Szövetkezeti Élet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZÖVETKEZETI ÉLET A VESZPRÉM MEGYEI IPARI, MEZŐGAZDASÁGI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA VII. évfolyam, 1. szám Ifjúságpolitika 1982. január Ára: 3,60 forint 1981: több gabona, több tej kiszív elnökségi ülés ülésezett a TESZttV elnöksége Tavalyi utolsó ülését tartotta meg december 18-án a Mezőgazdasági Termelőszövetkezeteik Veszprém megyei Szövetsége Gubicza Ferenc elnökletével a TESZÖV székházának tanácstermében. Elsőként Petras János, a szövetség titkára tájékoztatta a testületet a titkárság által az elnökségi ülések közötti időszakban végzett munkájáról. Többek között arról szólt írásbeli előterjesztése, hogy a közgazdasági osztály munkatársai két termelőszövetkezet vezetőségét keresték fel, hogy megbeszéljék, milyen szervezeti változást kell végrehajtani az érvényben lévő közgazdasági rendelkezések és a tsz természeti viszonyai mellett. (Folytatás a 3. oldalon) Az Ipari Szövetkezetek Szövetségének Elnöksége Hörömpöly László elnök vezetésével december 30-án tartotta elmúlt évi utolsó ülését. Az elnökség elsőként Oláh Zoltán osztályvezető előterjesztésében megtárgyalta az ipari szövetkezetek ifjúsági parlamentjének tapasztalatait. Második napirendként az elnökség megvitatta az ipari szövetkezetek szociálpolitikai tevékenységéről szóló beszámolót. Három intézkedési terv tükrében Három helyről kaptam meg a nemrégiben lezajlott ifjúsági parlamentek anyagait, hogy tudósítsam az olvasókat; lezajlottak, ezzel, meg ezzel foglalkozott az illetékes gazdasági vezető beszámolójában, sőt értékes hozzászólásra is akadtak példák. Ha most mégsem az utóbbi négy évben történtekről, az Ifjúsági Törvény több-kevesebb sikerrel való megvalósításáról írok, annak oka, hogy a beszámolók többnyire megállapították: a lehetőségekhez mérten mindent megtett a szövetkezet, az „ide vonatkozó" felsőbb utasítások, rendeletek, határozatok és törvénybe iktatott kötelezettségek „maradéktalan végrehajtása érdekében”. Három intézkedési terv fekszik előttem az asztalon. Itt-ott aláhúzgáltam bennük a fontosabb ígéreteket, feladatokat. Kérdőjelek, felkiáltójelek is tarkítják, néhány szavas megjegyzéseim csúfítják a gondosan gépelt lapokat. Három ifjúságpolitikai intézkedési terv háromféle felfogásban fogalmazva, három „helyi adottsághoz" igazítva. Nem formanyomtatványok, nem kitöltött ifjúságpolitikai űrlapok. Három munkaközösség, komoly politikai és gazdasági vezetők felelősséggel leírt feladatgyűjteménye négy esztendőre. „A magas szerződő felek ...” Ezzel — a diplomáciában használatos frazeológiával is kezdődhetne a Balatonvidéki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, vagy ahogy mindenki ismeri, a berhidai ÁFÉSZ, ifjúságpolitikai intézkedési terve. Már első közcímei is sejtetik a feszes tömörséget, amely végigvonul az egész anyagon: „Az intézkedési terv célja”; Az intézkedési terv hatálya”; „A végrehajtás ellenőrzése”... Aki nem ismeri a szövetkezet vezetőségét, ebből nyilván valamiféle száraz, szigorú hivatalosságot olvasna ki. Pedig szívvel-lélekkel a mozgalomért dolgozó kollektíva kovácsolódott ennek a közepes méretű áfésznek az élére. Olyan területen munkálkodik a szövetkezet, ahol nem is mindig az ellátás okozza a legnagyobb fejtörést, inkább az utánpótlás. Sokszor hallani a mezőgazdaságban az „ipar elszívó hatásáról". A berhidai fogyasztási szövetkezetnél a bőrükön érzik ezt a vákuumot. Nem véletlen, hogy a jól gazdálkodó, szépen gyarapodó ÁFÉSZ szélesíti a kapcsolatait a működési területén lévő általános iskolákkal. Azt szeretnék a vezetők, ha a falubeli gyerekek kerülnének eladónak a boltokba, hiszen nem utolsó szempont a helyismeret, a lakossággal már meglévő személyes kapcsolat, a jó igényfelmérő készség. Könnyebb és ésszerűbb ilyen utánpótlást nevelni, bevonni