Szovjet Irodalom, 1987. október-december (13. évfolyam, 10-12. szám)
1987 / 10. szám
Borisz Megreli: Meghatalmazás nélkül - Gyerekmese! Ahvlediani hazudik. Menti magát. Hiszen a kiutalt nyersanyag átirányítására vonatkozó leveleket továbbra is aláírta. Megszólalt a telefon. Harry felvette a kagylót. - Falra festettük - mondta. - Téged keres. Átvettem a kagylót. - Beszélnem kell magával — mondta Ahvlediani. — Jöjjön el hozzám! - Elkésett. Most már menjen beszélgetni a rendőrségre - mondtam. - Ragaszkodom hozzá, hogy idejöjjön. Dühbe gurultam. - Először kikerget a házából, azután részt vesz egy merényletben... - Becsaptak! Becsaptak engem azok a gazemberek! - Úgy, szóval most gazemberek! - Mit írt a cikkében? Hogy csirkefogó vagyok és feketéző? Lányaim, unokáim vannak! Hogy fognak élni ezzel a szégyennel? - Ne kiabáljon, kérem! Erre előbb kellett volna gondolnia. Most mit akar tőlem? - Beszélni akartam magával - mondta Ahvlediani váratlanul megnyugodva. - Ma reggel Vasakidze elrepült Moszkvába, hogy pártfogókat keressen. Egyedül maradtam. Egészen egyedül. - Na és? Hallottam, ahogy letette a kagylót. - Talán mégis el kellene menned hozzá, fiú? - kérdezte Harry. - Nem - mondtam. - Majd később hallgasd meg a magnófelvételt. A magnó a szalaggal együtt Levan páncélszekrényében van. Ugyanott a dosszié azokkal az anyagokkal, amit ketten gyűjtöttünk. Most már érted, fiú, miért nem látogattalak meg? - Kinek az ötlete volt a kiegészítő nyomozás? - kérdeztem. - A tiéd? - Levané. Mielőtt bármit mondhattam volna, behívtak a főnökhöz. A főnök sokkal többet tudott rólam, mint Levan. Ez abból derült ki, hogy megkérdezte: - Miért nem mondott semmit a nyomozónak? Hallgattam. Nem volt kedvem elmondani, mi késztetett arra, hogy ne feleljek a nyomozó kérdéseire. - Semmit se mondott a nyomozónak? — lepődött meg Levan, aki szintén ott ült a főnök szobájában. — Jól tette! - Mire tanítod ezt a fiatalembert? - méltatlankodott a főnök. - Helyesen tette! - Nyugalom, Levan. - Nem lehetek nyugodt, amikor a munkatársaink erőszaknak esnek áldozatul! - Már kifejezésre juttattad a céh szolidaritását. - A főnök most hozzám fordult. - Hogy érzi magát? Képes intenzíven dolgozni? Bólintottam. 65