Szózat, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
1923 FEBRUÁR 1 CSÜTÖRTÖK BELPOLITIKA Indiszkréció vagy koholmány? Az egyik liberális ellenzéki lapban hoszszú tudósítás jelent meg az egységes párt tegnap tartott szigorúan bizalmas jellegű értekezletéről. Az egységes párt azzal, hogy értekezletét bizalmasnak deklarálta, kifejezésre juttatta, hogy belső pártügyeit nem kívánja a nyilvánosság előtt tárgyalni. Mi tehát tartózkodunk annak boncolgatásától és kimutatásától, hogy van-e igaz adat az említett liberális lap közleményében, vagy pedig az egész cikk elejétől végig nem más, mint üres kombináció és koholmány. Ha vannak benne az igazságnak megfelelő egyes apró részletek, akkor undorító és ellenszenves indiszkrécióval állunk szemben. Ha pedig az egész tudósítás koholt és hazug, akkor annak méltó jellemzésére még sokkal súlyosabb jelzőt kellene használni. Fölhasználjuk azonban az alkalmat arra, hogy rámutassunk egy újabban elharapózott visszataszító szokásra. A nemzetgyűlés egyes tagjai sűrűn túlteszik magukat a köteles titoktartáson és a bizalmas jellegű dolgokat kifecsegve, tanúságot tesznek lelki fegyelmezetlenségükről. Nemcsak a pártértekezletekről kerülnek ki kisebb-nagyobb fontosságú részletek, hanem a nemzetgyűlés bizottságainak ülései is — melyek bizalmas jellegének megóvása igen sokszor országos érdek — közvetlenül az ülés befejezése után nyilvánosságra kerülnek. Ezzel lehetetlenné teszik annak az ellenzéki oldalról sokszor hangoztatott óhajnak teljesítését, hogy a kormány tagjai a képviselőket kimerítő tájékoztatásban részesítsék. Ennek a fecsegési epidémiának meggátlására intézkedésekre van szükség. Azt hisszük, hogy a nemzetgyűlés bizottsági ülésein elhangzott kijelentések kiszivárgása ellen a kormány, a pártértekezletek lefolyásának indiszkréciókkal szemben való biztosítására pedig a párt vezére és vezetősége meg fogja találni az alkalmas eszközöket. Egyes liberális lapok ebből az alkalomból a Szózatot is megemlítik s azt írják, hogy az egységes párt egyik tagja keveselte az ő és belsőbb barátainak a beszédéről hozott tudósítások terjedelmét. Csak annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy vaskosan téved az, aki azt hiszi, hogy a Szózat az egységes párt tulajdona, vagy hogy a párt a Szózat szerkesztését irányítja. A Szózat valóban támogatja a kormányt és az egységes pártot , amint elvi alapon támogatta az ellenforradalom óta egymást felváltó kormányokat. Személyi kultuszt azonban nem az és éppen ezért maga határozza meg, hogy a párttagok politikai szereplésével milyen mértékben foglalkozik. Támadások a Devizaközpont elé Az egyik liberális reggeli lap rosszhiszemű és hazafiatlan támadása a Devizaközpont ellen láthatólag megdöbbentette mindazokat, akik nem jogrendfrázisokkal, hanem azoknál hatásosabb eszközökkel szeretnék a korona további stabilizálódását megtartani és ezen keresztül az ország gazdasági megerősödését elősegíteni. A Devizaközpont ellen tett támadó sajtókijelentések kapcsán kérdést intéztünk az egységes párt egyik tagjához, aki munkatársunk előtt a következőket mondotta: — Nézetem szerint a ma reggeli sajtótámadás csupán bevezetése egy akciónak, amely nemcsak a Devizaközpont ellen irányul, de amelynek mindenesetre elsősorban a Devizaközpont van útjában. Kevés csúnyább hálátlanságról emlékezhet meg az utóbbi időben a krónika, mint amilyen ez a támadás. Mert alig van az elmúlt holvan esztendőben újonnan beállított pénzügyi intézkedés, amely olyan százpercentes eredményt termett volna, mint a Devizaközpont s alig vannak pénzügyi embereink, akik egy pozícióba állítva olyan önfeláldozó és tökéletes munkát végeztek volna, mint a Deviaközpont, élén Tabakovics Dusán igazgatóval. Különben meg tudom érteni, hogy bizonyos köröknek fáj a Devizaközpont, mert a Korona stabil volt a akadálya minden tőzsdék spekulációnak. Már régebben hangzottak el a palastok • állítólag kereskedői oldalról-» Deviza központ ellen* mert. természetesen _a Devizaközpont kötelességszerűen vizsgálja azt, hogy az ország és a magyar közgazdaság érdekében való e a kért devizának kiadása. Valójában azonban ezek a . .. . . nem az igazáji szolid és főleg nem keresztény keres-. tedifi-'tídairól-lmszorttak el, haneei.