Szózat, 1922. április (4. évfolyam, 75-99. szám)
1922-04-01 / 75. szám
n A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az utóbbi napokban különféle nyilatkozatok és lapközleménnyek jelentek meg a natasantóban, amelyek a volt király betegségével kapcsolatban úgy akartak a svóit királynőik és családjának helyzetét feltüntetni, mintha szükséget szenvednének, megfeleő orvos és gyógyszer nélkül szűkölködnének és az ottani klíma IV. Károly betegségére ártalmas volna. E hangulatkeltő és teljesen hamis híresztelésekkel szemben megállapíílható, hogy Madeira szigete és annak fővárosa igen enyhe és egyenletes éghajlattal bír. A februári hőmérséklet 15,4, az augusztusi 22,6 fok s ezért a szigetet nedves és egyenletes klímájára való tekintettel a tüdőbetegek nagyszámban keresik fel: főleg az angolok választják előszeretettel Funchalt téli lakóhelyül, amely város megfelelő szállodákkal és számos villaszerű épülettel rendelkezik, teljesen modern kultúrája van s orvossal, gyógyszerekkel stb. bőségesen el van látva. Ellenkező híresztelések a közönség tájékozatlanságára büszke lehet, hogy a leggazdagabb lány őrá vetett egemet! Újra lefeszítette a derekát s hencegve mondta: — Mit ér a gazdagságod, ha nem szeret téged? — Nem szeret? — bőrként fel István. — Majd megmutatom én azt, hogy szeret! — Hát mutasd! — Megmutassam? — Rajta! — Meg is mutatom mindjárt, ha fejbekólintlak evvel a villával! Fölugrottak. Jobban mondva csak András ugrott, mert István úgy kelt föl, mint a pihenő ökör a járom mellől. — Kestek fejbe, ha mersz! — kiáltott András és arcát egészen közel tolta Istvánéhoz. István elröstelkedett. Elfordult. — Kólintson a ménkű. András fölkacagott: — Hiszen még egy csomó szénát se bírsz félkézzel kitartani? — Nem-e? Hadd lássuk! András fölszedett egy nagy csomó szénát a Vállára s félkézzel kitartotta. Aztán István szedett fel, de még többet s ő is kitartotta. — Hát két ujjal tartsd ki! — kiáltott András István fejét ujjal is kitartotta. — .:0 — mondta András — az erőd, az még csak valahogy tángál . . . Hanem az eszed nem valami jó kerekeken forog. István vörös lett, miint a pulyka. _ Nem-e? Hát próbáld meg! Kérdezz akármit!— Hogyan kérdezzek én tőled akármit, mikor azt sem tudod, mi az, hogy trnaluditusz. István erre már elkacagta magát. — És ha, különbet nem tudsz kérdezni? Hiszem ezt még az öregapám is tudta még pályás korában, esetleg magának hasznot szerezzen, vagy— ami Most meg András vörösödött neki, de aztán hirtelen megjelent ajkán a giunyos mosolygás. — Azt se tudod kimondani, hogy széna. — Ajha, még ez is valami! — kiáltott Fejenagy. — Hát mondd utánam háromszor, hogy utána, ha tudod! — Miiért ne tudnám? — Azért, hogy nem tudod. — Azt már csak tudom? — Fogadjunk, hogy nem tudod! — Fogadjunk! — Mibe? — Mondd meg te, hogy mibe? — A szép Barcza Lujzásba! — Aki elveszti a fogadást, örökre lemond róla! — kiáltott Rókii András. — Áll a fogadás! —, felelt István s magában ezt gondolta: — bolond ez! Ilyen fogadást csak nem lehet elveszíteni? — Kezet rá — mondta Rókii András. — Itt a kezem! — Hát akkor ide hallgass! — Háromszor kell azt mondanod, széna. Ha nem ,mondod vesztettél. —* De mondom. — Kezdjük ! — Rajta! — Mi van a fejedben? — kérdezte ekkor kajánul nevetve Rókus András. Fejenagy gyorsan rámondta: — Széna! — Nagyszerű! — kiáltott András és másodszor kérdezett. — Mi volt máma az ebéded? Fejenagy István most már elvörösödött, de azért rámondta: — Széna. — Melyik kell neked István pajtás — kiáltott most RókuAndrás harsányan —, a Barcza Lujza, vagy a széna? Fejenagy István erre nem számított. Ha azt mondja széna, akkor ezzel a kijelentéssel mondott le a lányról. Ha meg nem mondja, akkor elveszhette a fogadást és ezért kell lemondania a lányról. Tagolatlan, bőszült orditás tört elő a torkából s fölemelte a villát. — Becsaptál, meghalsz kutyái A két villa összereccsent, eltörött. A másik percben András gáncsot vetett v* István belehömbölyödött a szénába. OK aztán szuszogva fekve maradt. András odaállt eléje s föl-föltörő nevvekett, leküzdve, komolyan mondta. — Pajtás, elveszítetted a fogadást, István csak hörgött és skáromkodott. A kutya iskátyuláját a srófos eszednek! — Ne károomkodj István — felelte András — inkább azt mond meg, hogy becsületes embere vagy-e? , — Az vágyok! — kiáltott István is büszkén fölült.