Szózat, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-23 / 43. szám

1923 FEBRUÁR 23 PÉNTEK IRODALOM ÉS MŰVÉSZET * A Belvedere kiállításai. A Belvedere legutóbbi kiállításain is a fiatalságot szerepel­tette. Nagyon helyesen. Legalább egy kiállítási terem álljon rendelkezésükre. Néhány erős isme­retlen tehetség jutott már egy elismeréshez, akik egyebütt hiába kopogtattak volna bebocsátásért, így volt ez legutóbb Schönbauer Henrik szob­rászművész esetében is, aki aligha volna ked­velt vendég mai divatos, édeskésen naturalista szobrászaink kiállításain. Már tavalyi kiállítá­sán feltűnt monumentális törekvéseivel, ame­lyek akkor még némi erőtlenséggel jelentkeztek. Most látott szobrai jóval tisztultabb felfogásról tanúskodtak anélkül, hogy lendületességükből veszítettek volna. Legbefejezettebbeknek erőtel­jes mellszobrait tartjuk, melyek hatalmas forma­­erejükkel kiválnak a mai portrészobrok sima unalmából. Schönbauer Henrik, aki egészen fia­tal ember, forrongó impulzív lélek — egy igen komoly reménysége szobrászatunknak. Most Révész (Perryman) Ferenc képei lát­hatók a Belvederében Inkább grafikus mint fes­tői tehetség. A Nemzeti Szalonban látott három év előtti kiállítása óta nagyon haladt, grafikája erősen körülhatárolt egyéni jellegű. Kissé fáradt elgondolása sxotikum az, amit nyújt, tárgyban, sziliben, rasjban egyaránt preciez, de nem ér­dektelen. Mindenesetre sok kultúra van képei mögött, ami utóvégre nem megvetendő dolog. F. Z. * A főváros nem adja ki az Ember tragé­diáját. A Madách-centennárium alkalmából a főváros azt tervezte, hogy kiadja Az ember tra­­­jédiáját úgy, amint kiadta Petőfi Sándor köl­teményeit. A szociálpolitikai ügyosztály most a naplóhiányra és a nagy drágaságra való tekin­tettel elállott az „Ember tragédiájáénak kiadá­s Cholnoky Jenő előadása. Csütörtökön dél­után tartotta a Turáni Társaság előadássoroza­tnak harmadikát, melyben dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár tartott vetített képekkel kísért szabadelőadást Kisázsiáról. Dr. Cholnoky elő­adásában színes leírását adta Kisázsia teog­­ráfiájának. Vetített képek kíséretében beszélt a fontosabb geográfiai helyekről. Majd­ Kis­ázsia történelmét vázolta, jellemezve a földön egykor élt népeket, egészen addig az időig, ami­kor a törökök kerítették kezükbe a hegemóniát. A török nép kisázsiai uralmának politikai je­lentőségét méltatta előadása végén­­, tudós pro­fesszor. A nagyszámú közönség mindvégig él­vezettel hallgatta az érdekes és színes előadást. * A Magyar Néprajzi Társaság február 28-ára, szerdán délután 5 órakor a Magyar Nem­zeti Múzeum tanácstermében felolvasó ülést tart, Dr. báró Nyárit, Albert vál. tag- Jellem­vonások a palóc népéletből, Harsányi István vál. tag: Adalékok látomásirodalmunk törté­netéhez címmel olvas föl. * A „Céhbeliek“ kiállításának meghosszab­bítása. Tekintettel arra a nagy érdeklődésre, mely a ,,Céhbeliek“ kiállítása iránt megnyilvá­nul, a Nemzeti Szalon igazgatósága a kiállítást február 28-ig, szerda déli 1 óráig meghosszabbí­totta. A kabinetiroda értesítése szerint a kiállí­tást a napokban a kormányzó öfőméltósága is meg fogja tekinteni. A kiállítás bezárása után azonnal megkezdődik egy új csoportkiállítás rendezése, melyen Faragó Géza, Moiret Ödön, Rökk Károly és Váradi Lajos művei kerülnek bemutatásra.