Heves Megyei Fogyasztási Szövetkezetek, 1988 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
2. FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK Megyei küldöttközgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) mindennapi munkában. Fékezte a közgazdasági, számviteli dolgozók igyekezetét, hogy mind az áfész, mind pedig a takarékszövetkezeti ágazatban január 1-je helyett csupán áprilisban jelent meg az irányadó számlakeret, s a lakásszövetkezeti könyvelési előírások is ebben a hónapban váltak ismertté. Az időközben szervezett oktatások nem sokat segíthettek az eligazodásban, inkább elvi, mint gyakorlati útmutatásokat adtak. Vigaszt legfeljebb a Mészöv külön igyekezte jelenthetett, ami egyben további segítség is a mindennapi szövetkezeti munkához. Az idei feladatokat, munkát érintve dr. Sumi András elmondotta, hogy az áruforgalom az országos átlagnál is jobban visszaesett megyénkben, az I. negyedévi tapasztalatok a takarékszövetkezeti betétállomány stagnálását mutatják, a kívántnál, vártnál nagyobb a tartózkodás a szövetkezeti lakások igénylői körében. Az említettek egyrészt külső okokra — áruellátási nehézségekre, hiánycikkekre, az exportkényszer, az importkorlátozások miatti termelői, szállítói visszatartásokra — vezethetők vissza, másrészt a szövetkezetek belső gyengeségeire is vallanak. Amibe természetesen nem szabad beletörődni, nem annyira az értékesítésre, mint inkább a beszerzésre kell fordítani a kereskedelem figyelmét A fejlesztéseknél elsősorban a jövő szempontjából szükséges a döntéseket mérlegelni. Elengedhetetlen az előrelépéshez a szövetségi munka korszerűsítése is , amely már, mint ismeretes, megkezdődött. Kibontakozóban van az ágazatok együttműködésének szintjén a fejlődést szolgáló szorgalmazása, erősítése is. S a megújulás a szövetkezetpolitikai munkát sem kerüli el. A felügyelő bizottság előterjesztéséhez Czene Györgyné elnök nem fűzött szóbeli kiegészítést, így arról az előbbiekkel együtt nyitottak vitát a küldöttközgyűlésen. A felszólalók közül Bőgős Tibor egri küldött, a Belvárosi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke megyeszékhelyi gondjaikat ecsetelve említette az Almagyardombra tervezett mintalakótelep megvalósításától történt kényszerű visszalépésüket, jobb híján választott próbálkozásaikat. Egyben pedig megértőbb támogatást kért a város tanácsi szerveitől. Bocsi László áfész-elnök hatvani küldött beszerzési problémáikról szólva elmondotta, hogy az idén még oly nagy szövetkezetük sem jutott például egyetlen hűtőládához sem. Gyakori a gyárak packázása, a termelői pozíciókkal való visszaélés, ami nehezíti a jobb kereskedői munkát. Bálint Benedek, a gyöngyösi Április 4. Egyesült Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke a helyi tanáccsal kialakított jó együttműködés mellett kifogásolta az OTP monopolhelyzetét, amely egészséges törekvéseikben érezhető gát. Tóth Lajos, a domoszlói áfész elnöke a kisebb szövetkezetek szemszögéből értékelte a helyzetet, több nehézségükről is szólt s egyebek mellett a felvásárlások korszerűsítését sürgette. Varga József Szövész-főelőadó dicsérte a tavalyi teljesítményeket, kiemelte, hogy szinte minden gazdasági mutató teljesítése jobb az országos átlagnál, de egyben fogyatékosságra is emlékeztetett. Többi között szóvá tette, hogy az eszközhatékonyságon még jócskán van javítani való. S egyben egész sor friss információval próbálta gazdagítani a küldöttek ismereteit. Nyircsák Andrásné, a megyei pártbizottság képviseletében illette elismerő szavakkal a fogyasztási szövetkezeti mozgalmat. Külön is köszöntötte a kitüntetett szervezeteket s további sikereket kívánt nekik. Egyben feladatokat is érintett. Elmondotta, hogy az alkalmazkodókészség különösen fontos napjainkban ás a jövőben; a tennivalók okos, ügyes igyekezettel eredményesen megoldhatók. Kiszeli György az egri Alkotmány Lakásfenntartó Szövetkezet küldötteként beszélt eredményeikről, törekvéseikről — tippeket is adván munkájuk követésére. Nádor Miklós, a Lajosvárosi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet újabb erőfeszítéseit ismerve szólt sorra került beruházásaik három üteméről, arról, hogy