Szovjet Irodalom, 1981. április-június (7. évfolyam, 4-6. szám)

1981 / 5. szám

126 DOKUMENTUM MARINA CSUKOVSZKAJA „Az igazi hőstett a mindennapi élet” Már a harmincas években, amikor Leningrádban laktunk, tudtuk, hogy Kijevben él egy kitűnő köl­tő, Leonyid Pervomajszkij, okos és művelt ember. Azt beszélték róla, hogy szeszélyes természet, a hangulatok embere, magát is nehezen viseli el. Nyikolaj Kornyejevics érdeklődött versei iránt, vol­tak közös kijevi barátaink, és ők sokat meséltek róla. Csukovszkij valószínűleg korábban megismerkedett Pervomajszkijjal, de én csak 1944 tavaszán találkoztam vele először, amikor Pervomajszkij a frontról Moszkvába érkezett. Akkor kezdődött a barátságuk. Véget ért a háború, Pervomajszkijék visszamentek Kijevbe, mi pedig berendezkedtünk Moszkvában. A két író akkor még nem levelezett egymással. De a háború utáni első években Pervo­majszkijék gyakran feljöttek Moszkvába, sűrűn megfordultak nálunk. Pervomajszkij és Csukovsz­kij mindig vonzódtak egymáshoz, bár merőben különbözők voltak mind jellem, mind temperamen­tum dolgában. Pervomajszkij szüntelenül mardosta magát, örökké elégedetlen volt, szenvedélyesen kereste az igazságot, de nem mindig tudta pontosan, hol is az igazság. Csukovszkij pedig ábrándo­zó, töprengő lélek volt, s mélyen elrejtette féktelen temperamentumát. De sok tekintetben közös volt érdeklődési körük, volt részük sok közös élményben is, amely meghatározó befolyással volt egész további életükre. Mindketten részt vettek a háborúban, amely erős és mély nyomot hagyott munkásságukban. Mindketten önfeledten szerették az irodalmat, kitűnően ismerték az orosz költé­szetet, rengeteg könyvet olvastak. Órákon át, fáradhatatlanul tudtak beszélgetni... Mindketten fordítottak verseket, és szenvedélyesen szerették ezt a munkát. A fordítás számukra ugyanolyan alkotás, ugyanolyan ihletett munka volt, mint saját művük megformálása. Csukovszkij nagyra értékelte Pervomajszkij verseit és jónéhányat lefordított közülük. Pervomaszjszkij pedig mindig elragadtatással nyilatkozott Csukovszkij fordításairól. Csukovszkij halála után megkért, küldjem el neki valamelyik költeménye fordításának eredeti kéziratát. És igazán mélyen megható­dott, amikor megkerestem és elküldtem neki egy kéziratos fogalmazványt, amely csodával határos módon megmaradt a gépelt lapok között — Csukovszkij ugyanis a kézzel írt piszkozatokat rendszerint a papírkosárba dobta. Csukovszkij el volt ragadtatva attól, ahogy Pervomajszkij lefordí­totta ukránra Petőfi Sándor verseit. Ezeket a fordításokat az általa ismertek között a legjobbaknak tartotta, noha az ukrán nem volt anyanyelve. Ő is rengeteg Petőfi-verset fordított, de az „ukrán" Petőfi Pervomajszkij fordításában elbűvölte. Mindez természetesen szorosra fűzte barátságukat.

Next