Szózat, 1922. október (4. évfolyam, 225-250. szám)

1922-10-05 / 228. szám

M összes magyar főiskolákban megszűnik a munka Az egész ország ifjúsága egységesen követeli sérelmeinek orvoslását . A Szózat tudósítójától Tegnap óta a Műegyetemen szünetelnek az előadások s a lezárt kapuk hirdetik,­­hogy a ma­gyar ifjúság fajvédelmi álláspontjának oltalmában ,ha kell, a legnagyobb áldozatot is meghozza drága munkanapjainak feláldozásával. A holnapi naptól kezdve elnéptelenednek az összes többi magyar főiskolák is, annak tanúbizonyságaképen, hogy a keresztény és nemzeti alapon álló egységes ma­gyar diákság teljes szolidaritásban sorakozik a man egyetemi hallgatók mögé. Az egész országban meg­nyilatkozó, fegyelmezettségében impozáns és mél­tóságteljes tüntetés ellenállhatatlanul dokumen­tálja azt, hogy a magyar főiskolai ifjúság fajának védelmében s a magyarság jövő generációjának szuprim­áciáját biztosító numerus clau­sus oltalma­zásában rendíthetetlenül halad tovább azon az úton, amelyet ellenforradalmi öntudatra ébredésé­ben megkezdett és amely meggyőződése szerint egyedül vezet a magyar Nagy-Magyar­ország vis­­­szaállítása és megteremtése felé. Büszke örömmel nézi az ország egész magyar lakossága ezt a hatal­mas megmozdulást, mert az a huszonötezer főnyi diákság, amely ma egységes erővel adott kifejezést egységes akaratának, drága biztosítéka annak, hogy a jövendő Magyarország immár megmásít­ha­tatlanul öntudatosan keresztény és magyar lesz. Egységes az egész magyar ifjusáág A zsidó kapitalizmus vakmerő numerus clau­­susa, amellyel a magyar végzettségű mérnöküket külföldi diplomaiájú, megbízhatatlan elemek előnyére megpróbálta megfosztani exisz­lenciájuk megalapo­zásának lehetőségétől; a Műegyetem állásfoglalása után, mára egy frontba tömörítette az egész ma­gyar főiskolai ifjúságot. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége, mint már hírt adtunk róla, negyvenhat egyesületének nevé­ben már tegnap azonosította magát a Hungáriában és a Műegyetemi Segítő­ Egyesületben tömörült technikusok követeléseivel és állásfoglalásával. Ma délután pedig, a több mint tizenötezer tagot Szám­láló Turul Bajtársi Szövetség vezértáborozása mondotta ki Velcsov­ György szenátor indítványára, csatlakozását. A vidéki egyetemek és főiskolák megkeresés­ére a Turul Bajtársi Szövetség távirati­lag utasította debreceni és szegedi helyi szerveze­teit hasonló állásfoglalásra, a MEFHOSz pedig a soproni bányászati főiskolásokat, a keszthelyi és a magyaróvári gazdasági akadémiát és a miskolci jogakadémiát szólította föl, hogy csatlakoznak a budapesti ifjúság mozgalmához. Hasonló intéz­kedéseket tett a MEislíQSz keretébe tartozó Szé­kely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete is, amely azonos állásfoglalásra utasította öt vi­­déki egyesületét, s Bezárulnak Magyarország főiskolái A Tudományegyetem és az összes budapesti főiskolák kapuit holnap reggel bezárják és mind­addig zárva tartják, míg az egész keresztíny ifjú­­ság eme egyöntetű állásfoglalására a kormány ha­tározott ígéretet nem tesz olyan irányban, hogy a nemzetgyűlés összeillése alkalmával rögtön be fog­ják terjeszteni a nosztrifikálásra vonatkozó tör­vény­javaslatot. A budapesti tudományegyetem rektori tanácsa szerdán délután foglalkozott az egyetem bezárásá­nak kérdésével s azt nem tartotta szükségesnek. A Turul Bajtársi­ Szövetség­ azonban a kimondott szolidaritás alapján megtette a szükséges intézke­déseket, hogy az egyetemekbe a magyar ifjúság memorandumának