Szózat, 1922. december (4. évfolyam, 276-299. szám)

1922-12-01 / 276. szám

r­ vényjavaslat általános vitájának folytatása következik. Szakáts Andor: Történelmi visszapillan­tást vet az Akadémia múltjára, támadja a Habsburgokat, hogy évszázadok óta meg­akasztották a magyar kultúra­­ kifejlődését. Ilyen légkörben természetesen a magyar tu­dományosság nem tudott kifejlődni. Felkiáltások a kormánypárton: Ez mind a Habsburgok bűne! Akadémia és választójog Szakács Andor: A javaslat csak úgy érheti el célját, hogyha a szegény néposztály elnyomásának megszűntével véget ér az álta­lános elégedetlenség és türelmetlenség. A javaslatot ebben a reményben elfogadja. A hazafiság a magunk fajának szeretete Jánossy Zoltán. Mivel a javaslat értel­mében az Akadémiának nyújtandó szubven­ciót a pénz mai vásárlóereje mellett nagyon csekélynek tartom, megtennem azt az indít­ványt, hogy a­z összeget legalább kétszeresére emelje fel a kormány. Örömmel üdvözölnék és teljes lelkesedéssel támogatnék olyan poli­tikát, amelyet a szó szoros értelmében a ma­gyar nemzeti kulturális politikának lehet nevezni. Csak azt kívánom, hogy az Akadé­miát működésében ne feszélyezze semmiféle politikai áramlat. A Magyar Tudományos Akadémia nem zárkózott el a kor elől. Ezt bizonyítja a népköztársaság idejében az az ülés, amidőn Beöthy Zsolt, Heinrich Gusztáv és Berzeviczy Albert fogadalmat tett a nemzeti tanácsnak. Ezt a szellemet, mely ilyen gyakorlati úton nyilatkozott meg, bele lehet vinni a tudományba is. Szép fel­adat volna például a népszerű Petőfi-kiadás rendezése olcsó áron. Petőfi nem volt olyan túlzó értelemben vett nacionalista, hogy a krisztusi értelemben vett nemes internacio­nalizmus szívében meg nem fért volna. (Zaj.) A hazafiság még nem is tisztán a haza földjéhez való ragaszkodás, hanem etikai alapon véve nem egyéb, mint a magunk né­pének, a magunk fajtájának szeretete. Ez az igazi hazafiság és ez a hazafiság nem állhat ellentétben az igazi nemzetköziséggel, amely viszont az egyetemes emberszeretetet jelenti. Aki a hazát megtagadja, az bűnös, de bűnös az is, aki az embervilágot megtagadja. Jánossy beszéde végén reflektál a kul­tuszminiszter beszédének a renaissance-kor művelődéséről szóló részére. Beszéde végén javasolja, hogy ne tizen­két, hanem huszonnégy millió koronát adja­nak az Akadémiának. Nagy összegek kulturális célokra Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közok­­tatásügyi miniszter: Jánossy azt mondta, mintha én úgy nyilatkoztam volna, hogy a renaissance-kultúra eltűnését sajnálom. Én az említett beszédemben azt mondtam, hogy az Anjoukkal együtt bejött Olaszországból Magyarországra a renaissance-kultura is s a mohácsi vész után összeomlott. Ezután bekö­vetkezett a magyar­­ifjaktól a német egyete­mekről behozott újabb áradat, amelynek egyik főzászlóvivője a protestantizmus volt. Eszem ágában sem volt azt mondani, hogy én ezt a második, új fejlődést kevésbé mél­tányolnám, mint a renaissanceot. Köszönetet mond ezután a pénzügymi­niszternek ama megértéséért, hogy a csonka ország, teljesítőképességéhez mérten kulturá­lis célokra összegeket engedélyezett, például százmilliót az egyetemi klinikák számára, húszmilliót a könyvtárak rendbehozására, tizenhatmilliót pedig a tudományos célokra szolgáló kedvezményes papír beszerzésére. Kijeleneti még, gondoskodni fog róla, hogy a legközelebbi költségvetésben már ne csak az Akadémia, hanem a többi tudományos in­tézmények is kapjanak támogatást. Megemlíti az ifjúságnak a Nemzeti Szín­házban tanúsított viselkedését és hangoz­tatja, hogy gondoskodni fog róla, hogy az il­­­­lető ifjak az érettségi vizsgálaton is olyan vígak l­ehehessenek, (derültség) mint a Nem­zeti Színházban. Sok szó esett a kutatóintézetekről. Ku­tatóintézetek mindig voltak és lesznek is. A konstantinápolyi tudományos intézetünk által eddig kiadott német és francia nyelvre is lefordított mű­ élénk feltűnést keltett egész Európa tudományos világában, olyan­­ fényes eredményt, hogy annak nem volna­­ szabad megszakadni. Mint a­­történelmi tár­sulat elnöke alapítotam a bécsi tudo­­ányos