­­ A Magyar Irodalomtörténeti Társaság február 24-én, szombaton délután 5 órakor tartja közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia havi felolvasótermében. A közgyűlésen Négyesi László mond elnöki megnyitót. Dézsi Lajos pro­fesszor pedig „Magyar haláltáncversek Holbein­­képeire“ címmel olvas fel. Színház és zene * Gyermekelőadás. Az Intim Kabaré gyer­mekdélutánjai már nagy közönséget hódítottak a gyermekvilág körében, amint azt a ma dél­utáni bemutató is igazolta. Színre került többi közt Bohdaneczky Aladár: Sir a tündérlány c. hangulatos mesejátéka, melyhez Kósa József írt zenét. A kis darab, amelyben Bársony Rózsi és Nádassy Magda, valamint a többiek kedvesen játszotak, nagy hatással volt az apró hallgató­ságra. Ugyancsak zajos sikere volt Komor Gyula álomképének is, amelyben a biztoskezű gyemlekíró közönsége figyelmét mindvégig le­kötötte. Ebben a darabban a népszerű Szécsi Ferkó elfogulatlan játéka szolgált rá főként az elismerésre. A Gyermekszívek és Aludni szeret­nék című színjátékok hol megkacagtatták, hol meghatották az apróságokat. A magán­szám­ok­ban Szécsi Ferkó, Bársony Rózsi, Nádassy Mag­da, Dárday Sándor és a többiek mulattatták sza­valattal, dallal és tánccal a közönséget. * Hangverseny: Bach g-moll preludium és fuga, utána Beethoven g-moll szonátája: ezt hirdette a nyomtatott műsor Fischer Margit tegnapi zongoraestjén. Amit a kisasszonytól a fenti címen a Vigadó közönsége kapott, az úgy viszonyuk az említett művek valódi tartalmá­hoz, mint például a legkitűnőbb pecsenye ere­deti halmazállapotában annak agyonvagdalt, összepasszírozott alakjához. Az erős, cson­tos témát, pregnáns motívumokat ahol nem vagdalta agyon, ott az összes tartozé­kaival, lényeges és mellékes együtt járóival (hiszen fugával és szonátával volt dolga) olyan ízetlen péppé passzírozta, amit igazán csak az elnéző ismerősöknek lehet feltálalni. Mi nem kérünk az i­lyen lakomákból. A másik hangver­­senyező, Fischer Gabriella, dalokat énekelt kissé unalmasan és nehézkesen, de kulturált hangon. * Bányász-dal pályázat. A Magyar Általá­nos Kőszénbánya Részvénytársaság a kultusz­minisztérium útján bányász-dal szövegre pályá­zatot hirdetett, melyet Halvas Zsigmond hírlap­író munkája­ nyert meg. A vers megzenésítésére a Részvénytársaság 25.000 K jutalomdijjal is­mét pályázatot hirdet, melynek feltételeiért s a megzenésítendő versért az érdeklődők a Ma­gyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság­hoz fordulhatnak. A pályázat a kultuszminisz­tériumba (V., Báthory-utca 12. II. em. 15.) 1923. május 15-ig adandó be. * Balázs Árpád nótaestje a Máv. gépgyárak­ban. A Máv. gépgyára munkásainak felkéré­­­sére Balázs_Almád, a kiváló nótaköltő vasár­nap, február huszonötödikén délután fél hat órakor önnálló magyar nótaestét ad a gyár lakótelepének dísztermében (X., Golgota­ utca 3.), amelyben Magyar hire cigányzenekarának kíséretével irredenta­ dalait, továbbá leginkább Petőfi verseire szerzett nótáit adja elő. A gyár munkássága körében nagy örömmel várják a népszerű zeneköltő hangversenyét. * A Városi Színházban már pénteken ját­szanak, úgy volt, hogy a vízhiány miatt a Vá­rosi Színházban egész héten szünetelnek az elő­adások. Báró Jk­lassich Gyula kom­ám