Szózat, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

A politika hírei é­ss többségi pártok Edvözlfje a miniszter­­alnfiktív ügy­i kereszténypárt, min a folsgaalapáért a Radványban tartózkodó Bethlen István gróf mi­­niszterelnököt és általa a kormányt sürgöny­ileg üdvözölte az újév alkalmából. Örévi tisztelgés a nemzetgyűlés elnökénél A nemzetgyűlés tisztviselők­arának hivatal fő­­nökei a mai ülés kezdete előtt tisztelegtek Gaál Gasztonnnál, a nemzetgyűlés elnökénél. A megjelen­tek nevében Palmer Kálmán elnöki főtanácsos üd­vözölte az elnököt, kiemelve azt a nagy jóságot és igazságszeretet, mellyel ő a tisztviselők ügyeit intézi, valamint azt a rendkívüli buzg­óságot, mely példát ad a Ház összes alkalmazott­ainak. . Gaál Gaszton elnök válaszában hangsúlyozta, hogy a nemzetgyűlés kiv­atalitákai olyan módon­ látják el fontos munkájukat, hogy irányukban csak az elis­merés és a köszönet szavaival élhet. Újévi Odvözlések a kisgazdapártban A kisgazdapárt távol lévő­­ vezérét, nagyatádi. Szabó Istvánt, aki csak január 3-án érkezik vis­­­sza Erdőcsokonyáról, a mai nap folyamán távira­tilag üdvözölte s ugyancsak írásban üdvözli be­tegen fekvő pártelnökét, Rubinek­ Gyulát is. A Rubinek Gyulához intézett üdvözlő iratot nyolc­­van képviselő aláírásával holnap délelőtt nyújtja át Lukovich Aladár háznagy a betegen fekvő pártelnöknek. Délelőtt tizenegy órakor a párt Budapesten lévő tagjai Meskó Zoltán államtitkár és Lukovich Aladár vezetésével tisztelegnek Mayer János földmivelésügyi miniszternél. Hal­er Istvánt idők­li a steresztingpért A keresztény,, nemzeti egyesülés pártja ügyvez­zette elnöklét, Iláfyr Istvánt, ki vidékie "utazott, le­­vélben üdvözli az újév alk­umából. .Az ön­vözlés. lövélét ma délelőtt a képvis. iházban a kérész* ténypárt tagjai aláírták. A kimittotási sais.jääptp­ś?Sebes léte: A keresztény nemzeti'- egy'ércWfriü'pkttjk *• dán, január -bén es'.- j- ' ■ t hivott össze. Kzi ,n­ai úrcekiMetan­d’ró Andrássá ■ Gyula ...róf ». «Ki- vitaolló. .fik­tíj« nt&ga-* tartását a királypuccs i­dején és előadja a párt tagjai előtt azokat az érveket, mellyel viselkedés­étét igazolni kívánja. Artírássy Gyula gróf kijelen­­tette, h­ogy a párt kötelékéből kilép, mert nem kíván addig egy párt kötelékébe sem tartozni, m­ig ügyét a bíróság el nem intézte. Kilépését az érte­kezleten fogja bejelenteni. Illllllil...Ilii tgBggi&glWW^gHFTrV'MIW^^ Patlavieini kilép a kereszténypárttól A Saj­tó­tudósító Iroda jeleníti: Palaeidni György őrgróf a napokban bejelenti kilépését a Ke­­resztény Egyesülés Pártjából, miután a legutóbbi beszédében a kormánnyal szemben való bizalmat­­lanságát nyilvánította. Erről­ a pártelnökséget levél­ben fogja értesíteni. ^ Berr­árak Nándor miniszter nyilatkozata a köztisztviselők gyógykezelésérő­l A kormány teljes erélyének latba­ vetésével ■ arra törekszik, hogy a köztisztviselők nyomorúságos anyagi helyzetén segítsen. A tisztviselői felsegíté­­sének egyik fontos része gyógykezelésük biztosítása. A kormány terve, mely már hónapokkal ezelőtt tóé­­szén állt, a megvalósítás során nehézségekbe üt­között, mert az orvostestületek igényeinek kielégí­­tése az állam anyagi eszközei csekély voltánál fogva nehezen volt megold­h­ató. Bernolák Nándor népjó­léti miniszter a­ nemzetgyűlés