Szózat, 1922. szeptember (4. évfolyam, 200-223. szám)

1922-09-01 / 200. szám

1922 SZEPTEMBER 1 PÉNTEK Szózat Elhalasztották a döntést a német ntoratórium ügyében A jóvátételi bizottság határozata ■£ békeszerződés aláírásának napja óta nem telt el hónap, hogy a labilis alapokra fektetett, a gazdasági csőd szélén álló Európa idegzetét ne tették volna súlyos próbára, a Németországtól kö­veten jóvátételek fizetése körüli bonyodalmak. A londoni konferencia előtt úgy látszott, hogy e bo­nyodalmaknak moratórium megadása, ha rövid időre is, de visszaadja a gazdasági élet ú­jjáterem­­téséhez oly szükséges nyugalmat. A londoni kon­ferencia azonban eredménytelenül oszlott szét, a moratórium ügyét a jóvátételi bizottság elé utal­ták, mely előbb Berlinben iparkodott meggyőződni Németország anyagi helyzetéről, majd Parisban bs tiltakozott a berlini kormány megbízottaival. Schröder államtitkárt tegnapelőtt hallgatta m­eg a jóvátételi bizottság, aki meggyőzően tárta fel Németország anyagi bajainak valódi okait. A külföld irányadó körei — mondotta a német meg­hatalmazott — azt a szemrehányást teszik, hogy Németország szándékosan maga idézte elő a márka összeomlását. Az ilyen politika öngyilkosság lenne, mert­­e márka megsemmisít­ése föltétlenül megölné a német ipart. A nép nagy tömegeinek sor­a a papírmárk­a sorsától függ és így elmondható, hogy Németország egész mozgótőkéje megsemmisült. A helyzet közvetlen oka a kölcsöntárgyalások meg­hiúsulása. Ám a veszedelmet nem lehet kényszerrel, fenyegetésekkel vagy parancsokkal elhárítani, csu­pán megegyezéssel, az együttimunkál­kodáson ala­puló­ bizalom helyreállításával. Kent kielégítő a német javaslat Bradbury, a jóvátételi bizottságnak angol tagja, saját nyilatkozata szerint arról győződött meg, hogy a moratórium megadása elkerülhetet­len. E nyilatokzatból és az utóbbi párisi híradá­sokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a francia kormány végre mégis csak valamelyes engedékenységet fog tanúsítani. A hangulat — úgy látszik — az utolsó 14 órában megváltozott. A hivatalos Havas-ügynökség szerint a német ja­vaslatok nem tartalmaznak semmi új kielégítő motívumot és a küszöbön álló döntésről szóló francia lap­jelentésében mélységes pesszimizmus vonul végig. Mivel igen valószínű, hogy az angol és olasz delegátusok a moratórium megadása mellett fognak szót emelni, ismét előtérbe nyomul annak a lehetősége, hogy a jóvátételi bizottság határozatát szótöbbséggel fogja meghozni Midőn ez a lehetőség először került szóba, az angol sajtó figyelmeztetett arra, hogy két szövetséges­nek leszavazása súlyos következményeket vonhat maga után. Ezen az alapon írja az Intranzigeant, hogy a mai nap döntő jelentőségű lesz az antantra. Ha a jóvátételi bizottság megadja Németország­nak a moratóriumot, akkor Franciaország vonul ki onnan. Ha azonban az angol álláspont ellen döntenek, akkor Anglia válik ki a bizottságból. Mind az egyik, mind a másik esetben elkerülhe­tetlen a versaillesi szerződés revíziója. Súlyos a helyzet a szövetségesek között Az angol sajtó is komolyan számol a fenye­gető szakadás esetén bekövetkező helyzettel. A Westminster Gazette azt írja, hogy Lloyd George azonnal visszatér London­ba, ha Franciaország egyedül cselekednék. A Daily Telegraph szerint ebben a pillanatban igen nagy a feszültség és nem­ lehet