Szovjetunió, 1981 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám
Gondolatban ismét visszatérek háború előtti gyűjteményem egyik bélyegéhez, amelyről már korábban említést tettem. Pontosabban nem visszatérek, hanem inkább visszatértem akkor, amikor a Budai Vár nevezetes Halászbástyájánál álltam. A kis teret az államalapító s a katolikus egyház által szentnek nyilvánított I. István lovas szobra ékesíti. Lám itt van az a bizonyos St. Stephanus Rex, kinek neve vajmi keveset mondott a tizenhat esztendős ifjúnak, viszont felébresztette kíváncsiságát. Végül, negyven esztendő után, találkozott egymással a postabélyegről leszállt király s az egykori leningrádi iskolás! A magyarok rendkívül bölcsen, tapintatosan s alkotó módon gazdálkodnak múltjukkal, népük, országuk történelmével, a közülük eltávozott nemzedékek örökségével. Figyelemre méltó tény, hogy egyedül Budapesten negyvennyolc múzeum működik! A fővárostól nyolcvan kilométerre fekvő Tatán eleven érdeklődéssel néztem a hasonló nevű, festői fekvésű tó partján álló öreg várat. A török háborúkat az erőd alaposan megszenvedte, később pedig az osztrák uralkodó parancsára felgyújtották, mert Rákóczi Ferenc osztrák elnyomás ellen küzdő hadai saját céljaikra használták. A már felújított helyiségekben a keramikus Kuny Domokosról elnevezett múzeum működik. Érdekes archeológiai és helytörténeti gyűjtemény kap itt helyet, XVIII. századi faszobrászattal, valamint a régi, táti fazekasmesterséggel, a kerámiaművészettel s a vadászat történetével megismertető anyagok. S még egy érdekes múzeum, még mindig ebben a kis városkában, nincs messze a kastélytól. Itt állítják ki a nyugat-európai múzeumokban található világhíres szobrok ragyogó másolatait. Esztergomban, melynek legfontosabb nevezetessége a hatalmas, Duna fölé magasodó székesegyház a Várhegyen, valamint a középkori királyi palota, melynek egy részét kiásták, restaurálták s kőtárrá alakították, található még a Keresztény Múzeum. (A múzeum a prímási palotában kapott helyet.) Legfőbb kincse a korai oltárképek gazdag gyűjteménye s (Itália múzeumai kivételével) talán a világ egyik legjobb képkollekciója a trecento és a quatrocento korából. Érdekelt, ki tartja fenn a múzeumot — az egyház vagy az állam. Azt a választ kaptam: kölcsönösségi alapon — mindketten. ... Ha írta megkérdezel egy budapesti lakost, hogyan juthatsz el például a Parlamenthez vagy a Lánchídhoz, feltétlenül a Váci utcától kezdi a magyarázatot, úgy véli, ez a legszembetűnőbb s mindenki számára feltétlenül ismert tájékozódási pont. Ha pedig megkérded, hol a Vörösmarty tér, ezt a választ kapod: hol lenne, hát a Váci utca végén! „Végén”... Pedig a Váci utca valójában a Vörösmarty tértől kezdődött s ma is ott kezdődik. Mielőtt a tér megkapta jelenlegi nevét a nagy magyar költőről, „szabók négyszögének” nevezték. A XVIII—XIX. század fordulóján e tér négy sarkán négy találékony ember élt: egy szövetet szabó szabómester, egy pácienseit szabdaló sebész, egy magának szép summákat kihasító bankár és egy ügyvéd, aki viszont klienseit vágta meg. S miután ez a négyes pompásan meggazdagodott, a „szabók négyszöge” körül gyorsan nőni kezdett a kereskedelmi negyed, amolyan pesti City. Azonban nemcsak pénzt kerestek itt. Költők és szabadgondolkodású művészek ugyancsak szívesen letelepedtek a környéken. A Váci utca polgársága a múlt század első felében haladó szellemiségű és dinamikus volt, megteremtette saját legendáját. Kicsit távolabb, a Váci utcával majdnem párhuzamos s közeli Petőfi Sándor utca és a Pilvax köz sarkán a Pilvax Kávéházban olvasta fel verseit a forradalom lánglelkű költője, nevét az utca viseli. Ugyanitt írta 1848. március 13-án híres versét, a Nemzeti Dalt. Ezzel a verssel kezdődött a Népek Tavasza Magyarországon, innen a Pilvaxból áradt szét a forradalmi hullám, mely később az egész országot elöntötte. A Pilvaxban — jelenleg étterem, söröző és bár — számos emlékezetes tárgy, a távoli idők és események tanúja maradt fenn. Megvan az az asztal is, amelynél Petőfi üldögélt. Csönd és nyugalom honol most a Pilvaxban. A közelben pedig ott fortyog a Váci utca. Egy komoly s fővárosát jól ismerő budapesti lakos a Váci utcát a magyar kereskedelem kvintesszenciájának nevezte. A hasonlat szerintem érzékletes és találó. A kereskedelem, s szélesebb értelemben általában a szolgáltatások terén a magyarok értő módon és sikerrel folytatják régi, jó, új tapasztalatokkal s korszerű lendülettel gazdagodott hagyományaikat. Az én Magyarországom, vagyis az a Magyarország, melyet magamnak felfedeztem — évezredes múltú bölcs, ősz hajszálú, de ifjú szívű állam, mely viharos szenvedéllyel éli át második ifjúkorát. Földeák Iván fordítása