Szovjet Irodalom, 1978. április-június (4. évfolyam, 4-6. szám)

1978 / 4. szám

hőse Földes Pál, az illegális kommunista párt egyik harcosa. A háború idején partizán lett és együtt harcolt Pjotr Versigorával, a szovjet íróval. Feszült figyelemmel olvassuk a Ballada a gellérthegyi emlékműről című elbeszélést. Arról az emlékműről, amely a szovjet hadsereg felszabadító küldetését dicsőíti, azokét, akik megvalósí­tották a magyar nép álmait. Kisfaludi Strobl Zsigmond alakjainak, a szovjet katonának és a pálmaágat tartó asszonynak élő modelljei voltak. A szovjet katona, Vaszilij Golovcov a háború után Terkovo városában textilgyári munkásként dolgozott. Turánszki Erzsébet magyar parasztlány ma röntgentechnikus egy magyarországi szanatóriumban. Két nemzet képviselői egy emlékművön. Szép példa ez, és kezdete annak a folyamatnak, amely sokkal később a Közös dolgaink című rovat létrehozásához vezetett. Amikor a belső és külső reakciós erők 1956-ban ellenforradalmi kísérletet tettek arra, hogy megsemmisítsék mindazt, amit a dolgozó nép addig elért, a magyar néppel e cselszövések ellen azok is összefogtak és színre léptek, akik a társadalmat írói tevékenységükkel szolgálták. Hogy milyen nyugtalanítóak voltak, milyen mélyen bevésődtek az emberek tudatába azok a napok, arról elsősorban költemények tanúskodnak. Sok vers született: szomorúak, súlyosak, fájdalom­mal és ugyanakkor a legyőzhetetlenség hitével áthatottak. És Jevgenyij Dolmatovszkij ismét két nemzet képviselőiről szól, akiknek a történelem közös sorsot szánt: az uráli leányról, aki egy magyarhoz ment férjhez. Fúl az október szürke latyakba kopog és sziszeg a lövedék. Feketén magasul a múlt árnya, Jövőt fojtani nyújtja kezét. Aki hű, kötél s fa ága várja. Gróf urak rajzanak szanaszét, Fut a láng lobogónk csillagára. Orosz sír­oszlop dél s égre néz. Férjed megy, otthonát odahagyja, Harcba megy, orvul tört rá a vész. Küzdött, lőtt az utolsó golyóig. Georgij, magyarul neve György. A jövőhöz s hozzád hű volt holtig, S a Pártháznál, mint szálfa, kitört. . . Nem zokogott és könnye se hullott. Tépte a bánat s könnye se hullt. Hogy élünk, fiam, hogy leszel boldog — kérdte, s arca lassan kisimult — Azzal élt, ki Györgyből férfit nevelt. Maradt, kiürítve a bánat kelyhét, vérével öntözött s betelt Földjén a drága férjnek s apának. (Győre Imre fordítása) Mind több és több író fordul majd az elkövetkező nagy történelmi sikerek idején azoknak a napoknak az eseményeihez, amikor számot kellett adni az emberi magatartás erkölcsi mértéké­ről. „Magyarország agrár­ipari országból szocialista nagyiparral rendelkező ipari-agrár ország­gá vált” — hangzott el az MSZMP XI. kongresszusának programnyilatkozatában.* Az utóbbi években a Magyarországról írt művekben ez az állítás is művészi megfogalmazást nyert. A legérdekesebbek azok az esetek, amelyek segítségével az írók a társadalom általános fejlődésére * Az MSZMP XI. kongresszusának jegyzőkönyve (Kossuth 1975. 497.)

Next