Szózat, 1922. július (4. évfolyam, 149-173. szám)
1922-07-02 / 149. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA UTCA 111. KERESZTÉNY POLITIKU NAPISZ1P (Podmaniczky utca sarok) rtUFON : Szarkeszterig: József 63—52, József 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 roMUNKHTJIRSI ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre ........... 280 korona Egy hónapra________100 korona Egyes szám .. ........... 5 korona A magyar tudomány ügye Írta: Zsilinszky Endre A kormányzó ő főméltóságának kéziratát bizonyára nagy lelki gyönyörűséggel fogják olvasni szerte e csonka hazában. Talán túl is a trianoni határokon, ha ugyan eljut testvéreinkhez a jó hír is, nemcsak mindig a rossz. Mert jó hír, hogy minden nagy gazdasági és szociális nyomorúságunkban odáig erősödött idehaza a porból való felemelkedés akarata, hogy ismét a tudomány felé is fordíthatjuk már figyelmünket a napi gondok mellett és hogy éppen a magyar állam feje siet rámutatni e téren a tennivalókra. Alig van keserűbb és elkeserítőbb következménye történelmi államunk feldaraboltatásának és kiraboltatásának, mint hogy az élet általános standardjának mérhetetlen lehanyatlásával párhuzamosan a magyar tudomány fája alól is kimosódott a talaj. A Kolozsvárról menekült nagymúltú és egykor gyönyörűen felszerelt egyetem menekült tanári kara most ünnepelte az erdélyi Alma Mater félszázados emlékünnepét Szegeden. A tanárok a régiek, a tudomány bennük a régi, a buzgalom, a tudomány és az ifjúság szeretete a régi, de hol vannak a kolozsvári egyetem különböző szakultásainak nagyszerű intézetei és felszerelései? Hol vannak a kolozsvári gyönyörű klinikák, hol van Apáthy István fiziológiai intézete, hol van a nagyszerű botanikus kert, hol van a Földtani Intézet, a könyvtárak, a tágas helyiségek? Mindez ma a bocskoros idegené. A mienk, kormányunké, professzorainké és diákjainké a gond, a keserű küzködés a tudományos munka mérhetetlen anyagi nehézségeivel. A kolozsvári egyetem itt csak példa, egy a sok közül: a tudomány igazi művelőinek hasonló nehézségekkel kell megküzdeniök gazdasági általános nyomorúságunk miatt másutt is, a fővárosban is. A magyar állam nem tud és nem tudhat ma gondtalan életet biztosítani a legfelsőbbrendű szellemi munka számára, nincs pénz a könyvtárak bővítésére, nincs pénz műszerekre és mindenfajta tudományos segédeszközök beszerzésére, nincs pénz könyvek kiadására és egyre szaporodnak a fiókok számára írott tudományos munkák, melyek Isten tudja mikor fognak napvilágot látni. És e szomorú távlatba belevillan egy pillanatra egy fénylő pont: az Akarat. A szívós akarat minden nehézségek legyűrésére. Minden elveszhet körülöttünk, de míg a nemzetünk lelkében egész és ép, végképpen semmi sem veszett el. A lelken keresztül gyógyul sokszor a test is, a nemzetek életében pedig mindig. Lelkében meggyógyítani szegény elesett nemzetünket, lelkében felemelni és uj célok felé indítani: itt az archimedesi emeltyű. Ez lett volna valójában nemzetünk egész- -wk. bó*apa r»aA.«*A.«wjk és nagyságának legfőbb emeltyűje a múltban is. Csakhogy nem vettük valahogy észre. A felszínes és gyökértelen új magyar városi civilizáció kirakateredményeit hajszolva bizony-bizony Széchenyi István óta kezdtük el hagyogatni az igazi magyar kultúra forrásait s az igazi tudománnyal, és az igazi"művészettel mindig kevés .sebbet törődött állam is, társadalom is, mint ahogy kellett volna, mint ahogy természetes lett volna. Ha tudósaink nem is éltek nyomorban, mint ma s nem is küzködtek olyan nehézségekkel, mint ma, az igazi tudománynak soha nem volt meg nálunk az a gyönyörű nimbusza, amely előtt áhitattal áll meg a magyar ember Németországban és az északi kulturállamokban. Tudatosan nem mondok nyugatot, mert nem a nyugati civilizáció hiányzott nálunk, hanem az északi kultúra. A lelki élet mélysége, a mélység és az igazi szellem kultusza. Ne keressük most az okokat, elég, ha megállapítjuk a szomorú valóságot. Fájdalmas ez különösen azért, mert nem igaz az a rosszhiszemű és