyénk nagyüzemei és kisgazdaságai is szép számmal bekapcsolód­tak: 19 termelőszövetkezet és egy állami gazdaság mellett tíz községből 75 kistermelő vett részt a tejtermelés fokozása érdekében indított versenyen. A megyei díjak átadására, illetve a verseny értékelésére május 18-án Egerben, a megyei tanács nagytermében került sor. Oklevéllel tüntették ki és pénzjutalomban részesítették a nagyrédei, az egerszalóki, a nagyfügedi, a viszneki, a ver­peléti, a besenyőtelki, a boldogi és a tiszanánai termelőszö­vetkezetet. A kistermelők közül pedig Vasas István besenyőtelki, Juhász János káli, Ádám Antal viszneki, Prokai József nagyúti, Borhi Ágoston besenyőtelki és Lukács István nagyúti gazdák kapták meg az elismerő oklevelet és a ve­le járó pénzjutalmat. Kiskörén nem sorakoznak városi villának is beillő csa­ládi házak. Az igyekezet azonban itt sem hiánycikk. Ezt bizonygatja Sípos Sán­dor, tsz-nyugdíjas is, aki 1976-ban csak a közös gazda­ságtól búcsúzott, de a mező­­gazdasági tevékenységet, mindennapi munkát máig sem hagyta abba. — Ha az ember valamit egy életen át megszokott, ak­kor képtelen lemondani ró­la. Dehogy tudnék folyvást pihenni, tétlenkedni. Egy­két hétig még csak-csak kibírnám, de utána biztos, hogy beteggé tenne az una­lom. S még egy: addig be­csüljük magunkat valamire, amíg szorgoskodásunk nyo­mán érték terem. No, de a pénzről se feledkezzünk meg Havi 1700 forintból aligha futná mindenre. Így hát jól jön a plusz is. Aztán a gazda büszkeségé­vel kalauzol portáján. Az istállóban két bika, egy­éves üsző, egy vemhes tehén. Ott a hízómarha is. — Hát bizony nem könnyű ellátni őket — jegyzem meg. Sándor bácsi rám csodálko­zik: — Aki idős, az korán kel, ráCudi РО [UNK]ТЛ [UNK] nem kétalvó. Egyébként ko­rábban is így volt, amikor a tsz-ben dolgoztam előbb nö­vénytermesztőként, majd mint brigádvezető. Továbbinvitál, s kikötünk az ólaknál. — No, látja, akad itt ser­tés is. S ehhez jönnek még az apró jószágok. Persze nem minden rám szakad, segít az asszony is. Később újabb részletekre is fény derül. — Nemcsak tagja vagyok a Heves és Vidéke ÁFÉSZ kisállattenyésztő szakcsoport­jának, hanem én látom el az ellenőrző bizottság elnöké­nek tisztjét is. — Milyen kedvezményekre számíthatnak? — Sokat jelent a kilónként nyolcvan filléres felár. A takarmányt tavaly is kedvez­ményesen kaptuk. ♦ ♦ Az udvaron újabb megle­petés fogad bennünket. Egy házi készítésű melegágy. A tevékeny nyugdíjas úgy lát­szik minden szabad percét a ház körüli teendőkre áldozza. — Ez olyan kisebb méretű tákolmány, de a célnak meg­felel. Korai káposzta és pa­radicsompalántákat neve­lek is. Kellenek a kis kerté­szetbe. Erre is szerződést kö­töttem az ÁFÉSZ-szel. Át­vesznek tőlem ezerötszáz zöldhagymát, ezer csomó zöldséget. Ehhez jön még ká­posztából tíz, paradicsomból négy, uborkából 3 mázsa, öt­ven négyszögölön fokhagy­mát is termesztenek. — Mi lesz azzal ami meg­marad? — Kell saját fogyasztásra, de ha meglátogatnak tőlem visznek a gyerekek is. A két fiú pedagógus, az egyik ál­talános, a másik középisko­lai tanár, a lányom pedig közgazdász. — Ha hazajönnek, segíte­nek? — Készséggel, persze el­szakadtak már a földtől, a mezőgazdaságtól, s nehezen megy az átállás. No, meg nem is azért hívjuk őket, hogy munkával raboljuk el szabad idejüket. Nekünk vi­szont ez a sokféle tennivaló kikapcsolódást jelentő elfog­laltság. — Sokan akadnak Kiskö­rén, akik ennyi mindent vál­lalnak? — Vagyunk egynéhányan. A többség természetesen az idősebbekből verbuválódik. A fiatalok ma már húzódoz­nak attól, ami túl nagy fá­radsággal jár. Ők a nyolc­órás műszak után inkább pihennek, szórakoznak. Egy­szóval beérik a kevesebbet, de nem hajtják agyonra ma­gukat. Ezért hiányzik a mi sürgölődésünk. Mi lenne, ha az a sok nyugdíjas is leten­né a lantot? Hogyan olda­nák meg akkor a megye, sőt az ország zöldségellátá­sát? Közben vendég érkezik, Dóra Zoltán a helybeli iskola igazgatóhelyettese, Sándor bácsi régi ismerőse. Mindjárt élénk diskurzus alakul ki. Előbb a szőlőmű­velésről, majd a fák metszé­séről beszélgetnek, mert ezen a portán ehhez is ért a gazda, aki sosem marad adós egy­­egy jótanáccsal... ♦ 4 Köztudomású, hogy ahol bővelkednek sikerekben, eredményekben, ott nem hiá­nyoznak azért a gondok sem. Ízelítőként most hadd em­lítsünk néhányat Kisköréről a lelkes gazdálkodó tolmá­csolásában.­­ Ebben a jókora község­ben nincs zöldségtermesztő szakcsoport. Ezt már több­ször említettem az ÁFÉSZ helyi megbízottjának. Higg­­jék el, nem fontoskodásból szorgalmazom megalakítását. Hadd soroljam az érveket. Ha működne, akkor a nép­­gazdasági szempontból is fontos ügynek egyre több embert nyerhetnénk meg. Különösképp akkor, ha tá­jékoztatjuk őket a kedvez­ményekről, hiszen ezek szá­­mottevőek. Az sem lényegte­len, hogy lenne, aki érdeme­inket képviselné. A kezdőket — talán akadnának ilyenek is, akiknek az előnyök halla­tán felébredne a vállalkozó kedvük — elláthatnák szak­tanácsokkal, így persze az utánpótlás is biztosítva len­ne, hiszen a stafétabotot egy­szer át kell venni tőlünk. — Miért nem lesz az el­képzelésből valóság? — Nincs, aki sürgessen, szervezzen. Én­ mindenestre nem hagyom annyiban. Ad­dig ütöm a vasat, amíg forró, ezért csak lesz belőle valami. A leendő üdülőkörzetet, a hétvégekre ide érkező igé­nyes vendégeket említi. Ne­kik kevés lesz a jelenlegi kí­nálat, ők bő választékot és minőségi friss árut szeretné­nek venni. Mennyire igaz, s milyen sokat tehetnének ezért Kis­körén. A kiskörei „mindenes...” SZÖVETKEZETI ÉLET

Next