Szövetkezeti Élet, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Parlagok „nemszeretem” földek Jártomban-keltemben, dűlőutakon botladozva, hegyes, dimbes-dombos tájékon forogva gyakran Ady Endre verssorai jutnak eszembe: „Elvadult tájon gázolok: / ős, buja földön dudva, muhar. / Ezt a vad mezőt ismerem, / Ez a magyar Ugar!” S a tűnődő sóhajtásokba bosszús háborgások vegyülnek: „Hej, égig-nyúló gizgazok ...!” Mert rengeteg parlagot látok, rengeteg elhagyott, műveletlen területet. Aggasztó adatok Hadd bizonyítsak mindjárt számokkal is, amelyek aggasztóak, elszomorítók! Az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal 1972-ben még „csak” 24 883 hektár műveletlen szántót vett jegyzékbe, 1975-ben pedig a „senki földje” már 48 965 hektárra nőtt. Valóban senki földje ez a hatalmas terület? Szó sincs erről, hiszen minden nyilvántartásba vett négyszögöl földnek megvolt vagy megvan a gazdája. Csak éppen nem használja, nem műveli. Ám folytassuk a sort a fél megyére kiterjedő egri járás adataival. Az Egri Járási és Városi Földhivatal hivatalos kimutatásából idézem adataimat, amelyet a mezőgazdasági üzemek 1976. május 31-i, a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatóságának tett jelentése alapján állítottak össze. A parlag- és vetetlen szántóterületek listája így fest, hektárban számítva: Egri Csillagok Tsz 287, felsőtárkányi Dózsa Tsz 66, noszvaji Új Élet Tsz 61, szarvaskői állami tartalék 140, andornaktályai Egervölgye Tsz 161, bélapátfalvi Bükkalja Tsz 33, bodonyi Mátraalja Tsz 34, demjéni Haladás Tsz 41, egerszóláti Béke Tsz 346, egerszalóki Vörös Csillag Tsz 32, mátraballai Újbarázda Tsz 36, mátraderecskei Rákóczi Tsz 122, ostorosi Egyetértés Tsz 118, pétervásárai Gárdonyi Tsz 215, szajlai Búzakalász Tsz 53, verpeléti Dózsa Tsz 743, tarnaleleszi Egyetértés Tsz 142, Szivásváradi Állami Gazdaság 95. A műveletlen szőlők listája a következő: Egri Csillagok Tsz 218, andornaktályai Egervölgye Tsz 71, demjéni Haladás Tsz 10, egerszóláti Béke Tsz 20, kerecsenyi Aranykalász Tsz 11, ostorosi Egyetértés Tsz 125, a szajlai Búzakalász Tsz pedig 10 hektár. Az egri járás mezőgazdasági üzemeiben tehát — az 1976. május 31-i jelentések alapján — összesen 2171 hektár szántó volt parlagon, illetve műveletlen, amíg az elhagyott szőlő 247 hektárt tett ki. Eger városban és a hozzátartozó községekben 554 hektár szántót nem műveltek meg, a gazdátlanul hagyott és gazzal fölvert szőlők területe pedig 218 hektár. Miért nem művelik? A miértre több választ is lehet adni. A mezőgazdasági nagyüzemek elsősorban a kedvezőtlen domborzati és talajviszonyokat emlegetik indokul. Hivatkoznak a kedvezőtlen üzemi adottságokra is: a földek nagy távolságra vannak az üzemi központtól, a területek elaprózottak stb. A megműveletlen földek túlnyomó része külterület, ugyanakkor jelentős nagyságú területek találhatók az úgynevezett zártkertekben is. A műveletlen zártkerti földeknek kb. egyharmada a tsz-ek tulajdona. Ezeket többnyire szétszórtságuk miatt nem lehet nagyüzemileg hasznosítani. Zömében olyan területek, amelyeket a tsztagok még háztáji földként sem hajlandók elfogadni. A magántulajdonú kertek elhanyagoltságának, parlagon hagyásának elsősorban szociális okai vannak. A tulajdonosok elköltöznek, megöregednek, az örökösök pedig nem vállalják a földek megművelését. De társadalmi okot is említhetünk. A falusi fiatalok jelentős része az iparban dolgozik, ingáznak, naponta viszik-hozzák őket a vonatok, autóbuszok a munka- és lakóhelyük között. Ki kötelezheti őket, hogy napi munkájuk mellett gondozzák az otthoni földeket is? A hasznosítás módozatai írja a földek kötelező és rendeltetésszerű művelését. A megműveletlen területeket büntetésként állami tulajdonba veszik. A nagyüzemeket hatósági, törvényes eszközökkel kényszerítik a parlagon hagyott és a csak nehezen hasznosítható földeknek a gazdaságos termelésbe vonására. Az Egri Járási és Városi Földhivatal 1976 