Szózat, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

1923 FEBRUÁR 1 CSÜTÖRTÖK BELPOLITIKA Indiszkréció vagy koholmány? Az egyik liberális ellenzéki lapban hosz­­szú tudósítás jelent meg az egységes párt tegnap tartott szigorúan bizalmas jellegű értekezletéről. Az egységes párt azzal, hogy értekezletét bizalmasnak deklarálta, kifejezésre juttatta, hogy belső pártügyeit nem kívánja a nyilvá­nosság előtt tárgyalni. Mi tehát tartózko­dunk annak boncolgatásától és kimutatásá­tól, hogy van-e igaz adat az említett liberá­lis lap közleményében, vagy pedig az egész cikk elejétől végig nem más, mint üres kom­bináció és koholmány. Ha vannak benne az igazságnak megfelelő egyes apró részletek, akkor undorító és ellenszenves indiszkréció­val állunk szemben. Ha pedig az egész tudó­sítás koholt és hazug, akkor annak méltó jel­lemzésére még sokkal súlyosabb jelzőt kel­lene használni. Fölhasználjuk azonban az alkalmat arra, hogy rámutassunk egy újabban elharapó­zott visszataszító szokásra. A nemzetgyűlés egyes tagjai sűrűn túlteszik magukat a kö­teles titoktartáson és a bizalmas jellegű dol­gokat kifecsegve, tanúságot tesznek lelki fe­gyelmezetlenségükről. Nemcsak a pártértekez­letekről kerülnek ki kisebb-nagyobb fontos­ságú részletek, hanem a nemzetgyűlés bizott­ságainak ülései is — melyek bizalmas jelle­gének megóvása igen sokszor országos ér­dek — közvetlenül az ülés befejezése után nyilvánosságra kerülnek. Ezzel lehetetlenné teszik annak az ellenzéki oldalról sokszor hangoztatott óhajnak teljesítését, hogy a kormány tagjai a képviselőket kimerítő tá­jékoztatásban részesítsék. Ennek a fecsegési epidémiának meggátlására intézkedésekre van szükség. Azt hisszük, hogy a nemzetgyű­lés bizottsági ülésein elhangzott kijelentések kiszivárgása ellen a kormány, a pártértekez­­letek lefolyásának indiszkréciókkal szemben való biztosítására pedig a párt vezére és ve­zetősége meg fogja találni az alkalmas esz­közöket. Egyes liberális lapok ebből az alkalom­ból a Szózatot is megemlítik s azt írják, hogy az egységes párt egyik tagja keveselte az ő és belsőbb barátainak a beszédéről hozott tudósítások terjedelmét. Csak annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy vaskosan téved az, aki azt hiszi, hogy a Szózat az egységes párt tulajdona, vagy hogy a párt a Szózat szerkesztését irányítja. A Szózat valóban támogatja a kormányt és az egy­séges pártot , amint elvi alapon támogatta az ellenforradalom óta egymást felváltó kor­mányokat. Személyi kultuszt azonban nem az és éppen ezért maga határozza meg, hogy a párttagok politikai szereplésével milyen mértékben foglalkozik. Támadások a Devizaközpont elé Az egyik liberális reggeli lap rossz­hiszemű és hazafiatlan támadása a Deviza­központ ellen láthatólag megdöbbentette mindazokat, akik nem jogrendfrázisokkal, hanem azoknál hatásosabb eszközökkel sze­retnék a korona további stabilizálódását megtartani és ezen keresztül az ország gaz­dasági megerősödését elősegíteni. A Deviza­­központ ellen tett támadó sajtóki­jelentések kapcsán kérdést intéztünk az egységes párt egyik tagjához, aki munkatársunk előtt a kö­vetkezőket mondotta: — Nézetem szerint a ma reggeli sajtó­tá­madás csupán bevezetése egy akciónak, amely nemcsak a­ Devizaközpont ellen irá­nyul, de amelynek mindenesetre elsősorban a Devizaközpont van útjában. Kevés csú­nyább hálátlanságról emlékezhet meg az utóbbi időben a krónika, mint amilyen ez a támadás. Mert alig van az elmúlt holvan esz­tendőben újonnan beállított pénzügyi intéz­kedés, amely olyan százpercentes eredményt termett volna, mint a Devizaközpont s alig vannak pénzügyi embereink, akik egy pozí­cióba állítva olyan önfeláldozó és tökéletes munkát végeztek volna, mint a Deviaköz­­pont, élén Tabakovics Dusán igazgatóval.­­ Különben meg tudom érteni, hogy bizonyos köröknek fáj a Devizaközpont, mert a Korona stabil volt a akadálya min­den tőzs­dék spekulációnak. Már régebben hangzottak el a palastok • állítólag kereskedői oldalról-» Deviza központ ellen*­ mert. természetesen _a Devizaközpont kötelességszerűen vizsgálja azt, hogy az ország és a magyar közgazdaság érdekében való e a kért devizának k­iadása.