intézetet, melynek céljaira a kormányzó úr őzőméltósága a testőrség bécsi palotáját bo­csátotta rendelkezésre. A római tudományos intézetet a háborús dakt­úrát felmentették. Ilyen körülmények kö­zött remélem, hogy ez az intézet ismét meg­kezdheti tudományos működését. . A nemzetgyűlés a Magyar Tudományos Akadémia támogatásáról szóló törvényja­vaslatot általánosságban elfogadta. Hírlapi cikk a Ház előtt Farkas Tibor személyes megtámadta­tás címén szólal fel. A belügyminiszter az ő múltkori beszédére és folyosói nyilatkozatára ma reggel egy lapban úgy nyilatkozott, hogy márciusban nem vett részt semmiféle gyűlé­sen. Most felolvassa a B. H. egyik márciusi számából azt a tudósítást, amely szerint Rakovszky Iván vele együtt vett részt már­ciusban a vármegyék gyűlésén. Rakovszky Iván belügyminiszter: Ú­gy veszem észre, Farkas képviselő úr személyes megtámadtatása tula­jdonképpen az én sze­­mélyes megtámadta­tásom. Tény az, hogy újságírók fordultak hozzám és nyilatkozatot kértek erre az ülésre vonatkozóan, mire én kijelentettem, hogy én márciusban semmi­féle ülésen nem­ vettem részt Ezzel nem akar­tam egyáltalában a képviselő úr szavahihe­tőségét kétségbe vonni. Szcitovszky Béla, elnök: Farkas kép­viselő urat a megtámadta­tás nem itt a Ház­ban, hanem­ teljesen kívül, hírlapban érte. Azt hiszen­ azonban, bár erre vonatkozóan a­ házszabályokban nincs intézkedés, olyan po­lémiákban, melyek az üléstermen kívül in­dulnak meg, személyes megtámad­tatás címén csak egész kivételes esetben lehet felszólalási engedélyt adni. Rakovszky István: Teljesen osztom az elnök úr véleményét, meg kell adni a felszó­lalási jogot súlyos esetekben akkor is, ha a megtámadtatás a Házon kívül történt. Ilyen­kor azonban az illető képviselő napirend előtti felszólalásra szabott engedélyt kérni az elnöktől. Tudomásom szerint Farkas képvi­selő úr az engedélyt nem kapta meg. Ezért folyamodott most a személyes megtámadta­tás címén való felszólaláshoz. A törvényhatósági választások­­ elhalasztása­ i­zünet után Almásár­ László nyitja meg az ülést. Következik a közigazgatási és pénzügyi bizottság együttes jelentése Fáy Gyula in­­dítványáról. Szilágyi Lajos: Kérdi a belügyminisz­tert, kivel akarja a közigazgatási reformot letárgyaltatok a nemeztgyűléssel, vagy — úgy, miként a vármegyei gyűlés kívánta — a két kamarából álló régi országgyűléssel.­­ Ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy intézkedést kérjen a belügyminiszter­től a Bihar vármegyében történteket illető­leg. A belügyminiszternek sokáig nem volt tudomása az ő följelentéséről. Aztán a bel­ügyminiszter nem tett egyebet, mint az alis­pántól megvonta a főispáni megbízatást. Ő levelet írt a belügyminiszternek, amelyben hangsúlyozta, hogy ha nem intézkedik, kény­telen lesz a nyilvánosság elé vinni az ügyet. Ennek dacára az alispán még ma is helyén van. A belügyminiszter legutóbb egy közbe­szólására idegesen válaszolt és ebből a kor­mányhoz közelálló Szózat azt jelentette, hogy ő (Szilágyi) tudatosan valótlant mondott. Most fölszólítja a belügyminisztert, intéz­kedjék. Rothenstein Mór: Ha a belügyminiszter Fáy Gyula képviselővel együtt azt kívánja, hogy a választásról is legyen szó, akkor ezt idejekorán kellett volna közölni, hogy már az általános vita­ során módjában legyen ehez hozzászólani.­­ Ha Rakovszky Iván fogja csinálni a közigazgatás reformját, akkor tisztújítótok egyáltalában nem lesz­nek, mert jön a kinevezési rendszer, azokat fogják megtartani, akik kedves emberei a mostani kormányrendszernek. A javaslatot nem fogadja el. A belügyminiszter válaszol Rakovszky Iván belügyminiszter. A nemzetgyűlés saját maga és tagjai jogát nyirbálná meg, ha azt mondaná, hogy a képviselőknek nincs joguk új szakaszt indít­ványozni. Nincs szó egyébről, mint egy évi meghosszabbításáról a helyzetnek. Ezt már a múlt nemzetgyűlésén is megvitatták. Ez nem más, mint a fennálló tényleges álla­potnak hosszas i­­dőre való kitolása. Ezért én nem láttam aggályosnak a javaslatot. Mi­helyt azonban azt láttam, hogy az ellenzék puccskérni fogja fel a dolgot és azzal a