Szózat, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-23 / 43. szám
1923 FEBRUÁR 23 PÉNTEK IRODALOM ÉS MŰVÉSZET * A Belvedere kiállításai. A Belvedere legutóbbi kiállításain is a fiatalságot szerepeltette. Nagyon helyesen. Legalább egy kiállítási terem álljon rendelkezésükre. Néhány erős ismeretlen tehetség jutott már egy elismeréshez, akik egyebütt hiába kopogtattak volna bebocsátásért, így volt ez legutóbb Schönbauer Henrik szobrászművész esetében is, aki aligha volna kedvelt vendég mai divatos, édeskésen naturalista szobrászaink kiállításain. Már tavalyi kiállításán feltűnt monumentális törekvéseivel, amelyek akkor még némi erőtlenséggel jelentkeztek. Most látott szobrai jóval tisztultabb felfogásról tanúskodtak anélkül, hogy lendületességükből veszítettek volna. Legbefejezettebbeknek erőteljes mellszobrait tartjuk, melyek hatalmas formaerejükkel kiválnak a mai portrészobrok sima unalmából. Schönbauer Henrik, aki egészen fiatal ember, forrongó impulzív lélek — egy igen komoly reménysége szobrászatunknak. Most Révész (Perryman) Ferenc képei láthatók a Belvederében Inkább grafikus mint festői tehetség. A Nemzeti Szalonban látott három év előtti kiállítása óta nagyon haladt, grafikája erősen körülhatárolt egyéni jellegű. Kissé fáradt elgondolása sxotikum az, amit nyújt, tárgyban, sziliben, rasjban egyaránt preciez, de nem érdektelen. Mindenesetre sok kultúra van képei mögött, ami utóvégre nem megvetendő dolog. F. Z. * A főváros nem adja ki az Ember tragédiáját. A Madách-centennárium alkalmából a főváros azt tervezte, hogy kiadja Az ember trajédiáját úgy, amint kiadta Petőfi Sándor költeményeit. A szociálpolitikai ügyosztály most a naplóhiányra és a nagy drágaságra való tekintettel elállott az „Ember tragédiájáénak kiadás Cholnoky Jenő előadása. Csütörtökön délután tartotta a Turáni Társaság előadássorozatnak harmadikát, melyben dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár tartott vetített képekkel kísért szabadelőadást Kisázsiáról. Dr. Cholnoky előadásában színes leírását adta Kisázsia teográfiájának. Vetített képek kíséretében beszélt a fontosabb geográfiai helyekről. Majd Kisázsia történelmét vázolta, jellemezve a földön egykor élt népeket, egészen addig az időig, amikor a törökök kerítették kezükbe a hegemóniát. A török nép kisázsiai uralmának politikai jelentőségét méltatta előadása végén, tudós professzor. A nagyszámú közönség mindvégig élvezettel hallgatta az érdekes és színes előadást. * A Magyar Néprajzi Társaság február 28-ára, szerdán délután 5 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum tanácstermében felolvasó ülést tart, Dr. báró Nyárit, Albert vál. tag- Jellemvonások a palóc népéletből, Harsányi István vál. tag: Adalékok látomásirodalmunk történetéhez címmel olvas föl. * A „Céhbeliek“ kiállításának meghosszabbítása. Tekintettel arra a nagy érdeklődésre, mely a ,,Céhbeliek“ kiállítása iránt megnyilvánul, a Nemzeti Szalon igazgatósága a kiállítást február 28-ig, szerda déli 1 óráig meghosszabbította. A kabinetiroda értesítése szerint a kiállítást a napokban a kormányzó öfőméltósága is meg fogja tekinteni. A kiállítás bezárása után azonnal megkezdődik egy új csoportkiállítás rendezése, melyen Faragó Géza, Moiret Ödön, Rökk Károly és Váradi Lajos művei kerülnek bemutatásra. