Szózat, 1922. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1922-05-03 / 100. szám
Szerkesztőség: VI. RÓZSA-UTCA 111. TELEFON: József 63—52, József 64—46 Kiadóhivatal: VI., RÓZSA-UTCA 111. TELEFON: József 63-51 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre.................. 280 korona Egy hónapra .................. 100 korona. Eaves szám .................. 5 korona A királypénzek Hogy mennyire csak egyéni politikai célok, a saját politikai állásuknak megerősítése vezette és vezeti Andrássyt és társait akirálykérdésben, az most végre mindenki előtt világossá vált, aki az eseményeket és a nyilatkozatokat némi kritikával kíséri. Itt van az elhunyt király jövedelméből propaganda-célokra fordított összegek kérdése. Andrássyéknak tudniok kellett,ahogy annak idején tett nyilatkozataik szerint tudták is, hogy a király szorult anyagi helyzetben van, hiszen már a tavalyi húsvéti látogatásban is nagy szerepet játszott ez a térnyerő. És mégis összeférhetőnek tartották emberi lelkiismeretükkel, hogy a szegény sorsiban élő király vagyonának egy jelentékeny részét politikai célokra fordítsák. Ez az összeg nem is volt olyan kicsiny, mint ahogy Andrássy szeretné elhitetni, mindenesetre számot tett IV. Károly háztartásában, amelynek szűkösségét most egyszerre olyan élénk színekkel ecsetelik. Annak az öt millió koronának, amelyet tavaly IV. Károly magyarországi jövedelmeiből kapott, a felénél nagyobb részét, fordították agitációra és csak a kisebb rész jutott magának a királynak. Ha ebben Andrássy arra hivatkozik, hogy a kérdéses pénz hovafordulásáról maga IV. Károly rendelkezett, ekkor ezzel szemben meg kell állapítani, hogy azoknak, akik a király legbensőbb híveiül játsszák ki magukat és akik bizonyára pontosan tájékozva voltakanyagi helyzetéről, kötelességük lett volna minden befolyásukkal arra hatni, hogy ilyen tekintélyes összegek elpazarlását megakadályozzák. Kötelességük lett volna arra gondolni és IV. Károlyt is figyelmeztetni, hogy az ilyen pénzen csinált, propaganda a politikai erkölcsökbe ütközik és e mellett veszedelembe döntheti a király családját. Ők azonban nem gondoltak sem a család igazi érdekeire, sem pedig a politikai erkölcs követelményeire, ők csak azt látták, hogy ez a pénz és a rajta kifejtett agitáció az ő politikájuk malmára hajtja a vizet. Itt van azután a királyi családi eladott ékszereinek a dolgai, amelyet a külföldi sajtó nagyon részletesen pertraktál. Annyi mindenesetre tény, hogy a királyi család óriási értékű ékszereit eladták és az eladásból befolyó öszszeg, ha lelkiismeretlen üzérek le is csíptek maguknak belőle egy tekintélyes részt, nagyobb részében mégis IV. Károly és környezete kezébe jutott. Ez az összeg az eddig napfényre került adatok szerint eléri körülbelül az öt milió svájci frankot. Most már az előzmények után joggal fel lehet vetni a kérdést, hogy hova lett ez a mai viszonyok között is hatalmas összeg? Ha a királyi család tulajdonában maradt, akkor nem lehetnek igazak azok a hírek, amelyek a család nyomoráról szólanak, mert ennyi pénzből kell, hogy maradt legyen még ma is annyi, amennyiből a családmegélhetne. Ha azonban nem a család fenntartására fordították ezt a sok pénzt, akkor joggal lehet kérdezni, mire fordították? Viajjon nem folyt-e el ez is épp olyan propagandára, mint a masgyarországi pénzek tekintélyes része? Erre a kérdésre teljes joggal vár választ a közvélemény és ha szoros vizsgálat utána járna a dolognak, nem tudni, milyen különös eredményekre jutnának. Mindenesetre Andrássynak és híveinek a dolga volna pontosan és hitelesen tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy úgy a magyarországi, mint esetleg az ékszerek árából befolyt pénzek is, mily összegben, mily célra fordíttattak és kiaz, aki kezelte őket, mert az ilyen dolgokban könnyen kelhetnek szárnyra a mai izgatott levegőben olyan gyanúsítások, amelyeknek elejét venni nemcsak Andrássyéknak az érdeke, hanemaz egész magyar közéletnek is. Nagyon különösen hangzik ezek után Andrássynak az a vádja, amelyet vasárnapi szombathelyi beszédében is megújított és amellyel a kormányt teszi felelőssé IV. Károly családjának nyomoráért. Bizonyára komolyabban terheli ebben a tekintetben a felelősség azokat, akik egyfelőlbeugratták a királyt, egy olyan kalandos kísérletbe, amelynek balsikere, sőt végzetes eredménye minden józan ésszel gondolkozó ember előtt, eleve nyilvánvaló volt és akik tudva anyagi eszközeinek fogyatékosságát, mégis elfogadták, hogy úgyszólván a rendelkezésére álló utolsó pénzösszegeket is, amil íveket családjától, hitvesétől és gyermekeitől vont el, ez időszerint teljesen kilátástalan propaganda-célokra fordítsa. A kormány felelősségének ilyen beállítása, amilyennel most Andrássyék korteskednek, jó lehet hordó politikusok hangulatsinálásának a kritikatlan tömegek megtévesztésére, de ítélettel bíró ember Csak azt mondhatja rá, hogy