kí­vánsággal lép föl, hogy ezeket a javaslato­kat előbb megfontolás tárgyává kell tenni, készséggel hozzájárultam ehhez. Szilágyi Lajos panasz tárgyává tette a bihari állapotokat* aaare­nsagiger­em­ neti, 1932 DECEMBER 1 PÉNTEK hogy foglalkozni fogok a dologgal. Most utó­lag tudomásomra jutott, hogy írásbeli pa­nasz is érkezett a belügyminisztériumba. Megígértem azonban, hogy komolyan fogok a dologgal foglalkozni. Azt mondottam, hogy főispáni változás van küszöbön, hogy a főispáni teendőkkel megbízott alispánt fel fogom menteni, várja meg, amíg az új fő­ispán elfoglalja hivatalát. Ez már meg is­­ történt. Mihelyt az új főispántól meg fogom kapni a jelentést a panasz tárgyává tett ügyekre vonatkozólag, azonnal fogok intéz­kedni. Nem vállalhatom, hogy forradalmi rendszer módjára elébe kerüljek a panaszok­nak és azokat rögtön elintézzem. Kérem a nemzetgyűlést, hogy a szakaszt a bizottság előterjesztett módosításával fogadja el. A Ház ezután a szakaszt az ellenzéki in­­állványok elvetésével a közigazgatási bizott­ság módosításával fogadja el. Lehetetlen az 1914-es névjegyzékkel választatni Györki Imre módosítást ajánl a törvény­­hatósági és községi választások újból való elrendelésére a Friedrich-féle rendelkezés alapján.­Kassai Károly osztja az előtte szóló fel­­­fogását. Szilágyi Lajos: Kiegészítő indítványt tesz, mely szerint a csonka vármegyéket vonják ki ez alól a rendelkezés alól. A javas­latot nem fogadja el. Szakács Andor: A 48-as kisgazda és pol­gári párt­ nevében... Felkiáltások jobbfelől: Ilyen is van? Szakács Andor: a javaslatot nem fo­gadja el. Részt kell venni a megyéknek az ország demokratikus átalakításában. Több szónok nem lévén, az elnök a vitát bezárja. Rakovszky Iván belügyminiszter felol­vassa az 1915. VI. törvénycikk 2. szakaszát, mely szerint a vármegyei választásokat az 1914. évi országgyűlési választói névjegyzék alapján kell megejteni. A székesfővárosról külön törvény intézkedik és nézete szerint nem lehet azon vitatkozni, hogy az 1915. évi VI. t.-c. ma is érvényben van. .Lehetetlen, hogy ma az 1914-es választói névjegyzék alapján válasszunk, de lehetetlen az is, hogy szükségrendelet alapján történjék a válasz­tás. Éppen ezért a választást el kell halasz­tani. Remélem, hogy a jövő évben elkészül a közigazgatási reform. Ha 1923-ban sem ké­szül el, akkor a törvényhozásnak teljes sza­badságában áll a választás megtartása, vagy további elhalasztása. A jelen nemzetgyűlést a közigazgatási reform megalkotására telje­sen illetékesnek tartom. A nemzetgyűlés a huszadik szakaszt a pénzügyi és közigazgatási bizottság eredeti szövegezésében fogadta el. A napirend Ezután az elnök javaslatára kimondotta a Ház, hogy a legközelebbi ülését pénteken tartja, anának napirendjére a Magyar Tudo­mányos Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasá­sát, a városok fejlesztéséről szóló javaslat részletes tárgyalását, továbbá a tisztességte­len versenyről, a szeszadóra vonatkozó né­mely, törvényes rendelkezések módosításáról, a közadók kezeléséről, a biztosító magánvál­lalatok állami felügyeletéről és egyes közhi­teli kérdések rendezéséről szóló törvényja­vaslat tárgyalását, valamint a harmadik bí­ráló bizottság egy tagjának megválasztását kitűzi. Az ülés délután két órakor végződött. Jövő héten összeül a londoni előértekezlet London, november 29. A Reuter-iroda megerősíti, hogy a jövő héten Londonban Anglia, Franciaország, Olaszország és Bel­gium miniszterelnökei tárgyalásra ülnek össze, hogy előzetes megállapodásra jussa­nak a brüsszeli értekezlet előtt. A T­olf-iroda londoni tudósítója be­avatott angol forrásokból aról értesült, hogy a francia kormány nem tett célzást olyan kényszerrendszabályokra, milyeneket a francia sajtó sürget Németország ellen. Ezek a tervek csak a párisi sajtóból ismere­tesek. . A francia jóvátételi javaslatok át­­ny­itása még eddig nem történt meg. Ami a brit kormánynak a francia javaslattal szemben való magatartását illeti, a brit­ kormány szabadnak tekinti magát abban a tekintetben, hogy a jóvátételi kérdést min-­ éen- irányban megvizsgálhassa.

Next