Szövetkezeti Élet, 1969 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1969-02-01 / 2. szám
1969. február SZÖVETKEZETI ÉLET S0 éve történt Badics Sándor inftio,eket a sorokat írom. Badics bácsi már nem él. Utolsó beszélgetésünkkor — decemberben még vidám, életerős, látszólag egészséges volt Aztán hirtelen jött a rosszullét, a fáradt, öreg szív, ami egész életen át a mozgalomért dobogott, felmondta a szolgálatot. Az orvosok megpróbáltak „ellenszegülni” a parancsnak, de hiába. A szív nem engedelmeskedett, és örök pihenőre tért. Megismerkedésünk és egyben utolsó találkozásunk napján feleségével együtt igen kedvesen, vidáman fogadott Érkezésemet már várták, nem volt meglepetés, mégis gyermekies örömmel köszöntöttek. Mindjárt a jó meleg szobába tessékeltek. Nem kellett sokat kérdezni. A múlt emlékei először apránként, rendezetlenül törtek fel, majd szép sorjában mesélni kezdtek. Mind a ketten meséltek, hiszen a nehéz gyötrelmes éveket együtt élték le, jóban rosszban kitartottak egymás mellett Badics Sándor a századforduló után született 3 évvel. Gyermek volt még az első világháború kitörésekor mégis dolgoznia kellett, hogy a családjának segítsen a megélhetésben. Az 1917—18-as években a salgótarjáni gyárban dolgozott Itt az idősebb munkatársak hamarosan beszervezték a fiatal gyereket az illegális mozgalomba. Mint ifjúmunkásnak az volt a feladata, hogy a röplapokat széthordja különböző titkos helyre és a titkos üzeneteket továbbítsa. A „Virág” fedőnevet kapta az illegális mozgalomban. A sztrájkok, tüntetések ebben az időben szinte mindennaposak voltak, és a fiatal Radics Sándor is szinte valamennyiben részt vett. Mintha nem is 50 éve történt volna, még találkozásunkkor is úgy el tudta mesélni azt az emlékezetes 1918- as őszi napot, amikor a főtérre vonultak, és ott egy ácsolt emelvényről Kun Béla szólt a munkásokhoz. Leninről, a Szovjetunióról, Magyarország jobb jövőjéről beszélt a hallgatóságnak. Ekkor már tudták, érezték, hogy 1819 tavasza, csodálatos tavasz lesz. Végre elérkezett a forrongó tavasz. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot győzött a néphatalom, amelynek első intézkedései mind a munkások, parasztok jólétét szolgálta. A salgótarjáni munkások, forradalmárok azonban rájöttek arra, hogy a fiatal államnak nagyon sok külsőbelső ellensége van. Biztonságban csak akkor lehetnek, hogyha fegyver van a kezükben városuk megvédésére. Salgótarján védelmére megszervezték a munkásezredet. Badics Sándor mint telefontista, majd pedig mint „parancsvivő” teljesített szolgálatot. Büszkén emlékezett rá Badics bácsi, hogy Stromfeld Aurélnak is ő vitt üzenetet, jelentést. A Tanácsköztársaság bukása után a vöröskatonák, a forradalmár munkások, a pártvezetők bujdosni voltak kénytelenek. A megtorlás elől mindenki menekült ki hová tudott. Kun Bélának is menekülnie kellett. Mikor Salgótarjánba érkezett, hogy útját biztosítsák, Badics Sándort is beszervezték. Ő figyelte az utcákat, és azokat a titkos helyeket, ahová később befért Kun Béla, nehogy árulók kezébe jusson a pártvezető. Kun Béla szökése sikerült, Badics Sándor pedig hiába volt fiatal neki sem volt maradása. 1920 februárjában letartóztatták és Pestre vitték Börtönbe vetették, vallatták, kínozták. Több mint kilenc hónapig volt börtönben, és csak édesapjának a közbenjárására, mint fiatalkorút sikerült kiszabadítani. Salgótarjánba azonban nem mehetett vissza. Balatonvilágosra, egyik rokonukhoz ment, majd később Nemesszalókon telepedett le, ahol egész haláláig lakott. Itt is nősült meg, a II. világháború előtti nehéz éveket, és a nyilas korszakot is itt szenvedte végig. 