sokat emlegetett vád, hogy a magyar faj lelkileg nincs kellően felszerelve a tudományos munkára. Vannak tudományágak és pedig nem utolsó sorban a természettudományok, nem is szólva a jogról és az államtudományokról, melyeikben halhatatlant alkotott és alkot a magyar géniusz. Csak éppen hogy nem ismerjük ésbecsüljük eléggé ezeket a csöndes nagyjainkat, csöndben elért eredményeiket. Nem nagyon t .Kás beszélni például arról, és csodálatos módon hallgatni szeret erről az a túlhangos zsinalizmus is, amelynek pedig a féltudósok és kótyagos fejű szociológusok számára árnnya elismerő szava volt és van, hogy mit alkottak a magyar geológusok és geográfusok eddig is és helyet foglalnak el az egész világ Bezzeg Jászi Oszkár és Diecs nevei ott peregtek naponként kultura bérlőinek ajskán és ujj '! A kor.i magas kéziratának kettős jeleink — szimbolikus — te t . . v az állam és a magyar társadalom figyelmét felhivja arra az életbevágó mentési munkálatra, melyet a magyar tudomány érdekében kicsinek és nagynak el kell végeznie. A másik, a tényleges, abban áll, hogy legmagasabb tudományos intézetünkön, a kormány által nyújtandó ötmilliós segéllyel, megkezdiezt a mentési munkát, és fölszólítja az egész társadalmat a példa követetésére. Nagy igazságokat tartalmaz ez a kézirat, nem árt jól a lelkünkbe vésnünk. A Magyar Tudományos Akadémia idáig valóban a társadalom szabad adózásából tartotta fenn magát, holott más államok akadémiái elsősorban és mindenekfelett állami intézetek. S ha régen az Ausztriával való együttélés kényszere nem is engedte a magyar tudományosságnak s a legfelső tudományos intézetnek ezt a természetes szerves összeforradását a nemzeti állammal, most már ennek semmi akadálya. Sem a mindennapi nyomorúság, sem a modern gazdasági élet csúf kapitalista túltengése, sem a modern civilizáció általános műveltségibeli nivellálásra való törekvése nem szabad hogy elmossa szemünk elől azt az alapvető igazságot, hogy egy nemzet elsősorban kimagasló szellemeiben él és egy nemzet belső értékének, de életerejének is legigazibb fokmérője mégis csak az a szellemi és erkölcsi magasság, amelyre a legkiválóbb példányai a fajnak föl tudnak emelkedni. Éspedig minél elmaradottabb egy nép nagy tömegeiben, minél nagyobb színvonalkülönbségek mutatkoznak egyes rétegei műveltségében, átírtálinkább, mert annál nagyobb erővel kell az ilyen társadalomra kisugároznia a legfelsőbbrendű szellemeknek. Tudományról és tudósokról nálunk még ma is sokszor hallani éretlen és lekicsinylő nyilatkozatokat, még ott is, ahol azt az ember legkevésbé várná. Most a magyar állam feje mutat példát arra, milyen magas szempontból és minő tisztelettel kell nézni a tudományra, a tudomány intézményeire és művelőire. Vajha minél teljesebb áldás és eredmény kísérné ezt a Avönyörü ' ' Jtpg 3 Rommán J kormányzó a magyar kultúráért A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó a közoktatásügyi miniszterhez a következő kéziratot intézte: Kedves gróf Klebelsberg! A magyar tudományosság súlyos válsága mindnyájunkat aggodalommal tölt el. Nem kétlem, hogy a művelődésünk megmentése érdekében megindult lelkes akció a nemzetet áldozatkészségre fogja serkenteni. De az államnak is kötelessége, hogy amennyire súlyos pénzügyi helyzete megengedi, a mostani átmeneti nehéz időkben részt vegyen a nemzet közművelődési válságának enyhítésében. Míg az akadémiák Európaszerte az állam által alapított és támogatott tudományos testületek, addig nálunk a Magyar Tudományos Akadémia csaknem kizárólag a társadalom áldozatkészségére maradt utalva. Ezért Akadémiánk nagy kulturális jelentőségétől áthatva kívánatosnak tartom, hogy az állam annak segítségére siessen, miért is utasítom önt, hogy a magyar királyi pénzügyminiszterrel és a Magyar Tudományos Akadémiával haladéktalanul érintkezésbe lépve, tegye meg a szükséges alkotmányos lépéseket ez intézményünk zavartalan működésének állami támogatással való biztosítására. Kelt Gödöllőn, 1922. évi junius hó 28. Horthy, s. k. Gróf Klebelsberg, s. k.