Szózat, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-16 / 61. szám
Mi ifjúság lelkesen ünnepli a Szósatot Az ifjúság vezetőit ez a brutális támadás nem tartotta vissza attól, hogy eredeti tervüket megvalósítsák és mégis megjelentek a Szózat szerkesztősége előtt. Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő, a Szózat főszerkesztője szólt a szerkesztőség ablakából az ifjakhoz. Kedves fiatal barátaim! Köszönöm nektek szívből, hogy itt megjelentetek, mert ebből azt látom, hogy ti épp úgy érzitek és tudjátok, hogy e szerény kis sajtópalota a magyar nemzeti gondolatnak és a fajvédelemnek fellegvára. (Éljenzés.) Az a szellem, mely bennünket hevít, az a szellem, mely általunk és belőlünk szól és amellyel ti egyek vagytok, az lesz hivatva újjáépíteni Magyarországot. Mi ma az összefogást hirdetjük, azt a szellemet, azt a vérközösségi gondolatot, mely előttünk mindennél szentebb és ezzel a vérközösségi gondolattal akarjuk lerombolni azokat a mesterséges korlátokat, amelyeket magyar és magyar között ötven esztendő alatt felépítettek. Ők beszélhetnek osztálykülönbségekről, mi magyarok közt az osztálykülönbségeket tagadjuk. Hirdetjük a magyarok vérközösségét és annak jegyében Magyarország belső és külső megújhodását. (Úgy van! Úgy van!) — Én benneteket arra kérlek, tartsatok ki mellettünk, mert mi egyek vagyunk veletek és mi bennetek bízunk igazán, a magyar ifjúságban, mert azokkal, akik a múltat megrontották, akikbe belereszkette magát a hitetlenség és a megalkuvás, azokkal a mi nagy harcunkat meg nem vívhatjuk. De megvívhatjuk veletek és meg is fogjuk vivni. — Mi az irányt kitűztük, mi az iránytól el nem térünk. Ha kiejtjük a zászlót kezünkből, akkor újra felemelitek azt és akkor a mi mindenre elszánt küzdelmünk emléke vezessen titeket tovább. Éljen az uj, az ifjú Magyarország! Éljen a magyar ifjúság! Henner őrmester a Szózat szerkesztőségében Mialatt az egyetemi ifjúság lelkesen tüntett a Szózat szerkesztőségének ablakai előtt, a Stádium sajtóvállalat épületében megjelent egy rendőrőrmester és kérdőre próbálta vonni Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselőt, a Szózat főszerkesztőjét a szerkesztőség előtti gyülekezés és tüntetés miatt. Zsilinszky mentelmi jogára való hivatkozással tiltakozott a kérdőrevonás ellen, mire a rendőrőrmester eltávozott. Itt említjük meg, hogy az Erzsébet körúti rendőrattak egyik sebesültjét, Körmendii Dezső műszaki hallgatót, kinek karját egy rendőr megszúrta, a történetesen szerkesztőségünkben tartózkodó dr. Pfeiffer Miklós orvos kötözte be. Letartóztatások a Szózat szerkesztősége előlt A Szózat szerkesztősége előtti tüntetés után pár egyetemi hallgató a Szózat szerkesztőségbe vonult fel, ahol külön is üdvözölték Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselőt, a lap főszerkesztőjét. Mikor az üdvözlés után a diákok a Stádium palotájából az utcára akartak lépni, az időközben oda- Csont rendőrök megállították őket. ^ — Ki a vezetőjük'? •— kérdezték. •— Nincsen vezetőnk. — Akkor a három legelső úr velünk jön — mondották — és három egyetemi hallgatót bekísértek. Az egyetemi hallgatók tiltakozni próbáltak a bekisérés ellen, de tiltakozásuk nem használt. A bekisérés az oszlófélben levő egyetemi hallgatók körében a lehető legnagyobb felháborodást keltette. Az ifjúság állásfoglalása Az a hír, hogy az egyetemi hallgatókat megverték a rendőrök, futótűzként terjedt el a városban és az egyetemi ifjúság nagy tömegben gyűjte össze a központi egyetem kupolacsarnokában. A műegyetem részéről megjelentek dr. Kossutka János és ifj. Szita Kálmán professzorok, akik az ifjúság vezetőivel tanácskozásra vonultak vissza. Az ifjúság impozáns csendben és figyelemmel várta be a tanácskozás eredményét. Az egyetem körül lovasrendőrök cirkálták, beam az egyetem épületében azonban nem volt rendőr. A tanácskozás eredményeképen