Szovjet Irodalom, 1980. április-június (6. évfolyam, 4-6. szám)
1980 / 4. szám
IRODALOM ÉS ÉLET ALEKSZANDR GYEMENTYEV A politikus és az író ! Bármilyen aspektusból közeledünk Lenin és a szovjet irodalom kapcsolatának tárgyköréhez (pl. Lenin vélekedése a realizmusról és a romantikáról, az irodalom pártosságának és népiségének lenini értelmezése, Lenin szerepe a szovjet korszak irodalmi nyelvének fejlődésében stb.), Lenin és Gorkij kapcsolata minden esetben kiemelt szerepet játszik benne. ----------Sokat írtak már erről. A források — levelezésük, cikkeik, visszaemlékezéseik — ismertek. Lenin és Gorkij kapcsolatának témája azonban olyannyira mély, kimeríthetetlen és időszerű, hogy minden komoly megközelítésre egyre újabb és újabb oldala tárul fel, és minduntalan arra ösztönöz, hogy elgondolkozzunk az irodalom és az élet nagy kérdésein. Ilyen a többi között a politikával kapcsolatos kérdések sora: például hogy milyen szerepet tölt be a politika a társadalom történetében és életében, milyen jelentősége van a kultúra fejlesztésében, s miképpen hat a művészetekre és az irodalomra. Lényegét tekintve azonban a következőről van szó: hogyan szabadítható meg az emberiség a nélkülözésektől, a kizsákmányolástól, az elnyomástól és a háborúktól, azáltal, hogy részt veszünk a dolgozók politikai tevékenységében és harcaiban, vagy úgy, hogy elhatároljuk magunkat tőlük. 1917 — 18-ban Gorkij viszonya általában a politikához — így Lenin és a kommunisták politikájához is — legalábbis szkeptikus, bizalmatlan volt. Ez az író akkori — jól ismert — ingadozásával és tévelygésével magyarázható. Gorkij úgy vélte, hogy a politika nem veszi eléggé figyelembe az egyén és a kultúra érdekeit, hogy — a tudománytól és művészettől eltérően — nem egyesíti az embereket, hanem elidegeníti őket egymástól, hogy amorális, a pillanatnyi „taktikai” elképzelésekből indul ki, és hogy nem tulajdonít kellő fontosságot az erkölcsiségnek. Azt tartotta, hogy ahol politika van, ott felesleges lelkiismeretről, igazságosságról, tiszteletről beszélni — mindarról tehát, ami a politika szemszögéből nézve érzelgősség. A forradalom elmélyítésével és továbbfejlesztésével Gorkij szembeállította a politikamentes kultúrtevékenységet, és az „ország összes alkotóerőinek” összefogását. Az előbbiekkel hozható összefüggésbe, hogy a „pártonkívüli” és „politikamentes” Kultúra és Szabadság kör megalapítói között (1918 márciusában) Gorkij is ott volt. Ennek tagjai között volt Vera Figner, Plehanov, Bazarov, Petrjoszov, Szemjon Vengerov, Kubikov és még mások. „Látod, milyen vegyes társaság. Én pedig elnöke vagyok eme »Szabadság és Kultúra« körnek” — írta Gorkij 1918. április 8-án Je. P. Peskovának.1 1 Arhív A. M. Gorkova. IX. köt. 205. 1. (oroszul)