-nyilváik ! sok valóan olyanok részéről, akiknek főfoglalkozása a spekuláció. A keresztény kereskedői világ legelőkelőbb exponensei nemrégiben említették előttem, hogy milyen áldástthozó intézmény a Devizaközpont és mennyire nem akadályozza a becsületes kereskedést. — Mi sem természetesebb, mint hogy a spekulációi ,"minden követ , megmozgat a Devizaközpont" tekintélyének aláásására. Szerencsére ez a tekintély igen jól van megalapozva és a kormányzat is nagyon tisztában van vele, micsoda nagy nemzeti és gazdasági érdekek fűződnek ehhez az intézményhez. — Azonban — mint fentebb céloztam rá — bizonyos rejtett összefüggéseket fedezek fel a.Devizaközpont ellen, úgy látszik, be Monetessay-jséai felröppentett sajtótámadások és a bankokrácia egyéb téren való előnyomulási kísérletei között, amelyutóbbiak sorában az első helyen áll a Magyar Távirati Iodának tegnapi újólagos megtámadtatása a bankérdekeltségek által. A bankok úgy látszik érzik, hogy lassan egyre szorongó jobban terelődik feléjük a figyelem és egyre sűrűbben kezdi kérdezni a magyar közvélemény: minő gazdaságpolitikai célok mozgatják azokat a bankokat, amelyek ma nem a saját pénzüket használják fel akár spekulációs, akár további hitelezésre, hanem az állam legközvetlenebb pénzét a fegyintézeten keresztül és mennyiben követik ezek a bankok azt a politikai tendenciát, amelyet a kormányzat és a nemzetgyűlés többsége követ. És mert ez a gyűrű úgy látszik szűkülni kezd a bankok körül, a védelem legjobb formájához folyamodnak , támadásba mennek át. Mert nem nehéz elképzelni, hogy azok mögött az állítólagos kereskedői érdekek mögött bizonyos bankérdekeltségert rejteznek, olyan bankérdekeltségek, amelyek beláthatatlan idők óta együtt állanak, szemben az agrárhifi Magyarország minden törekvésével és életszükségletével más mindennel, ami ebben az országban igazán magyar és keresztény. Azt hiszem azonban, hogy ezek a támadások,és előretörések végül is visszafelé fognak sülni. Minde is törpénynm megvan rá. 3 Eredménytelenül oszlik szét a lausannei konferencia Sem a törökök, sem az angolok nem hajlandók engedékenységre Mint a szövetséges delegációk előre jelezték, a béketervezetet ma nyújtották át a török küldöttségnek. A tervezet szerint a mossuli kérdést a Népszövetség elé utalják, a tengerszorosok partját pedig tíz mértföldnyi sávon demilitarizálnák. Törökországnak azonban joga van ezen a zónán keresztül katonai erőket szállítani. Konstantinápoly török helyőrségét a tervezet 12.000 főben állapítja meg. Nagyon kétséges, hogy ezt a tervet a törökök aláírják annál is inkább, mert a franciák és az angolok különbözőképen vélekednek további magatartásukról. Míg az angolok csaknem ultimátumszerűen utolsó ajánlatnak tekintik ezt a tervezetet, addig a franciák — mint egy Havas jelentés bizonyítja — a tervezet pontjai felől készséggel tárgyalnának tovább. Franciaország, így szól a félhivatalos kommüniké, késznek nyilatkozik küldöttségét a tárgyalások folytatására Lausanneban hagyni és ha a török delegáció Angolába óhajtana visszatérni, hogy a helyzetet a nagy nemzetgyűlés elé terjessze, Franciaország kész lenne a megbeszéléseket meghatározandó helyen bármely időpontban újból megkezdeni. A Reuter-iroda kétségbe vonja Havas értesüléseinek hitelességét, mert ez flagráns megsértése annak a megegyezésnek, melyet a szövetségesek Törökországgal szemben követendő magatartásukról kötöttek. A Reuter közlemény hangsúlyozza, hogy az angol delegáció nem változtatja meg magatartását. Francia sajtó, különösen A Temps megállapítja, hogy a lausannei értekezlet sikertelenül végződött. Fölemlíti, hogy az ellentétek különösen a kapitulációk kérdésében valóban nagyok, de egy szóval sem emlékezik meg a mossuli kérdésről, melynek megoldása volna tudvalevőleg az értekezlet legnehezebb feladata. Konstantinápolyi jelentések azt mutatják, hogy ott nagy pesszimizmussal