­­ Valójában azonban ezek a . .. . . nem az­­ igazáji szolid és főleg­ nem keresztény keres-. tedifi-'tídairól-lmszorttak el, haneei.-nyilváik ! sok valóan olyanok részéről, akiknek főfoglal­kozása a spekuláció. A keresztény kereskedői világ legelőkelőbb exponensei nemrégiben említették előttem, hogy milyen áldástthozó intézmény a Devizaközpont és mennyire nem akadályozza a becsületes kereskedést. — Mi sem természetesebb, mint hogy a spekulációi ,"minden kö­vet , megmozgat a De­­vizaközpon­t" tekintélyének aláásására. Sze­rencsére ez a tekintély igen jól van megala­pozva és a kormányzat is nagyon tisztában van vele, micsoda nagy nemzeti és gazdasági érdekek fűződnek ehhez az intézményhez. — Azonban — mint fentebb céloztam rá — bizonyos rejtett összefüggéseket fede­zek fel a­­.Devizaközpont ellen, úgy látszik, be Mon­­etessay-jséai felröppentett sajtótáma­­dások és a bankokrácia egyéb téren való elő­­nyomulási kísérletei között, amely­­utóbbiak sorában az első helyen áll a Magyar Táv­irati I­odának tegnapi újólagos megtámadta­­tása a bankérdekeltségek által. A bankok úgy látszik érzik, hogy lassan egyre szoron­gó jobban terelődik feléjük a figyelem és egyre sűrűbben­ kezdi kérdezni a magyar közvélemény: minő gazdaságpolitikai célok mozgatják azokat a bankokat, amelyek ma nem a saját pénzüket használják fel akár spekuláció­s, akár további hitelezésre, ha­nem az állam legközvetlenebb pénzét a fegy­­intézeten keresztül és mennyiben követik ezek a bankok azt a politikai tendenciát, amelyet a kormányzat és a nemzetgyűlés többsége követ. És mert ez a gyűrű úgy lát­szik szűkülni kezd a bankok körül, a védelem legjobb formájához folyamodnak , táma­dásba mennek át. Mert nem nehéz elképzelni, hogy azok mögött az állítólagos kereskedői érdekek mögött bizonyos bankér­dekelt­ségert rejteznek, olyan bankérdekeltségek, amelyek beláthatatlan idők­ óta együtt állanak, szem­ben az agrár­hifi Magyarország minden törek­vésével és életszükségletével m­ás mindennel, ami ebben az országban igazán magyar és keresztény. Azt hiszem azonban, hogy ezek a támadások,és előretörések végül is visszafelé fognak sülni. Minde­ is törpénynm megvan rá. 3 Eredménytelenül oszlik szét a lausannei konferencia Sem a törökök, sem az angolok nem hajlandók engedékenységre Mint a szövetséges delegációk előre je­lezték, a béketervezetet ma nyújtották át a török küldöttségnek. A tervezet szerint a mossuli kérdést a Népszövetség elé utalják, a tengerszorosok partját pedig tíz mértföld­­nyi sávon demilitarizálnák. Törökországnak azonban joga van ezen a zónán keresztül katonai erőket szállítani. Konstantinápoly török helyőrségét a tervezet 12.000 főben álla­pítja meg. Nagyon kétséges, hogy ezt a ter­vet a törökök aláírják annál is inkább, mert a franciák és az angolok különbözőképen vélekednek további magatartásukról. Míg az angolok csaknem ultimátumszerűen utolsó ajánlatnak tekintik ezt a tervezetet, addig a franciák — mint egy Havas jelentés bizo­nyítja — a tervezet pontjai felől készséggel tárgyalnának tovább. Franciaország, így szól a félhivatalos kommüniké, késznek nyilatkozik küldöttsé­gét a tárgyalások folytatására Lausanneban hagyni és ha a török delegáció Angolába óhajtana visszatérni, hogy a helyzetet a nagy nemzetgyűlés elé terjessze, Franciaor­szág kész lenne a megbeszéléseket meghatá­rozandó helyen bármely időpontban újból megkezdeni. A Reuter-iroda kétségbe vonja Havas értesüléseinek hitelességét, mert­­ ez flagráns megsértése annak a megegyezésnek, melyet a szövetségesek Törökországgal szem­ben követendő magatartásukról kötöttek. A Reuter közlemény hangsúlyozza, hogy az angol delegáció nem változtatja meg maga­tartását. Francia sajtó, különösen A Temps meg­állapítja, hogy a lausannei értekezlet siker­telenül végződött. Fölemlíti, hogy az ellenté­tek különösen a kapitulációk kérdésében va­lóban nagyok, de egy szóval sem emlékezik meg a mossuli kérdésről, melynek megoldása volna tudvalevőleg az értekezlet legnehezebb feladata. Konstantinápolyi jelentések azt mutatják, hogy ott nagy pesszimizmussal