— Ha az vagy, akkor megtartod a fogadást .— Megtartom ! De te is megtarts valamivl e- Mit? — A szádat! Erről a mai izéről meg ne tudjon senki semmit. — Bénuljon meg a nyevem, ha elmondom. — — — No, azért! $]! Aztán tovább gyűjtötték a szénát. Vagyis inkább csak Rókus András gyűjtötte gereblyéket, mert a villa eltörött. Aztán, hogy nem haladt a munka sehogy, elhajította a gereblyét. — Ej, szerzek egy villát a faluban. És jókedvűen fütyörészve elindult a falu felé. Fejenagy István lekonyult fejjel bámult utána. Ellentétes jelentések IV. Károly állapotáról Bécs, március 31. Tegnap IV. Károly állapotáról egymásnak teljesen ellentmondó hírek érkeztek. A bécsi lapok megállapítják, hogy a hivatalos közlésiek nyomán nem lehet tiszta képet alkotni IV. Károly állapotáról. Bécsi legitimista körök tegnap délelőtt kaptak legutoljára táviratot Funchalltól. Bécs, március 31. A Neue Freie Presse jelenti: Egy bécsi személyiség, aki Funchallal közvetlenül érintkezik, Károly császár környezetéből táviratot kapott, melyet tegnap délután 1 órakor adtak föl. A távirat így szöl: Állapot változatlan. Komoly. Bécs. március .31. Az Ehr Blatt jelenti: Fünchalból ideérkezett táviratok szerint Zita exkirályné a nátharohamból, amely miatt napokon át feküdnie kellett, immár felgyógyult. Még három gyermeke fekszik náthában: Róbert, Félix és Károly Lajos. Bécs, március 31. A Neues Wiener Abendblatt jelenti: A mai éjszaka folyamán a beteg ex-császár környezetéből érkezett ihírek azt közlik, hogy állapota változatlanul komoly. Az orvosok 4—5 nap múlva nyilatkozhatnak csak arról, váljon az életveszedelem megszűntnak tekinthető-e. Bécsbe eddig csak olyan táviratok érkeztek, melyek szerint javulás még nem állott be és a helyzet ugyanolyan, mint az első napokban. Bécs, március 31. A Wiener Allgemeine Zeitung jelentése szerint ma délben ideérkezett, Funchalban tegnap este leadott távirat jelenti, hogy IV. Károly állapota állandóan és változatlanul komoly. A lap azonban a következő, máról keltezett berlini táviratot is közli: Ft:néhaiból éppen most távirat érkezett, amely esti 11 órától van keltezve és azt jelenti, hogy IV. Károly állapotában javulás állott be. IV. Károly rangjának megfelelő életmódot folytat Funchalban épített és a valósággal kirívó ellentétben álló propagandának termékei. A volt király anyagi helyzetét illetőleg ismételten leszögezhető végül az a tény, hogy a beérkezett jelentések szerint IV. Károly és családja rangjának teljesen megfelelő életmódot folytat, semmiben hiányt nem szenved s a még függőben lévő anyagi kérdések kielégítő rendezése is a legközelebbi időben várható. Kozma Miklós nyilatkozik a Távirati iroda ellen megkísérelt félrevezetésről A Magyar Távirati Irodát tudvalevőleg egy ismeretlen egyén IV. Károly halálhírével igyekezett félrevezetni. A megtévesztés nem sikerült, ■mert a Távirati Iroda — óvatosságból — ellenőrizte a hir valódiságát és a hamis hir elterjedésének elejét vette. Több lap ezt az alkalmat kihasználta arra, hogy a Távirati Iroda ellen rosszindulatú támadást intézzen. Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda vezetője ebben az ügyben a következő nyilatkozatot teszi közzé: — Külföldi utániról visszatérve, tegnap este tudtam meg azt, hogy egyes budapesti lapok mily illojális hangon tették szóvá szón misztifikációból származó, de még idejekorán — mielőtt bármely lapban megjelenhetett volna —, helyreigazított hírt, melyet a Magyar Távirati Iroda IV. Károly király haláláról kapott. — Az ügynek érdemi részéről a Magyar Távirati Iroda rögtön magyarázattal szolgált. Ehhez csak annyit teszek hozzá egyes lapok támadásával szemben, hogy a Magyar Távirati Iroda távolról sem