Szózat, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-16 / 61. szám

Mi ifjúság lelkesen ünnepli a Szósatot Az ifjúság vezetőit ez a brutális támadás nem tartotta vissza attól, hogy eredeti tervüket megvalósítsák és mégis megjelentek a Szózat szer­kesztősége előtt. Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő, a Szózat főszerkesz­tője szólt a szerkesztőség ablakából az ifjak­hoz. Kedves fiatal barátaim! Köszönöm nektek szívből, hogy itt megjelentetek, mert ebből azt látom, hogy ti épp úgy érzitek és tudjátok, hogy e szerény kis sajtópalota a magyar nemzeti gondolatnak és a fajvéde­lemnek fellegvára. (Éljenzés.) Az a szellem, mely bennünket hevít, az a szellem, mely ál­talunk és belőlünk szól és amellyel ti egyek vagytok, az lesz hivatva újjáépíteni Ma­gyarországot. Mi ma az összefogást hirdet­jük, azt a szellemet, azt a vérközösségi gon­dolatot, mely előttünk mindennél szentebb és ezzel a vérközösségi gondolattal akarjuk le­rombolni azokat a mesterséges korlátokat, amelyeket magyar és magyar között ötven esztendő alatt felépítettek. Ők beszélhetnek osztálykülönbségekről, mi magyarok közt az osztálykülönbségeket tagadjuk. Hirdetjük a magyarok vérközösségét és annak jegyében Magyarország belső és külső megújhodását. (Úgy van! Úgy van!) — Én benneteket arra kérlek, tartsatok ki mellettünk, mert mi egyek vagyunk ve­letek és mi bennetek bízunk igazán, a magyar ifjúságban, mert azokkal, akik a múltat megrontották, akikbe belereszkette magát a hitetlenség és a megalkuvás, azokkal a mi nagy harcunkat meg nem vívhatjuk. De megvívhatjuk veletek és meg is fogjuk vivni. — Mi az irányt kitűztük, mi az iránytól el nem térü­nk. Ha kiejtjük a zászlót kezünk­ből, akkor­­ újra felemelitek azt és akkor a mi mindenre elszánt küzdelmünk emléke ve­zessen titeket tovább. Éljen az uj, az ifjú Magyarország! Éljen a magyar ifjúság! Henner őrmester a Szózat szerkesztőségében Mialatt az egyetemi ifjúság lelkesen tü­n­tett a Szózat szerkesztőségének ablakai előtt, a Stádium sajtóvállalat épületében megje­lent egy rendőrőrmester és kérdőre próbálta vonni Zsilinszky En­dre nemzetgyűlési kép­viselőt, a Szózat főszerkesztőjét a szerkesz­tőség előtti gyülekezés és tüntetés miatt. Zsilinszky mentelmi jogára való hivatkozás­sal tiltakozott a kérdőrevonás ellen, mire a rendőrőrmester eltávozott. Itt említjük meg, hogy az Erzsébet­ kör­úti rendőrattak egyik sebesültjét, Körmendii Dezső műszaki hallgatót, kinek karját egy rendőr megszúrta, a történetesen szerkesz­tőségünkben tartózkodó dr. Pfeiffer Miklós orvos kötözte be. Letartóztatások a Szózat szerkesztősége előlt A Szózat szerkesztősége előtti tüntetés után pár egyetemi hallgató a Szózat szer­kesztőségbe vonult fel, ahol külön is üdvö­zölték Zsilinszky Endre nemzetgyűlési kép­viselőt, a lap főszerkesztőjét. Mikor az üd­vözlés után a diákok a Stádium palotájából az utcára akartak lépni, az időközben oda- Csont rendőrök megállították őket. ^ —­ Ki a vezetőjük'? •— kérdezték­. •— Nincsen vezetőnk. — Akkor a három legelső úr velünk jön — mondották — és három egyetemi hallga­tót bekísértek. Az egyetemi hallgatók tiltakozni próbál­tak a bekisérés ellen, de tiltakozásuk nem­ használt. A bekisérés az oszlófélben levő egyetemi hallgatók körében a lehető legna­gyobb felháborodást keltette. Az ifjúság állásfoglalása Az a hír, hogy az egyetemi hallgatókat megverték a rendőrök, futótűzként terjedt el a városban és az egyetemi ifjúság nagy tömeg­ben gyűjte össze a központi egyetem kupola­csarnokában. A