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság február 24-én, szombaton délután 5 órakor tartja közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia havi felolvasótermében. A közgyűlésen Négyesi László mond elnöki megnyitót. Dézsi Lajos professzor pedig „Magyar haláltáncversek Holbeinképeire“ címmel olvas fel. Színház és zene * Gyermekelőadás. Az Intim Kabaré gyermekdélutánjai már nagy közönséget hódítottak a gyermekvilág körében, amint azt a ma délutáni bemutató is igazolta. Színre került többi közt Bohdaneczky Aladár: Sir a tündérlány c. hangulatos mesejátéka, melyhez Kósa József írt zenét. A kis darab, amelyben Bársony Rózsi és Nádassy Magda, valamint a többiek kedvesen játszotak, nagy hatással volt az apró hallgatóságra. Ugyancsak zajos sikere volt Komor Gyula álomképének is, amelyben a biztoskezű gyemlekíró közönsége figyelmét mindvégig lekötötte. Ebben a darabban a népszerű Szécsi Ferkó elfogulatlan játéka szolgált rá főként az elismerésre. A Gyermekszívek és Aludni szeretnék című színjátékok hol megkacagtatták, hol meghatották az apróságokat. A magánszámokban Szécsi Ferkó, Bársony Rózsi, Nádassy Magda, Dárday Sándor és a többiek mulattatták szavalattal, dallal és tánccal a közönséget. * Hangverseny: Bach g-moll preludium és fuga, utána Beethoven g-moll szonátája: ezt hirdette a nyomtatott műsor Fischer Margit tegnapi zongoraestjén. Amit a kisasszonytól a fenti címen a Vigadó közönsége kapott, az úgy viszonyuk az említett művek valódi tartalmához, mint például a legkitűnőbb pecsenye eredeti halmazállapotában annak agyonvagdalt, összepasszírozott alakjához. Az erős, csontos témát, pregnáns motívumokat ahol nem vagdalta agyon, ott az összes tartozékaival, lényeges és mellékes együtt járóival (hiszen fugával és szonátával volt dolga) olyan ízetlen péppé passzírozta, amit igazán csak az elnéző ismerősöknek lehet feltálalni. Mi nem kérünk az ilyen lakomákból. A másik hangversenyező, Fischer Gabriella, dalokat énekelt kissé unalmasan és nehézkesen, de kulturált hangon. * Bányász-dal pályázat. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság a kultuszminisztérium útján bányász-dal szövegre pályázatot hirdetett, melyet Halvas Zsigmond hírlapíró munkája nyert meg. A vers megzenésítésére a Részvénytársaság 25.000 K jutalomdijjal ismét pályázatot hirdet, melynek feltételeiért s a megzenésítendő versért az érdeklődők a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársasághoz fordulhatnak. A pályázat a kultuszminisztériumba (V., Báthory-utca 12. II. em. 15.) 1923. május 15-ig adandó be. * Balázs Árpád nótaestje a Máv. gépgyárakban. A Máv. gépgyára munkásainak felkérésére Balázs_Almád, a kiváló nótaköltő vasárnap, február huszonötödikén délután fél hat órakor önnálló magyar nótaestét ad a gyár lakótelepének dísztermében (X., Golgota utca 3.), amelyben Magyar hire cigányzenekarának kíséretével irredenta dalait, továbbá leginkább Petőfi verseire szerzett nótáit adja elő. A gyár munkássága körében nagy örömmel várják a népszerű zeneköltő hangversenyét. * A Városi Színházban már pénteken játszanak, úgy volt, hogy a vízhiány miatt a Városi Színházban egész héten szünetelnek az