nemcsak teljesen alaptalan, hanem Ambussy stílusához méltatlan, alacsony színvonalú vádaskodás is. A királyi család szomorú helyzete méltó részvétet kelt mindenjóérzést emberben, de ezt a szomorú helyzetet és a belőle származó közrészvétel pártcélokra kihasználni még választási korteskedés közben is önmagát megbecsülő politikushoz mindenképpen méltatlan dolog. Ha Andrássyék csakugyan olyan nagyon szívükön viselnék az uralkodó család dolgát és ha komoly volna törekvésük a restauráció előkészítésére, akkor bizonyára kétszer is megondolnák azt is, hogy a dolgok mai stádiumában beledobják a diskusszióba a gyermek Ottó nevét. Hiszen az mindenki előtt világos, hogy ezzel az eljárásukkal semmi egyéb közeli célt el nem érhetnek, mint hogy felhívják a nagy- és kisantant figyelmét az ifjú hercegre. Azoktól, akik maguknak vindikálják a legitimizmus kizárólagos szabadalmát, jobban számot kellene vetni eljárásuknak a királyi család helyzetére való hatásával. Ha ezt nem teszik, akkorez megint csak azt bizonyítja, hogy nekik nem annyira a királyi család jövője és Ottó herceg királysága a fontos, hanem a s staját politikai és hatalmi érdekeik, amelyeknek kedvéért elvakultságukban még arra is készek, hogy mesterséges módon rontsák a restaurálás lehetőségeit. Ha ezen az útón hídadnak tovább, akkor előbb-utóbb beáll az a különös kényszerűség, hogy a magukat szabad királválasztóknak valló politikusoknak kell majd megvédeni Ottó herceget a saját hívei ellen. A Jbba 3 korona dróf Bethlen István Egerben a miniszterelnököt és kíséretét páratlan lelkesedéssel fogadták „Azt akarjuk, hogy a demokráciát a keresztény irányzat vezesse“ — „Ellenségei vagyunk minden politikának mely nem veszi fel nyíltan a harcot a destruktiv törekvésekke! szemben« — „a fegyvertelen magyarolig felfegyverzett ellenségekké lát szemközt" Gróf Bethlen István, miniszterelnök ma réggel kilenc órakor különvonalon Egerbe érkezett, a hevesmegyei keresztény kisgazda, fömmel és polgári párt nagygyűlésére. Kíséretében voltak Gömbös Gyula, az egységes párt ügyvezető alelnöke, Eckhardt Tibor sajtófőnök, Kozma Miklós, a Magyar Távirati Irotta vezetője és a heves megyeiképviselőjelöltek. A pályaudvaron a miniiszterelnököt a város közönsége nevében Prekk Géza polgármester, az egri keresztény kisgazda, földmíves és polgári párt nevében pedig dr. Kolozsváry István elnök üdvözölte. A miniszterelnök az üdvözlő beszédekre a következőkben válaszolt: — Igen tisztelt Uraim! Engedjék meg, hogy egy pár szóval köszönetet mondjak a szíves fogadtatásért, melyben részesítettek. Úgy érezzük, hogy egy szigetre, egy oázisra jöttünk, ahová pártoskodásinak, korteskedésnek szennyes hullámai eddig nem csaptak föl. Pártgyűlést akarunk tartani, de ezen a pártgyűlésen a pártoskodás ellen akarunk nyilatkozni. Úgy érezzük, hogy e város polgárságának józansága az összhangot meg tudta őrizni és kérjük, hogy ezt ajövőben is őrizze meg, mert ez biztosítéka a város fejlődésének és annak, hogy ez a vám újból olyanképviselőt küld a nemzetgyűlésibe, aki a maga munkásságával az ország fejlődését is elő fogja mozdítani. Isten éltesse önöket. (Élénk éljenzés.) Ezután a miniszterelnök kíséretével együtt villásreggelire az érseki rezidenciába hajtatott. A nagygyűlés 10 órakor kezdődött a városháza terén. A gyűlést, Kubochay Sándor volt országgyűlési képviselő, a heves megyei egységespárt elnöke nyitotta meg, aki fölkérte gróf Bethlen István miniszterelnököt, hogy tájékoztassa a heves megyei közönséget a politikai helyzetről. Gróf Bethlen István a következő beszédet tartotta:, , Igen tisztelt polgártársaim ! Nem azért jöttem Eger városába, hogy önöknek Nagy Jánost (Éljenzés.) mint képviselőjelöltet ajánljam. Neki erre nincs szüksége, mert ő sokkal mélyebben gyökeredzik közszereplésével az önök szeretetében, semhogy szüksége volna arra, hogy én őt ajánljam. Azért jöttem, hogyegy régi adósságot törlesszek le önökkel szemben. — Amikor az országhoz felhívást intéztem, hogy félretéve a pártoskodásit, egyesüljenek végre a magyarok az egységes, erős pártban (Helyeslés.), az első visszhangot Eger városa adta. Én már akkor ígéretet tettem az önök volt képviselőjének, Hogy eljövök önökhöz alkalomadtán, hogy kifejtsem az egységes pártnak a programmját. (Halljuk! Halljuk!) — Minden-.politikai pártnak az a célja, hogy az ország ügyeit előbbrevigye, hogy félrelolja az akadályokat, amelyek a nemzet és az ország fejlődésének útjában állanak. Az egységes pártnak is ez a célja. De kérdem, tisztelt polgártársaim, volt-e és van-e szükség arra, hogy egy egységes párt alakuljon az országban, amelyben részt vehet mindenki társadalmi, osztály, felekezeti és foglalkozásbeli különbség nélkül, aki magáévá teszi azokat a célokat, amelyeket az egységes párt zászlajára irt és helyesli azokat az eszközöket, melyeknek segítségével a párt programmját meg akarja valósítani... Kérdem, váljon helyesebb