Szózat, 1922. november (4. évfolyam, 251-275. szám)

1922-11-18 / 265. szám

t­ ven éven át évi két és félmilliárd koronát kell majd fizetnie a kölcsönök törlesztésére és ezt a szörnyű terhet az elmúlt rezsim gazdálkodásá­nak köszönhetjük.­­ És azok az urak, akik úgy gazdálkodtak, azok mernek kritizálni? Amikor ilyen kritikát hallok, elhagy a türelem és­ azt kell mondanom, hogy ez a rosszindulatú kritizálás is egyik tü­nete annak a faji prepotenciának, amely nya­kára ült a fővárosnak a múltban és nyakára akar ülni a jövőben is.­­ Mi csendesen és a polgárság bizalmá­ból szerényen dolgozunk és büszkén m mondha­­­tóra, hogy a folyó kiadások és a zárszámadá­sok egyensúlyának tekintetében túlszárnyal­juk Európa minden olyan városát, ahol szo­ciáldemokrata-liberális rezsim uralkodik.­­ Fönntartom azt a vádat és számszerű adatokkal be is fogom bizonyítani, hogy az elmúlt rezsim a fölvett külföldi kölcsönöket nem fordította mind beruházásra. A külföldi hitelezőkkel most folyó tárgyalások alkalmá­val az első pillanatban kiderült az, hogy 36 millió aranykoronát nem olyan beruházásokra fordítottak, amelyek e kölcsön amortizációját biztosították és amelyek a fővárosnak jöve­delmeztek volna. — Igazságos kritikát mindig szívesen fo­gadok, de az ilyen garázdálkodást véghezvivő­­ Potemlíin-alkotásaik dicsőségén nyugvó urak kritikáját a leghatározottabban visszautasí­­tom. (Óriási taps és helyeslés.) Wolff Károly beszéde után a párt számos tagja szólalt még föl a közüzemi pótlékokról szóló impányrendelet, ügyében, amelyet végül is elfogadtak. A határozatot párthatározattá emelték. fegYELEK Uszitók Tisztelt Szerkesztő úr! A­ keresztény sajtó nem foglalkozott eléggé a leg­­­ .­többi demokrata vacsorával, amelyen Vázsonyi Vilmos ugyancsak kimutogatta fogafehérét. Beszédé­ből sok mindent megtanulhatunk mi keresztény ma­gyarok. Tudjuk meg, hogy a „vulkanikus erők kitörésé­től“ Vázsonyi Vilmos nem a ma is lappangó kom­munizmus részéről tart, hanem a keresztény ma­gyarságot bélyegzi meg ezz/.el a feltevéssel; épp úgy, ahogy végiggyalázta, annak idején az egész magyar tisztikart és hivatalnoki etátr.ot, meg az egész ma­gyar középosztályt; mindent, ami nem is lehet más, csak magyar. . .­­ Tudjuk meg, hogy „igazság a jog alapján“ csak addig volt itt, amíg Vázsonyi Vilmos menthette át a törvény labirintján a paragrafus szerint meg nem fogható, de a magyar erkölcs tisztességével össze­férhet,ellen idegen faji s­érelmek­ét. ■*' Tudjuk meg, hogy azok az, „erők“, amelyek egyetlen célja az, hogy hogyan tegyék „földi po­kollá a­ létet azok számára, akik ebben az országban vannak“, a keresztény magyarságból kerülnek ki Nem ők élnek abból, hogy mások számára megnehe­zítsék az életet, hanem mi! Mi vagyunk az élős­­diek (71, akik az ellenfáradalom után elkövetkeztünk; mi „a népszenvedély parazitái“, nem ők, akik évtize­dek óta agitálnak, forrongnak S a népszenvedélyt gyújtogatták, kirobbantották s ma is ezt készítik elő minden szereplésükkel, a lapjaikban, meg a „va­csoráikon“. De, őszerintök, a keresztény magyarság akar itt felfordulást, mert hisz’ érdeke, hogy ne le­gyen itt rend, ne legyen itt igazi Magyarország, ugy­et! ■ Ó, milyen rettentő igazság az, hogy: „az ő éle­tük a mi halálunk“! Vagy mink, keresztény ma­gyarok, ,ne mondhassuk őrólok ugyanazt, amit ők mondanak és olyan fennen hirdetnek