Szózat, 1922. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-03 / 100. szám

*­ 1922 MÁJUS 3 SZERDA ellenségei a demokráciának és ellenségei saját feles keretüknek is. Ellenségei a nemzetnek, amelynek van elég baja amúgy is. A felekezeti békétlenség a magyar nép lelkében nincs meg, azt a , külföldről hozták és oltották belé azért, hogy visszavonást szítsanak közöttünk egy harmadik javára. Ellen­ségei a demokráciának, mert visszavonást szítanak a társadalmi osztályok és az egyének között és unit­ból osztályharcot készítenek elő. (Úgy van! -Úgy van!) Ellenségei saját hitfelekezetüknek is, mert a hazugság előbb-utóbb kiderül, még­pedig egész fölfogásuk merő hazugság, mely veszélybe vetem azt a tekintélyt, mellyel saját feleskezetüik­ előtt bírtak. ne üljenek föl ilyen jelszavaknak. Mi kezet­­fogva egységesen akarjuk ezt a nemzetet meg­menteni. Kérem önöket, tegyék ezt lehetővé azáltal, hogy az egységes párt zászlaját diadalra viszik. (Élénk éljenzés és taps.) A miniszterelnök beszéde után egri Nagy Já­nos, a kerület volt nemzetgyűlési képviselője mon­dotta el programmbeszédét. A múlt nemzetgyűlést alkotó munkájában gátolta, hogy nem volt egysé­­ges alap, amelyen közös akarattal tudtak volna dolgozni az ország javára. Az egységes kormány­zásnak megteremtésén kellett dolgozni, mert a koalíciós kormányzás mindig megboszulta magát. A személyeskedéseknek és pártharcoknak a tábo­rából menekült és belépett az egységes pártba azért, mert gróf Bethlen István személyében olyan vezért látott, aki a magyar földmívesnéppel és a társada­lom minden osztályával összefogva akarja és ki tudja menteni az országot nehéz helyzetéből. Pro­­grammja becsületes, őszinte, önzetlen, és ha kell, önfeláldozó mumikusprogramm. A demokráciában és a királykérdésben a miniszterelnök álláspontját fogadja el. Nemzetünk ellen négyszáz éven át politikai bűntényeket követtek el Egri -Nagy János beszéde után Gömbös Gyula, a egységes párt ügyvezető alelnöke intézett beszé­det a választókhoz. — Tolmácsolom önök előtt a központ üdvöz­letét és kívánom, hogy azokat az eszméket, melyet» két gróf Bethlen István, nagyatádi Szabó István,, Mayer János és az önök, képviselője hirdet, hir­dessék önök is, tartsanak ki olyan egységben, amilyen egységet ma az önök soraiban látok.­­ Amikor ma Eger városába érkeztünk, mély benyomást gyakorolt rám annak­ a történelmi múltja. Eger városában olyan polgárok éltek, akik örökléletre hivatott nemzetnek voltak fiai. (Éljen­zés.) A nemzet nagyságát látom * történelmi múlt* ban.­­Vajha adna erőt a Mindeniható nekünk, ma­gyaroknak, hogy őseinkhez méltók legyünk, me­gint és hogy­ mint hajdan Eger várában, úgy most Csonka-Magyarországban az egész magyar nem­zet, ug­y álljon helyén minden férfi, mentse meg ezt a szerencs­ét­len nemzetet. (Éljenzés.) — A magyar politikában csak egy vezér­­eszme vezethet bennünket, hogy szerencsétlen helyzetünkben integritást keressünk minden ol­dalon. De amidőn integritást keresünk, elsősorban integritásra van szükségünk itt belül, Csonka- Magyarország keretén belül. (Halljuk! Halljuk!) — Ezzel a nemzettel négyszáz éven keresztül olyan bűntényt követtel el politikai szempontból, amelynek hatását ma is érezzük. Nincs turáni átok, mesterségesen szították az ellentéteket négy­száz éven keresztül, különösen az utolsó időkben az egyes társadalmi osztályok között azzal a cél­lal, hogy a nemzet a benne lakó őserőt , ne tudja kifejteni. (Úgy van! Úgy van!) Most, amióta füg­getlenek vagyunk és szabadon rendelkezünk ön­magunk fölött, csonkaságunkban is csak egy kö­telességünk van: minden ellentétet kiküszöbölni. Úgy érzi, hogy ha e vezéreszmék mellett kitartanak, elérjük úgy bel-, mint külpolitikailag a kitűzött célokat. Tartsanak ki tehát a vezetők mellett a jövőben is. A nemzeti megújhodás szem­­pontjából legnagyobb politikai eseménynek tartja gróf Bethlen Istvánnak, az erdélyi magyar mág­násnak a kisgazda Nagyatádival és Mager János­sal való kézfogását. Tény az, hogy ellenségek vesz­nek körül bennünket és tény az is, hogy csak har­monikus, egységes munkával tudunk célhoz jutni. Az egységes párt politikájának alapeszméje a füg­getlen Magyarország, a fajvédelem és a magyar testvériség. Azt kivárnia, hogy