mai ülésén nyilatko­­zott, erről a kérdésről és azok az eredmények, me­lyekről beszámolt, bizonyítják, hogy a kormány nem marad meg a jószándáknál, hanem oly pozi­­tív intézkedéseket tesz, melyek az állami tisztvise­lők kezelését betegség esetére megfelelő módon biz­­tosítják. A miniszter által közölt adatokból különösen kiemeljük a tisztviselők felesége részére születésen­­k­ént kiutalandó 3000 korona gyermekágyi segélyt és a tisztviselő-szanatóriumok felállításának tervét A miniszter nyilatkozata a következő: , Az orvosszövetséggel meg akartuk újítani az állami tisztviselők gyógykezelésére vonatkozó eddigi megállapítást, azonban éppen tegnap kap­­ták m­eg az értesítést, hogy az orvosszövetség az eddigi kollektív alapon nem hajlandó megújítani a szerződést. Holnaptól kezd­ődőleg addig, óráig a törvény­­hozás másképp nem szabályozza a kérdést, de leg­később március 31-ig a régi megállapodás érvé­nyes. Az orvosok nem az orvosszövetség útján, hanem közvetlenül kapják meg a honoráriumot, még­pedig minden tisztviselő után 600 koronát , és a tisztviselő minden családtagja után 200 ko­ronát, azonfelül a tisztviselő köteles fizetni min­den kiTk­-?alá:-ért.: ha ő megy az orvos’ laki rare­lp koronát, ha pedig az Orvos megy a beteg la!.:'. ö.t :\ r20-koronát. , A J.végi •■rvrolliákí.s terén a­­rn i í.-'i-r/ödés áll ffljt'h. Tszjr.|., a különbséggel: Írté* Wí''-‘i fii fizet ■ az affn'in és a gyógy­szeré­’i ■ átáiífalí csak 20 Száz d­éi.’út fizeti a tiszt­viselő. Jelentem, hogy ha egy tisztviselő feleségének gyermeke születik, 3000 korona gyermekágyi segélyt fog kapni. Jelentem továbbá, hogy a beteg tisztviselőket szanatóriumokban és kórházakban fogjuk elhelyezni. Amennyiben a körülmények és az állam pénzügyei megengedik, magunk is fo­­ gJM«taaj:i3«3aia •xrzKaxsBUK nmamiaigparsx[BmaBXvmiailB&e^K gmk wafktáriundat létesíteni Ebben a kérdés­ben a tárgyalásokat folytatjuk. Tudom­, hogy ez sem oldja meg a tisztviselők problémáját, de mindent elkövetünk, hogy segítsünk rajta. a vádtanács Rakovszky és társai szabadlábra helyezésa atenatt bántett A lázadás bűntettével vádolt Rakovszky István és fogva tevő társai szab­a­dlá­br­aihe­lyezése érdeké­­ben a védők óvadék letételét ajánlották föl. Ebben az ügyben ma délelőtt hozta meg döntését a buda­pesti büntetőtörv­ényszé­k vádtanácsa, Kiss István dr. táblasbiró elnöklése alatt. A vádtanács Rakovszki, Istvánt háromszázezer korona, Sigray Anttl grófot egy millió, Gratz Gusztávot ötszázezer, Schnitzler Ágostont kétszázezer korona óvadék ellenében sza­badlábra helyezte. A végzés indokolása kimondja, hogy Rak­ovszky és társai valamennyien budapesti lakosok, szökésük társadalmi állásuknál fogva va­lószínűtlen és valamennyien vagyonosok. Bár a kö­­rü­lmények a büntetés előrelátható nagyságára való tekintettel nem olyanok, hogy az előzetes le­tartóz­­tatás fentartását gátolnák, mégis a vádtanács úgy találta, a terheltek élet­körülmén­y­einek mérlegelése után, hogy szökésüktől nem kell tartani A királyi ügyészség a vádtanács döntése ellen felfolyamodást jelentett be. Mindaddig­ tehát, míg a királyi tábla nem dönt, Rakovszkyt és társait nem bocsátják el a fogházból. Apponyi Albert gróf a nemzetgyűlés mai ülése alatt küldöttséget vezetett Friss József helyettes