kedvező elintézéséig senki be ne léphessen. Ismerve a nagy országos, főiskolai szer­vezetek fegyelmezettségét, a mai napra számítha­tunk arra, hogy az összes vidéki főiskolákon is egy csapásra meg fognak szűnni az előadások. Az egyszámi hallgatóság mismorandum­a A műegyetemi ifjúság által megszövegezett és már tegnap ismertetett memorandummal a mérnöki­­kamarák fölállítása tárgyában a Műegye­tem ifjúsága ma küldöttségnel kereste, föl a kereske­delmi minisztert, kinek távol­létében Töry miniszteri tanácsos fogadta az ifjúságot és biztosította, hogy a mérnöki kamarák megszervezéséről a kereskedelem­ügyi miniszter a nemzetgyűlés összeillése után rög­tön be fogja terjeszteni törvényjavaslatát, sőt a most revízió alatt álló ipartörvény benyújtásánál is módot fognak találni arra, hogy ilyen és hasonló sérelmeit a mérnöki karnak a törvény szigorával akadályozhassák meg. A kultuszminiszter, csütörtök délelőtt 12 óra­kor fogadja a magyar diákság küldöttségét, Nagy Ivánt, a MEFHOSz elnökét, Velcsov Györgyöt, a Turul Bajtársi Szövetség szenátorát és Vér Tibort, a műegyetemi ifjúság vezérét. A küldöttség a Mű­egyetem memorandumán kív­ül fel fogja terjeszteni a magyar főiskolai hallgatóság konferenciájának határozati javaslatát is, amelynek elfogadásától II. igik.függővé a diákság­­további magatartását. A ha­tá­rozati javaslat a következőket foglalja magában: „A MEFHOSz országos képviselőtestülete fog­lalkozva a numerus clausus ügyével, megállapítja, hogy az mindaddig illuzórikusnak tekinthető, rígig­­a törvénynek és a vele kapcsolatos rendeleteknek fogyatékosságai ki nem egészíttetnek. Nevezetesen szükségesnek tartja a következők meg­valósítását: 1. Kérjük, hogy ugyanazokból az alapelvek­ből kifolyólag, amelyek indokolttá tették a nume­rus clausus behozatalát az egyetemeken, a külföl­dön tanult és ott oklevelet szerzett főiskolások diplomáinak posztrifikálása szintén a faji szám­arány szerint történjék. 2. Terjesztessék ki a numerus clausus az ösz­­szes főiskolákra is. 3. Hivatalosan is mondassák ki, hogy olyan esetben, amidőn valamely fakultásra a megenge­dettnél kevesebb számú jelenhező kéri felvételét, a faji arányszámnak a jelentkezettek szá­mához kell igazodnia. Végül kéri az egyetemi ifjúság a memorandum­ban, hogy a kultuszminiszter a keresztény magyar egyetemi ifjúság jövendőjének biztosítására a fönti pontok értelmében törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé, hogy saját hazájában egy­­szers mindenkorra biztosítva legyen a magyar faj szupr­emóciója. Az egész keresztény magyarság feszült figye­lemmel tekint a memorandum sorsának fejleményei elé, mert e kívánságok teljesítésétől függ az, hogy újból megindul-e az egyetemeken a tudományos munka. A szervezett magyar főiskolai hallgatóság szilárd egységben áll e memorandumokban foglalt pontok követelései mögött és e kérdések megoldá­sának elodázása a magyar főiskolák életében a leg­súlyosabb következményeket vágná maga után. Összegyűjtik a minusiu­s clensus eseteket A zsidó liberális sajtóorgánumok bőségesen közlötték tegnap Goldberger gyáros nyilatkozatát, aki tagadta azt az esetet, amely vállalatánál egy magyar mérnök visszautasításával kirobbantotta a főiskolai hallgatók állásfoglalását. E nyilatkozat­tal szemben a visszauta­silóti magyar diploma,ju­r egy eszmén­ek — akit egyelőre nem tartunk szük­ségesnek megnevezni —, esküvel is kész bizonyí­tani, hogy a gyár igazgatósága jelentkezését azzal a pökhendi kijelentéssel utasította el, hogy csak külföldi