Heves Megyei Fogyasztási Szövetkezetek, 1988 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

2. FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK Megyei küldöttközgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) mindennapi munkában. Fé­kezte a közgazdasági, szám­viteli dolgozók igyekezetét, hogy mind az áfész, mind pedig a takarékszövetkezeti ágazatban január 1-je he­lyett csupán áprilisban je­lent meg az irányadó szám­lakeret, s a lakásszövetkeze­ti könyvelési előírások is ebben a hónapban váltak is­mertté. Az időközben szer­vezett oktatások nem sokat segíthettek az eligazodásban, inkább elvi, mint gyakorlati útmutatásokat adtak. Vigaszt legfeljebb a Mészöv külön igyekezte jelenthetett, ami egyben további segítség is a mindennapi szövetkezeti munkához. Az id­ei feladatokat, mun­kát érintve dr. Sumi And­rás elmondotta, hogy az áru­forgalom az országos átlag­nál is jobban visszaesett me­gyénkben, az I. negyedévi ta­pasztalatok a takarékszövet­kezeti betétállomány stagná­lását mutatják, a kívántnál, vártnál nagyobb a tartózko­dás a szövetkezeti lakások igénylői körében. Az emlí­tettek egyrészt külső okokra — áruellátási nehézségekre, hiánycikkekre, az export­­kényszer, az importkorláto­zások miatti termelői, szál­lítói visszatartásokra — ve­zethetők vissza, másrészt a szövetkezetek belső gyenge­ségeire is vallanak. Amibe természetesen nem szabad beletörődni, nem annyira az értékesítésre, mint inkább a beszerzésre kell fordítani a kereskedelem figyelmét A fejlesztéseknél elsősorban a jövő szempontjából szüksé­ges a döntéseket mérlegel­ni. Elengedhetetlen az előre­lépéshez a szövetségi munka korszerűsítése is , amely már, mint ismeretes, meg­kezdődött. Kibontakozóban van az ágazatok együttmű­ködésének szintjén a fejlő­dést­­ szolgáló szorgalmazása, erősítése is. S a megújulás a szövetkezetpolitikai munkát sem kerüli el. A felügyelő bizottság elő­terjesztéséhez Czene György­­né elnök nem fűzött szóbeli kiegészítést, így arról az előbbiekkel együtt nyitottak vitát a küldöttközgyűlésen. A felszólalók közül Bőgős Tibor egri küldött, a Belvá­rosi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke megye­­székhelyi gondjaikat ecsetel­ve említette az Almagyar­­dombra tervezett mintalakó­­telep megvalósításától tör­tént kényszerű visszalépésü­ket, jobb híján választott próbálkozásaikat. Egyben pe­dig megértőbb támogatást kért a város tanácsi szervei­től. Bocsi László áfész-elnök hatvani küldött beszerzési problémáikról szólva elmon­dotta, hogy az idén még oly nagy szövetkezetük sem ju­tott például egyetlen hűtőlá­dához sem. Gyakori a gyá­rak packázása, a termelői pozíciókkal való visszaélés, ami nehezíti a jobb keres­kedői­­ munkát. Bálint Bene­dek, a gyöngyösi Április 4. Egyesült Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke a helyi tanáccsal kialakított jó együttműködés mellett ki­fogásolta az OTP monopol­­helyzetét, amely egészséges törekvéseikben érezhető gát. Tóth La­jos, a domoszlói áfész elnöke a kisebb szö­vetkezetek szemszögéből ér­tékelte a helyzetet, több ne­hézségükről is szólt s egye­bek mellett a felvásárlások korszerűsítését sürgette. Varga József Szövész-fő­­előadó dicsérte a tavalyi tel­jesítményeket, kiemelte, hogy szinte minden gazda­­sági mutató teljesítése jobb az országos átlagnál, de egy­ben fogyatékosságra is em­lékeztetett. Többi között szó­vá tette, hogy az