szemlélik a konferencia eredménytelen szét­osztását, sőt azt hangoztatják, hogy a fönn­­forgó nézeteltérések következménye valószí­nűleg háború lesz. Az esetleges szakítással számolva, írja a konstantinápolyi tudósítás, a kemalisták Csanaknál és Izmidnél nagyobb erőket vonnak össze. Ha csakugyan sor ke­rülne a fegyveres összetűzésre, akkor a kon­stantinápolyi brit főparancsnok, Harrington tábornok, csekély erejével négy arcvonalon lesz kénytelen hadakozni. A Népszövetségin­ek Parisban ülésező ta­nácsán ma Balfour előterjesztette azt a ter­vet, mely szerint a mossuli kérdést a Népszö­vetség döntésére bízzák. Balfour kifejtette, hogy a lausannei konferencia meghiúsulása után a Népszövetségnek el kell készülnie arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és elhárítson minden további veszedelmet. Ha a törökök alávetik magukat a Népszövetség döntésének és benyújtják a testületbe való felvételi iránti kérelmüket, a brit delegáció­nak semmi kifogása sem lesz az ellen, hogy a törökök is részesüljenek a Népszövetség tagjait megillető jogokban. A megalkuvásért tehát,­­Balfour a népszövetségi tagságot ígéri Törökországnak. Ennek ellenére nem való­színű, hogy a törökök lemondjanak igényeik­ről. A Népszövetség egyszer már Angliának adott mandátumot a vitás területen és két­ségtelen, hogy ezt a határozatát meg fogja is­mételni. A törököket azonban köti az angolai nemzeti paktum. Mossul török terület s az integer török birodalom, integráns része. Igen valószínű, hogy Isméd pasa épp úgy, mint az angol delegáció, megmarad eredeti álláspontja mellett. A béketervezet nyilvánosságra jutásával megmozdultak mindazok a hatalmak, melye­ket a tervezet érint Tiltakoztak ellene a gö­rögök, kikkel különben a törökök megkötöt­ték a túszokra vonatkozó csereegyezményt, kifogásolván egynéhány Nyugat-Tráciára vonatkozó határozatot. Még élesebben emeli fel szavát a paktum­terv ellen ez egyiptomi delegáció. A szerződéstervezetben Anglia előbb tett ígéreteinek és Egyiptom független­ségének és szuverenitásának megsértését látja a delegáció, mely teljes joggal panasz­kodik azon, hogy a tárgyalások során felho­zott kívánságait egyáltalában nem vették tekintetbe. Curzon vasárnapig Lausanneban marad Lausanne. január 31. Izmed pasa a török delegáció nevében a szerződés tanulmányozá­sára nyolcnapi időt kért. Curzon lord a szövet­ségesek képviseletében kijelentette, hogy a török delegáció óhajtásának egész terjedelmé­ben megfelelni nem lehet. Közölte azonban, hogy minden eshetőségre vasárnap estig Lausanne­ban marad, mert a keresztény közvélemény lassan kezd kifogyni a türelméből. A Bog­ya—P­assay párbaj Bogy­a János nemzetgyűlési képviselő a tegnapi ülésen Rassay Károly egyik közbe­kiáltására így válaszolt: „Maga szájhős!“ Rassay e kijelentésért Pakots József és Fá­bián Béla képviselők útján lovagias elégté­telt kért Bogy­ától, aki Gömbös Gyula és Bodó János képviselőket nevezte meg meg­­bízottaiul. A párbaj, melyet könnyű kardok­kal végkimerülésig vívtak, szerdán este ki­lenc órakor folyt le a Fodor-féle vívóterem­ben. Már az első összecsapásnál mindkét fél megsebesült: Rassay bal homlokától arcán és jobb mellén áthúzódó vágást kapott, melyet az orvosok bevárták, mig Bogy a János hom­lokának jobb oldalán könnyű sebet kapott. Petőfi költeményeit ass állam fogja terjeszteni A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága ma délután 5 órakor Huszár Károly elnöklésé­vel ülést tartott, amelyen Janka Károly szólott hozzá és azt a kívánságát fejezte ki, hogy Petőfi költeményeiből az állam egy né­pies kiadást terjesszen a magyar nemzet minél szélesebb rétegeiben. A közoktatásügyi minisz­ter ehhez készségesen hozzájárult. A bizottság a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben egyhangúlag elfogadta. Nagy bányaszerencsétlenség . Németországban* Belliken, január 31. A Behützbányában szerencsétlenség történt, melyet kőszénpor­­robbanás okozott. Már estig kétszáz embert hoztak k­i a bányából, köztől­ öt tudottat. Még körülbelül hatszáz ember van a bán­yá­­ban. Áttért. tartani, ko&j­ _ legM&jfcbb rég­szikh déausAMitI

Next