előadások. Báró Jklassich Gyula komám biztos azonban ma délelőtt megjelent a városházán, tanácskozott dr. Sivőcz Jenő polgármesterrrel, dr. Lobmayer Jenő tanácsnokkal és Breuer Szilárd tűzoltófőparancsnokkal, akik előtt kifejtette, hogy az államra nézve nagy kárt jelent az előadások szünetelése a Városi Színházban. A tárgyalások eredményeként a főváros vezetősége hozzájárult az előadások megtartásához és így holnap, pénteken a Városi Színház már megkezdi előadásaik Színre kerül a Gárdista. * A Vitézi Rend díszelőadása az Operában. A Vitézi Rend, amint már megírtuk, március 19-én az Operában nagyszabású díszelőadást rendez a következő programmal: 1. Himnusz. Játssza: a helyőrségi zenekar Fricsay Richárd vezetésével. 2. Prológus, írta: Herczeg Ferenc. 3. „Balatoni rege“ regényes vígjáték 4 felvonásban. Irta: Herczeg Ferenc; előadják a Nemzeti Színház tagjai. A 3. felvonásban előforduló táncokat Erkel Ferenc és Szabados Károly zenéjére az Operaház balettkara és székely egyetemi hallgatók táncolják. A darabban előforduló zeneszámokat Lavotta Rezső szerzette. 4. Rákóczi-induló (Liszt Ferenc hangszerelésében.) Játssza a helyőrségi zenekar. Az előadáson a következő helyárak lesznek: Földszinten: 1000—4400 (fenntartott hely 6000—10.000 K. Földszinti és I. em páholyok 20.000 K. (fenntartott páhoyok: 90.000—100.000 K.) I. emleti páholyok: 12.000—16.000 K (fenntartott páholyok: 60.000 korona.) II. emeleti páholyülések: 1800—2000 K. III. em. erkélyszékek: 600 — 1600 K. III. em. zártszékek: 100—300 K. Jegyek előjegyzése névre szóló meghívó felmutatása mellett minden hétköznapon 11—14 óra között a kir. palota I., Alagsor 15. sz. szobájában eszkö- Színházi hírek MORHO * egy hadnagy feljegyzései írta: 1914—15-ből ZSIRKAY JÁNOS — Zsákmányra mindig akad varjú — felelte Maries keserű mosollyal. De Márics nem ebből az anyagból van gyúrva. Zbogom. Távozott. Az orvosi rendelőszoba előtt egy összezsugorodott alak várja az orvost. Arca nem is sápadt, hanem szederjesen kék. A nyitott ablakon át friss levegőt fúj fel a szél. Kinyújtja fejét, mintha homlokát hűsíteni akarná a belső láz ellen. — Arkay! Valaki a belső udvarból szólítja. Nem lát senkit. Csak képzelődött? Az udvaron sétálók járnak. Mozgó foltokat lát csupán. Egyetlen alakot nem tud kivenni. Tágítja a szempilláit, kimeresztett szemmel fürkészve, vájjon csakugyan olyan messze vannak-e azok az alakok, vagy a szemének van-e valami baja... Törli, dörzsöli azt, mint az álmos gyermek... Hiába. A köd csak sűrűsödik, nem oszlik. Fejében zugás, mintha őrlő malomban volna, érzi a kerekek összesurlódását. Mintha az agyát őrölnék ... Nyitott szájjal kell lélegzetű s érzi, amint a forró lélegzet perzseli az ajkát... Olyan szárazak az ajkai, mint az agyagos föld, melyet megrepeszt a nyári hőség ... Hámlik róla a bőr. És a teste! Ólommal telt zsák alatt roskadozhat úgy a gyenge állat, mint ahogy a fárm beroggyan a talajban teste alatt. Nem bírja az" önmaga súlyát s nem tudja, a teste lett-e hirtelenül olyan súlyos, avagy a lába erőtlenedett-e el teljesen... Súlyos, kellemetlen érzés nehezedik egész lényére, amit nem tud lerázni magáról. Anélkül, hogy számot tudna adni magának, hogy mi is van vele, mije is fáj voltaképpen, szenved a kínzó, egész testét fogva tartó érzéstől. Érzi, hogy ha elengedné az ablakját, azonnal össze kellene esnie, mint egy bronzszobornak, mely alól kihúzták a talapzatot. Ha kihajolna az ablakon keresztül, úgy zuhanna alá, mint ahogy egy esetlen lisztes zsák zuhan a malom ablakából a rakodó kocsira. „Mi van én velem?