mirólunk, pél­dátlan vakmerőséggel és cinizmussal?! Nem, —■ „Ők nem a népszenvedély kitörése ellen harcolnak“ —, hisz’ éppen arra építettek mindig hanem a­ magyarság ellen, amely itt „befészkelt társaság“ (!), de a galíciaiak persze nem azok. S az a határtalan, becstelen ferdítés, hogy mi vagyunk a munkának, meg a munkásnak az ellen­ségei, akiknek keresztény tömegéből az igazi munka és az igazi munkásság kikerül­. Nem mi dolgozunk, nem mi szántjuk verejtékes munkával ezt a földet, hanem ők, akik naphosszat „üzlet“ után futkosnak és ellepik a tőzsdét; nem mi vagyunk a gyárakban, nem mi vagyunk iparosok, hanem azok a szájas agitátorok, akik örökké izgatnak minden ellen, ami nem ezt­, ami istenes, ami őszintén magyar . Hisz* ugy­e, mi találtuk ki az­ iskolai „nemi felvilágosí­tást“, nem ők? Hisz* ugy­e mi özönöljü­k el a Stein­­hardt-mulatókat, meg az ezekhez hasonló erkölcsi kloákákat. Mi vagyunk a sikerek, a valutások, az árdrágítók! így fest az „uszítás“, amelyről beszélnek és ír­nak, amelyet követnek, példátlan lelkiismeretlenség­gel; bízva a kipróbált magyar türelemben és m os­tobaságban, amolyan-­magus­ közt jót nevetnek. De ha felébredünk és élni akarunk, ha rázni kezdjük rabbitincseiinket; ha tiltakozunk a vérlázító közgazdasági kiszipolyozásunk ellen, akkor ,uszi­­ták­ vagyunk! Akkor jöttment vagyunk, a magyar, Árpád ezeresztendős hazájában, ahol „élnünk-halnunk Xcc­l­t"­, a­ m­ig övék az egész nagyvilág mindenestől. Mindezt jól jegyezzük meg és okuljunk­ belőle, mert az ő jelszavuk mindig az volt, hogy: vakulj magyar! Tisztelettel *ay ébredő* 1932 NOVEMBER 18 SZOMBAT iaai­s^eiaBamarea^wahmemBSBBSBH«*«^ Mz isf törvényjavas A Szózat pénteki számában beszámoltunk arról, hogy a kormány a nemzetgyűlés csü­törtöki ülésén tizenöt törvényjavaslatot ter­jesztett a Ház elé. Ismertettük egyszersmind a benyújtott javaslatok közül a Tudományos Akadémia állami támogatásáról és a szesz­adóról szóló törvény módosításáról szóló tör­vényjavaslatokat. Mai számunkban ismét két törvényjavaslatot ismertetünk, míg a többi javaslat ismertetését következő számainkban fog sor kerülni. Hl. FilSami feelügyele­t sutéi hertiUnaSi a isszfosMó vsStiatalofá A biztosító magánvállalatok állami fel­ügyeletéről és egyes közhitelt kérdések rende­zéséről szóló törvényjavaslat szerint a bizto­sító magánvállalatok állami felügyelet alá ke­rülnek s fölhatalmazást nyer a pénzügyminisz­térium, hogy ezt a felügyeletet rendelettel sza­bályozza, rendelkezéseket állapítson meg a hatóság szervezetéről és hatásköréről, a bizto­sító vállalat megalakításának és működésének előfeltételeiről, különösen pedig a biztosítási alapról és a díjtartalékról, a közhatóság által fenntartott biztosító vállalatokról, a biztosí­tási ügyletekkel foglalkozó különböző jótékony egyesületekről. A rendelkezések a hazánkban működő külföldi biztosító vállalatok itteni fióktelepeire is kiterjednek. A törvényjavaslat a külföldi biztosító vál­lalatokat arra kötelezi, hogy úgy egész üzleté­ről, mint belföldi üzletéről külön-külön zár­számadást nyújtson be a felügyelő hatósághoz. Újonnan keletkező vállalatot, vagy az ország­ban eddig még nem működő biztosítási válla­latot csak a felügyelő hatóság előzetes enge­délye alapján lehet azután a kereskedelmi cég­jegyzékbe bejegyezni. A törvényjavaslat téte­­lenként állapítja meg azt, hogy