találják meg a ma­­gyar nép fiai az egység csillagát és akkor nemcsak­ nemzetünk, Iránom Nagyi Magyarországunk~­is­­föl­támad. . ., Gömbös Gyula után Plósz István volt nem­zetgyűlési képviselő, mentette ki nagyatádi Szabó István és­ Mayor János távolmaradását. Beszédé­ben az egységre hívta föl Eger vár­os és Heves vár­­megye polgárait. Ezután Babochay díszelnök a nagygyűlést be­zárta. A gyűlé­s után gróf Bethlen István miniszter­­elnök küldöttségeket fogadott a városházán, majd déli 1 órakor a Korona-szálló éttermében bankett volt, amelyen Dobozy György főispán a kormány­zóra, Babochay Sándor pártelnök gróf Bethlen Istvánra ürítette poharát. A miniszterelnök vála­szul a következőket mondotta: A meztelen lovag a páncélossal szemben —­ Tisztelt uraim! Az előttem szóló pártel­nök úr Kolumbus Kristófra hivatkozott. Én Kolumbus Kristóf szülővárosából, Genovából jöttem, ahol igyekeztünk mindent megtenni a ma­gyar nemzetért s a­hol úgyszólván a vicltes­­en lovag volt kénytelen felvenni a harcot a páncélos loiaiggal szemben és a magyar nem­­­­zetért helytállani. A biblia szerint Kain és Abel áldozatokat mutattak be az Urnák, amikor is Ábelnek a füstje az ég felé szállott, Káiné pe­dig a földön elterült. Ez a történet emlékeztet engem arra a küzdelemre, melyet mi a magyar politikában folytatunk. Mi is áldozatokat mu­tatunk be, reméljük és várjuk, hogy azok a politikai elvek, melyeket hirdetünk, azok a sza­vak, melyek ajkainkat elhagyják, megihletik a magyar népet és se áldozat füstje az ég felé száll. De vannak ellenségeink, akik látva azt,­­ hogy az ő füstjük a földön szétterül, élesztge­tik ezt a tüzet és arra törekszenek, hogy az ő füstjük is az ég­ felé szálljon. Ezt a tüzet pedig napról-napra újab ideákkal élesztgetik. A leg­­újab idea a genovai konferencia. A magyar kormány elment Genovába és őszerintük tel­jes sikertelenséggel tért haza. Szerintük ugyanis olyan embereket küldött a magyar kormány­, akik alkalmatlanok és képtelenek volta­k arra, hogy a magyar érdekeket megvédjék, akik nem értettek a mesterséghez, akik dilettánsok. Ezen a téren nem bocsátkozom vitába. Amit elér­­tünk, arról becsülettel és őszintén számoltam be a nagy, nyilvánosság előtt. Nem szépítettünk, de nem is titkoltunk semmit. A mi törekvésünk az volt, hogy mindent megtegyünk a magyar nép érdekében, amit megtehettünk. Nem hagyhatjuk cserben testvéreinket . Szó­vétettük a kisebbségi kérdést, mely nemzetünknek nagy problémája, mert nemcsak Csonka-Magyarországban élnek magyarok, ha­nem a régi Nagy-Magyarországban is, akik­ ve­lünk lélekben, hitben, vérben és a hazaszeretet­ben egyek. Mi nem hagyhatjuk cserben testvé­reinket, mert őket velünk ezeréves történelmi múltúnk szálai, a magyar kultúrának egysége főz egybe. De szóvátestü­nk sok más kérdést is Czonka-Magyarország érdekében. És hogyha most nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel bővebben, ez nem jelenti azt, hogy mi tétlenül nézzük ellenfeleink munkáját. De igenis bűn volna hiú reményeket ébreszteni ebben a nem­zetben és ezért csak igazságot hirdetünk.­­­ De visszahoztunk sok tapasztalatot is és­ ellenfeleinkkel szemben a hangsúlyt ezekre kívánom fektetni. Visszahoztuk a tapasztalatát annak, hogy milyen cselekvések és nyilatkozás­­ok­­ártanak ennek az országnak. (Halljuk! Halljaik!)­­Mindenesetre súlyosan árt az or­szágnak az a propaganda, amelyet Bécsben és a körülöttünk lévő többi államokban kifejte­nek. Továbbá igen súlyosan ártanak azok a bűntények, amelyeket ebben az országban el­követtek. Én ezeket elítélem és ellenük­ a tör­vény szigorával járok el. Ezek ártanak, de még nagyobb mértékben ártanak az olyan kijelenté­sek, mint hogyha a kormány ezekkel szemben nem akarna, vagy néki merne eljárni, mert azt a benyomást kelti a külföldön, mintha itt való­ban olyan kormány volna, amely tehetetlen, fél és nem mer a hibákkal szembeszállani Éretlen csínyek . De azt az ország tekintélyének az is, hogy akkor, amikor mi magyar férfiak Genovában min­dent elkövettünk, hogy ezt a nemzetet méltóan képviseljük, idebenn az országban nyilatkozatot tettek tisztán pártpolitikai célzattal és kortesfogás­­ból (Úgy van! Úgy van!), olyan írás­ban, hogy­­ "v/i/u/i férfiak tekintélyét,­akik­ a külföldön működ­­nek, lerombolják. Épp így ártalmára van a nemzet­nek, ha az elkövetett­ éretlen csínyeket még ma is dicsőítik, amikor mindenki tudja a külföldön, hogy ezek a csínyek nem voltak egyébre, mint arra valók, hogy ezáltal a magyar politika egységét megt­bontván, egyes férfiak hatalomhoz jussanak.