tüntette föl a kérdéses hírt mint a saját szikratáviratát, mert ezeket, amint az illető lapok is nagyon jól tudják, mindig külön, mint a Magyar Távirati Iroda szikratáviratait jelöli meg. Ebben az esetben pedig eléggé plauzibilis volt, hogy az első szikratáviratot a kormány kapja. A magam részéről szükségesnek tartom, egynéhány sajtóorgánum illojális magatartásának eredményeként leközölni azt a levelet, amelyet a mai napon a Magyar Távirati Iroda felelős szerkesztőjétől, Zimmer Ferenc úrtól kaptam, aki mögött tizenöt évi érintetlen újságírói múlt áll, aki hosszú idő óta munkatársa és vezető tagja a Magyar Távirati Irodának. A levél így szól: Mélyen tiszttelt Igazgató úr! Alkalmasint hamarább létrtesül a Károly király halálhírével kapcsolatosan elkövetettmisztifikációról, mint ahogy igazgató úrral személyesen beszélhetnék. Az ügy minden részletéről pontos aktákból a legmimíciózusabban fog tudomást szerezhetni. Bár a tiszta lelkiismeretem, hogy nem vagyok vádolható a köteles óvatosság elmulasztásával, egy hibát mégis rovásomra lehet írni, azt tudniillik, hogy első gondolatom nem az emberi gonoszság volt. Valóban nem jutott eszembe, hogy valaki olyan elvetemült lehet, hogy egy tragikus sorsú magyar királynak halála hírét költse csak azért, hogy még valószínűbb , hogy a Magyar Távirati Irodának kárt okozzon. Bárhogy ált is azonban a dolog, a formai felelősség ezért a kínos kellemetlenségért végeredményben rajtam van. Mivel pedig semmi felelősség elől kitérni nem szoktam, állásomat igazgató urnák rendelkezésére bocsátom. Mély tisztelettel, igaz, híve: Zimmer Ferenc. —ügy a Magyar Távirati Iroda igazgatósága, mint a magam nevében Zimmer szerkesztő urnak a Magyar Távirati iroda szolgálata terén kifejtett működéséért csak leghálásabb köszönetünket fejezhetjük ki és levelét, melyben állását rendelkezésre bocsátotta, csak mint úri gondolkozásának és korrekt fölfogásának Aljább, bizonyítékát tekintettük, biztosítván őt arról, hogy vele szemben minden arra illetékes tényező a lehető legteljesebb bizalommal, elismeréssel és köszönettel viseltetik. Ha az ő lelkiismeretessége mellett ilyen misztifikáció momentán eredményt érhetett el, akkor az oly ügyesen lett inszcenálva, hogy annak a támadók közül bárki is éppúgy áldozatául eshetett vlána. — Azon orgánumoknak, melyeik ezt az incidenst kihasználták arra, hogy a Magyar Távirati Irodát megtámadják anélkül, hogy egy szavuk lett volna ezen gazság elkövetőivel szemben. Zimmer szerkesztő úr fenti levele figyelmeztetésül szolgálhat arra, hogy mily eredményekkel járhat a jóhiszeműnek nem mondható támadásuk azon esetben, ha azt illetékes helyeken kellő értékükre is nem szállítanák. Kozma Miklós a Magyar Távirati Iroda vezetője. 1922 ÁPRILIS 1 SZOMBAT Elbocsátották a szabadkai magyar postásokat Bécs, március 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) Szabadkáról jelentik. A jugoszláv, postaügyi miniszter rendelkezésére Szabadkán az ősz-őszes magyar postásokat elbocsátották áldásukból és így 130 család marad kenyér nélkül. Az elbocsátás átfiliólagos oka a hivatalnok és kezelői kar létszámának csökkentése volt, ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert az elbocsátottak helyébe ugyanannyi szerb alkalmazottat vettek föl. A postaügyi miniszter különben is ellenségesszemmel, nézi a magyar kisebbségi párt ismeri verkedését és kijelentette, hogy Jugoszláviában egyáltalában nincsen szükség kisebbségi pártra, mert az állampolgári jogegyenlőség melett senki sem érezheti magát a kisebbséghez tartozónak. Miután miniszter mondta ezeket, ez a kijelentés úgy látszik a kormány álláspontját is jelenti egyúttal, s az egyik szabadkai újság joggal kérdi ma: váljon az a rendelkezés, hogy 30 magyar tisztviselőt csak azért bocsátottak el hivatalából, mert magyar az anyanyelvük, összeegyeztethető-e az állampolgári jogegyenlőséggel? 1 11 1 1111....... 1,11 Ha egy gójt, aki gödörbe esett, kihúzunk önnél, a bálványimádásnak mentünk meg egy embert. Aboda traktat. 20. l. Tos.