biztos azonban ma délelőtt megjelent a városházán, tanácskozott dr. Sivőcz Jenő polgármesterrrel, dr. Lobmayer Jenő tanácsnokkal és Breuer Szilárd tűzoltófőparancsnokkal, akik előtt ki­fejtette, hogy az államra nézve nagy kárt je­lent az előadások szünetelése a Városi Szín­házban. A tárgyalások eredményeként a fővá­ros vezetősége hozzájárult az előadások meg­tartásához és így holnap, pénteken a Városi Színház már megkezdi előadásaik Színre kerül a Gárdista. * A Vitézi Rend díszelőadása az Operában. A Vitézi Rend, amint már megírtuk, március 19-én az Operában nagyszabású díszelőadást rendez a következő programmal: 1. Himnusz. Játssza: a helyőrségi zenekar Fricsay Richárd vezetésével. 2. Prológus, írta: Herczeg Ferenc. 3. „Balatoni rege“ regényes vígjáték 4 felvonás­ban. Irta: Herczeg Ferenc; előadják a Nemzeti Színház tagjai. A 3. felvonásban előforduló táncokat Erkel Ferenc és Szabados Károly ze­néjére az Opera­ház balettkara és székely egye­temi hallgatók táncolják. A darabban előfor­duló zeneszámokat Lavotta Rezső szerzette. 4. Rákóczi-induló (Liszt Ferenc hangszerelésé­ben.) Játssza a helyőrségi zenekar. Az előadá­son a következő helyárak lesznek: Földszinten: 1000—4400 (fenntartott hely 6000—10.000 K.­ Földszinti és I. em páholyok 20.000 K. (fenn­tartott páhoyok: 90.000—100.000 K.) I­. emleti páholyok: 12.000—16.000 K (fenntartott páho­lyok: 60.000 korona.) II. emeleti páholyü­lé­­sek: 1800—2000 K. III. em. erkélyszékek: 600 — 1600 K. III. em­. zártszékek: 100—300 K. Jegyek előjegyzése névre szóló meghívó felmutatása mellett minden hétköznapon 11—14 óra között a kir. palota I., Alagsor 15. sz. szobájában eszkö- Színházi hírek MORHO * egy hadnagy feljegyzései írta: 191­4—15-ből ZSIRKAY JÁNOS — Zsákmányra mindig akad varjú — fe­lelte Maries keserű mosollyal. De Márics nem ebből az anyagból van gyúrva. Zbogom. Távozott. Az orvosi rendelőszoba előtt egy össze­zsugorodott alak várja az orvost. Arca nem is sápadt, hanem szederjesen kék. A nyitott ablakon át friss levegőt fúj fel a szél. Ki­nyújtja fejét, mintha homlokát hűsíteni akarná a belső láz ellen. — Arkay! Valaki a belső udvarból szólítja. Nem lát senkit. Csak képzelődött? Az udvaron sétálók járnak. Mozgó foltokat lát csupán. Egyetlen alakot nem tud kivenni. Tágítja a szempil­láit, kimeresztett szemmel fürkészve, vájjon csakugyan olyan messze vannak-e azok az alakok, vagy a szemének van-e valami baja... Törli, dörzsöli azt, mint az álmos gyermek... Hiába. A köd csak sűrűsödik, nem oszlik. Fejében zugás, mintha őrlő ma­lomban volna, érzi a kerekek összesurlódá­­sát. Mintha az agyát őrölnék ... Nyitott száj­jal kell lélegzetű s érzi, amint a forró léleg­zet perzseli az ajkát... Olyan szárazak az ajkai, mint az agyagos föld, melyet megre­­peszt a nyári hőség ... Hámlik róla a bőr. És a teste! Ólommal telt zsák alatt roskadozhat úgy a gyenge állat, mint ahogy a fárm be­­roggyan a talajban teste alatt. Nem bírja az" önmaga súlyát s nem tudja, a teste lett-e hirtelenül olyan súlyos, avagy a lába erőt­lenedett-e el teljesen... Súlyos, kellemetlen érzés nehezedik egész lényére, amit nem tud lerázni magáról. Anélkül, hogy számot tudna adni magá­nak, hogy mi is van vele, mije is fáj volta­képpen, szenved a kínzó, egész testét fogva tartó érzéstől. Érzi, hogy ha elengedné az ab­lakját, azonnal össze kellene esnie, mint egy bronzszobornak, mely alól kihúzták a talap­zatot. Ha kihajolna az ablakon keresztül, úgy zuhanna alá, mint ahogy egy esetlen lisztes zsák zuhan a malom ablakából a ra­kodó kocsira. „Mi van én velem?