műegyetem részéről megjelen­tek dr. Koss­utka János és ifj. Szita Kálmán professzorok, akik az ifjúság vezetőivel tanács­kozásra vonultak vissza. Az ifjúság impozáns csendben és figyelemmel várta be a tanácsko­zás eredményét. Az egyetem körül lovasrendőrök cirkálták, beam az egyetem épületében azonban nem volt rendőr. A tanácskozás eredményeképen körül­belül negyedtizenegy óraikor kihirdették, hogy a rendelkezést tizenkettes bizottság veszi át, amely a Turul Bajtársi Szövetség, három tag­jából, a Hungária három tagjából és a MEFHOSZ három tagjából áll és mindegyik egyesületnek egy-egy vezetőjéből. A bizottság pénteken reggel kilenc órakor tanácskozásra ül össze. Addig is az ifjúság tartózkodjék minden rendzavarástól, nehogy a rendőrségnek alkalmat adjon, hogy rámutathassanak, hogy az ifjúság ad okot az összetűzésre. A tizenket­tes bizottság garantálja, hogy az inzultusokért a legfényesebb elégtételt szerzi meg. Vel­sov György és Bornemissza Géza csendre és nyugalomra intette az ifjúságot. Ezután az ifjúság szétoszlott. A tizenkettes bizottság az eredményt pén­tek délelőtt tizenegy órakor fogja az egyetemi hallgatóknak kihirdetni. Rendőri brutalitások. Március­­tizenötödike hetvenötéves évfor­dulójának megünnepléséből az egyetemi ifjú­ság, mondhatni, egész tömegében, a legpéldá­­sabb fegyelem szem előtt tartásával vette ki a részét. Mégis — félreértésből-e, vagy rosszin­dulatból — nem múlhatott el a nap anélkül, hogy Budapest utcáin ismét vér ne ömöljék és pedig keresztény, magyar ifjak, főiskolai hall­gatók vére. Az egyetemi ifjúság hivatalos kép­viselőinek és Andréka Károly detektívfőnök­­nek alább közölt nyilatkozataiból kétséget ki­záró módon kiderül, hogy az ifjúságot, a leg­csekélyebb felelősség sem terheli. A vérlázító és felháborító eset megtorlása pedig nem áll­hat meg azon a ponton, hogy a tüntetés által felzaklatott indulatokra hivatkozva, apró ha­talmi túlkapások, esetleg csak a parancsot tel­jesítő alantas közegek megbüntetésével elin­tézzük az ügyet. Mi igenis a legszigorúbb meg­torlást követeljük, mert itt nem apró-cseprő utcai tüntetésekről, rendzavarásokról van szó, mi az ifjúság sérelmével nemcsak, hogy teljes mértékben azonosítjuk magunkat, hanem abban az egész keresztény, magyar közvélemény bru­tális sérelmét és a nemzeti gondolat egyenes arculverését látjuk. De hadd beszéljenek a jegyzőkönyvek il Turul Iraftársi Szövetség jegyzőkönyve a rendőri vérengzésről A Turul Bajtársi Szövetség az esti rend­őri vérengzés tárgyában a következő jegyző­könyvet vette fel: Jegyzőkönyv, felvétetett a mai napon az Egyetemi Turul Bajtársi Szövetség helyiségében az _ egyetemi ifjúságot a m. kir. államrendőrség részéről ért sérelme tárgyában. Ma, 1923. évi március 15-én a magyar egye­temi ifjúság a Petőfi-térről „A Nép“ és „Szózat" című napilapok szerkesztősége elé akart vonulni és ott éltetni a keresztény magyar sajtót. Út­közben „Az Est“ szerkesztősége elé érkeztek. A szerkesztőség épülete elé érkezve az egyetemi ifjúság egy szembe jövő egyetemi csoporttal találkozott. A két csoport egymást lelkesen üdvözölte s együtt akarta útját folytatni. A baj­társi egyesületeknek csoportját épp úgy, mint a más után érkező egyetemi csoportot rendőri készültségek kísérték. Útközben, annak dacára, hogy a sétáló zsidó közönség meglehetősen provokatív magatartást tanúsított a felvonuló egyetemi csoportokkal szemben, az ifjúság ré­széről a lehető legnagyobb fegyelem volt ta­pasztalható. Az említett találkozásnál az