először 143, majd további 90, illetve 60 új otthonnal gyarapítják a megyeszékhelyet. üzleti szarkák kiszaporodtak a bolti lopások — panaszkodott a minap az egyik szövetkezeti áruház igazgatója —, s a polcok dézsmálói között mind több a fiatal is. Nem a magasól megfeledkező csacska apróság — akire legnagyobb haragunkban is legfeljebb azt mondhatjuk, hogy csend, hanem a már bizony nagyobbacska diák, érettebb ifjú a tolvajnak inkább nevezhető személy. A nyalóka, apró csoki helyett sokkal értékesebb cikkeket eltulajdonító ember. Mit lehet tenni, ha a szülői nevelés nem használ? — kérdezte. — Napi egyéb munkánkból szakítsunk időt annak pótlására, amit odahaza az anyukák, apukák elmulasztottak? Nos — válaszolhatjuk neki és másoknak —, természetesen a kereskedők is próbálkozzanak újra meg újra annak megértetésével, hogy az üzlet korántsem szabad vadászmező, minden áruért fizetni kell a vevőnek. A felelősségre vonás mellett, igenis iparkodjanak jó szóval is formálni a gyereket. Ugyanekkor tegyen meg többet a helyes, a becsületes viselkedésért, például az iskolaszövetkezet. S persze, a szülők sem feledkezzenek meg fiaik, leányaik kellő felvilágosításáról. Személyes példaadásukkal is igyekezzenek elmélyíteni a gyerekekben a tisztességes magatartást. — n — wm. Aphigis ж Újabb „bankunk 99 Budapesten A főváros XVI. kerületében, a sashalmi—mátyásföldi részen, a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet április 11-én, immár a második budapesti kirendeltségét is felavatta. Az épületvásárlással, ingatlanfelújítással — átalakítással és berendezéssel — összesen mintegy 4,4 millió forintba került újabb elegáns kis létesítmény ünnepélyes birtokbavételénél, ott volt dr. Kovács Sándor, a Szövosz főtitkárhelyettese, Nyircsák Andrásné, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai munkatársa, Tochka László kerületi tanácselnök, dr. Sumi András Méször-titkár és dr. Majoros Anna, a Szövosz főosztályvezetője is. A meghívott vendégek előtt Godó Pálné, a takarékszövetkezet elnöke idézte a megvalósítás lépcsőfokait, s szólt örömmel arról, hogy — sajátos népművészeti szőttesekkel is dekorált — legfiatalabb fiókjuk nemcsak az ügyfeleket szolgálja majd, minden bizonnyal általános megelégedésre, hanem az itt dolgozók számára egyben korszerű munkafeltételeket is teremt. Nem kis megelégedéssel említette azt is, hogy tevékenységük ilyenféle kiterjesztése biztató, hiszen a budapesti munkával már tavaly a 14 millió forintos hitelfolyósítás mellett 27 milliós volt a betétállomány a fővárosban. S a régebbi, a Centenárium lakótelepi üzletén kívül már az újnál is közel másfél száz tag tartozik a forgalmi körhöz. Az ünnepélyes külsőségek közepette felavatott Veres Péter utcai kirendeltség , amelynek kialakításában tiszteletre méltó munkát végzett a berendezések nagy részét készítő gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet, Mester Károly hevesi kőműves, s két másik kisiparos társa, a vízvezeték-, központi fűtésszerelő Gonda Dénes, illetve a szobafestő Vas Lajos — mint Száraz Péterné fiókvezetőtől megtudtuk, májustól devizával is foglalkozik. A — többiekhez hasonlóan búzakék egyenruhát viselő — munkatárs, áprilisban sajátította el a hozzá szükséges ismereteket. A tevékenység bevezetéséhez a Szövosz teremtette meg az alapvetően szükséges szakmai feltételeket, miután — más takarékszövetkezetek segítésére is ,— központi devizapénztár létrehozását kezdeményezte. (—У) Termékbővülés a hevesi tájakon Átszervezték a szakcsoportokat a hevesi áfész körzetében. A korábbi években egy-egy termelés, kisállattenyésztés alapján szakmánként működtek ezek, vagyis a zöldségtermelők, kisállattenyésztők, méhészek alkották a kis közösségeket, függetlenül attól, hogy hol laknak. Egy-egy termelő egység néha 10 község termelőiből verbuválódott. A gyakorlatnak többi között az lett a következménye, hogy például nehéz volt a határozatképesség elérése a közgyűléseiken. Ma már más a felállás. A szövetkezet keretei között működő 10 szakcsoport közül 7 a vegyes termelésű és csak kevesen működik külön a kertész, a kisállattenyésztő, illetve a méhész csoport. Amint azt Sági Lászlóné, a szövetkezet