1923-ban belépett a szociáldemokrata pártba, és a párttal való kapcsolata nem szűnt meg egy percig sem. Emiatt elég sok összetűzése volt a csendőrséggel, később a nyilasokkal. Többször is volt náluk házkutatás, és nem egyszer letartóztatták. A felszabadulás 1945. falujában érte. Áprilisban, amikor a szovjet katonák felszabadították faluját, elkezdte szervezni a kommunista pártot, amelynek haláláig hűséges tagja volt. Hosszú évekig, mint párttitkár tevékenykedett 1956- ban pedig amikor az ellenforradalmárokat leverték ismét az elsők között szervezte újjá a pártot. Fegyvert is kért és kapott is 1957 tavaszán, közel egy évig a munkásőrség tagja is volt. A földművesszövetkezetnek alapítótagja volt, amelyben később több évig igazgatósági, majd felügyelőbizottsági tagként tevékenykedett 1959-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40 éves évfordulójára megkapta a Tanácsköztársaság Emlékérmet Badics Sándor bácsi halálával hosszú küzdelmes munkásélet fejeződött be. Nagyon fiatalon, szinte gyerekként kapcsolódott be a munkásmozgalomba, de ez nem gyerekes fellángolás, veszélykeresés volt, hanem egy egész életét szentelte ennek az életnek. Vállalva a félévszázad alatt a munkát, a veszélyt, a harcot mikor mit kívánt tőle a párt. Nagyon szerette volna megérni a félévszázados évfordulót, titokban úgy tervezte, hogy Salgótarjánba megy, és a volt munkástársaival, harcostársaival felidézi annak a csodálatos tavasznak az emlékét. Terve nem sikerült a halál közbeszólt. De bizonyos vagyok benne, hogy volt harcostársai, kommunista barátai március 21-én nem csak a dicső 133 napról fognak megemlékezni, hanem volt bajtársukról, harcostársukról is. Sashalmi János Egyedül él egy szép nagy házban Gógánfán, a Fő utcán. Gyermekei — igaz már azok legtöbbje is nagypapa — szétszóródtak az országban. Ki Pesten vasutas, vagy gépkocsivezető, ki meg az ország túlsó részében lakik. Csak egy fia lakik Gógánfán, de az is nyugdíjban van már. Ők gondoskodnak az idős 83 éves Sashalmi bácsiról, főznek, mosnak rá. Negyedik éve él egyedül, akkor halt meg a felesége. Sashalmi bácsit is azért kerestem fel, mert öreg veterán, aki részt vett 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásának dicső napjaiban. A kikiáltás után a falu ügyeit intézte. Direktóriumi tag volt, belépett a kommunista pártba, ahol mint gazdasági felelős tevékenykedett . Külley földbirtokost is „ők látogatták” meg, ők merték „zavarni birtokán”. A földesurat elzavarták birtokáról, az ott lévő fegyvereket elvették és szétosztották maguk között. A bajuszos, kékszerű veterán még most, is büszkén gondol vissza azokra a napokra, amikor ha rövid időre is de ők kormányozták a falut „... A földbirtokos, hogy "«íg volt ijedje, mikor bek*itünk hozzá” — emlékszik vissza Sashalmi bácsi huncut mosollyal. Ha egy pár nappal később is, de ide is bevonultak a csendőrök a Tanácsköztársaság bukása után. A veréssel vallatással itt sem szűkölködtek. Akinek egy kis köze is volt a Tanácsköztársaság, hoz azt mind összefogdosták, bevitték a tanácsházára és nagyon megverték. Vallatták őket. Amikor meg kiengedték, abban sem volt sok köszönet. Hiába volt a család a sok gyerek, munkát nem kaptak. Badacsonytomajra, meg Keszthelyre is elment, hogy akármilyen munkát, csak valamilyet kapjon. Még a kőfejtőkhöz sem volt jó a kommunista munkás. Nehéz évek következtek. A család éhezett, éppenhogy tengődött A sok éhes száj kenyeret követelt — de sokszor még az sem volt Lassan az évek múlásával egy kicsit feledték a „bűnét”. A későbbiekben, ha nehezen is, de valahogy már csak talált magának munkát és tudott a családnak enni adni. A felszabaduláskor, mikor a szovjet katonák bejöttek a falujukban tolmácsként működött Még az első világháború után, mikor több évig volt orosz hadifogságban, jól megtanult oroszul. Ezt most hasznosítani tudta. . A faluban mindenki tiszteli, szereti. Itt élte le életét, a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt is itt tevékenykedett, majd utána innen kellett „elbújdosni” munkát keresni. Sashalmi bácsi ma is abban a házban él, ahol 83 évvel ezelőtt született. Köztiszteletben álló idős bácsi. Az fmsz-nek alapító tagja, és a tsz-nek még ma is aktív munkása. Ma