őszén újfent felmérte a műveletlenül és vetetlenül maradt mezőgazdasági ingatlanok nagyságát. Kötelezték a 10 hektárnál nagyobb parlagterülettel rendelkező mezőgazdasági üzemeket, hogy a parlagok, a „nemszeretem” földek felszámolására hasznosítási tervet készítsenek. Ennek az intézkedésnek az eredménye, hogy az Egri Csillagok Tsz 200 hektár területet állami tulajdonba, Eger város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának kezelésébe adott, kertszerű művelés céljára, 100 hektárnyi területet pedig — talajelőkészítés után — a Mátravidéki Borgazdasági Kombinátnak, illetve a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak adnak át. A kertszerű művelésre alkalmas, de nagyüzemileg nem hasznosítható területek hasznosítása megkezdődött még a múlt őszön és a birtokbaadás folyamata jelenleg is tart. Ez év április közepéig 250 hektár nagyságú területet adtak birtokba a különböző nagyüzemek munkáskollektíváinak, ami azt jelenti, hogy 19 válalat 1100 dolgozója jut földhöz. További 62 hektárnyi területet adnak birtokba még az idén, október végéig. A földtulajdonosok munkás-kertszövetkezetekbe tömörülve gondoskodnak a földek megműveléséről. Újabb tartósan használatba adható földekre csak 1978-ban lehet számítani, ekkorra várható ugyanis Eger városrendezési tervének módosítása. Pataky Dezső Új abc-áruház nyílt Füzesabonyban A füzesabonyi ÁFÉSZ aligha tudott volna kedvesebb és kellemesebb meglepetést szerezni tagjainak, vásárlóinak május elsejére a régen várt, korszerű abc-áruház megnyitásánál. Április utolsó napján, ünnepi hangulatban került sor a több mint 10 millió forintos költséggel épült berendezett áruház avatására. Eljöttek a tervezők, a Heves megyei AGROBER képviselői, ott volt a kivitelező tanácsi építőipari vállalat igazgatója, társszövetkezetek, vállalatok több vezetője, a járás, a nagyközség párt, tanácsi és társadalmi szervezetinek képviselői. A vendégek tekintették meg először a nyitásra szépen berendezett áruházat, amely a nemrég épült 24 lakásos lakótömb földszintjén helyezkedik el. Amint képünkön is látható a vevők elárasztották a gazdagon megrakott pultok környékét, de volt és van is miből válogatni bőven a 2 és fél millió forintos árukészletből. Szinte minden kapható az alapvető élelmiszerek közül: tőkehús, húskészítmények, mélyhűtött csemege, konyhakész, félkész élelmiszerek, konzervek, üdítő italok, édességek, zöldségfélék gazdag választéka. Jelentős a kínálat vegyiárukból, mosó- és takarítószerekből, testápolási és kozmetikai szerekből is, sőt — amíg külön szaküzlet nem üzemel, — kiegészítő profilként foglalkozik az abc üvegporcelán- játék- és műanyagáruk értékesítésével is. Az árukészlet mellett szólni kell az üzlet technikai felszereltségéről is, amelyhez a jelenlegi legkorszerűbb TYLER hűtött és hűtetlen berendezések, három hűtőkamra, hat, 13 ezer liter befogadóképességű eladótéri hűtőberendezés tartozik. Kényelmes, szinte ideális az abc tizennyolc dolgozójának a szociális ellátottsága is (öltözők, mosdó- és zuhanyozó fülkék), s a nehéz fizikai munkát könnyíti öt árumozgató kézi targonca és tíz konténer, amely szállításra, raktározásra és értékesítésre egyaránt alkalmas. (Fotó: Szabó Lajos) Vallomások a brigádról ötletek a mindennapi munkához... Csapó János, a besenyőtelki termelőszövetkezet erőgépvezetője a Heves megyei küldöttség egyik tagjaként részt vehetett a szocialista brigádvezetők április 16—17-én, megrendezett budapesti országos tanácskozásán. Ha szót kaplett volna miről beszámolnia, hiszen olyan gárda munkáját irányítja, amely számos helyi sikerrel büszkélkedhet. Íme — tolmácsolásában — néhány kifejező adat az eredményes tevékenységről. — Két éve alakultunk, harminc éven aluli fiatalokból — valamennyien a gépesítés területén dolgoznak — toborzódtunk, s nagy költőnk Petőfi Sándor nevét vettük fel. Megszereztük a zöldkoszorús minősítést. Vállalásainkat úgy állítottuk össze, hogy mellőztük az