felvásárlási vezetője elmondotta: jelentősen könnyebb így a kapcsolattartás, mert egy-egy községben csak egy-egy szakcsoport működik. Ezek ugyan vegyes csoportok, de a termelők néha korábban is tagjai voltak két-három szakcsoportnak, attól függően, hogy mivel foglalkoztak a háztájiban. Régi hagyományai vannak Hevesen és környékén a kisgazdaságok termelésének. Ebben az évben is közel kétezer kisgazdasággal állnak szerződéses viszonyban. — Ebben az évben megváltozott a termeléssel kapcsolatos támogatás a szövetkezetben. Milyen hatással volt ez a szerződésekre? — kérdezem. — Jelentősebb változás csak a kertészkedőknél volt — mondja a felvásárló irányítója , mivel nem kapták már a fóliához a 40 százalékos kedvezményt. A termelési kedv azonban nem csökkent, mivel felméréseink szerint 70 ezer négyzetméter körül van a fóliával letakart zöldségtermelő terület... Az összesítésünk szerint 7 hektáron termelnek zöldségfélét a szakcsoport tagjai fólia alatt és szántóföldön. Megváltozott viszont a termékek köre. A korábban hagyományosan termesztett paprika, paradicsom mellett új növények termelése is terjed. — Mondana néhányat ezek közül? — Az elmúlt években egyre több kisgazdaságban termeltek héj nélküli tökmagot. Érdemes volt, mert szép bevételt eredményezett. Tavaly viszont már a héjas tökmagot kínálták eladásra, mert annak lett nagyobb az ára. A patisszon termesztése is egyre népszerűbb. Az első sikertelen év ellenére 80 tonna átvételét terveztük, a 10 vagon tökmag mellett. A pritamin paprika is jól sikerült tavaly, a termelőknek még felszeletelni sem kellett, úgy vitték el tőlük. Ebben az évben 650 vagon felvásárlására számítunk ... A legújabb termék pedig amivel most, már a szakcsoportok is kezdenek foglalkozni, a fokhagyma. Az idén Tiszanánán 3 hektár az a terület, ahol ezt az évek óta keresett cikket termelik. Reméljük, hogy a felvásárlási ár marad, és kedvet csinálunk a termelőknek. Mert valamikor ezen a vidéken igen sok fokhagymát termeltek! — A hagyományos termékek termelése hogyan alakul? — A termelők többsége azért bebiztosítja magát azzal, hogy paradicsomot és paprikát is ültet. A fóliás primőrök után a szántóföldről mintegy 450 vagon paradicsom és 15 vagon fehér paprika átadására kötöttünk szerződést.. — Érdekelt-e a termelő, hogy szakcsoport-tag legyen? — A szakcsoportnak évek óta jelentős támogatást ad az áfész. Itt van például a sertéshizlalás. Jelenleg 44,10 forintért vesszük a hízót kilónként és a szakcsoportnak további 50 fillért adunk a közös alapba. A zöldségtermelőknek pedig az árbevétel 2 százalékát adjuk hasonló célokra. A közös alapokból termeléshez szükséges gépeket, felszereléseket és más anyagokat vásárolnak tagjaiknak. — Mitől teszik függővé, vagy ki szabja meg a felvásárlási árakat? — Ha valamikor a piac szabta meg, úgy látjuk az idén különösen nagy szerepe lesz ennek. A szövetkezet szinte az egész ország konzervgyáraival és a környező feldolgozó üzemekkel áll értékesítési kapcsolatban. A zöldséget, gyümölcsfélét a Zöldértnek, a nagykőrösi, debreceni és hatvani gyáraknak adjuk. A kereslet-kínálat függvényeként igyekszünk olyan árakat kialakítani és a termelőkkel olyan kapcsolatot tartani, hogy minél több árut nekünk adjanak. — Ezek szerint a szövetkezet maga alakítja ki a felvásárlási árakat? — Néha bizony még a termelőkkel is alku tárgya lesz egy-egy termék átvétele. Nagyon zavarja munkánkat a sok magánkereskedő, akik minden szervezés, támogatás és szerződés nélkül rálicitálnak a mai árainkra és elviszik a termékek egy részének a legjavát. Egyes termelők pedig szívesen adják, mert többet kapnak érte. Ám amikor jön a dömping, elmarad a maszek és hozzánk szaladgál a kistermelő, hogy vegyük át a nyakán maradt árut... Mi a szerződött mennyiséget mindig átvesszük, de azon felül nem sokkal tudjuk biztatni a termelőt. Ilyenkor azután elégedetlenkednek, pedig a szövetkezet még mindig segített nekik. Reméljük, az idén kevesebb lesz a probléma és több a jó minőségű áru. Szabó Lajos Búcsú Simon Aladártól Kegyetlen a sors. Simon Aladár ny. füzesabonyi áfész-elnök szinte alig, hogy belekóstolt nyugdíjas életébe, máris örökre elköltözött közülünk. Hosszas