megmondani, mi fog történni. Bradbury a tegnapi tanácskozások után a következő nyilatko­zatot tette: H ha egyhangú határozatot tudunk hozni, akkor az eredmény mindenkit kielégít. De ha többségi határozat jön létre, akkor a döntés nem lehet kielégítő. A Westminster Gazette vezér­cikke szerint Franciaország független akciója, vagy a jóvátételi bizottság döntésének semmibe­vétele igen súlyos helyzetet teremtene a szövetsé­gesek között. Ha Franciaország külön akcióra határozná el magát, akkor Anglia nem iparkodik abban megakadályozni, de követni fogja a maga útját. Anglia nem fog az esetleges akcióban Fran­ciaország oldalán állani. Csak a Daily Chronicle reménykedik, hogy a tizenkettedik órában meg­találják a kompromisszumot. Franciaország nem adja meg a moratóriumot A döntés tartalmáról szóló párisi ívrek sze­rint Franciaország­­ nem fogja megadni a­­ morató­riumot, ha Németország ki nem szolgáltatja a Poincaré által Londonban követelt zálogokat. A francia lapok úgy vélekednek, hogy az egyévi mo­ratórium tervét elutasítják ugyan, de hozzájárul­nak ahhoz, hogy a Belgiumnak fizetendő legköze­lebbi részleteket ne készpénzben, hanem kincstári jegyekben folyósítsák. E sovány engedmény föl­­említése mellett nem felejtik hangoztatni, hogy a fr­a­hr-vidék megszállására már minden előkészület megtörtént. Németország tehát ismét sorsdöntő óráknak nő­­déke. A moratórium megtagadása, a produk­­tív zálogok kikényszerítése teljessé tenné a márka katasztrófáját és a német birodalom összeomlását­­ követő zűrzavart csak súlyosbítaná az antantban bekövetkező nyílt szakadás. Európa politikai irá­nyítását a békeszerződések az antantra bízták : ha ez széthull, teljes lesz a politikai, káosz, mely talán még súlyosabb következményekkel járna, mint a franciák esztelen politikája miatt állandóan fenyegető pénzügyi katasztrófa. Franciaország a Ruhr-vidék megszálláséra készüll Bécs, augusztus 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.jh A „Frankfurter Zeitungénak je­lentik Parisból. Az egyik ottani párisi távirati ügy­nökség azt a hírt terjesztette jól informált francia körökre való hivatkozással, hogy Poincaré kiadta az utasításokat a hadügyi és pénzügyi minisztérium­­nak a Ruhr-vidék megszállására irányuló tervek végrehajtására. Az utasítás úgy szól, hogy az ösz­­szes illetékes tényezőknek minden pillanatban ké­szen kell államok az akció megindítására. A fran­cia kormány egyidejűleg megkeresést intézett a belga­­kormányhoz, hogy megkérdezze a követendő magatartása felől. Az angol kormány, mint hírlik, nem vesz részt a katonai megszállásban és a kény­­szerrendszabály­okhoz való hozzájárulását meg­tagadja. A pirisi döntés után egybehívják az angol minisztertanácsot Bécs. augusztus 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) Londonisól jelentik: Londoni po­litikai körök és az egész angol közvélemény a leg­­izgatottabb várakozással tekint Paris felé. Az angol nyilvánosság egyöntetűen azon a véleményen van, hogy a mai párisi döntés már nemcsak a német jóvátételi kérdés és moratórium ügyében lesz rend­kívül fontosságú, hanem az angol-francia barát­ság további alakulásában is. A Downing Streeten kijelentették, hogy Lloyd George, aki jelenleg bir­tokán tartózkodik, a párisi döntés után azonnal visszatér Londonba és egybehívja a miniszter­tanácsot. Wirgh kancellár ma