­­ Az erőviszonyok tekintetében a külföldön sokkal világosabban látnak, mert hiszen ők a győzők­- és a kezükben van a fegyver és a hatalom. Gsinyek dicsőítésével őket félrevezetni nem lehet, ezt csak a tudatlanok, a rövidlátók és azok szá­mára teszik, akik nem tudják, melyek az igazi erős viszonyok. — Bele kell kapcsolódnunk a nagyvilág pro­blémájába. Genovában igenis egy új Európa ki­alakítása folyik. Még hosszú és nagy munkára lesz szükség, hogy ez az új Európa­ kialakuljon, de nekünk magyaroknak arra van szükségünk, hogy azok a férfiak, akik odamennek, a nemzet által nyújtható legnagyobb tekintéllyel menjenek oda. Vagy r­észtre szűnt, Európa kialakításában, vagy hajónk felett a hullámok fognak összecsapni, önfegyelem a közéletben . Nem erőszakra van szükségünk, hanem­ kultúrára. A kultúra nemcsak a tudománynak kifejezője, hanem a lélek pallérozottságának. A kultúra jelent az önfegyelmet, a magán- és a közéletben. A közéleti önfegyelmet, sajnos, nélkü­lözzük országunkban, pedig ez akadályozza meg a hiúság, az önzés és hasonló bűnök előtérbe nyomulását. Örömmel látom, hogy ebben a vá­rosban megvan az egység a szívekben és megvan a telkeknek az a pallérozottsága, amelyre a ma­­gyar jövő szempontjából szükségünk van. Élte­tem ennek a városnak polgárságát és elsősorban Szmrecsányi érsek önagyméltóságát, aki e város kultúrájának élén áll. A miniszterelnök beszéde után Széky Péter földbirtokos tiltakozott az ellen az állítás ellen, hogy az egységes pártnak nincs talaja. Ellenkező­jét bizonyítják ennek mindazok, akik a társada­lom legkülönbözőbb rétegeiből itten egybegyűltek. Iityik Gyula alispán s pohárköszöntője után gróf Bethlen István egy másik asztalhoz lépett, ahol szintén rövid beszédet mondott. Itt Csöprögi András kisgazda gróf Bethlen Istvánra. Gömbös Gyula a magyar faj örök életére, Nagy János kép­viselőjelölt pedig a magyar kisgazdákra ürítette poharát, Plósz István volt nemzetgyűlési képvi­selő felszólalása után a társasebéd véget ért. A lakoma után a miniszterelnök kíséretével együtt a várost tekintette meg, majd részt vett a A MÖVE sportünnepélyén s az érseknél tett rövid látogatás után este visszautazott Budapestre.­ ­ Gróf Klebelsóerg beiüspiniszfer prosraitimbeszóde Sopronban A Magyar Távirati Iroda jelenti: Klebelsbergi Kunó belügyminiszter vasárnap délután tartotta meg programmbeszédét Sopronban. Schwarcz Károly helybeli egységes pártelnök üdvözlő sza­vai után a belügyminiszter programmbeszéde so­rán többek között a következőket mondotta: — Sopronban elmondott politikai beszé­deimben mindig gondosan kerültem a pártpolitikai fejtegetéseket, mert az ország mai nehéz helyzeté-­ ben nem azt kell keresni, ami magyart a ma­gyartól elválaszthatja, hanem ami összeköt ha­zánk megmentésének nehéz munkájában. A mos­tani választási mozgalmakba azonban belevettek egy még megoldatlan kérdést, a királykérdést és ezért az a veszély fenyeget bennünket, hogy­­a nemzet két ellenséges táborra oszlik egy olyan ügyben, amelyhez ma sikerrel hozzányúlni nem lehet. Én fel akarom emelni tiltakozó szavamat az ellen, hogy a királykérdést belevigyük ebbe a választási mozgalomba, mert a királykérdés nem­zeti, kérdés és nem pártkérdés, amelyet kortes­célokra kihasználni nem szabad. — Aki azt képzeli, hogy a királykérdés gyakor­latilag a mi belügyünk, az nem ismeri az európai helyzetet. (Helyeslés.) A magyar királyklérd­és rend­kívüli horderejűnél fogva közép-európai, sőt általá­nos európai klérd­és, melynek megoldásában számos tényező érd­ekeivé van. .Hasztalan helyezkedünk mi arra a nemzetközi jogi szempontból kétségtelenül jogos álláspontra, hogy a­­királykérdés megoldásába való min­den beavatkozás sérti szuverenitásunkat. Neon lenne erőnk ezen álláspontunk sikeres ér­vényre juttatásához. Ha a király kérdést akár a Habsburg-ház restaurációjának, akár a szabad ki-­­­választás irányában aka­rjuk ma megoldani.

Next