is eljár a tsz-be dolgozni, mert mint mondja, nem szeret tétlenül ülni. Nem zárkózik el a világtól, emberek között szeret élni. Mindig érdekelte őt az emberek. — a falu sorsa. Kovács Józsefné ---------------------------------- 3 Megvalósulnak a tervek Nagyvázsonyban Öt község ellátásáról, a felvásárlásról, az igények sokoldalú kielégítéséről gondoskodik a Nagyvázsony és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Elnöke Győrffy László, és bizony nem kis gondja van a 3500 lakos ellátásával. Ezt 12 kiskereskedelmi és 8 vendéglátó egység biztosítja. Az csak természetes, hogy a nagyvázsonyi szövetkezet elsőrendű feladatának tartja az idegenforgalom szolgálatát. Nagyvázsony felkapott hely lett az utóbbi években és a vendégek fogadásáról, ellátásáról a szövetkezetnek is gondoskodni kell. Ezt igen jól szolgálják az egyre fejlődő korszerűsödő vendéglátó egységek. Mégis először arról kell beszélni, hogy a feladatok gyorsabb, pontosabb megoldása érdekében megfelelő kapcsolatot alakítottak ki a szövetkezet és az idegenforgalom között. Például Csányi István, a felügyelő bizottság elnöke az idegenforgalomnál dolgozik. Nemes Lászlóné viszont tagja az igazgatóságnak és a nagyvázsonyi idegenforgalmi kirendeltség vezetője, így azután a szövetkezet is, a kirendeltség is időben és első kézből értesül egymás határozatairól, a végrehajtás módjairól A nagyvázsonyi lovasjátékok minden évben több ezer vendéget, köztük sok külföldit vonz. Eddig a néhány napon át a falut „megszállva” tartó 6000-nél is több vendég ellátásáról nemcsak a szövetkezet, hanem „idegen” vállalatok is gondoskodtak. Ebben az évben — amikor egyéves szünet után — ismét megrendezik a nagyvázsonyi lovas játékokat, a szövetkezet arra törekszik, hogy saját erővel, egyedül és közmegelégedésre biztosítsa a kiskereskedelmi és vendéglátó igények kielégítését. Az első negyedév tervei között szerepel a Kinizsi Várvendéglő újbóli megnyitása, a presszós kisvendéglő kialakítása a falu központjában. A várvendéglő február közepétől fogadja a már hagyományos tűzoltó tanfolyamok majd áprilistól a turisták, a vendégek rendelkezésére áll. A vendégek (a tűzoltók is) elégedettek a szövetkezeti konyha által biztosított ellátással. Szívesen veszik igénybe, mert itt olcsón és bőségesen tudnak étkezni. A szezonra megnyílik a nagyvázsonyi kastélyszálló. Itt többnyire külföldiek kapnak szállást, olyan vendégek, akik nem táskából, nem élelmiszerboltból étkeznek, hanem reggel, délben és este is igénylik az éttermi kiszolgálást. A jelenlegi elképzelés, a tervbe vett megoldás egyáltalán nem szolgálja a magas szintű idegenforgalmat. Úgy tervezik ugyanis, hogy a várvendéglőből hordják az ételt a szállóhoz. Más megoldás is kínálkozik. A fogyasztási szövetkezet a pulai útelágazásnál telket vásárolt, azonban az építkezés legalább egymillió forintot igényel. Sokkal olcsóbb megoldásnak kínálkozik a kastélyszálló mellett lévő, az erdészethez tartozó egyemeletes épületben vendéglő-étterem kialakítása. A baj csupán az, hogy az üresen álló helyiségeket — reméljük csak egyelőre — az erdészet nem hajlandó átadni ilyen célokra. Győrffy László, a szövetkezet igazgatósági elnöke szerint — s ez valóban logikus gondolat — a nagyvázsonyi idegenforgalmi igények kielégítése, a vendégek fogadása, ellátása, elszállásolása nem csupán a fogyasztási szövetkezet feladata, gondja. Éppen ezért joggal elvárhatják, hogy tartalmas és közhasznú — nem kevésbé közérdekű — terveiket sokoldalúan támogassák, megvalósításukat elősegítsék.nnál is inkább, mert az elképzelések szerint a jövőben nemcsak a lovasjátékok vonzzák Nagyvázsonyba a külföldi és hazai turistákat, hanem a lovastúrák, a rendszeres postakocsijára, a megvalósításra kerülő postamúzeum. — Szövetkezetünk mindezt már figyelembe vette az idei és a következő esztendők fejlesztési terveinek összeállításánál — mondta Győrffy László, az igazgatóság elnöke, majd hozzátette — szeretnénk, ha jól szolgálhatnánk tevékenységünkkel elsősorban a helyi lakosság ellátását, de vele párhuzamosan az idegenforgalmi igények kielégítését is. Gárdonyi Béla A Győrffy László, a szövetkezet elnöke (Fotó: Péterfay) Színjátszó napok Szarvason A SZÖVOSZ, a Békés megyei MÉSZÖV és megyei tanács szervezésében ebben az évben is megrendezésre kerülnek a Justh Zsigmond országos szövetkezeti színjátszó napok Szarvason. Megyénkből a Sümegi Fogyasztási Szövetkezet színjátszói vesznek részt a fesztiválon. Két egyfelvonásos színdarab bemutatásával, a Lev Mitrofanov: „Majd én mindent elintézek” és a Lev Szinyelnyikov: „Hazatérés” című darabokkal készülnek a sümegiek. Táncegyüttesek bemutatója Budapesten Mint már korábban hírt adtunk róla, a SZÖVOSZ a múlt év augusztusában rendezte Tatán a fogyasztási szövetkezetek néptáncegyütteseinek II. országos találkozóját. A táncfesztiválon három együttes vezetője kapott pedagógiai, egy pedig koreográfiai díjat. Megyénkből Jeneyné Varga Mária a berhidai szövetkezet tánccsoport vezetője is pedagógiai díjat nyert. Január végén a Népművelési Intézet Budapestre, a Fővárosi Művelődési házba, a táncosok bemutató színpadára hívta meg a négy együttest, közöttük a berhidaiakat is. A bemutató — melyben a berhidai, a cigándi, a kisterenyei és a szekszárdi smsz-ek tánccsoportjai léptek fel — jól sikerült. A főként szakemberekből álló közönség tetszéssel fogadta a táncegyüttesek bemutató műsorát. A műsort szakmai megbeszélés követte. Országos tekintélyű szakemberek adtak tanácsot az együttesek további munkájához, elismerésüket és köszönetüket fejezték ki a szövetkezeti mozgalom által nyújtott támogatásért, segítségért. Már a bemutatkozáskor a szívére ölelt Pettendi Gyula bácsi! Széles jókedvvel, áradó barátsággal fogadott és nyomban birodalmába invitált: — Nézelődj, válogass, gyönyörködj! Mesevilág a szobája. Telistele az elmélyült gyűjtés megannyi értékes trófeájával. Korsók, porcelánok. Remekmívű pásztorbotok, a népi faragóművészet megkapóan szép példányai. Ahány darab, annyi féle. Egyik szebb, mint a másik! Külön élményt kínálnak ritkabecsü könyvei: Petőfi Sándor fordítása angolból Címe: Robin Hood. Kelt844-ben. Széchenyi 1837-es könyve az igaz hazafiságról. Így sor németnyelvű történelmi munka. Aztán itt láthattam Erkel Ferenc Liszthez ín Rákóczi indulójának egy kottalapját! Aki csak egy kicsit is jótékony a régmúlt idők beszédes relikviái iránt, itt beefeledkezhet a szemlélődésre, hallgathatója a mindig vitám, bő kedvű Gyula bácsi zakszerű magyarázatait. Valamennyi darabról nagyzeretettel szól. Nem csoda, törökért, vadászkésekért rengeteg időt, energiát áldozott, a kevéske nyugdíjból pedig sokszor éppen az utolsó százforintost is... Ez egyfajta olyan nemes szenvedély, amely a szép gyarapításában, az olthatatlan tudásszomj kielégítésében éli ki magát. Képek a falakon, a vitrinek roskadásig teltek zenélő órákkal, kulacsokkal, csutorákkal és művészien faragott, nehéz tajtékpipákkal. a legérdekesebb darabja: gyökérpipa hosszú meggyfaszáron, úgy formálva, hogy az De Gaulle tökéletes karikatúrája. Meghökkentően jó, virtuóz munka. Mutatott aztán még sok mindent: tomahawkot, babiloni márványszobrocskát, ősidőkből származó kőbaltát és évszázadosnál is régebbi eltérőt. Szobája múzeum, rövid látogatás ide nem elég. — Már nemegyszer elhalá—írt w, Oz, r* í L bé semmi után nem kutatok, elég volt a gyűjtésből... — mondja. Am huncut mosolyából kiolvasom, eleddig valahány fogadalmát megszegte. És fáradhatatlanul kutatja régmúlt korok, elporzott századok emlékeit, így pihen Pettendi Gyula bátyánk. Délelőttönként a füredi fogyasztási szövetkezet dekorációs részlegénél hasznosítja magát. Tervez, fest, ír s elvégzi mindazt, amit a szövetkezet kereskedelmi propagandája kíván. S nyugdíjas korára ebben ugyanannyi szépséget talál, mint az oly sok élményt adó gyűjtögetésben. Albrecht Sándor Aki megszegi fogadalmát