eszközha­tékonyságon még jócskán van javítani való. S egyben egész sor friss információ­val próbálta gazdagítani a küldöttek ismereteit. Nyircsák Andrásné, a me­gyei pártbizottság képvisele­tében illette elismerő sza­vakkal a fogyasztási szövet­kezeti mozgalmat. Külön is köszöntötte a kitüntetett szervezeteket s további sike­reket kívánt nekik. Egyben feladatokat is érintett. El­mondotta, hogy az alkal­mazkodókészség különösen fontos napjainkban ás a jö­vőben; a tennivalók okos, ügyes igyekezettel eredmé­nyesen megoldhatók. Kiszeli György az egri Alkotmány Lakásfenntartó Szövetkezet küldötteként beszélt ered­ményeikről, törekvéseikről — tippeket is adván munkájuk követésére. Nádor Miklós, a Lajosvárosi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet újabb erőfeszítéseit ismerve szólt sorra került beruházásaik há­rom üteméről, arról, hogy először 143, majd további 90, illetve 60 új otthonnal gya­rapítják a megyeszékhelyet. üzleti szarkák kiszaporodtak a bolti lo­pások — panaszkodott a mi­nap az egyik szövetkezeti áruház igazgatója —, s a polcok dézsmálói között mind több a fiatal is. Nem a ma­gasól megfeledkező csacska apróság — akire legnagyobb haragunkban is legfeljebb azt mondhatjuk, hogy csen­d, hanem a már bizony na­gyobbacska diák, érettebb ifjú a tolvajnak inkább ne­vezhető személy. A nyalóka, apró csoki helyett sokkal értékesebb cikkeket el­tulaj­donító ember. Mit lehet tenni, ha a szü­lői nevelés nem használ? — kérdezte. — Napi egyéb munkánkból szakítsunk időt annak pótlására, amit oda­haza az anyukák, apukák el­mulasztottak? Nos — válaszolhatjuk ne­ki és másoknak —, termé­szetesen a kereskedők is próbálkozzanak újra meg újra annak megértetésével, hogy az üzlet korántsem sza­bad vadászmező, minden áruért fizetni kell a vevő­nek. A felelősségre vonás mellett, igenis iparkodjanak jó szóval is formálni a gye­reket. Ugyanekkor tegyen meg többet a helyes, a be­csületes viselkedésért, példá­ul az iskolaszövetkezet. S persze, a szülők sem feled­kezzenek meg fiaik, leánya­ik kellő felvilágosításáról. Személyes példaadásukkal is igyekezzenek elmélyíteni a gyerekekben a tisztességes magatartást. — n — wm. Aphigis ж Újabb „bankunk 99 Budapesten A főváros XVI. kerületé­ben, a sashalmi—mátyásföldi részen, a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet április 11-én, immár a második bu­dapesti kirendeltségét is fel­avatta. Az épületvásárlással, ingatlanfelújítással — átala­kítással és berendezéssel — összesen mintegy 4,4 millió forintba került újabb ele­gáns kis létesítmény ünnepé­lyes birtokbavételénél, ott volt dr. Kovács Sándor, a Szövosz főtitkárhelyettese, Nyircsák Andrásné, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának gazdaságpolitikai munkatársa, Tochka László kerületi tanácselnök, dr. Sumi András Méször-titkár és dr. Majoros Anna, a Szövosz főosztályvezetője is. A meghívott vendégek előtt Godó Pálné, a takarékszö­vetkezet elnöke idézte a megvalósítás lépcsőfokait, s szólt örömmel arról, hogy — sajátos népművészeti szőtte­sekkel is dekorált — legfia­talabb fiókjuk nemcsak az ügyfeleket szolgálja majd, minden bizonnyal általános megelégedésre, hanem az itt dolgozók számára egyben korszerű munkafeltételeket is teremt. Nem kis megelége­déssel említette azt is, hogy tevékenységük ilyenféle ki­­terjesztése biztató, hiszen a budapesti munkával már ta­valy a 14 millió forintos hi­telfolyósítás