Szózat, 1922. július (4. évfolyam, 149-173. szám)
1922-07-02 / 149. szám
Szilifee nap a Házban Rupert Rezső hosszadalmas beszéde az incsi.mnkászos Tartalmatlan Interpellációk Az olyan napok emlékezetét, mint a mai, jobb volna kitörölni a nemzetgyűlés történetéből, mert komoly munka helyett a leghaszontalanabb időfecsérlést jelentette. Különösen bántó volt az ellentét a tegnapi üléssel szemben, amelynek magas színvonaláról egy egész délelőttre visszazökkentette a nemzetgyűlést abba a sivár hangulatba, amely az első nemzetgyűlés utolsó napjait szinte elviselhetetlenné tette minden jó érzésű magyar embernek. A nap hőse Devecser képviselője, Rupert Rezső volt, aki ezúttal is kínos tanúbizonyságát adta annak, miképpen kell az ország drága idejét kétségbeejtően unalmas ismételgetésekkel fecsérelni. A nemzetgyűlés eme egyik legmonotonabb és legérdektelenebb szónoka 10 óra tájban kelt fel helyéről és csak úgy 1 óra tájban ült vissza. Közben egyhangúan fölmondta egész leckéjét, amelyet végtől fogva ismerünk. Beszélt osztálypolitikáról, külföldi barátságról, a jogrendről, az internálásról, az erzsébetvárosi közi robbanásról, közben kijelentette, hogy még mindig lövészárokban van, de minderről nemcsak egyszer, hanem bőséges ismételgetésekkel is beszélt úgy, hogy akik unalmukban egy-egy félórára kimenekültek a folyosóira, visszatértükkor azt hihették, hogy Rupert a távozásukkor előunalmaskodott mondatát folytatja. De, sajnos, nem jelentettek színvonalemelkedést az interpellációk sem, amelyek között Fábián Béla a hadifoglyok ügyében Szibériától Csótig hetet-havat összehordott anélkül, hogy valami különösebb magva lett volna felszólalásának. Nem volt sokkal szerencsésebb a szociáldemokrata interpellálónak, Kábák Lajosnak panaszkodása sent, míg Szakács Andor közderültség közben arról interpellált, amiben mindnyájan igazat adhatunk neki, hogy a forgalmi adó népszerűtlen. Bogita János a tatai választás utóhangjaival foglalkoztatja a Házat, amely 3 órára nagyon elveszthette már türelmét, mert az utolsó interpellációkat már nagyjából csak a padok hallgatták. A nemzetgyűlés szombati üléséről a következő részletes tudósításban számolunk be: Petűtiök, panaszok A nemzetgyűlés szombati ülését 10 órakor nyitotta meg Gaal Gaszton elnök. A bejelentések során a Ház tudomására hozza az elnök, hogy újabban Bogita János, Huszár Elemér, Dréhi Imre és Édes Antal mandátuma ellen adtak be petíciót. Ezután Budai Dezső emelt panaszt Rákóczi Ferenc képviselő mandátuma ellen, aki előírt időnél később mondott le hivatali állásáról és így nem lett volna választható. A panaszt kiadják a bírálóbizottságnak. Az elnök ezután felolvastatja az interpellációs könyvet, majd folytatják az Indemnitási vitát. Az első szónok Rupert Rezső. Beszéde elején a választójogi rendelettel foglalkozik, melyet nem tart törvényesnek, hanem a kormány ellenesnek tekinti azt és éppen ezért önmagát sem tartja törvényhozónak és ő csak konvencióból vesz részt a mostani alakulatnak a gyűlésén. Rupert ezen szavaira nagy zaj tört ki a jobboldalon. Többen kiáltják: Rendre, rendre! így nem lehet beszélni! Kétségbevonja a nemzetgyűlés törvényességét! Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy kijelentései meg, nem engedhetők. Rupert Rezső áttér a miniszterelnök programjának biztálatára. A miniszterelnök az osztályigények politikai nivellálásáról szól s ugyanabban az időben a főrendiház visszaállítását követeli. Zsilinszky Endre: Kétkamarás rendszert akar életbeléptetni! Hedry Lőrinc: Franciaországban leshet, nálunk nem? Rupert Rezső: Tudja, hogy a második kamara neon lesz demokratikus. Egykamarás törvényhozási mellett is precízen működhetünk. A nyomor korszakában luxuscikk a második kamara és sokba is kerül. (Zaj a jobboldalon.) Patay Tibor: Nem kerül semmibe nem. Rupert Rezső: Ha nem is kapnak fizetést a felsőház tagjai, maga az intézmény fönntartása sokba kerül. Helyesli a miniszterelnök kijelentését, amelyet tegnap az önmérsékletről tett, helyesli