Szövetkezeti Értesítő, 1919 (11. évfolyam, 1-49. szám)

1919-10-18 / 40. szám

A zsa­gyfarországi neaarekás fogyasztási szövetkezeteit hivatalos BsözEörav’o Szerkesztőség­ és kiadó-1 Megjelenik minden h­ét szombatján hivatal: Budapest, VII,7м1Ея^'ДидаЕД?т»жюм|ДдааЕД Rákóczi-ut 42. szám, I. e.| A munkás w JT «• во termelés Tek­.',i­n: József 48-01, Jó-u szövetkezet |\ Q « П ̇ fogyasztás zsef 70-70 és József 75-71.fi alalélve: ' ■ haszon Egtses szám­ára szövetke­zeti tagoknak 20 fill., nem­tagoknak 30 fill. Előfize­tési ára postai szállítással egész évre 30 kor., szövet­kezeti tagoknak 20 korona. ITestvériharc. Levelet hozott a posta Ráckevéről. Alá­írták pedig a gépírásos levelet nemes dr. Lipthay Sándor úr, a ráckevei választókerü­let volt és — saját bemondása szerint — leendő országgyűlési képviselője, a főtiszte­lendő úr és a bíró úr. A levélben fölszólítják szövetkezetünk igazgatóságát, hogy adja át ráckevei üzletünket a Hangya-szövetkezet ottani fiókjának, mert a község népének nincs más vágya, minthogy a Hangya cégérét akasszák ki az Általános Fogyasztási Szövet­kezeté helyett, ők­ — írják tovább —, hogy a testvérharcot kikerüljék, hajlandók az üzlet berendezését és az árukészletet 95% levonás­sal átvenni. Azt is megírják, hogy a község 7000 lakója közül 5000 lélek tagja az ő — a valóságban még meg sem alakult — szövetkezetüknek. Térük­-fordult a postás és íme megint ho­zott egy levélkét. Még pedig a Hangya gyám­sága alatt meghúzódó Wekerletelepi Fogyasz­tási Szövetkezettől. Persze ennek sincs más kívánsága, minthogy adjuk vissza a már háromnegyed év előtt békésen átvett és ki­fizetett boltot Mert hát mi „kényszer­ítettük“ őket üzletük megszüntetésére — mondják —, joguk van tehát, most, hogy a politika talyi­­gája az ő oldalukra billent, a mi fáradságunk gyümölcseinek élvezéséhez. A „Wekerletelep“ már nem említ testvér­­harcot. Közelebb lévén a fővároshoz, tudja jól, hogy nem testvérharc az, ha mostoha­testvérek összekülönböznek. Csak „tagjai“-ra hivatkozik, akik alig várják, hogy ismét az ő védőszárnyai alá kerüljenek. A ráckevei urak személyesen is bennjártak nálunk, ezzel is nyomatékosabbá kívánván tenni óhajukat. Miután azonban igazgatósá­gunknak semmi oka sincs arra, hogy akár ráckevei, akár a wekerletelepi tagtársaink színváltozásában higgyen, mind a két érde­keltség azt a választ kapta, hogy mi nem teszünk ellene semmit, ha a Hangya köré tömörülök a maguk módja szerint akarják megtalálni boldogulásukat, de tőlünk ne kí­vánják, hogy szövetkezetünkhöz ragaszkodó tagtársaink tízezreit az ilyen sokorópátkai szövetkezeti alakulatoknak kiszolgáltassuk. Mi a magunk részéről jellemzőnek tart­juk, hogy ezek az urak már elérkezettnek, látják az időt ahhoz, hogy a szervezett fogyasztók tízezreinek akarata ellenére virágzó szövet­kezetünk ellen megindítsák a „testvérharcot“ ёз oly hamar megfeledkeztek arról: hogyan is nyitotta meg szövetkezetünk ottani fiók­jait? Majd emlékezetükbe idézzük mi. Ez év elején ráckevei tagtársaink százai, akik már évek óta a dunaharaszti 56. számú fiókunkban szerezték be szükségleteiket, több ottani lakossal egyetemben fölkérték szövet­kezetünk igazgatóságát, hogy nyisson külön, fiókot az ő részükre. Több küldöttségjárás után s miután az ottani polgárság megindítva az agitációt egy szövetkezeti fiók létesítése érdekében, több mint hatszáz új tagot tobor­zott szövetkezetünk részére, akik üzletrészü­ket kivétel nélkül befizették, igazgatóságunk kiküldte megbizottját Ráckevére. Megbízot­tunkat a lakosság minden rétege kitörő örömmel fogadta és békés megegyezéssel föl­ajánlotta a volt kaszinó helyiségeit a szövet­kezet céljaira. A szervezés munkájából tag­­társainkon kívül a hatóságok is kivették ré­szüket, a kaszinóépület tulajdonosának, a Habsburg-háznak uradalmi intézője bele­egyezett a bérletbe, megbízottunk javaslatára tehát megkezdtük a fiók fölállításának előmunkálatait. Eközben, február végén vagy március ele­jén hallottuk ugyan, hogy a­ Hangya is akar ott fiókot nyitni, de tagtársaink száma idő­közben 1300-ra szaporodván, ez a hír termé­szetesen nem érdekelt, már bennünket és ipa­rosaink február végén megkezdték a munkát. Április elején nyílt meg a 65. számú fió­kunk és azóta több száz új tag jelentkezett fölvételre. A fiók túlzsúfoltsága következté­ben azonban a tagfölvételt hamarosan be kel­lett szüntetnünk. Ez a tényállás. És most jönnek az urak, hivatkoznak arra, hogy a község lakóinak többsége mellettük van és csekély 25 százalék levonással át­ akarják venni az üzletet. Persze, ha ők 25 százalékra dolgoznak, mert eszerint náluk ez a szokás, ez nem is volna rossz üzlet. A Wekerletelepen volt egy Hangya-fiók, melyet azonban csak a hatóságok pártosko­­dása folytán tudtak annak idején föláll­ítani. Az októberi forradalom után a telep lakos­sága — melynek túlnyomó része már előbb is.

Next