a társadalmi életbe is, mint ki tudja honnan ingázókat. Mert egyet ne feledjünk, a boltos is politizál. Ha másként nem, a maga módján, a maga eszközeivel alakítja a közhangulatot. „Valamit valamiért” tartja a szólás, s a vállalati feladatok címszó alatt válik kétoldalúvá az Ifjúsági Törvény helyi alkalmazása. Elsőként ugyanis a fiatalok vállalják, hogy részt vesznek a szocialista munkaversenyben, segítik az áruellátás színvonalának javítását, valamint az üzem- és munkaszervezést. A készletgazdálkodás és a vagyonvédelem, a takarékosság ugyancsak bőséges feladattól négy esztendőre. Szerényen húzódik meg a sor végén egy kitétel: a szocialista kereskedelemhez méltó magatartásukkal a fiatalok elősegítik az udvarias kiszolgálást. Mostanában — egy-két évtizede tán — az áruválaszték, illetve a hiánycikkek garmadája mellett kedvenc újságírói pellengér a közönyös, elutasító kereskedői magatartás. Városban élesebben mutatkozik ez a jelenség, de vidéken sem örvend mindenhol közszeretetnek a boltos. Az egyik „szerződő fél" után a másik, a szövetkezet vezetősége vállal kötelezettségeket. ígérik, az ifjúság méltó módon képviseltetheti magát az üzemi demokrácia fórumain, s a társadalmi szervek vezetőségeiben. Magára vállalja az ÁFÉSZ a továbbtanulással, a szakmai képzéssel járó sok-sok pillanatnyi hátrányt, s az anyagiak jó részét. Ezért csak annyit kérnek, tanuljanak jól a fiatalok, s majdan képesítésüknek megfelelő poszton bizonyítsanak. Ezek után már nem lep meg, hogy a legalább közepes eredményt elérő szakmunkástanulókat az éves nyereségből is részesítik, s a harmadik év második felétől gyakorlatilag „segédként" díjazzák. Amikor a pályakezdők beilleszkedése kerül szóba a tervezetben, az a kellőnél rövidebben, igen általánosan, szinte csak súrolja az ember életében oly döntő mozzanatot. Ez az a pont, ahol először megítéltetik a közösség által a fiatal, s a fiatal által a kollektíva. Az indulás sokat javíthat is, ronthat is a további pályaíven. Akad azért olyan is, amivel nem egészen érthet egyet az újságíró. A kismamák, a gyermekgondozási szabadságon lévők részére miért pont kétévenkénti találkozókat terveznek? Kapcsolattartásnak ez hatástalannak tűnik, és ezt az sem enyhíti, hogy a közgyűlésekre a kismamák is hivatalosak. Ugyancsak figyelmet keltő, csupán ellenkező előjellel, hogy az áruellátás megszervezésénél a fiatalság, mint réteg igényeinek megfelelő cikkek beszerzésére fokozottan figyelnek. Az intézkedési tervet az igazgatósági elnök, a szakszervezeti bizottság titkára és a párttitkár, valamint az ifjúsági bizottság elnöke írta alá egyetértésük, s a közös akarat jegyében. Az utánpótlásért Hét pontból, hét fejezetből áll a Zöldért Vállalat ifjúságpolitikai intézkedési terve. Két teljes oldalon át részletezi, miként, milyen eszközökkel, milyen patronálós hálózattal tegyék könnyebbé a fiatalok kezdő lépéseit. Mindjárt az elején a szakma elsajátításához kívánnak hozzájárulni azzal, hogy a szakmunkásképző iskolával az eddigieknél szorosabb kapcsolatra törekednek, majd sorban a patronálási rendszer következik. öt esztendőn át egyengeti egy-egy rátermett, szakmailag kiváló dolgozó a rábízott ifjú útját. Számomra örvendetes és szimpatikus vonása e fejezetnek, hogy a vállalat vezetésének figyelme kiterjed a patronálókra is. Ezt rögtön, „helyben” rögzítik: a jutalmak, kitüntetések alkalmával előnyt élveznek az utánpótlást nevelő, tapasztalt szakemberek. Bizonyáig nem csupán formaság az sem, ami a Zöldértnél élő demokratikus szellemre utal, ugyanis az iskolából kikerült ifjú szakmunkások lehetőséget kapnak, hogy maguk válasszák meg kölcsönös megállapodással, hová, melyik munkahelyre mennének legszívesebben dolgozni. Mindebből kiderül, hogy a vállalatnak fontosak a fiatalok, fontos az utánpótlás. Igyekeznek meg is tartani a náluk képzett tanulókat, és