azt is, amit az osztályok összeolvadásáról mondott, mert erre a mai tragikus napokban tényleg szükség van. Az általános titkos szavazati jogot az egész nemzetgyűlés kívonta. Fölkiáltások az egységes pártban: No, no, mégsem mindenki! Rupert Rezső: A kormány mégsem csinálta meg. Az ellenzék sohasem obstruál és mégis mindig azzal vádolják. Amíg pártabszolutizmust akarnak csinálni, béke nem lesz. Tisza István pártabszolutizmusa veszedelmet jelent az országnak. Gróf Ráday Gedeon: Nem áll! Viharos ellentmondások az egységes párton. Rupert Rezső: Amilyen része volt Károlyi Mihály politikájának a romlásban, annyi része volt benne a pártabszolutizmusnak is. Mándy Samu: A lázításnak. (Zaj.) Hermann Miksa: Naivitás! Rupert Rezső: Vissza kell állítani hitelünket a külföldön. Ebben a törekvésben szívesen támogatjuk a miniszterelnököt. A társadalmi békét jelölte meg a miniszterelnök, mint amellyel a külföld bizalmát megnyerheti. Szeretné, ha ezt a miniszterelnök komolyan venné. Sajnos, a miniszterelnök erélyesen szembeszállt az amnesztia további gyakorlásával és azzal a törekvéssel,hogy az emigrációt megszüntessék. Csak azokról beszélek, akik nem bűncselekmények miatt, hanem elkeseredésből mentek ki. A Kun Bélákat, a közveszélyes gyilkosokat, az őrülteket nem akarom menteni. De ott van Lovászy Márton, aki igazi magyar érzéstől van átitatva. Vagy ott van Garami, aki leső volt, aki a kommunizmust megtagadta. Szabó Imre: Garami még király is lehetett volna! Közbekiáltások: A héberek között. (Zajos derültség.) Rupert Rezső: Amíg elitélhetnek internálásra embereiket bírói ítélet nélkül, addig társadalmi, pártközi békéről szó sem lehet. A rendőrállamot le kell építeni, mert rendről, jogbiztonságról és vagyonbiztonságról így nem siét szó. Rupert Rezső: Visszagondolok az Erzsébet-*»árosi Kör ellen elkövetett bombamerényletre. A belügyminiszternek parancsot kellett volna adnia, hogy addig ne nyugodjanak, amíg a tettesek kézre nem kerülnek. Példát vehetünk Németországról, ahol azonnal rátette a hatóság a kezét arra a szervezetre, amely Rathenau meggyilkolását szervezte. Ahol a kormány kegyétől függ, hogy valakit megbüntetnek-e, vagy sem, ahol amnesztiát osztogatnak, ahol hazug parlamnentarizmus van, ott társadalmi békéről és külföldi hitelről szó sem lehet. A párthatalmat az államhatalommal azonosítják. A külföld bizalmát nemcsak a társadalmi békével, hanem a minden vonalon való takarékoskodással szerezhetjük meg. Nem osztja Friedrich István véleményét, hogy a bankjegy-szaporulatot munkamegkezdésre fordítsuk. Friedrich István: Bizonyos mértékig. Rupert Rezső: Ha itt rend lesz, ha biztonság, nyugalom van, akkor a tezaurált bankók előkerülnek, a külföld is bevonul a fölösleges tőkéjével és megindul a munka. Szól az előző pénzügyminiszterekről, majd Kátayról elismeri szaktudását, jóakaratát, de amíg a költekezést nem tudja meggátolni, addig az adós törvényeivel nem megy sokra. A külkereskedelmi politika is igen rövidlátó, a körülöttünk lévő államokkal már régen meg kellett volna kötni a szerződéseket. Ma szükség van arra, amit a miniszterelnök hangsúlyozott, hogy teljes áldozatkészséggel ei sietnünk a haza megmentésére, mert az ország végveszélyben van. Az éhhalál és elpusztulás előtt álltunk! Miért nem jönnek a nagy gazdagok s miért nem teszik le az áldozatot az ország oltárán? Még azt sem segítették elő, hogy az idegen országban sínylődő testvéreinket hazahozhassuk. Ma már sokban nyugodtabb ugyan a hangulat, mint eddig vol, mert a sajtóban is nagyobb az egyetértés. A kormánytól semmiféle áldozatot nem várhatunk. Az indemnitási javaslatot nem fogadja el. A hétfői ülés napirendje Scitovszky alelnök indítványozza, hogy a Ház hétfőn délelőtt 11 órakor tartsa legközelebbi ülését, melynek napirendjére tűzzék ki az indemnitási törvényjavaslatról szóló vita folytatását. Ezután áttérnek az interpellációkra. Interpeláció a határzárról Haller József: Egyes nyugat magyarországi határmenti községek lakóit érte sérelmekről