oklevéllel ellátott mérnököket alkalmaz­hat. A Hungária Bajtársi Szövetség különben ma törzsgyűlésen foglalkozott ezzel az­ Ügygyel s egy­ben hozzákezdett a magyar mérnöki kar ez esethez hasonló sérelmeinek jegyzőkönyvi összegyűjtésé­hez is. Ahol helyssen nosztrifikálak Tegnapi vezércikkünkre vonatkozólag, amely­ben a­ numerus clausus nosztrifikálásoknál való kijátszásával foglalkoztunk ma dr. Iloór Károly orvoskari professzortól levelet kaptunk, amelyből örömmel állapítjuk meg, hogy az orvostudományi karon, amely a fajvédelm­i gondolattal szemben mindig a legmegértőbb álláspontot foglalta el, már eddig is a törvény szellemében és a keresztény közvélemény fölfogása szerint jártak el. A levél a következőképpen hangzik: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy nagybáton lapja i . e. 227-ik számának vezércikké­ben foglalt ama kitételt: „mert a külföldi diplomák honosítása elé eddig semminemű akadályt sem állítottunk“, oda kérem helyesbíteni, hogy a buda­pesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskara 1919. évi szeptember havától kezdődőié­­g—netten egy külföldi orvosi diplomát nem honosított. A karban a honosítási ügyek előadásával én vagyok megbízva és így kétségtelenül tudom, hogy minden egyes esetben ■— úgy emlékszem 11 esetről van szó —, a honosítás iránti kérés visszautasítását hoztam javaslatba és a kar javaslatomat minden egyes esetben elfogdta. Hogy a visszautasított az­után kérésével más egyetem orvosi fakultásához fordult-e vagy sem, arra nézve értesülésem nincs, valószínű, hogy ez megtörtént és akkor lehetséges is, hogy ott a diplomát honosították, mi soha. Bu­dapest, 1922 október hó 4-én. Kiváló tisztelettel Dr. Il­or Károly egyetemi nyilvános rendes tanár. A kultuszminiszter vésenténye Munkatársunk kérdést intézett gróf Kiebelsberg ■ Kunó kultus­zminiszterh­ez, aki az ügyre vonatkozólag a következőke mondotta munkatársunknak: — Az ügyet állettem a kereskedelmi miniszté­riumba és a kereskedelmi minisztérium fogja ebben az ügyben lefolytatni a vizsgálatot. "Amennyiben más pa­naszok is volnának, az ifjúság azokat adja elő a ke­reskedelemügyi minisztériumban. Az ügy m­ai állásában nem tartozik a kultuszminisztérium hatáskörébe. 1922 OKTÓBER 5 CSÜTÖRTÖK Vissza kell állítani a tekintélyek tiszteletét Stak­ovszky Iván belügyminiszter Sopronban Rakovszky Iván belügyminiszter Almásai­ László, a nemzetgyűlés alelnöke és báró Feilitzsch Bertold kíséretében szerdán délelőtt érkezett Sop- ■­ronba, vitéz Simon­­Elemér főispán huzaltációjára. A pályaudvaron vitéz • Sóstok Elemér főispán, Gé­pei és//’ Lajos alispán, Thurner Mihály polgár­mester fogadták a belügyminisztert, aki a megye­házára hajtatott. A vármegye hevében Givay-Wolff Lajos alispán, a város nevében­­ Thurner Mihály polgármester üdvözölte a belügyminisztert. Az üdvözlésekre, Irakovszky Iván belügymi- N­iszter a következő­ beszéddel válaszolt: — Az orvos, amikor a betegség tüneteit látja, rém elégedhetik meg azzal, hogy a betegségnek csupán külső szimptómáit vegye tekintetbe, ke­res­ztig kell, mik azok az okok, amelyek a bajt elő­idézték, mert csupán ezeknek az eltön­ítésével le­het ismét egészséges a szervezet. Nekünk politiku­soknak és komornyi­érfia­knak szintén így kell ten­nünk, amikor az ország haját gyógyítani akarjuk. Nemcsak a szimptómával, hanem a betegség gyö­kereivel is foglalkoznunk kell­ Ma, amikor a tör­ténelem szemüvegén át nézhetjük azokat az esemé­nyeket, amelyek előidézték hazánk gyászos hely­­zetét, látjuk, hogy a fegyelmezetlenség, a tekinté­lyek tiszteletének hiánya tette tönkre ezt a nem­zetet. Társadalmunknak ez a két betegsége ütötte ki az ország kezéből a fegyvert és tette erősebbé ellenségeinket, elsősorban belső ellenségeinket. Ez vitt bennünket abba a szomorú helyzetbe, amely­ben ma vagyunk. És ha gyógyítani akarjuk nem­zetünket, ha szebb jövőt akarunk előkészíteni, a lelkek ezen betegségén kell először is segíteni.