az engedély iránti kérelmet a hatóság mikor utasíthatja el s e határozat ellen a közigazgatási bírósághoz panaszjogot ad. A törvényjavaslat részletesen szabályozza azt az eljárást, melyet a felügyelő hatóságnak követnie kell abban az esetben, ha valamely ily vállalat válságos helyzetbe jut, vagy ha fizetéseit megszüntette. A törvényjavaslat súlyos büntetéssel sújtja azokat a vállalatokat, melyek a törvény­javaslat és a kiadandó kormányrendelet hatá­­rozmányai ellen vétenek, sőt egyes esetekben a vállalat igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak is meg­van a büntetőjogi felelőssége. Felhatalmazást kér a törvényjavaslatban a kormány arra, hogy a részvénytársaságok és szövetkezeik mérlegének készítésére vonat­kozólag rendeleti úton tett intézkedéseket fönn­tarthassa és módosíthassa. Az államkincstár érdekeinek védelmére a törvényjavaslat oly rendelkezéseket is tartal­maz, hogy azon az alapon, hogy valamely ma­gyar adós külföldi hitelezőivel szemben fönn­álló tartozását a, kivételes hatalom alapján ki­bocsátott valamely rendeletre való hivatkozás­sal „fizetés hatályával“ koronaértékben le­tétbe helyezte, az államkincstár ellen követe­lést érvényesíteni nem lehet. A törvényjavaslat egyben kiegészíti az 1921. évi XXVI. tc. rendelkezéseit azzal, hogy a magyar állam­adóssági kamatok iinen tá­masztott követelését 1925. év végéig bírói uton érvényesíteni nem lehet.­­ Gondoskodni kíván a törvényjavaslat ar­ról, hogy az államkincstárnak a Pénzintézeti Központtal szemben fennálló tartozása fedeze­tére állami pénztárjegyek legyenek kibocsát­hatók és végül a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti­ Szövetsége által előterjesztett indo­kok alapján a háborús segély lefoglalhatásá­­nak megengedésével lehetővé kívánja tenni, hogy a kisebb illetményű köszolgálati alakal­­mazottak a­ Pénzintézeti Központtól az eddigi­nél nagyobb mérvű kölcsönt vehessenek föl. TV­ TS vé­letet ad­ó A trianoni békeszerződés katonai rendel­kezései szükségessé tették e­z új véderőtörvény megalkotását, amelynek alapján az általános hadkötelezettség megszűnt és ehelyett önkéntes vállalkozáson alapuló rendszer szerint kell hadseregünket kiépíteni. Ezzel létjogos tiltsá­­gát vesztette a hadmentességi díjról szóló törvény, egyidejűleg azonban új adót kellett létesíteni, amellyel azokat kellett megterhelni, akik az új véderőtörvény alapján nem­ tart­oz­nak a kiegészítésnél tekintetbe jövők lét­számába. Ennek az új adónak az előteremtésére szolgál a védelmi adóról ,szóló törvényjavas­lat, amelynek főbb rendelkezései a követ­kezők: Minden magyar állampolgár férfi, aki életének huszadik évét betölti, az év elejétől védelmi adót köteles fizetni azon évnek vé­géig, amelyi­ki életének 31■ évét betölti. A már huszadik öt évüket betöltött magyar állam­polgár férfiak 1923. év január elsejétől kezdve kötelesek a védelmi adót fizetni. Nem fizetnek védelmi adót a honvédség, a csendőrség, a rendőrség vámőrség, pénz­ügyőrség, folyamőrség ,­ az állami erdőőrzés kötelékébe tartozó, fegyverviselésre jogosított egyének, továbbá a vagyontalan, k­eresetkép­­telen és közsegélyből élő szegények, a világ­háború alatt rokkantakká váltak és végül a trianoni békeszerződés következtében nyug­állományba helyezett hivatásos katonák és át­meneti viszonyban levő katonai egyének. A védelmi adó két részből