körülbelül negyedtizenegy óraikor kihirdették, hogy a rendelkezést tizenkettes bizottság veszi át, amely a Turul Bajtársi Szövetség, három tagjából, a Hungária három tagjából és a MEFHOSZ három tagjából áll és mindegyik egyesületnek egy-egy vezetőjéből. A bizottság pénteken reggel kilenc órakor tanácskozásra ül össze. Addig is az ifjúság tartózkodjék minden rendzavarástól, nehogy a rendőrségnek alkalmat adjon, hogy rámutathassanak, hogy az ifjúság ad okot az összetűzésre. A tizenkettes bizottság garantálja, hogy az inzultusokért a legfényesebb elégtételt szerzi meg. Velsov György és Bornemissza Géza csendre és nyugalomra intette az ifjúságot. Ezután az ifjúság szétoszlott. A tizenkettes bizottság az eredményt péntek délelőtt tizenegy órakor fogja az egyetemi hallgatóknak kihirdetni. Rendőri brutalitások. Márciustizenötödike hetvenötéves évfordulójának megünnepléséből az egyetemi ifjúság, mondhatni, egész tömegében, a legpéldásabb fegyelem szem előtt tartásával vette ki a részét. Mégis — félreértésből-e, vagy rosszindulatból — nem múlhatott el a nap anélkül, hogy Budapest utcáin ismét vér ne ömöljék és pedig keresztény, magyar ifjak, főiskolai hallgatók vére. Az egyetemi ifjúság hivatalos képviselőinek és Andréka Károly detektívfőnöknek alább közölt nyilatkozataiból kétséget kizáró módon kiderül, hogy az ifjúságot, a legcsekélyebb felelősség sem terheli. A vérlázító és felháborító eset megtorlása pedig nem állhat meg azon a ponton, hogy a tüntetés által felzaklatott indulatokra hivatkozva, apró hatalmi túlkapások, esetleg csak a parancsot teljesítő alantas közegek megbüntetésével elintézzük az ügyet. Mi igenis a legszigorúbb megtorlást követeljük, mert itt nem apró-cseprő utcai tüntetésekről, rendzavarásokról van szó, mi az ifjúság sérelmével nemcsak, hogy teljes mértékben azonosítjuk magunkat, hanem abban az egész keresztény, magyar közvélemény brutális sérelmét és a nemzeti gondolat egyenes arculverését látjuk. De hadd beszéljenek a jegyzőkönyvek il Turul Iraftársi Szövetség jegyzőkönyve a rendőri vérengzésről A Turul Bajtársi Szövetség az esti rendőri vérengzés tárgyában a következő jegyzőkönyvet vette fel: Jegyzőkönyv, felvétetett a mai napon az Egyetemi Turul Bajtársi Szövetség helyiségében az _ egyetemi ifjúságot a m. kir. államrendőrség részéről ért sérelme tárgyában. Ma, 1923. évi március 15-én a magyar egyetemi ifjúság a Petőfi-térről „A Nép“ és „Szózat" című napilapok szerkesztősége elé akart vonulni és ott éltetni a keresztény magyar sajtót. Útközben „Az Est“ szerkesztősége elé érkeztek. A szerkesztőség épülete elé érkezve az egyetemi ifjúság egy szembe jövő egyetemi csoporttal találkozott. A két csoport egymást lelkesen üdvözölte s együtt akarta útját folytatni. A bajtársi egyesületeknek csoportját épp úgy, mint a más után érkező egyetemi csoportot rendőri készültségek kísérték. Útközben, annak dacára, hogy a sétáló zsidó közönség meglehetősen provokatív magatartást tanúsított a felvonuló egyetemi csoportokkal szemben, az ifjúság részéről a lehető legnagyobb fegyelem volt tapasztalható. Az említett találkozásnál az Erzsébet-körúton, a New-York palota előtt, láthatólag „Az Est“ szerkesztőségének biztosítására kiküldött rendőrkészültség annak dacára, hogy a semmi néven nevezendő rendzavarás nem történt, csupán a találkozó ünneplő csoportok lelökésén üdvözölték egymást, a parancsnokló tiszt találkozó csoportoknak rohant és a szó legszorosabb értelmében letaposta az egyetemi ifjúságot. A rendőrség beavatkozását semmi néven nevezendő felszólítás nem előzte meg az oszlást illetőleg. A rendőrség közegei sapkákat téptek szét és a lehető legbrutálisabban viselkedtek. Az egyik egyetemi hallgatónőt megkardlapozták, fejéről a keresztény magyar ifjúság szimbólumát, a bajtársi egyesületek egyensapkáját letépték és szétszaggatták. Mindez az Erzsébet-körút kétes