­­ Az államhatalom, a kormányzat, a köz­igazgatás, amikoor az egyesekkel szemben­ jogokat gyakorol, kötelességét teljesíti. Nálunk a háború utolsó éveiben a "nagyközönség beleélte magát olyan hangulatba, hogy minden hatósági intézke­dést iszonyú tehernek, vele szemben elkövetett atrocitásnak érzett és tekintett. Ha azt akarjuk, hogy ebben az országban helyreálljanak ismét a normális viszonyok, arra kell törekednünk, hogy ezt a cinizmust öljük ki elsősorban az emberek szí­véből. A közigazgatás feladata, hogy elsősorban ezeken a bajokon segítsen, feladata, hogy azt­­ az érzést, amelyet én r­a­konc átírt­­­s ágn­a­k nevezek, ki­ölje az emberek szívéből. Ezt igazságossággal, szi­gorral teheti. Csak az a közigazgatás lehet jó, amely igazságos és ejjelygV ■— Amikor, én ide, Sopronba, a­­vármegye és a város közigazgatásának ünnepélyére eljöttem, tet­tem azért, mert ehhez a városhoz és vármegyéhez a mostani népszavazás után engem is, mint minden magyar embert, meleg szeretet fűz. Amikor ebbe a városba jöttem, tettem azért, hogy hirdessem a becsületes közigazgatási és országos politikát. Tu­dom, hogy ilyen nagy múlttal bíró és ilyen nagy intelligenciájú város közönségének lelkébe bele vannak írva azok a nagy igazságok, amelyek, nélkül nem tarthatjuk fenn ezt a várost. Hiszem és remé­lem, hogy ebben az országban végre feltétbred­nek legnagyo­bbtól a legkisebbig a lelkek. Tudni fog­ják, hogy a magánérdeken felül ott van a közös nagy érdek, a haza érdeke, amely magában fog­lalja az egyesiek érdekét is.­­ A közigazgatás reformja nézetem szerint , nemcsak szakszerű szempontok és közigazgatási kérdések figyelembevételével oldható meg. Azt az embert, aki ennek a kérdésnek megoldására hiva­tott, nagy, nemes érzés, az idealizmus kell hogy ve­zesse. Természetes,­ hogy minden intézmény, amely sokáig­­javítás nélkül áll fenn, túléli önmagát és bizonyos fokig ellentétbe kerül a tovább fejlődő közélettel. Ebből a tételből kell kiindulni a köz­igazgatás reformjánál. Meg kell védelmezni min­dent, ami hagyomány, arra kell törekedni, hogy ujjal cseréljük fel azt, ami idejét múlta. Amikor a közigazgatás reformját készítem elő, előveszem mindazt, amit a múltban megtanultam, de elő fo­gom venni a vármegye és az ország közigazgatá­­­­sához kötő szeretetemet. Nagy, alapvető változáso­kat létrehozó intézkedéseket csak akkor szabad megtenni, ha bele tudjuk vinni szivünk szeretetét.­­— A tekintélyek tisztelete csak akkor lesz ép, ha azok, akik a hatalmat gyakorolják, maguk is megtesznek mindent az irányban, hogy a tekinté­lyek tisztelhet­ők legyenek. Csak az a hatóság vagy vezető férfiú számíthat való­ban tekintélyre, aki maga is úgy él és működik,­­hogy az emeli a ható­­­­ságok tekintélyét. Nemcsak becsületesen kell telje­síteni kötelességét, hanem magánéletében is olyan­nak kell lennie, hogy az tiszteletet és tekintélyt parancsoljon. A belügyminiszter ezután a közönség éljenzése közben Szent Benedek templomába ment misére, majd a várm­egyeh­­ázáb­ és innen a városházára ment, ahol kezdetét vette a főispáni beiktatás./.

Next