Er­­zsébet-körúton, a New-York palota előtt, látha­tólag „Az Est“ szerkesztőségének biztosítására kiküldött rendőrkészültség annak dacára, hogy a semmi néven nevezendő rendzavarás nem tör­tént, csupán a találkozó ünneplő csoportok lelö­késén üdvözölték egymást, a parancsnokló tiszt találkozó csoportoknak rohant és a szó legszo­rosabb értelmében letaposta az egyetemi ifjú­ságot. A rendőrség beavatkozását semmi né­ven nevezendő felszólítás nem előzte meg az oszlást illetőleg. A rendőrség közegei sapkákat téptek szét és a lehető legbrutálisabban visel­kedtek. Az egyik egyetemi hallgatónőt m­eg­­kardlapozták, fejéről a keresztény magyar if­júság szimbólumát, a bajtársi egyesületek egyensapkáját letépték és szétszaggatták. Mindez az Erzsébet-körút kétes exisztenciájú sétáló közönségének jelenlétében történt. A föl­dön fetrengő egyetemi polgárokat kardéllel ütötték, az okozott sérülések csaknem kevés kivétellel súlyosabb természetűek. A rendőr­ség itt nyilvánított brutális viselkedésére igen jellemző adat az, hogy egy műegyetemi hall­gatót, akit a földre tiportak, karddal úgy arcul vágtak, hogy vér borította el a szemét. Itt megjegyezzük, hogy e piszkolódó kifejezé­sektől kísért brutális támadássorozatot a rend­­őrkészü­ltséget vezető aranyparolis, kétségen­­kívü­l szemita arcjellegű rendőrtiszt kezdte­­meg a kezében levő ólmos bottal, amellyel egy egyetemi polgárnőt f­ejbevágott. Kürschner­­ Lajos DEFHÉ-tag előadása szerint ezután a következők történtek: Egy kisebb csoport a Király­ utcából kiindulva, „A Nép“ és „Szózat“ "szerkesztősége felé folytatta útját, hogy haza­fias lelkesedésének adjon kifejezést e lapok iránt, melyek a magyar ifjúság ügyét min­­­denkor a legnagyobb szeretettel karolták fel. Jtc. zárt osztagok. A szerkesztőség elé érkezve, a „Szózat“ főszerkesztője, dr. Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő beszélt az ifjúsághoz, tekintettel arra, hogy nagy csőcselék verődött össze, az egyetemi ifjúság saját elhatározásá­nál szétoszlott, öt tag azonban felment a szer­kesztőségbe, hogy két sebesült bajtársuknak a „Szózat“ szerkesztőségének orvos tag­ja, dr. Pfeiffer Miklós első segélyt nyújtson. Az ifjú­ság szétosztása közben, amely önként és a leg­teljesebb rendben történt, a Kormányzó Úr öfőméltósága iránti hódolatának adózva­ lelkes éljenzésbe kezdett. Ezután a deputációba kül­dött öt egyetemi hallgató közül a ,.Szózat“ szer­kesztőségéből való távozásuk alkalmával a rendőrség közegei hármat letartóztattak és el­hurcoltak. Ezeknek további sorsáról jelen jegy­zőkönyv felvételekor semmi hír. A feloszlott ifjúságot három lovas és három kerékpáros rendőr kisérte, ügyelve a rendre. Kmft. Andréka Károly f­őkapitá­nyhel­ye­­ates a kö­­vetkezőket mondta: Andréka Károly főkapitányt helvette a nyilatkoznia . A Petőfi-téri ünnepély háromnegyed hat órakor ért véget, melyen körülbelül öt-hatezer ember vett részt. Az ünnepély végével a szét­­oszlás simán ment végbe. Mintegy ezer ember a Kossuth Lajos­ utca felé vonult, kik után ál­lani­dó­an rendőri készenlét haladt. A tömeg egy része különvált és az Esterházy­ utcában vonult felfelé. Az Astoria előtt úgy látszott, mintha a szétosztás teljes lett volna. Körülbelül három­száz ember azonban különvált a tömegből és Az Est ellen vonult tüntető menetben. Az Est előtt találkoztak az ifjúságnak azzal a­ csoport­jával, amely a Wesselényi­ utcán át jutott ki az Erzsébet­ körútra. Ott egy kisebb rendőri ké­szültség szétosztásra hívta fel a tüntetőket. Miután a tömeg