betegség után 61 esztendős korában ragadta el a halál. Dolgos pályafutás áll az elhunyt mögött: évtizedekkel kötődött szövetkezeti mozgalmunkhoz. Többször is volt munkahelyi vezető, évekig tevékenykedett megyei küldöttként s a Mészöv választott bizottságaiban olyan eredményekkel, amelyeket kitüntetésekkel honoráltak. Április 22-i kápolnai temetésén egykori közvetlen munkatársain, áfészének képviselőin kívül a társszövetkezetekből s még számos más helyről adóztak tisztelettel emlékének. A gyászolók között volt Harmati László Meszöv-elnök, s dr. Sumi András, szövetségünk apparátusának titkára is. Sokunk régi ismerősétől Borsi András szb-titkár búcsúzott a koporsónál, majd a sírt elborították a kegyelet virágai. Kedves kis üzlet, a még épülő, de máris tekintélyes egri Almagyar-dombi lakótelep egyetlen árudája, amit a körzeti áfész megbízásából Petrucz István vezet majdnem kész, új családi házában. Van benne úgyszólván mindenféle napicikk, s egy sor ritkább áru, sőt újság is, méghozzá igen választékos kínálattal. Négy hűtőberendezésének egyikében mirelitcikkeket talál a vevő, a húsipari termékek között akár gyulai kolbászt is, s — április második felében — még a narancs sem hiányzik, amikor a város másik végéből ,,Kanadából” merő kíváncsiságból felkapaszkodom hozzá, hogy a 162. sz szövetkezeti vegyesboltban jobban körülnézzek. — Azért ееУ kicsit tiiktás, hogy mindenem van — hárítja el szerényen a dicséretet a boltos — de tény: valóban iparkodom a beszerzéssel. Azon fáradozom, hogy a lehető legtöbbel tudjam megörvendeztetni a betérőket. ..kuncsaftkörömet”. A sokféle élelmiszer, élvezeti cikk, fűszer, édesség, ital, bébiétel mellett van háztartási, vegyi, pipereáram is rendszeresen. A télen — négyórás fagyoskodás árán — banánnal is megpróbáltam vevőim kedvében járni. — Hogyan lett háziboltos? — Eredetileg zenetanárnak készültei XL. invoe szakon szereztem diplomát. Néhány hónapos praktizálás — hajdúszó bőslói pedagógiai munka — után lettem sorköteles katona, majd továbbszolgáló zenekari honvédtiszt. Aztán helyőrségi művelődési ház igazgatója, illetve — végre idehaza. Egerben — szövetkezetpolitikai előadó az ipari ágazat megyei szövetségénél. Egyszóval — mondja kesernyésen tréfálkozva —, csak a harangöntéssel nem foglalkoztam még... A Kiszövnél elkezdett létszámcsökkentés nem kímélt, fúvós-szakos diplomámmal esélytelenül kilincselhettem volna bárhol is, ezért gondoltam az egészen másfajta folytatásra. Házunkban, a lakásunk alatt, a garázs mellett, két olyan helyiség is született, amelyek komolyabb hasznosításával eredetileg nem számoltunk. Ahhoz, hogy csak úgy, fölöslegesen porosodjanak, túlságosan nagyok, kereskedelmi célokra viszont remekül megfelelnek. Így kerestem meg az egri áfészt, amely szimpatizált az elképzelésemmel, mellém állt, segített a berendezésben, az indításban. S ma is támogat ezen a merőben szokatos, mindeddig idegen pályán . — Jól választott? — Immáron egyesztendős tapasztalattal a hátam mögött már megvallhatom, hogy: remélem. A számításaimat lassanlassan megtalálom. Ha nem is volt könnyű a kezdet, akadtak is gondjaim az elején, úgy érzem, egyre inkább egyenesbe jövök. Igaz, igen keményen megdolgozom a pénzért segítő családtagként olykor elkel a feleségem munkája is, az osztott nyitva tartás szabad óráiban egy csomó áru után magamnak kell menni. Nagy fáradozással tudok elégedettséget szerezni a fogyasztóknak — de az elismerésük, a ragaszkodásuk sokért kárpótol. — Hallom, a hétvégeken is kinyit. — igen. Szombaton két, vasárnap három órára tartom nyitva a boltot délelőtt. S elmondhatom, hogy szükséges is ez, várják, számítanak rá, s persze, nekem sem éppen rossz. Hiszen a hétvégi forgalom — mert ilyenkor sem csak kenyérért, vagy tejért jönnek hozzám — szinte felér a hétközivel. — Tervez-e többet? — Szeretném még jobban szolgálni vevőkörömet. Több más mellett megpróbálok például fagyasztott baromfit is árusítani. Aztán pedig mind meglátom, hogy mi kell még idefenn, vagy lenn a völgyben. Mert el ne felejtsem: a Vécsevvölgyből is sokan felgyalogolnak, vagy autóval felugranak hozzám ... Magam is úgy látom, Imé y érdemes. (—ni) Házibolt a város fölött