Szózat, 1922. augusztus (4. évfolyam, 174-199. szám)

1922-08-01 / 174. szám

4 1922 AUGUSZTUS 1 KEDD és a nemzet akaratának mégk­ylív ártusai­tTeBe’BiP lenné tette volna. Azonban ... «; a választójog, amelyet mi rendeletileg statuáltunk, nagyon is bő és általános vá­lasztójog, amely aránylag több polgárt ruház fel választó­joggel, mint ahányan Franciaországban vagy Angliában vá­lasztójoggal rendelkeznek. •­ A lakosság nagyobb percentje bsr ezen Választójog alapján Magyarországon választójog­gal, mint Angliában vagy Franciaországban. Ez nem szűk választójog, hanem általános választó­jog és ha bizonyos szűkítést létesítettünk is, a nők választójogát szűkítettük, a férfiak választójoga alig néhány százalékkal csökkent. Én csak azt lép­tettem életbe, amire vonatkozólag a múlt nemzet­gyűlésen itt a bizottságban megegyeztünk , volt. Az ellenzékkel való tárgyalások rendjén Kalsai kép­viselőtársam volt az, aki ki­jelen­tette,­ hogy a mi­niszterelnök oly messzemenő előrehaladást tett ezen a téren, hogy ő ez ellen a javaslat ellen a maga részéről abnormális parlamenti fegyverekkel küzdeni nem fog. A Közjogi téren egyáltalán nincs jogfosztás, mert szerzett jogok nincsenek. A múlt nemzetgyű­lés idejében érvényben volt választójog csak an­nak a nemzetgyűlésnek az idejére lett statuálva és maga az a nemzetgyűlés mondta ki, hogy új vá­lasztójogot kell csinálni. Nem volt ebben a tekin­tetben semmi különbség a pártok között, hogy ez az új választójog csak szőkébb lehet, mint az a vá­lasztójog, amelyet annak idején Friedrich akkori miniszterelnök úr rendeletben statuált. Az ellenzék sem zárkózott el az elől, hogy a választójog szű­­kíttessék. Csak az volt a baj, hogy ahányan vol­tak az ellenzéken, annyiféle állásponton voltak és nem lehetett olyan plattformban megegyezni, ame­lyet minden tényező elfogadott volna. Ez volt az oka, hogy kénytelen volt rendeleti útra terelni a kormány a kérdést, de ott is csak azt léptette életbe a kormány, amire nézve a többség a parlamentben megvolt Az ellenzék féktelen terrorja a választásokon . Ami azt a kérdést illeti, hogy mi erőszakkal meghamisítottuk a nemzet akaratát a választáso­kon, hogy még Bánff­y alatt sem voltak­­ilyen válasz­tások, erre a válaszom az, hogy Bánffy alatt sem voltak al­mérvű és oly jellegű izgatások, mint ezeknél a válasz- , - fásoknál. . .­­— A választási küzdelem elejétől kezdve min­ket mint királygyilkosokat állítottak oda, a vallási fanatizmus kérdése bevitetett a legszélsőbb mérték­ben ezekbe a választásokba, még­pedig ellenünk, mert minket protestáns kormánynak tün­tettek fel, akik a protestánsokat a katholikusok nyakába akar­juk ültetni s akik az ország nyakára protestáns ki­rályt akarunk hozni, akik lehetetlenné akarják tenni a katolikusok hitét, szabad vallását. El­tekintve ezektől a vallás­i izgatásoktól, volt itt bőven osztály elleni izgatás és tulajdon­­elleni izgatás is. (Felkiáltások jobbfelől.: Úgy van!) mert megalakult egyes kerületekben az úgynevezett szegények és szegénység pártja és olyan terrort fejtettek ki épen a kisgazdatársadalom ellen, ami sok községben lehetetlenné tette, hogy a kis­­gazdatársadalom hozzátartozói leszavazzanak, mert felgyujtással és agyonveréssel fenyegették őket. (Felkiáltások jobbfelől: Úgy van!) — Akkor illetné a kormányt joggal­­.Nemrehányás, hogyha tétlenül, ölbedu­gott kézzel nézte volna ezt az izgatást és tűrte volna, hogy újból lángra lobbantas­­sék az a tű: ebben az országban, amelyet két évi nehéz munkával kellett nekünk lokalizálni. (Apu van! jobbfelöl.) " — Ha e kötelesség letje,sites folytán, egyik és másik jelöltnek vagy kortesének szabadsága korlá­­toztatott, ez a magasabb kötelesség teljesítése jegyé­­ben folyt le. (Élénk helyeslés és lap, jobb felől.) De ezek teljesen kivételes esetek ,­­ voltak, ame­lyek­ semmiesetre sem ham­isították meg a nemzeti akarat többségét az ellenzék hamis választási statisztikája ! De nézzük azt az argumentumot, amelyet több képviselő úr felhozott a titkos