mellett 27 mil­liós volt a betétállomány a fővárosban. S a régebbi, a Centenárium­ lakótelepi üz­letén kívül már az újnál is közel másfél száz tag tarto­zik a forgalmi körhöz. Az ünnepélyes külsőségek közepette felavatott Veres Péter utcai kirendeltség , amelynek kialakításában tiszteletre méltó munkát végzett a berendezések nagy részét készítő gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet, Mester Károly hevesi kőműves, s két másik kisiparos társa, a vízvezeték-, központi fűtés­­szerelő Gonda Dénes, illetve a szobafestő Vas Lajos — mint Száraz Péterné fiók­vezetőtől megtudtuk, május­tól devizával is foglalkozik. A — többiekhez hasonlóan búzakék egyenruhát viselő — munkatárs, áprilisban sajátította el a hozzá szük­séges ismereteket. A tevé­kenység bevezetéséhez a Szövosz teremtette meg az alapvetően szükséges szak­mai feltételeket, miután — más takarékszövetkezetek segítésére is ,— központi de­vizapénztár létrehozását kezdeményez­te. (—У) Termékbővülés a hevesi tájakon Átszervezték a szakcso­portokat a hevesi áfész kör­zetében. A korábbi években egy-egy termelés, kisállatte­nyésztés alapján szakmán­ként működtek ezek, vagyis a zöldségtermelők, kisállatte­nyésztők, méhészek alkották a kis közösségeket, függetle­nül attól, hogy hol laknak. Egy-egy termelő egység né­ha 10 község termelőiből verbuválódott. A gyakorlatnak többi kö­zött az lett a következmé­nye, hogy például nehéz volt a határozatképesség elérése a közgyűléseiken. Ma már más a felállás. A szövetkezet ke­retei között működő 10 szak­­csop­ort közül 7 a vegyes ter­melésű és csak kevesen mű­ködik külön a kertész, a kisállattenyésztő, illetve a méhész csoport. Amint azt Sági Lászlóné, a szövetkezet felvásárlási vezetője elmondotta: jelen­tősen könnyebb így a kap­csolattartás, mert egy-egy községben csak egy-egy szak­csoport működik. Ezek ugyan vegyes csoportok, de a ter­melők néha korábban is tag­jai voltak két-három szak­csoportnak, attól függően, hogy mivel foglalkoztak a háztájiban. Régi hagyományai van­nak Hevesen és környékén a kisgazdaságok termelésének. Ebben az évben is közel két­ezer kisgazdasággal állnak szerződéses viszonyban. — Ebben az évben meg­változott a termeléssel kap­csolatos támogatás a szövet­kezetben. Milyen hatással volt ez a szerződésekre? — kérdezem. — Jelentősebb változás csak a kertészkedőknél volt — mondja a felvásárló irá­nyítója , mivel nem kap­ták már a fóliához a 40 szá­zalékos kedvezményt. A ter­melési kedv azonban nem csökkent, mivel felméréseink szerint 70 ezer négyzetmé­ter körül van a fóliával le­takart zöldségtermelő terü­let... Az összesítésünk sze­rint 7 hektáron termelnek zöldségfélét a szakcsoport tagjai fólia alatt és szántó­földön. Megváltozott viszont a termékek köre. A koráb­ban hagyományosan ter­mesztett paprika, paradicsom mellett új növények terme­lése is terjed. — Mondana néhányat ezek közül? — Az elmúlt években egy­re több kisgazdaságban ter­meltek héj nélküli tökma­got. Érdemes volt, mert szép bevételt eredményezett. Ta­valy viszont már a héjas tökmagot kínálták eladásra, mert annak lett nagyobb az ára. A patisszon termesztése is egyre népszerűbb. Az el­ső sikertelen év ellenére 80 tonna átvételét terveztük, a 10 vagon tökmag mellett. A pritamin paprika is jól si­került tavaly, a termelőknek még felszeletelni sem kel­lett, úgy vitték el tőlük. Eb­ben az évben 650 vagon fel­vásárlására számítunk ... A legújabb termék pedig ami­vel most, már a szakcsopor­tok is kezdenek foglalkozni, a fokhagyma. Az idén Ti­­szanánán 3 hektár az a te­rület, ahol ezt az évek óta keresett cikket termelik. Re­méljük, hogy a felvásárlási ár marad, és kedvet csiná­lunk a termelőknek. Mert valamikor ezen a vidéken igen sok fokhagymát termel­tek! — A hagyományos termé­kek termelése hogyan ala­kul? — A termelők többsége azért bebiztosítja magát az­zal, hogy paradicsomot és paprikát is ültet. A fóliás primőrök után a szántóföld­ről mintegy 450 vagon para­dicsom és 15 vagon fehér paprika átadására kötöttünk szerződést.. — Érdekelt-e a termelő, hogy szakcsoport-tag legyen? — A szakcsoportnak évek óta jelentős támogatást ad az áfész. Itt van például a sertéshizlalás. Jelenleg 44,10 forintért vesszük a hízót ki­lónként és a szakcsoportnak további 50 fillért adunk a közös alapba. A zöldségter­melőknek pedig az árbevétel 2 százalékát adjuk hasonló célokra. A közös alapokból termeléshez szükséges gépe­ket, felszereléseket és más anyagokat vásárolnak tag­jaiknak. — Mitől teszik függővé, vagy ki szabja meg a felvá­sárlási árakat? — Ha valamikor a piac szabta meg, úgy látjuk az idén különösen nagy szerepe lesz ennek. A szövetkezet szinte az egész ország kon­zervgyáraival és a környező feldolgozó üzemekkel áll ér­tékesítési kapcsolatban. A zöldséget, gyümölcsfélét a Zöldértnek, a nagykőrösi, debreceni és hatvani gyárak­nak adjuk. A kereslet-kíná­lat függvényeként igyek­szünk olyan árakat kialakí­tani és a termelőkkel olyan kapcsolatot tartani, hogy mi­nél több árut nekünk adja­nak. — Ezek szerint a szövet­kezet maga alakítja ki a fel­vásárlási árakat? — Néha bizony még a ter­melőkkel is alku tárgya lesz egy-egy termék átvétele. Na­gyon zavarja munkánkat a sok magánkereskedő, akik minden szervezés, támogatás és szerződés nélkül rálicitál­nak a mai árainkra és elvi­szik a termékek egy részé­nek a legjavát. Egyes ter­melők pedig szívesen adják, mert többet kapnak érte. Ám amikor jön a dömping, elmarad a maszek és hoz­zánk szaladgál a kistermelő, hogy vegyük át a nyakán maradt árut... Mi a szerző­dött mennyiséget mindig át­vesszük, de azon felül nem sokkal tudjuk biztatni a ter­melőt. Ilyenkor azután elé­gedetlenkednek, pedig a szö­vetkezet még mindig segített nekik. Reméljük, az idén keve­sebb lesz a probléma és több a jó minőségű áru. Szabó Lajos Búcsú Simon Aladártól Kegyetlen a sors. Simon Aladár ny. fü­zesabonyi áfész-elnök szinte alig, hogy bele­kóstolt nyugdíjas éle­tébe, máris örökre el­költözött közülünk. Hosszas betegség után 61 esztendős korában ragadta el a halál. Dolgos pályafutás áll az elhunyt mögött: év­tizedekkel kötődött szövetkezeti mozgal­munkhoz. Többször is volt munkahelyi veze­tő, évekig tevékenyke­dett megyei küldött­ként s a Mészöv vá­lasztott bizottságaiban olyan eredményekkel, amelyeket kitünteté­sekkel honoráltak. Április 22-i kápolnai temetésén egykori köz­vetlen munkatársain, áfészének képviselőin kívül a társszövetke­zetekből s még számos más helyről adóztak tisztelettel emlékének. A gyászolók között volt Harmati László Meszöv-elnök, s dr. Sumi András, szövet­ségünk apparátusának titkára is. Sokunk ré­gi ismerősétől Borsi András szb-titkár bú­csúzott a koporsónál, majd a sírt elborítot­ták a kegyelet virágai. Kedves kis üzlet, a még épü­lő, de máris tekintélyes egri Almagyar-dombi lakótelep egyetlen árudája, amit