szól. Ki vannak térve a vámőrök zaklatásának, különösen a határátlépési igazolványok kiállítása körül érik sérelmek, holott a községek földje rendszerint a határon túl van. Interpellációt intéz a kormányhoz azzal a kéréssel, hogy egyszerűsítse a határátlépési igazoltányok kiállítását, amit bízzon a községi elöljáróságokra, továbbá tegye vizsgálat tárgyává Zsír községnek az ottani vámőrségre vonatkozó panaszát. Fábián az oroszországi hadifoglyokról Fábián Béla az oroszországi hadifoglyok helyzetéről, a visszatartott túszok hazahozataláról, a csóti hadifogolytáborról és a foglyok visszatartott illetményeinek, rendezéséről intéz interpellációt a kormányhoz. Felhívja a kormány figyelmét arra, hogy vannak hadifoglyok, akik nem túszok. A kormánynak módot kell találni ezek hazahozatalára is. Részletesen ismerteti ezután a csóti hadifogolytáborban történt eseményeket, ahol minden hadifogoly ellen vizsgálatot indítanak meg, amelyekszerinte sokszor nem megölelő keretek között mozornak. felemlíti, hogy lock! '■ ' borban 10.000 ember egy hónap a Sándrzi: Én is ott voltam, nem tudok Bizonyosan senki sem törődik vele és egészen benőtte és eltakarta már a tuja és az örökzöld és a tűz ... És a régi házat is meg kellene nézni, nagy, sárga kapujával . . . Hányszor, hányszor szaladt ki azon a kapun és visszatért megint. Miért nem mehet most is oda vissza? Apjához, anyjához, a kis pirosterítős asztalhoz ... a csokoládés-tejes rizskásáihoz . . . vaniliaszaghoz . . . gömbölyű, drótból font kötőkosarához, a fehér kis macskához és Flóra grófnő történetéhez, amit a padláslépcsőn olvasott . . . Milyen jó volt otthon, Istenem . . . Ah, a zene ... milyen szép, mégis ... Sírni kell az embernek és jól esik ez a sírás... Vájjon Margit is sír? Jóskáért? Vagy kiért? ... Szeszélyes egy asszony, nem lehet tudni, mi van a szive mélyén ... Pedig egy ilyen kiváló ember . . . ilyen szép ember... Vájjon miért nem szereti Jóska is a zenét? Talán mert szegyel sírni... Ah, miért is kellett elmennie az erdőbe? Miért is hagyta őket egyedül? Ha most itthon volna, itt ülne ő is... Itt, melelte, a ritvánon... Mint a múltkor, mikor véletlenül egészen közelhajolt... és a haja cigaretta szaga ... — Margit! Szinte kétségbeesett volt a hangja. .Margit szívem! ... Ne haragudj ... Nem bírom tovább... Ez a klasszikus zene... Szörnyű... Ne, ne haragudj .. Látod, nem értek hozzá ... Margit leejtette a kezét. Megrándult a válla. Aztán felnevetett. — Mire gondoltál? Giza előrehajolt. Bekapcsolta szorosra -rendes-is az övét. — Es te? — Én imádkoztam, — mondta csöndesen Margit. Aztán felállt és kinyitotts az ablakot. Nem fogsz fázni, fóza? — Nem. Csak nyisd ki, kérlek. Egyszerre könyököltek ki. De ebben a pillanatban Giza megkapta a Margit kezét. — Te! Itt valaki leskelődött. Lent, az utcán, sötét árnyék tűnt egyre meszszebb s Margit felnevetett. — Azt mondják, a rossz lelkiismeretű emberik látják bűnös gondolataik árnyékát az ablakuk alatt... De hát nekünk nincs talán okunk félni ettől... Megnézem, ki az ... Kihajolt. Giza aggódva fogta vállon, de a másik asszony nem félt és nem szédült. Utána tekintett az árnyéknak és merően nézte. Mintha oda akart volna kiáltani neki valamit . . . De nem kiáltott semmit mégsem. Visszahúzódott és azt mondta Gizának: — Hogyan lehet az, hogy te meglátod az ilyesmit? Hiszen ez egy elkésett kísértet lovag volt a Chopin polonaise-jéből . . . — Igen? — kérdezte Giza lassan. És most hirtelen mély szégyenkezéssel és furcsa ujjongással CTC-zte, hogy igen, érti, érti, érti,. .. és szereti a zenét . . . De Margit felém varta a függő lámpát. Világos lett. Most Giza megpillantotta komoly, széles arcát a tükörben és azt mondta: — Micsoda haszontalansáig! És csönd lett megint a szobában. Az asszonyok maguk elé néztek. — Lehet az is, hogy gyümölcstolvaj volt, —mondta hirtelen Margit. ■f— Valószínű, — felelte meggondoltan Giza. Azután aludni mentek a gondolataikkal és a zenével, ami a lelkükbe vegyült. Nem szóltak ee máshoz többet. 3