kerületek­­ eredmé­nye szempontjából,és hogy állítólag- a titkos kerüle­tek eredménye bizonyítja, hogy ha a­ többi nyílt­ szavazási­ kerületekben a kormány erőszakos esz-­­fközökkel nem lépett volna fel, az esetben többsé-' get nem nyert volna. Hogyha­­az­ egész országban titkos lett volna a szavazás, akkor is az eredmé­nyekben eltérés a városi és falusi kerületek között mindig fog jelentkezni, mert a városokban más társadalmi rétegek, osztályok­­és foglalkozások vannak képviselve, más világnézetek és politikai irányok jelentkeznek, mint faluhelyen­­és vidékein (Úgy van­ jobbfelől.) A képviselő urak bizonyos nyers számokat hasonlítottak­ össze,­amelyek ösz­­szeh­asonlítása egyáltalában nem alkalmas, mert mindene­kelőtt le kell ülni ezen eredményekből a szociáldemokrata párt eredményét, hiszen a szo­ciáldemokrata párt részéről beszervezett ipari mun­kásság csakis a városokban van nagyszámban képviselve, ellenben faluhelyen a párt a maga ré­széről jelölteket sem állított. Hogyha ezt,­­megte­szem és összehasonlítom a titkos szavazással bíró törvényhatósági városok eredményét a nyil sza­vazással bíró falusi­­­eredményekké), arra a , meg­lepő eredményre jutok, hogy­­13 képviselő között a titkos szavazásit törvényb­d­ósági városokban 10 képviselő választalolt meg, aki kormányt támoga­tott, 3, aki polgári ellenzéket támogatott.­­Ellenben a­ falusi kerületekben tíz kormányt támogatóra négy polgári ellenzéki esik, úgy, hogy, éppen for­dítva áll az az argumentum, amelyet­­a­ képviselő urak fölhoznak a törvényhatósági városokra nézve. Budapest az összehasonlításra azért,nem alkalmas, mert itt a kormány a maga­ részéről jelöltet nem állított. Ez lehetett a kormány részéről taktikai hiba, amint utólag annak is bizonyult, mert Bu­dapest körzetben a szociáldemokrata párt után az egységes párt nyerte el a legtöbb szavazatot, annak ellenére, hogy alig szerveződtünk s abban a kerü­letben csak; azok kedvéért jelöltünk, akik a magu­k részéről fellépni jónak látták. Ez a taktikai hiba, sajnos, a kormánynak ártott, de nem használható fel bizonyítékul arra, hogy milyen­­eredményeket ért el az ellenzék Budapesten. Hassarék republikanizmu­sa — Ezekkel összeomlanak azok a premisszák, amelyekből­ K­assai képviselőtársam kiindult, ami­kor fesszegez­te azt a dialoktuáról, hogy ennek a par­­ht­déstnek nincs-­n meg­y az erkölcsi presztízse arra, hogy törvényeket hozzon. Ellenkezőleg, mi abban a meggyőződésben élünk, hogy a parlamentnek és a parlament többségé­­nek'm­egvan az az erkölcsi presztízse az or- - szág -'elött,­ amelyre támaszkodva 'érvényes törvényeket hozhat és olyanokat, amelye­ket a nemzet magára nézn­e érvényeseknek ismer el. (Úgy van­ jobbfelöl és a középen.) és legke­vésbbé fogadunk el eb­ben a tekintetben ki­­tanítást Kassai képviselő úr részéről, miért anél­üte, hogy e­ tekint­etben személyes térre akarnék kemenni, , annyit m­­eg kell jegyeznem, hogy az az út, amelyen is képviselő úr ma jár, nem az az út, amelyen eddig járt s amelyet hirdetett.­­Úgy van! jobbjelölt.) . Benczés János: Körüljárta az egész parla­mentet. Gigéfi■ Bethlen István miniszterelnök: Függet­­­­lem -kisgazdapártnak nevezi magát­ az ő pártja, de nincs benne egyetlenegy kisgazda és tudtommal je­löltjei között sem volt egyetlenegy kisgazda sem. S én azt hiszem, hogy az a kisgazdapárt, amely Bu­dapesten szerzi, be a maga volumait, olyan távol áll a kisgazdatársadalomból, amilyen távol Makó Jeruzsálemtől. (Derültség a jobboldalom, k­assai képviselő,úr liberalizmusa mögött nem is, liberaliz­mus, hanem egészen közönséges modern radikaliz­mus é­l. (Igaz! Egy van­ jobbfelöl.) A programmá­jóból eddig nem sokat hallottunk, fia ugyan pro­gramjá­nak nevezhető a kormány programmjának általános rregációja. De egy prograrampontot mégis hajoltunk az ő programmjából, ezt ő is, az indem­­nitási vita rendjén elmondott hastzédében hozta fel. Ez a népszavazás követelése a király kérdésben. Gróf Apponyfi Albert képviselő úr összehasonlítva K­assai képviselő