mi­niszterelnökhöz. A küldöttségiben Pallavich­i György őrgróf, Szterényi József báró, Vázsonyi Vilmos, Lingemer Albin és Milotay István vettek részt, Rip­­ponyi azt kérte a helyettes miniszterelnöktől, hogy a kormány utasítsa az ügyészséget a fel­folyamodás visszavonására. Vess József dr. kijelentette, hogy azonnal érintkezés­be lép az igazságügyminiszterrel a kívánság ügyében. Féb három órakor délután Tomd­csányi Vilmos Pál igazságügyminiszter magához ké­­rette Vázsonyi­ Vilmost, Lingauer Albint ás Tasz­ter Bélát. Kifejtette előttük, hogy nem utasíthatja az ügyészséget arra, hogy felfolyamodásától álljon el, mert ez politikai ténykedés lenne, erre pedig a kormány részéről a miniszterelnök hivatott csupán. A királyi tábla egyes-'n* 48 órán belül dönteni fog. K sármeg«e­­tÉs».sf¥í£B3Sk menterandaiaa A Vármegyei Tisztviselőik Országos Egyesületet Karafiáth Jenő nemzetgyűlési képviselő félavetíté­­sével ma emlékiratot­ nyújtott be. a­­ nemzotgyülé®­­luez.­­a­ vármegyei alkalm­azot­tak stá­tuszrendb­né­se ügyében. A vármegyei tisztviselőik a memoraná­dumban azt kérik, hogy sorozzák be őket a ka­­rályi itélőbirá­k és királyi ügyészek rész­ére meg­állapított fizetési csoportba és illetményeiket ennek megfelelően állapitsá­k meg. — Ó, ne mozdulj mellőlem, rabom, szép sze­relmesem, szivemet a te ujjad gyógyithatsd csak, — másnak a csókja ne pirosítsa ajkamat . ... . Legyen átkozott, aki engem elrabol s aki, téged elrabol, hajója szálljon tengerfenékre. s. telke , hasztalan kószáljon az örök vizek folyamában, ne találjon telkemre soha, soha . . . . . . Égtek a szavak, mint a "gyertya eleven lángja, égtek —— és a szürkület­tel kialudtak, mint nappali fényben a mese. ' '. .­­ . „ A zsalugáter régein józan világosság szűrődött be, az idő fáj nem­­ kezdett visszatérni, a szobafalak kérlelhetetlenül közelebb jöttek, a heliopousi Ur­ak eltünedeztek s Zalu őfensége fáradt lett megint... Via az arca kinyúlt, teste mozdulatlanul be volt pá­colva selyem pántjai közé s a­hl a szemének kel­­tett lennie, hideg lyuk tagadott meg minden fe­leletet . . . A gyertya belé eldőlt s beleolvadt a szürkés zsiradékba. Kelte,melten égésszag terjengett a szo­bában, az óra ötöt eltött . . . A doktor nehézkesen tápászkodott föl; arca össze volt gyűrve s egy sajátságos idegen vonás ült rajta, mint akinek a lelke üresebb a nyelvitlen harangnál. — Az egész éjszaka elszaladt fölöttem, — esz­mélkedett, mintha hideg vízbe mártaná kábulatát, de legbe­lül most is ott csengett az egyiptomi sze­retem 'bűbájos zenéje. ' ." Hirtelen elfordult a múmiától s bordó sinyroa­­szőnyeget vid­ett rá ... A szőnyeg alatt a halott alig játszott egyébnek, mint a körevet egy kis fö­­pap­o­so­dás­án­ak, amely nem nagyobb egy besüppedt csecsemő,sirkantnál. Waltherr egy pillantást vetett rá s beteggé vált arccal lépett az­ ablakhoz, hogy a redőnyt fölé­húzza-Ajtaján ete-,or oly fürdmetlenül kopogtattak, hogy tüstént kinyitotta. Kockás utiruhájában mr. Blackroad, a szana­­tórium amerikai híressége lépett, be s szemtelen, pénztudatos szemével kutatón futván végig a beren­dezésen, tárcazsebére ütött — Százezer egyiptomi fontért ideadja? —­­ térde szárazon s a körevet lábánál álló bőrfen­tekbe­ vetette magát. ■''Waibhw' zav­arában éhetedte megkérdezni, hogy­ minek­­ köszönheti a korai szerencsét. — Kétszázezer? — pofa áld­ódzott az amerikai személynetlenü­l s csekkkönyvet vett elő. Waltherren végigfutott a borzalom hidege. — Tulajdonkáp­pen miről beszél, m­a­. Black*­read? — igyekezett nyugodt maradni, de szé­dült s hirtelen mozdulattal­ a díván végére — a múmia lábaihoz —­ telepedett. Az amerikai hangtalanul, harapósan revetett. — Nem hittem volna, hogy ilyen kemény te­­gényk doktori két és félszázezer? . . . Háromszáz­­ezer? Waltsteri most gúnyosan nézett a licitálóira. — Négyszázezer? . . . Ötszázezer? ... — vet­­te át a kérdezés szerepét s, megközelithetetlenn­e­k látszott. Az amerikai egyezerre kintett lett, mintha nyársat nyert volna. — Tehát feljelentem . . . — végezte be a tár­­salgást s tekintete a szmlmn-szőn vegén nyugodott, de nem árult el semmit. — Nem mondaná meg végre, uram, miről beszél? — érdeklődött Waffsherr s kezét syája mögé dugta. Ujjjai a szőnyegen át érezték a múmiát. Az amerikai vállat vonva leült fel. —­ Tegnap este tíz óra tizenötkor ide egy mú­­m­iát csempésztek be. A­ három csavargó, aki hozta, öt perc múlva üres kézzel távozott, a corpus delicti tehát itt van. Minhogy pedig itt van, az enyém lesz. Walthert ujjal megrezzentek, mintha Zahl ért volna hozzájuk­— Ön csalódik vagy idegtáza van, — felelte elszántan és G.is fölállt. Egy darabig élesen néztek farkasszemet, aztán az amerikai megb­icce­ntette a fejét. I . — All right, Mr. German, mondta Küxea —­ezeld­en a forjai közül s kiment a szobábók V-telihei, még egyszer fölt­akarta, a halottat. Zala őfensége most félelmetes volt Beesett arcán ott búcsúzott az örök fájdalom s a doktort oly erővel lepte meg az enyészet keserű érzése, hogy hamura vált arccal tántorodott vissza. ...Ism­ét megzavarták, úgy hogy'­atig volt ideje • a holttest eltüntetésére. Felicia ápodónő hívta süt­­gören egy haldefelóhoz. Walther­ kitu­molygott, mintha vesztőhelyre­­jönnéik. . . Mikor egy félóra múlva visszatért, a smgma­­szőnyeg tehetetlenül hevert a földön, a múmia eltűnt. . . ...Még aznap híre kelt, hogy Mr. Blackroad Ptah nevű vitorlás j­achtján Alexandriáiból tömén­telen műkinccsel tengerre szállt. Este tájt meg­­állapították, hogy a harmadik pyramist valaki ki­­fosztotta; az amerikai náb­ob váratlan, elvitorlásását némelyek okozati összefüggésbe hozták a felséges Zala eltűnésével. . . ... Másnap reggel Waltherr Alexandriába utazott. Szanatóriuma szabadságolta, mert a mélakór súlyos tünetei mutatkoztak rajta. Wal­­therr egész nap a mólókon őgyelgett, magáiban beszélgetett s tekintete künn szállongott a messzi vizeken... ... Harmadnapon az Alexandrian Gazette kö­vér betűkkel hozta, hogy Mr. Blackroad vitorlás yachtja Cyprus közelében nyílt tengeren — érthe­tetlen módon — elsülyedt Utasait nem lehetett megmenteni, a kincseket érő rakomány is fenékre ment. . „ ... Negyednapon az alexandriai HiroHőben egy sajátságos ha-flűt vetett partra a tenger. Teste ép volt, de arcán valami oly rémítő kifejezés ült, hogy aki látta, Lidérccel aludt. Félszeme lehunyva, a másik borzalmasam ki­tágult, mintha végső erejével is hasztalan keresne valakit a reménytelenül homályos vízben . . . • ... A húsi emberben Walher­ doktort, a gizehi Nap szanatórium érdemes német orvosát ismerték föL . JANUÁR 1 VASÁRNAP

Next