általánosságokat. Jó szellem formálódott, gyorsan összekovácsolódtunk. Munkaidő után is összejövünk. Segítettünk nem egy építkező társunknak. A politikai oktatásokat mindig komolyan vettük, mert tudtuk, hogy így is gyarapíthatjuk ismereteinket, szélesíthetjük látókörünket. Ha értékek mentéséről van szó, bármikor számíthatnak ránk. Köztudomású, hogy a hajnali lucerna — szállítás a beltartalmi értéket növeli. Megoldjuk ezt a plusz munkát, mégha szabad óráinkat is áldozzuk rá. A fiatalember —, s erről mindig szívesen szól — igen sokat köszönhet a közös gazdaságnak, a kollektíva megértésének. — Kimaradtam az általános iskolából. Ismerőseim akkoriban nem valami fényes jövőt jósoltak nekem. Itt azonban felkaroltak. Rávettek, fejezzem be tanulmányaimat, mert csak így haladhatok előre. Megfogadtam a tanácsot, majd a sikeres vizsga után beiratkoztam a hevesi szakmunkásképzőbe és három év múltán öntözési és növénytermesztő gépész lettem. A szakvezetők — látva igyekezetemet, kellő előkészítés után a Rába-Steiger volánja mögé ültettek. S végül jött a megtiszteltetés: engem küldtek az országos tanácskozásra. A két nap sokáig emlékezetes marad számára. — Tájékozódhattam, ízeli—tőt kaptam az országos elif képzelésekből. Különösképpen tetszett az, hogy a szónokok a szocialista brigádmozgalom minőségi fejlesztésére hívták fel a figyelmet. Természetesen egyetértettem, mert arra már itthon is rájöttem, hogy csak akkor léphetünk előre, ha valódi tartalmat adunk a hármas jelszónak, ha kerüljük a nagy szavakat és téte>tekkel bizonyítjuk rátermettségünket. Ez a valódi érvelés, csak így cselekszünk a köz javára. Többen emlegették a sablonok veszélyét. Kalönösképp érvényes ez a megállapítás a kulturális vállalások területére. Jó volt hallani, hogy a cél: a folyamatos művelődés. Ezt segíthetik elő a több fordulós, a komoly felkészülést kívánó helyi, megyei és országos versengések, Összegezve csak azt mondhatom, hogy számos jó ötletet kaptunk a mindennapi tevékenységhez. — Mit valósítanak те [UNK] ezekből? — Brigádvezető társaimnak beszámolok a két nap tapasztalatairól. Kollégáimat viszont az eddiginél is tisztesebb helytállásra ösztönzöm. Sok függ tőlünk, hiszen a lelkiismeretes talajelőkészítés egyik forrása lehet a magasabb terméshozamoknak. Ezért teszünk meg majd minden tőlünk telhetőt. Tejtermelési verseny sok résztvevővel Az országos szervek — a MÉM, а ТОТ és az ÉDOSZ —3 által tavaly meghirdetett tejtermelési versenybe megyénk nagyüzemei és kisgazdaságai is szép számmal bekapcsolódtak: 19 termelőszövetkezet és egy állami gazdaság mellett tíz községből 75 kistermelő vett részt a tejtermelés fokozása érdekében indított versenyen. A megyei díjak átadására, illetve a verseny értékelésére május 18-án Egerben, a megyei tanács nagytermében került sor. Oklevéllel tüntették ki és pénzjutalomban részesítették a nagyrédei, az egerszalóki, a nagyfügedi, a viszneki, a verpeléti, a besenyőtelki, a boldogi és a tiszanánai termelőszövetkezetet. A kistermelők közül pedig Vasas István besenyőtelki, Juhász János káli, Ádám Antal viszneki, Prokai József nagyúti, Borhi Ágoston besenyőtelki és Lukács István nagyúti gazdák kapták meg az elismerő oklevelet és a vele járó pénzjutalmat. Kiskörén nem sorakoznak városi villának is beillő családi házak. Az igyekezet azonban itt sem hiánycikk. Ezt bizonygatja Sípos Sándor, tsz-nyugdíjas is, aki 1976-ban csak a közös gazdaságtól búcsúzott, de a mezőgazdasági tevékenységet, mindennapi munkát máig sem hagyta abba. — Ha az ember valamit egy életen át megszokott, akkor képtelen lemondani róla. Dehogy tudnék folyvást pihenni, tétlenkedni. Egykét hétig még csak-csak kibírnám, de utána biztos, hogy beteggé tenne az unalom. S még egy: addig becsüljük magunkat valamire, amíg szorgoskodásunk nyomán érték terem. No, de a pénzről se feledkezzünk meg Havi 1700 forintból aligha futná mindenre. Így hát jól jön a plusz is. Aztán a gazda büszkeségével