áll: alapadó­ból, mely minden adókötelesnél évenként 500 korona és a pótlékokból, melyet azok kötele­sek fizetni, akik jövedelmadót, vagy vagyon­adót fizetnek. Ez a pótlék a jövedelem és va­gyonadó 10 százaléka. Ha a védelmi adó fize­tésére kötelezett maga nem fizet jövedelem, vagy vagyonadót, ellenben olyan közös ház­tartás tagja, amelynek feje fizet ilyen adót, akkor a pótlék a háztartás feje vagyonadójá­nak, illetőleg jövedelemadójának 5,5 száza­léka. Ha a háztartás fejének háztartásához több védelmi adóköteles tartozik, akkor az egy évre kivetett pótlékok összege nem halad­hatja meg a jövedelem és vagyonadó 10—10 százalékát. A védelmi adó behajtása iránt a községi elöljáróságok intézkednek , és azt részben a községi közegek és városi adóhivatalok, rész­ben pénzügyigazgatóságok vetik ki. A tör­vényjavaslat további szakaszaiba foglalt bün­tető és végrehajtási rendelkezések lényegük­ben megfelelnek a hadmentességi adótörvény eddig érvényben volt rendelkezéseinek azzal az eltéréssel, hogy a törvény alapjául n­em az általános védkötelezettség, hanem a hadsereg­nek önkéntes vállalkozáson alapuló kiépítése szolgál. Miér! mondott 18 Wirtft R»l!sr? Bécs, november 17. (A Szózat tudósítójánál a telefonjelentése.) Mint Berlinből jelentik: A politikai helyzet még egyáltalában nem tisz­tult ki és a centrum súlyos nehézségeket tá­maszt a kibontakozás elé. A centrumnak egy frakciója tegnap ülést tartott, melyen dr. Wirth, a volt kancellár is részt vett és hosszabb beszédben indokolta eddig követett politikáját, amely a párt tagjaiban szemmel láthatólag mély benyomást keltett. Wirth távozásának okai közül mint legfőbb okot a közte és a pénzügyminiszter, dr. Hermes között felmerült ellentétet említette fö. Míg ő ugyanis legalább négyéves moratóriumot követelt Németország számára, hogy az alatt az idő alatt stabilizál­hassák a márkát, addig Hermes elfogadva a szociáldemokraták által indítványozott tervet, a Birodalmi Bank aranykészletét kívánja a márka stabilizálására fordítaná távozásával, mondotta Wirth, a birodalomnak a külföld felé való orientációja is megváltozik. Míg az ő kor­mánya kelet felé tájékozódott a rapallói egyez­ményben lefektetett elvek alapján, addig az új birodalmi elnök, Cuno nyugat felé való orien­tálódást keres és elsősorban a franciákkal kí­ván egyetértést keresni. A centrumpárt semmiesetre sem hajlandó beleegyezni dr. Wirth kijelentései után, hogy pártjának legnagyobb ellensége, dr. Hermes vegye át a külügyminisztérium vezetését, mint az az utóbbi napokban szóba került és legföl­jebb abba egyezik bele, hogy Hermes a pénz­ügyi tárcát tartsa meg továbbra is. Valószínű, hogy külügyminiszter a birodalom valamely diplomatája lesz. Cuno korminysiahliisi tervei Berlin, november 17. Cuno a Politisch-Parla­mentarische Nachrichten jelentése szerint még a mai nap folyamán megkísérli a kormányalakítást. Az a szándéka, hogy Giesberg birodalmi postaminiszter kivételével, aki egészségi okokból megválik hiva­talától, a Wilth-kormány minisztereit átveszi kor­mányába. Az újjáépítési tárca jelöltje dr. Hill­er­áin­g. A szociáldemokraták az üresedésben lévő tár­cák közül még egyet követelnek. Müller szociáldemokrata képviselő tegnap Cano előtt határozottan kijelentette, hogy a szociálde­mokrata pártra nézve a nagy­koalíció ebben a pilla­natban elfogadhatatlan.

Next