tárgyalt a pártok vezetőivel Bécs. augusztus 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Dr. Wirth birodalmi kancellár ma délután az egyes pártok vezetőit magához kérette és tájékoztatta őket az általános politikai helyzetről. A megbeszélés si­mán folyt le s így valószínű, hogy a párisi döntés nem fog belpolitikai változásokat okozni. Megegyezés készül az olasz-belga terv alapján Paris, augusztus 31. A jóvátételi bizottság félhivatalos tanácskozása 5 órakor végt ért. Az elterjedt hírek szerint a többség a belga-olasz közvetítő megoldás mellett foglalt állást, amely­nek alapján a bizottság a moratórium kérdésében nem hoz­ kötelező határozatot, illetve a morató­riumot nem utasítja vissza, hanem Németország­nak a fizetésre könnyebbséget engedélyez azzal, hogy Belgiumnak az 1922. évre esedékes tartozás helyett kincstári utalványokat adhat. Hogyan oszlottak meg a szavazatok! Pártv augusztus 31. A jóvátételi bizottság mindenekelőtt elvetette Bradbury javaslatát, amely szerint Németországnak 1922. december 31-ig fel­tétel nélküli moratórium volna adandó. A szavazás a következőképpen történt: Dubois ellene, Delacroix ellene szavazott, Salvaco Raggi tartózkodott a sza­vazástól, Bradbury mellette szavazott. A jóvátételi bizottság azután egyhangúlag meghozta határoza­tát, amelyet nyomban közöltek a német kormány­­nyal. Elhalasztották a döntést Páriv augusztus 31. A jóvátételi bizottság Németország moratóriumkérelmére vonatkozóan egyhangúan a következő határozatot hozta: A jóvátételi bizottság az 1922. július 12-iki új moratórium kérésről határoz­va, figyelembe veszi, hogy Németország befelé és kifelé minden hitelt elvesztett és a m­árka értékének háromezredrészére esett. A jóvátételi bizottság kimondja: 1. A jóvátételi bizottság a Németország részéről előterjesztett kérvényről a határozathozatalt elha­lasztja mindaddig, míg el nem készíti Németország pénzügyei gyökeres reformjának tervét.­­A jóvátételi bizottság az 1922. aug. 15-én és szept. 15-én esedékes készpénzfizetések kiegyelíté­­véül, továbbá azon esetben, ha a közbenső időben más megállapodás nem jön létre, az azokat követő, 1922. ok­tób X. 15-ike és december 15-ike között esedékes­­készpénzfizetések kiegyenlítéséül elfogad­ ó arányban fizetendő hathónapi lejáratú német kincs­tári jegyeket, amelyek el vannak látva biztosí­tékkal, amelyek tekintetében a német kormány és a belga kormány — amely utóbbi számára sza­golnak a készpénzfizetések — megegyeznek s ha ilyen megállapodás iram jön létre, vagynak kül­földi banknál való letétbehelyezésével garantálnak. E bank megválasztásához Belgium hozzájárulása szükséges. Biztosítani kell a népek megélhetését és szellemi mesnyások Gróf Apponyi Albarit az erkölcsi let­fegyver­éről Bécs, augusztus 31. Az interparlamentáris unió delegátusainak tiszteletére tegnap Bécs vá­rosa bankettet adott, amelyen gróf Apponyi Albert a következő felkészüntőt mondta: — Néhány szót kívánok szentelni a mi tisz­teletbe! elnökünkntek, Jókis Weardaleiik, ki az interparlamentáris szellem legkiválób­b megteste­sítője. Mi az az interparlamentáris szellem? Az interparlamentáris szellem összekapcsolása annak a hazafiságnak, amelyet mi, nemzeti képviselők magunkkal hozunk, az internacionális szellemmel. Lehetségese ez az összekapcsolás? Igen­is lehet­séges, ha a hazafiságnak a legmagasabb