úr álláspontját ebben a kérdésben ,a mienkével, boldogan kiáltott fel, hogy ime a gyö­nyörű álláspont­­ egyenesen gusztust csinál ne­künk is, hogy ezt az álláspontot fogadjuk el. Azt hiszem, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr K­assai Károly képviselő úrnak­ ezt a követelését teljesen félreérteté, mert ő nem azt követelte, hogy népszavazás döntsön a Legitimizmus és a szabad­ királyválasztó elvek fölött,, hanem ő az államforma tekintetében követelt népszavazást. S én azt hiszem, hogy ezen népszavazás mögött semmi egyéb nem áll, mint a rejtett republikanizmus. (Úgy van' jobb­­/«!.. fz Kassai-párti októbrista törekvése! — E­ert arra kérem Kassai képviselő urat,­­ szíveskedjék minket fölv­ágosítan­i árról. Tidgy ési­nél a bizonyos népszavazásnál, amelyet követel, ő a királyság államformája vagy a respublika met­, i lelf fog-e szavazni, illetőleg politikai párthíveinek milyen tanácsot fog adni, hogy hova szavazzanak. Én azt mondom, hogy Hassal képviselőtársam, ál­lásfoglalása mögött rejtett radikalizmus ,lypplang.: (Úgy van! jobbjelöl.) Hiszen, pártjának pl.ig van tagja, aki az 1918 októberi forradalomban va­lami jelentős szerepet ne vitt­­volna (Igaz! Úgy van! jobbjelöl.) Jászi Oszkár a b­écsi Magyar Új­ságban erre vonatkozó nézeteit már­ kifejtette s­ a következőket írja (olvassa): „Eszem águ­ban sem volt a liberális ellenzék vezéreinek telki derékségét, bátorságát,, életüket is kockára­­tevő hősiességét le­kicsinyelni. A­­liberális ellenzék taktikája, egészen m­ás s­pmpprit­ alá esik. Abban a véleményben va­gyok, hogy az általa követett taktika a törporon és a korrupción túl is hozzájárult választási balsike­réhez. Ennek a taktikának, hibáját főleg két körül­ményben látom. Az egyik az, hogy a liberális ellen­zék, nyilván túlzott óvatosságból nem vállalta az októberi programmal olyan mértékben, és határo­­­­zottsággal, amely hitem szerint megfelelt volna az ország mai közhangulatának. A szociáldemokrata párt rendkívüli választási sikerét és­­óriási mitlau­­fer-táborát elsősorban az a körülmén­y, magya­­­rázza meg, hogy ez a párt volt,az a politikai erő­, tényező, amely kifejezette­l az októberi,­­programul alapjára helyezkedett. A liberális ellenzéknek ezt az­­inkább negatív taktikai hibáját egy pozitív is fo­kozta. A liberális csoport túlközeli relációkba ju­tott ugyan a szintén ellenzéki, de reakciós latifun­­dista, és 3. habsburgista­ csoportokkal. Emellett a rég­­e vitézlétt ál-liberalizmus némely ellenforradalmi képviselőjével való szoros kooperációja szintén rontotta a liberális ellenzék helyzetét, éppen a ra­dikálisan gondolkozó polgárság ítélete előtt.’“ Látszik tehát, hogy Jászi Oszkár Vázsonyi képviselő urat nem számítja a liberális ellenzék közé. Jászi Oszkár ezután így folytatja (olvassa): „Különben más szempontból is nyilvánvalóvá vált, hogy mily nagy hiba volt a libe­rális, ellenzékre nézve a latifundista habsburg­­istákkal való együttműködés. Hisz maga a Kassai­­párt állapította meg, hogy az András­­i—Friedrich­­féle legitimista demagógia őket hátbatámadta­­ a kor­­mánnyal szövetkezett liberális jelöltek kibuktatá­­sára. Kassaiék M—,50 mandátumot vesztettek saját számításuk szerint ezen , hiba következtében. De ha a közvéleménynek a liberális ellen­zék nem volt elég októbrista, mint ahogy én állí­tom, akkor hogyan magyarázható meg a Batthyány. Buza Barna-csoport még teljesebb vereségei Búza Barna valóban szeményen exponálta magát októ­berért és hogy mégis megbukott, az kizárólag annak tulajdonítható, Sigrp-t a gazemberek a szó szoros ,értelmében kitoloncolták kerületéből. (Derültség.) Ami pedig a Batthyámy-csoportot illeti, az ő állító­lagos októbrizmusa még sokkal óvatosabb és fel­­higítottabb októbrizmus, mint a Ra­miéké. Hiszen Batthyányék állítoták fel a nemzeti­ és a nemzet­közi októbrizm­us közötti hajszálfinom megkülön­böztetést, amelynek éle épen Károlyi ellen irányul s amelynek nincsen semmi alapja a tényekben és a múlt igazi tapasztalataiban

Next