a körzeti áfész megbízásából Petrucz Ist­ván vezet majdnem kész, új családi házában. Van benne úgyszólván mindenféle napicikk, s egy sor ritkább áru, sőt új­­ság is, méghozzá igen választé­kos kínálattal. Négy hűtőberen­dezésének egyikében mirelitcik­keket talál a vevő, a húsipari termékek között akár gyulai kolbászt is, s — április második felében — még a narancs sem hiányzik, amikor a város másik végéből ,,Kanadából” merő kí­váncsiságból felkapaszkodom hozzá, hogy a 162. sz szövetke­zeti vegyesboltban jobban körül­nézzek. — Azért ееУ kicsit tiiktás, hogy mindenem van — hárítja el szerényen a dicséretet a bol­tos — de tény: valóban iparko­dom a beszerzéssel. Azon fára­dozom, hogy a lehető legtöbbel tudjam megörvendeztetni a be­térőket. ..kuncsaftkörömet”. A sokféle élelmiszer, élvezeti cikk, fűszer, édesség, ital, bébiétel mellett van háztartási, vegyi, pipereáram is rendszeresen. A télen — négyórás fagyoskodás árán — banánnal is megpróbál­­tam vevőim kedvében járni. — Hogyan lett háziboltos? — Eredetileg zenetanárnak ké­­s­zültei XL. invoe szakon szereztem diplomát. Néhány hónapos praktizálás — ha­jd­úszó bős­­lói pedagógiai munka — után let­tem sorköteles katona, majd to­vábbszolgáló zenekari honvéd­tiszt. Aztán helyőrségi művelő­dési ház igazgatója, illetve — végre idehaza. Egerben — szö­vetkezetpolitikai előadó az ipari ágazat megyei szövetségénél. Egyszóval — mondja kesernyé­sen tréfálkozva —, csak a ha­rangöntéssel nem foglalkoztam még... A Kiszövnél elkezdett létszámcsökkentés nem kímélt, fúvós-szakos diplomámmal esély­telenül kilincselhettem volna bárhol is, ezért gondoltam az egészen másfajta folytatásra. Házunkban, a lakásunk alatt, a garázs mellett, két olyan he­lyiség is született, amelyek ko­molyabb hasznosításával erede­tileg nem számoltunk. Ahhoz, hogy csak úgy, fölöslegesen po­rosodjanak, túlságosan nagyok, kereskedelmi célokra viszont re­mekül megfelelnek. Így keres­tem meg az egri áfészt, amely szimpatizált az elképzelésemmel, mellém állt, segített a berende­zésben, az indításban. S ma is támogat ezen a merőben szokat­­os, mindeddig idegen pályán . — Jól választott? — Immáron eg­yesztendős ta­pasztalattal a hátam mögött már megvallhatom, hogy: remé­lem. A számításaimat lassan­­lassan megtalálom. Ha nem is volt könnyű a kezdet, akadtak is gondjaim az elején, úgy ér­zem, egyre inkább egyenesbe jövök. Igaz, igen keményen megdolgozom a pénzért segítő családtagként olykor elkel a feleségem munkája is, az osztott nyitva tartás szabad óráiban egy csomó áru után magamnak kell menni. Nagy fáradozással tudok elégedettséget szerezni a fogyasztóknak — de az elisme­résük, a ragaszkodásuk sokért kárpótol. — Hallom, a hétvégeken is ki­nyit. — igen. Szombaton két, va­sárnap három órára tartom nyitva a boltot délelőtt. S el­mondhatom, hogy szükséges is ez, várják, számítanak rá, s persze, nekem sem éppen rossz. Hiszen a hétvégi forgalom — mert ilyenkor sem csak kenyé­rért, vagy tejért jönnek hoz­zám — szinte felér a hétközi­vel. — Tervez-e többet? — Szeretném még jobban szolgálni vevőkörömet. Több más mellett­ megpróbálok pél­dául fagyasztott baromfit is árusítani. Aztán pedig mi­nd meglátom, hogy mi kell még idefenn, vagy lenn a völgyben. Mert el ne felejtsem: a Vécsev­­völgyből is sokan felgyalogol­­nak, vagy autóval felugranak hozzám ... Magam is úgy látom, Imé y érdemes. (—ni) Házibolt a város fölött

Next