tartalmat adjuk. A hazaszeretetnek legmagasabb koncep­ciója azt kívánja,­ hogy tulajdon hazája magas erkölcsi színvonalon álljon és előljárjon az embe­riség nagy eszméinek megvalósításáért folyó munkában. Beszéltek az­ értekezleten a lefegyverzésről és helyesen említették, hogy a lefegyverzésnek ket­tősnek kell lenni: anyagénak és erkölcsinek. Ezt az utóbbit vagyunk mi hivatva kere­sztülvinni. Az elsőre vonatkozólag csak óhajokaat fejezünk ki, de az erkölcsi leszerelés a mi feladatunk. A konfe­rencia haladás a cél felé. Elmondottak olyan dol­gokat, amelyeket még egy év előtt nem lehetett volna mondani anélkül, hogy nagy fölindulást ne idéztek volna elő. Meghallgatták és meg is fogják, gondolni a hallottakat. Kell, hogy oly állapotok te­remtessenek, amelyek mellett a legyőzött népek anyagilag is megélhetnek, szellemileg pedig meg­nyugváshoz kell jutnuuk. Ennek létrehozatala a do­log természete szerint lassú processzus, de meg­indult. Ezt a fejlődést látom magam előtt, erről be­széltem lord Weardale b­a­rátommal. Ezért lelkese­dett ő, aki típusa az angol gentlemannek, angol minden izében és lelke minden megnyilvánulásá­ban, de egyszersmind átfogó szellem és nagy szív, amely semmit, ami emberi, magától idegennek nem ítél s akinek barátsága átélte a háború krízi­sét. Arra ürítem poharamat, hogy a mi vezérünk­nek egészsége mielőbb teljesen helyreálljon, hogy tovább szerezhessen mnnket ama nagy cél felé, amelynek halvány képét óhajtottam önöknek meg­mutatni. Lord Newton nyilatkozik a Mnhirségek helyzetéről Bécs, augusztus 31. (A Százat tudósítójának telefonjelentése.) Lord Newtonnak az interparla­mentáris konferencián a kisebbségi kérdésről mondott beszéde nagy feltűnést keltett s a mai nap folyamán sikerült erre vonatkozólag tőle fel­­világosításokat nyerni.. Lord Newton kijelentette, hogy a kisebbségi kérdés ma rosszabbul áll, mint a háború előtt. A kérdés pedg nemcsak fontos, hanem veszedelmes is s a békeszerződések legnagyobb hibája az, hogy a népeket és néprészeket az egyik birodalom­ból a másikba mint élettelen tárgyakat helyezte ide-oda és sokhelyütt az a helyzet állott elő, hogy­ sokkal magasabb színvonalon álló népesség ala­csonyabb kultúrájú népesség hatalma alá került. A felelősség ezért nemcsak a mai kormányokat terheli, melyek teljesen elhanyagolják a kisebb­ségek védelmét, hanem azokat a kormányokat is, amelyeknek közreműködésével ezek az­­állapotok létrejöhettek, annál is inkább, mert ma már ne­héz ezeken­ az állapotokon változtatni. Ha vala­melyik kormány a legtöbb tanácshoz fordul or­voslásért, az a kérelmet a népszövetséghez uta­sítja, amelyben ugyan a jószándék megvan, de nncsen hatalma akaratának véghezvitelére. Ennek következtében oda igyekezett a lord hatni, hogy a konferencián megjelent képviselők gyakorolja­nak nyomást kormányaikra az irányban, hogy azok a viszonyok, amelyek a kisebbségek helyze­tében a békeszerződésből kifolyólag alakultak ki, föltétlenül megváltoztassanak. " Marius Montet francia szocialista képviselő ezzel szemben ú­gy nyilatkozott a kisebségek jo­gainak elvére vonatkozólag, hogy nem szabad egy országban sem áttörni a békeszerződések rend­szerét, annyit azonban­ sikerült elérni, hogy maga Montet is elutazik Csehországba, hogy személyes tapasztalatok alapján alkosson véleményt a ki­sebbségek ottani helyzetéről.

Next