kalauzol portáján. Az istállóban két bika, egyéves üsző, egy vemhes tehén. Ott a hízómarha is. — Hát bizony nem könnyű ellátni őket — jegyzem meg. Sándor bácsi rám csodálkozik: — Aki idős, az korán kel, ráCudi РО [UNK]ТЛ [UNK] nem kétalvó. Egyébként korábban is így volt, amikor a tsz-ben dolgoztam előbb növénytermesztőként, majd mint brigádvezető. Továbbinvitál, s kikötünk az ólaknál. — No, látja, akad itt sertés is. S ehhez jönnek még az apró jószágok. Persze nem minden rám szakad, segít az asszony is. Később újabb részletekre is fény derül. — Nemcsak tagja vagyok a Heves és Vidéke ÁFÉSZ kisállattenyésztő szakcsoportjának, hanem én látom el az ellenőrző bizottság elnökének tisztjét is. — Milyen kedvezményekre számíthatnak? — Sokat jelent a kilónként nyolcvan filléres felár. A takarmányt tavaly is kedvezményesen kaptuk. ♦ ♦ Az udvaron újabb meglepetés fogad bennünket. Egy házi készítésű melegágy. A tevékeny nyugdíjas úgy látszik minden szabad percét a ház körüli teendőkre áldozza. — Ez olyan kisebb méretű tákolmány, de a célnak megfelel. Korai káposzta és paradicsompalántákat nevelek is. Kellenek a kis kertészetbe. Erre is szerződést kötöttem az ÁFÉSZ-szel. Átvesznek tőlem ezerötszáz zöldhagymát, ezer csomó zöldséget. Ehhez jön még káposztából tíz, paradicsomból négy, uborkából 3 mázsa, ötven négyszögölön fokhagymát is termesztenek. — Mi lesz azzal ami megmarad? — Kell saját fogyasztásra, de ha meglátogatnak tőlem visznek a gyerekek is. A két fiú pedagógus, az egyik általános, a másik középiskolai tanár, a lányom pedig közgazdász. — Ha hazajönnek, segítenek? — Készséggel, persze elszakadtak már a földtől, a mezőgazdaságtól, s nehezen megy az átállás. No, meg nem is azért hívjuk őket, hogy munkával raboljuk el szabad idejüket. Nekünk viszont ez a sokféle tennivaló kikapcsolódást jelentő elfoglaltság. — Sokan akadnak Kiskörén, akik ennyi mindent vállalnak? — Vagyunk egynéhányan. A többség természetesen az idősebbekből verbuválódik. A fiatalok ma már húzódoznak attól, ami túl nagy fáradsággal jár. Ők a nyolcórás műszak után inkább pihennek, szórakoznak. Egyszóval beérik a kevesebbet, de nem hajtják agyonra magukat. Ezért hiányzik a mi sürgölődésünk. Mi lenne, ha az a sok nyugdíjas is letenné a lantot? Hogyan oldanák meg akkor a megye, sőt az ország zöldségellátását? Közben vendég érkezik, Dóra Zoltán a helybeli iskola igazgatóhelyettese, Sándor bácsi régi ismerőse. Mindjárt élénk diskurzus alakul ki. Előbb a szőlőművelésről, majd a fák metszéséről beszélgetnek, mert ezen a portán ehhez is ért a gazda, aki sosem marad adós egyegy jótanáccsal... ♦ 4 Köztudomású, hogy ahol bővelkednek sikerekben, eredményekben, ott nem hiányoznak azért a gondok sem. Ízelítőként most hadd említsünk néhányat Kisköréről a lelkes gazdálkodó tolmácsolásában. Ebben a jókora községben nincs zöldségtermesztő szakcsoport. Ezt már többször említettem az ÁFÉSZ helyi megbízottjának. Higgjék el, nem fontoskodásból szorgalmazom megalakítását. Hadd soroljam az érveket. Ha működne, akkor a népgazdasági szempontból is fontos ügynek egyre több embert nyerhetnénk meg. Különösképp akkor, ha tájékoztatjuk őket a kedvezményekről, hiszen ezek számottevőek. Az sem lényegtelen, hogy lenne, aki érdemeinket képviselné. A kezdőket — talán akadnának ilyenek is, akiknek az előnyök hallatán felébredne a vállalkozó kedvük — elláthatnák szaktanácsokkal, így persze az utánpótlás is biztosítva lenne, hiszen a stafétabotot egyszer át kell venni tőlünk. — Miért nem lesz az elképzelésből valóság? — Nincs, aki sürgessen, szervezzen. Én mindenestre nem hagyom annyiban. Addig ütöm a vasat, amíg forró, ezért csak lesz belőle valami. A leendő üdülőkörzetet, a hétvégekre ide érkező igényes vendégeket említi. Nekik kevés lesz a jelenlegi kínálat, ők bő választékot és minőségi friss árut szeretnének venni. Mennyire igaz, s milyen sokat tehetnének ezért Kiskörén. A kiskörei „mindenes...” SZÖVETKEZETI ÉLET