“ töpreng s egész teste összeremeg, mint ló a hulla lát­tára. A keze is fáj, egész karja olyan, mintha a gutaütés bénította volna meg. Nincs annyi erő benne, hogy megöljön egy legyet. A gyí­kok cipelik egy letaposott farkukat, mint ahogy ő cipelte egész testét... Valaki dúdolt odalent, a lépcsőt söpörve, úgy fájt most neki ess a dal, mintha tüzes­­ tűvel égetnék a dobhártyáját. „Hogyan lehet­­ most dalolni, mikor az egész világ olyan be-­­­tege­ röppent át agyán a gondolat, e percben komoly meggyőződéssel híven, hogy vele együtt az egész világnak betegnek kell len­nie... Valaki hangosan kacagott az udva­­­ron... Mintha fűrésszel nyiszálnák az olda­­f­­át, lúdbőrössé lett egész teste a kacagás hal­latára. Annyira telve volt fájdalommal, hogy a kacaj, a vigság a pokolnál gyötrőbb kínok­kal telitette meg a lelkét... Egyszerre eszébe jutott a kórház, az iszonyú kép, ami ott vár rá, a tífusz réme, a járványok sok faja — a halottas kamra .. ... . . a meszes gö­dör . . . amit Nisbe hozatalakor ástak a kórház mögött... s amibe most ő is bele­kerül, ismeretlenül, jeltelenül veszve el, nem a­ golyótól, hanem a láthatatan parányi ba­­cillusoktól, amelyek benne vannak a testé­ben, hogy megrágják élete fáját és elsorvasz­­szák... harmincnégyéves korában... Mé­nem is élt jóformán, csak vá­ra, várté, mi­kor ébred fel a Nagy Nap, az ő nagy Élet- Vaapa.tt amikor m­ásnlt, ami­kor a hiret a dicsőség veszi körül és ... És... Egy közös sírgödör! .. Ez hát a vég! -- Hát nem lett volna jobb a golyó?... Fáradts mosoly vonul végig az arcán. A narednih jelent meg. — Napír­ed! Előre! — mondja az orvos szobája felé mutatva. Megindul... de a lába... a lába nem oda lép, ahová akarja. Mint ahogy a madár­ijesztő bábuját tetszés szerint forgatja a szél, vele is azt teszi egy lenyűgöző erő, amit akar. — J­aj!... Nem bírok... — mondja s egész test hosszában elterül a földön. Az orvos a hőmérőt kihúzta az ing alól. Csóválta a fejét. — 39. — Egy szót mond. — Tífusz. Kezét a pulzusán tartotta, a másikban órája percmutatóját nézte. Legyintett a ke­­­zével. Az óráját becsukta. A hadnagy felé hajolt. — Érez valami fájdalmat, hadnagy úr? ■— kér­dezte az orvos, a'a civilruhában von Arkay felnézett. Nem érzett semmi fáj­dalmat, csak nagy, határtalan gyengeséget. Nem lett volna ereje egy szalmát megmozdí­tani. — Orvos úr . - . mondja kérem.-, meg­halok?" — kérdezte halkan, szent komoly­sággal. Az orvos, fiatal, barátságos arcú ember, elnevette magát. — Meghalni? . . . Nem megy az oly könnyen, hadnagy úr ... A halálért meg kell szenvedni! . . . Bemegy a kórházba, ott a jó ápolás hamarosan visszaadja az erejét.­. Bátorság. Nem szabad mindjárt a halálra gondolni ... — Volt Ön már távol a hazájától, doktor úr? — kérdezte-­­Folyt. köv.X . A leg­ízlésesebb báli, estélyi meghívókat értesítéseket s minden a nyomdai szakmába vágó mun­kákat legolcsóbban készít a»STÁDIUM« Sajtóvállalat Rt. nyomdája Tel.lJS-Zo,tlS-SO,llS-St, 188­62 Budapest, VI., Rózsa­ utca k.1. szám

Next