a felszólításnak nem tett ele­get, segítséget kértek a VII. kerületi kapitány­ságtól, ahonnan nagyobb készültség vonult ki. Az így megnagyobbodott készültség parancs­nokának többszöri felszólítására sem oszlott szét a tömeg, erre a rendőrség kardot rántott és a tüntetőket szétverte. A tüntetők egy része a körút végén újra összeverődött és innen ment a Stádium elé, ahol szimpatikus tüntetést ren­deztek. Innen a tüntetők rendőri beavatkozás nélkül szétoszlottak. A rendőröket a VII. ke­­rületi kapitányság helyettes vezetője, Kalmár, rendőrfőtanácsos és Saly főfelügyelő vezette az egyetemi ifjúság ellen. Kiderül azonban ebből a nyilatkozatból is, amit nem győzünk eléggé hangsúlyozni, hogy az ifjúság részéről semmiféle rendzavarás nem­­történt, — kérdezzük tehát, mi okból kellett a példás rendben haladó, egyetemi hallgatóságot szétoszlásra szólítani­? Szemtanúk állítása, sze­rint azonban a rendzavarás és provokálás­a körül az idegen érzelmű közönség részéről kez­dődött, amely a diákok felé gúnyos és gyalázó szavakat kiabált. Mi lett volna természetesebb, minthogy az ifjúság — ereje tudatában puszta, tíz körmével esik neki a gyalázkodó zsidóknak — s ki találna akár ebben is csodálatraméltót? Azonban nem ez történt. Az ifjúság megelége­dett avval, hogy az Est és a többi Klein Armmn­­féle lapok háza előtt megbotránkozásának ae érthető ellenszenvének adjon kifejezést. Erre jött az attak, a kardlapozás és a gummibolt. Tehát már ott tartunk, hogy a magyar egye­­temi ifjúság ellen a rendőrség teljes erejével lép fel akkor,­­ha egy zsidólap Az Est­e épü­lete előtt egy pár, a baloldalnak nem tetsző ki­fejezéssel él? Nem a mi hivatásunk az, hogy az ügy egé­szen apró és lényegileg jelentéktelen részletét kibogozzuk, ezt majd elvégzi a hivatalos vizsgá­lat, mely nem hozhat más eredményt, mint a bűnösök legpéldásabb megbüntetését. Nem áll­hatunk meg azonban ennél a pontnál sem. Az ilyen esetek ismétlődése ellen nem látunk más b­iztosítékot, mint azt, hogy a fővárosi rendőr­­ség tisztuljon meg végre teljesen azoktól az dlef­inektől, melyek annak egész idegen karaktert és nemzeti gondolattal jóformán ellenséges szél­e­met kölcsönöznek. Mi tudjuk, hogy az egész dog­log nem Nádassy országos főkapitány tudtával vagy intenciói szerint történt, annnál inkább meg vagyunk győződve, hogy a vizsgálat a teljes pártatlansággal és szigorral folyik le. A Krausz Illését (ma Kalmár néven rendőrfőtanácsos) ta­­társaik nem tű­rhetők meg abban az egyenruhá­ban, amely a magyar nemzeti állam rendfenn­tartó hatalmát volna hivatva jelképezni,­­ a rendőrtiszti karban éppoly kevéssé van helye a bevándorolt fajhoz tartozóknak, mint bárhol egy­ütt, ahol a magyar nemzeti gondolat és az izzó fajszeretet kell, hogy domináljon. Ezek az elemek, a rendőrség tisztikarának ilyen heterogén összetétele teszi lehetővé, hogy, ugyanakkor, midőn az ifjúság nyomorának enyhítéséhez az ország kormányzója és a fő­­méltóságú asszony az utcai urnáknál való sze­mélyes megjelenésükkel járulnak hozzá,­­ pár­ óra múlva ugyancsak az ifjúságnak egy részét bru­­­alizálhatja; a rendőrség minden indokolás nélkül, csak azért, mert az hitet mer tenni ma­gyar fajsága, tüzes élniakarása mellett.­­ Zsilinszky Endre képviselő, lapunk ££­ szerkesztője még az éjszaka folyamán felkés­zeste Nádosy Imre országos főkapitányt hegy tőle a Szózat szerkesztőségéből távozó öttagú diákküldö­ttség letartóztatása ügyében felvilá­gosítást kérjen és azt a választ kapta, hogy fii a csak MM mm Magéért .

Next