“ töpreng s egész teste összeremeg, mint ló a hulla láttára. A keze is fáj, egész karja olyan, mintha a gutaütés bénította volna meg. Nincs annyi erő benne, hogy megöljön egy legyet. A gyíkok cipelik egy letaposott farkukat, mint ahogy ő cipelte egész testét... Valaki dúdolt odalent, a lépcsőt söpörve, úgy fájt most neki ess a dal, mintha tüzes tűvel égetnék a dobhártyáját. „Hogyan lehet most dalolni, mikor az egész világ olyan be-tege röppent át agyán a gondolat, e percben komoly meggyőződéssel híven, hogy vele együtt az egész világnak betegnek kell lennie... Valaki hangosan kacagott az udvaron... Mintha fűrésszel nyiszálnák az oldafát, lúdbőrössé lett egész teste a kacagás hallatára. Annyira telve volt fájdalommal, hogy a kacaj, a vigság a pokolnál gyötrőbb kínokkal telitette meg a lelkét... Egyszerre eszébe jutott a kórház, az iszonyú kép, ami ott vár rá, a tífusz réme, a járványok sok faja — a halottas kamra .. ... . . a meszes gödör . . . amit Nisbe hozatalakor ástak a kórház mögött... s amibe most ő is belekerül, ismeretlenül, jeltelenül veszve el, nem a golyótól, hanem a láthatatan parányi bacillusoktól, amelyek benne vannak a testében, hogy megrágják élete fáját és elsorvaszszák... harmincnégyéves korában... Ménem is élt jóformán, csak vára, várté, mikor ébred fel a Nagy Nap, az ő nagy Élet- Vaapa.tt amikor másnlt, amikor a hiret a dicsőség veszi körül és ... És... Egy közös sírgödör! .. Ez hát a vég! -- Hát nem lett volna jobb a golyó?... Fáradts mosoly vonul végig az arcán. A narednih jelent meg. — Napíred! Előre! — mondja az orvos szobája felé mutatva. Megindul... de a lába... a lába nem oda lép, ahová akarja. Mint ahogy a madárijesztő bábuját tetszés szerint forgatja a szél, vele is azt teszi egy lenyűgöző erő, amit akar. — Jaj!... Nem bírok... — mondja s egész test hosszában elterül a földön. Az orvos a hőmérőt kihúzta az ing alól. Csóválta a fejét. — 39. — Egy szót mond. — Tífusz. Kezét a pulzusán tartotta, a másikban órája percmutatóját nézte. Legyintett a kezével. Az óráját becsukta. A hadnagy felé hajolt. — Érez valami fájdalmat, hadnagy úr? ■— kérdezte az orvos, a'a civilruhában von Arkay felnézett. Nem érzett semmi fájdalmat, csak nagy, határtalan gyengeséget. Nem lett volna ereje egy szalmát megmozdítani. — Orvos úr . - . mondja kérem.-, meghalok?" — kérdezte halkan, szent komolysággal. Az orvos, fiatal, barátságos arcú ember, elnevette magát. — Meghalni? . . . Nem megy az oly könnyen, hadnagy úr ... A halálért meg kell szenvedni! . . . Bemegy a kórházba, ott a jó ápolás hamarosan visszaadja az erejét.. Bátorság. Nem szabad mindjárt a halálra gondolni ... — Volt Ön már távol a hazájától, doktor úr? — kérdezte-Folyt. köv.X . A legízlésesebb báli, estélyi meghívókat értesítéseket s minden a nyomdai szakmába vágó munkákat legolcsóbban készít a»STÁDIUM« Sajtóvállalat Rt. nyomdája Tel.lJS-Zo,tlS-SO,llS-St, 18862 Budapest, VI., Rózsa utca k.1. szám