Szovjet Irodalom, 1981. április-június (7. évfolyam, 4-6. szám)

1981 / 5. szám

egyszerű, falusi fiúról, Kukorica Jancsiról, az aranyos falusi lánykáról, Iluskáról, arról, hogyan bolyongott Jancsi, hogyan »vitte őt két lába erdő közepébe«. És dicső János vitézzé vált, aki »le­győzte sorsa akadályát«. Nekem úgy tetszik ez a költemény, hogy szerettem volna köszönetet mondani Petőfi Sándornak, amiért ilyen szép költeményt írt.” Lehetséges, hogy a kilencéves Galla, aki még nem tanult történelmet, nem tudja, mikor élt és alkotott Petőfi. Lehet, hogy amikor elkezdte olvasni a János vitézt és képtelen volt letenni, nem olvasta el a könyvhöz írt előszót. Nem erről van szó. A legfontosabb, hogy ez a kislány őszintén, egész lelkéből, egy évszázad távolából küldte a köszönet szavát a nagy magyar költőnek. Larisza Vetrova, a Kazah SZSZK dzsambuli területén lévő Merke faluból ezt írja: „Tatay Sándor Kinizsi Pál című könyvét még negyedik osztályos koromban (most nyolcadi­kos vagyok) elolvastam és azóta egyik legkedvesebb könyvem. Milyen nagyszerű vitéz volt Kinizsi Pál! Nem véletlenül hasonlította az író hatalmas tölgyfához, amely ott áll, ahol a hegyi meredélyről lezúduló két patak hangosan morogva összefut. Tetszik nekem, hogy Kinizsi elvál­lal minden ügyet, még a legveszélyesebbet is, annak érdekében, hogy ellenség ne tapossa szülő­földjét. Igen, Kinizsi ki tudott állni hazájáért!” Régen látott napvilágot Balázs Béla Karcsi kalandjai című könyvének első kiadása (azóta többször újra kiadták), de most is jönnek a levelek a Gyermekkönyv Házába: „Olja Alekszejenko ír Önöknek, a kamcsatkai Petropavlovszk negyedik osztályos tanulója. Elolvastam Balázs Béla Karcsi kalandjai című regényét és csak annyit mondok: nagyon szeret­nék olyan lenni, mint Karcsi és a barátai, akik bátran harcba szálltak közös ellenségükkel, a fasizmussal.” Gergely Márta Szöszi című regényét több mint húsz éve fordították le és adták ki orosz nyel­ven. De még ma is érkeznek a levelek, íme egy közülük: „Kedves Szerkesztőség! Ljudmila Grigorasenko ír Önöknek Moldvából, Benderi városából. Gergely Márta magyar írónő Szöszi című könyvét érdeklődéssel olvastam, azután elmeséltem a húgomnak és másoknak is ajánlottam. Mert bár Szöszi semmi hőstettet nem hajtott végre, mégis nagyon tetszik nekem. Lehetséges, azért, mert az igazát, az igazságot keresi, úgy akar élni, ahogy a haza elvárja leányától.” Harminc iskolásfiúnak és lánynak, akik csaknem egyszerre küldtek levelet, nagyon tetszik Nagy Katalin Intőkönyvem története című regénye, különösen főhőse, Melinda. Vera Szkuratova hetedikes tanuló (levele a Burját ASZSZK Zib­irszki gabonaszovházából jött) írja : „Olvastam az Intőkönyvem története című regényt, és úgy tűnt, hogy Melindával együtt én is megkapom ezeket a bejegyzéseket, Tántika pedig nemcsak Melindának, de nekem is a telkemre beszél. Köszönöm Nagy Katalinnak ezt az érdekes könyvet, köszönöm Jelena Malihinának, hogy lefordította orosz nyelvre, köszönöm a szerkesztőknek, korrektoroknak, mindenkinek, aki azért dolgozott, hogy ez az érdekes könyv létrejöjjön és megörvendeztessen minket.” Sok gyerek csak egy idővel a könyv elolvasása után ír levelet, amikor már mindent mérlegelt, mások a legfrissebb benyomás alapján. Például Lena Nyikolajeva a Tulai terület Plavszki kerüle­téből : „Éppen most olvastam el Szabó Magda Születésnap című regényét. Nagyon tetszik nekem ez a könyv, mert igaz. Látszik, hogy az írónő jól ismeri a mi iskolai életünket, ha ilyen őszintén beszél a Budapesten élő és tanuló tizennégy évesek sikereiről és kudarcairól. Milyen jó, hogy Jutka nemcsak magára gondol, de a társaira is, segít nekik, megmondja, mit tegyenek. Jutka őrsében igazi barátság uralkodik. Kérjük mindannyiunk, a hatodik osztály tanulói nevében, adják át szívből jövő üdvözletünket Szabó Magada írónőnek.” Tetszik az ifjú olvasóknak Szilvási Lajos Fekete ablakok című regénye. Natasa Miljutyina a Szverdlovi terület Szerev városából a szerzőhöz intézi sorait: „Kedves Szilvási Lajos! Érdeklődéssel olvastam a Fekete ablakok című könyvét. Nagyon meg­indított. Ez a könyv megtanít, hogy legyünk kitartóak, merészek, hogyan őrizzük a barátságot és a jó közösséget. Nagyon szeretném tudni, hogyan alakult Botka sorsa. Találkozott-e Bálinttal? Milyen jó lenne, ha megírná ennek a könyvnek a folytatását...”

Next