szemlélik a konferencia eredménytelen szétosztását, sőt azt hangoztatják, hogy a fönnforgó nézeteltérések következménye valószínűleg háború lesz. Az esetleges szakítással számolva, írja a konstantinápolyi tudósítás, a kemalisták Csanaknál és Izmidnél nagyobb erőket vonnak össze. Ha csakugyan sor kerülne a fegyveres összetűzésre, akkor a konstantinápolyi brit főparancsnok, Harrington tábornok, csekély erejével négy arcvonalon lesz kénytelen hadakozni. A Népszövetséginek Parisban ülésező tanácsán ma Balfour előterjesztette azt a tervet, mely szerint a mossuli kérdést a Népszövetség döntésére bízzák. Balfour kifejtette, hogy a lausannei konferencia meghiúsulása után a Népszövetségnek el kell készülnie arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és elhárítson minden további veszedelmet. Ha a törökök alávetik magukat a Népszövetség döntésének és benyújtják a testületbe való felvételi iránti kérelmüket, a brit delegációnak semmi kifogása sem lesz az ellen, hogy a törökök is részesüljenek a Népszövetség tagjait megillető jogokban. A megalkuvásért tehát,Balfour a népszövetségi tagságot ígéri Törökországnak. Ennek ellenére nem valószínű, hogy a törökök lemondjanak igényeikről. A Népszövetség egyszer már Angliának adott mandátumot a vitás területen és kétségtelen, hogy ezt a határozatát meg fogja ismételni. A törököket azonban köti az angolai nemzeti paktum. Mossul török terület s az integer török birodalom, integráns része. Igen valószínű, hogy Isméd pasa épp úgy, mint az angol delegáció, megmarad eredeti álláspontja mellett. A béketervezet nyilvánosságra jutásával megmozdultak mindazok a hatalmak, melyeket a tervezet érint Tiltakoztak ellene a görögök, kikkel különben a törökök megkötötték a túszokra vonatkozó csereegyezményt, kifogásolván egynéhány Nyugat-Tráciára vonatkozó határozatot. Még élesebben emeli fel szavát a paktumterv ellen ez egyiptomi delegáció. A szerződéstervezetben Anglia előbb tett ígéreteinek és Egyiptom függetlenségének és szuverenitásának megsértését látja a delegáció, mely teljes joggal panaszkodik azon, hogy a tárgyalások során felhozott kívánságait egyáltalában nem vették tekintetbe. Curzon vasárnapig Lausanneban marad Lausanne. január 31. Izmed pasa a török delegáció nevében a szerződés tanulmányozására nyolcnapi időt kért. Curzon lord a szövetségesek képviseletében kijelentette, hogy a török delegáció óhajtásának egész terjedelmében megfelelni nem lehet. Közölte azonban, hogy minden eshetőségre vasárnap estig Lausanneban marad, mert a keresztény közvélemény lassan kezd kifogyni a türelméből. A Bogya—Passay párbaj Bogya János nemzetgyűlési képviselő a tegnapi ülésen Rassay Károly egyik közbekiáltására így válaszolt: „Maga szájhős!“ Rassay e kijelentésért Pakots József és Fábián Béla képviselők útján lovagias elégtételt kért Bogyától, aki Gömbös Gyula és Bodó János képviselőket nevezte meg megbízottaiul. A párbaj, melyet könnyű kardokkal végkimerülésig vívtak, szerdán este kilenc órakor folyt le a Fodor-féle vívóteremben. Már az első összecsapásnál mindkét fél megsebesült: Rassay bal homlokától arcán és jobb mellén áthúzódó vágást kapott, melyet az orvosok bevárták, mig Bogy a János homlokának jobb oldalán könnyű sebet kapott. Petőfi költeményeit ass állam fogja terjeszteni A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága ma délután 5 órakor Huszár Károly elnöklésével ülést tartott, amelyen Janka Károly szólott hozzá és azt a kívánságát fejezte ki, hogy Petőfi költeményeiből az állam egy népies kiadást terjesszen a magyar nemzet minél szélesebb rétegeiben. A közoktatásügyi miniszter ehhez készségesen hozzájárult. A bizottság a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben egyhangúlag elfogadta. Nagy bányaszerencsétlenség . Németországban* Belliken, január 31. A Behützbányában szerencsétlenség történt, melyet kőszénporrobbanás okozott. Már estig kétszáz embert hoztak ki a bányából, köztől öt tudottat. Még körülbelül hatszáz ember van a bányában. Áttért. tartani, ko&j _ legM&jfcbb régszikh déausAMitI