szép gesztussal rendes munkaviszonynak ismerik el az itt eltöltött három tanuló esztendőt a törzsgárdatagság szempontjából. A Zöldért Vállalat ifjúságpolitikai intézkedési terve a sok-sok segítség dokumentumba foglalása után azzal fejeződik be, hogy a végrehajtás során a mulasztást elkövető dolgozót felelősségre vonják hibázásáért, a fiatalok pedig éljenek jogaikkal, és bátran lépjenek föl az őket sértő magatartásokkal szemben. így csonka a terv, hiszen ide illett volna még egy mondat. Körülbelül ez: a fiatalok érezzék megtiszteltetésnek, hogy ilyen alaposan és ekkora szeretettel segítik őket első lépéseik megtételében, ezért azon igyekezzenek, hogy a rájuk fordított energiát legjobb tudásuk szerint, a legjobb hatásfokkal hasznosítsák a vállalat céljainak eléréséhez. Előlegek Fogyasztási szövetkezeteink között különleges helyzetben dolgozik a Balatonfüred és Vidéke ÁFÉSZ. Tevékenysége egyik fő meghatározója az idegenforgalmi reflektorfényben álló természeti környezet: Balatonfüred és vidéke, amint az a szövetkezet nevében is olvasható. A tagságnak óriási forgalomingadozásokkal kell számolni, de ezt már megszokta. Az ifjúsági parlament elé terjesztett intézkedési tervük - tévedés ne essék, nem bántó szándékkal mondom — érdekes mód, bárhonnan indul ki, mindig az anyagiaknál köt ki. Azzal kezdődik, hogy a területükön működő KISZ-szervezetekkel ismételten keresik a kapcsolatot. Dicséretes törekvés a szövetkezet vezetőitől, hogy ők keresik az ifjúsági szervezeteket, pedig úgy hiszem, ennek fordítva kellene lennie. A tag- és utánpótlás-szervezésnek ilyetén módját választotta a falusi fiatalság körében az ÁFÉSZ. Azt azonban bajosan hiszem, hogy a vezetőség ne ismerné eléggé a környékbeli ifjúság problémáit, hiszen közöttük élnek, lépten-nyomon találkoznak ezzel a nemzedékkel. A szövetkezet bőkezűségére vall, hogy a problémák feltérképezése után nyomban hajlandók a falusi fiatalság politikai, kulturális és sportolási igényeit anyagilag is támogatni. Lehet, hogy rosszul értelmezem, de a fiatal dolgozók munkabérüknek megállapításánál az idősebb dolgozókkal szembeni alapvetően hátrányos helyzet kiküszöbölését ígéri a vezetőség. Meggyőződésem, hogy ezen a téren náluk eddig sem akadtak nagy problémák, s bár nem vagyok fiatalságellenes, mégis úgy hiszem, mielőtt jól megfizetnek egy-egy ifjú kereskedőt, vagy vendéglátóst, azoknak nem ártana az idősebbektől egy s mást eltanulniuk, ellesniük, hiszen senki sem jön szakmával, szaktudással a világra. Annak megszerzéséhez hosszú esztendők kitartó, következetes munkája szükséges. A javakorabeli dolgozók többsége pedig éppen ezzel az előnnyel rendelkezik, s ennek bizony az anyagiakban is meg kell mutatkoznia. Vagyis előbb a bizonyítás, aztán a díjazás. Vajon mit kérhet majd számon az ifjúságpolitikai intézkedési tervben foglaltak alapján a szövetkezet vezetősége az 1984-es ifjúsági parlamenten? Minek alapján mondhat bírálatot? Kívánom, ne kelljen kritikát gyakorolnia. Szimpatikus a tervben az iskolaszövetkezet megalakításának szorgalmazása. Jó, hogy meghívják az igazgatóság fiatalokat érintő kérdésekkel foglalkozó üléseire az ifjúsági bizottság elnökét, örvendetes, hogy a fiatalokat érintő döntésekben a KISZ- titkár gyakorolhatja véleményezési, illetve egyetértési jogát. Szép kezdeményezés a végzős szakmunkástanulók ünnepélyes fogadtatása, a gyesen lévő kismamák rendszeres tájékoztatása. Biztonságérzést nyújt a fiataloknak a 150 ezer forintos lakásépítési és az 50 ezer forintos ifjúsági alap. Öröm olvasni erről a nagy-nagy segítőkészségről, a jóindulatú gondoskodásról, amellyel körülveszik az életet kezdőket. Talán sokuknak a szülői ház sem nyújtott ennyi mindent egyszerre. A mérleg viszont akkor kerül egyensúlyba igazán, ha mindkét serpenyőbe - legalábbis megközelítőleg - egyforma súlyokat tesznek. Gy. J.