exisztenciájú sétáló közönségének jelenlétében történt. A földön fetrengő egyetemi polgárokat kardéllel ütötték, az okozott sérülések csaknem kevés kivétellel súlyosabb természetűek. A rendőrség itt nyilvánított brutális viselkedésére igen jellemző adat az, hogy egy műegyetemi hallgatót, akit a földre tiportak, karddal úgy arcul vágtak, hogy vér borította el a szemét. Itt megjegyezzük, hogy e piszkolódó kifejezésektől kísért brutális támadássorozatot a rendőrkészültséget vezető aranyparolis, kétségenkívül szemita arcjellegű rendőrtiszt kezdtemeg a kezében levő ólmos bottal, amellyel egy egyetemi polgárnőt fejbevágott. Kürschner Lajos DEFHÉ-tag előadása szerint ezután a következők történtek: Egy kisebb csoport a Király utcából kiindulva, „A Nép“ és „Szózat“ "szerkesztősége felé folytatta útját, hogy hazafias lelkesedésének adjon kifejezést e lapok iránt, melyek a magyar ifjúság ügyét mindenkor a legnagyobb szeretettel karolták fel. Jtc. zárt osztagok. A szerkesztőség elé érkezve, a „Szózat“ főszerkesztője, dr. Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő beszélt az ifjúsághoz, tekintettel arra, hogy nagy csőcselék verődött össze, az egyetemi ifjúság saját elhatározásánál szétoszlott, öt tag azonban felment a szerkesztőségbe, hogy két sebesült bajtársuknak a „Szózat“ szerkesztőségének orvos tagja, dr. Pfeiffer Miklós első segélyt nyújtson. Az ifjúság szétosztása közben, amely önként és a legteljesebb rendben történt, a Kormányzó Úr öfőméltósága iránti hódolatának adózva lelkes éljenzésbe kezdett. Ezután a deputációba küldött öt egyetemi hallgató közül a ,.Szózat“ szerkesztőségéből való távozásuk alkalmával a rendőrség közegei hármat letartóztattak és elhurcoltak. Ezeknek további sorsáról jelen jegyzőkönyv felvételekor semmi hír. A feloszlott ifjúságot három lovas és három kerékpáros rendőr kisérte, ügyelve a rendre. Kmft. Andréka Károly főkapitányhelyeates a következőket mondta: Andréka Károly főkapitányt helvette a nyilatkoznia . A Petőfi-téri ünnepély háromnegyed hat órakor ért véget, melyen körülbelül öt-hatezer ember vett részt. Az ünnepély végével a szétoszlás simán ment végbe. Mintegy ezer ember a Kossuth Lajos utca felé vonult, kik után állanidóan rendőri készenlét haladt. A tömeg egy része különvált és az Esterházy utcában vonult felfelé. Az Astoria előtt úgy látszott, mintha a szétosztás teljes lett volna. Körülbelül háromszáz ember azonban különvált a tömegből és Az Est ellen vonult tüntető menetben. Az Est előtt találkoztak az ifjúságnak azzal a csoportjával, amely a Wesselényi utcán át jutott ki az Erzsébet körútra. Ott egy kisebb rendőri készültség szétosztásra hívta fel a tüntetőket. Miután a tömeg a felszólításnak nem tett eleget, segítséget kértek a VII. kerületi kapitányságtól, ahonnan nagyobb készültség vonult ki. Az így megnagyobbodott készültség parancsnokának többszöri felszólítására sem oszlott szét a tömeg, erre a rendőrség kardot rántott és a tüntetőket szétverte. A tüntetők egy része a körút végén újra összeverődött és innen ment a Stádium elé, ahol szimpatikus tüntetést rendeztek. Innen a tüntetők rendőri beavatkozás nélkül szétoszlottak. A rendőröket a VII. kerületi kapitányság helyettes vezetője, Kalmár, rendőrfőtanácsos és Saly főfelügyelő vezette az egyetemi ifjúság ellen. Kiderül azonban ebből a nyilatkozatból is, amit nem győzünk eléggé hangsúlyozni, hogy az ifjúság részéről semmiféle rendzavarás nemtörtént, — kérdezzük tehát, mi okból kellett a példás rendben haladó, egyetemi hallgatóságot szétoszlásra szólítani? Szemtanúk állítása, szerint azonban a rendzavarás és provokálása körül az idegen érzelmű közönség részéről kezdődött, amely a diákok felé gúnyos és gyalázó szavakat kiabált. Mi lett volna természetesebb, minthogy az ifjúság — ereje tudatában puszta, tíz körmével esik neki a gyalázkodó zsidóknak — s ki találna akár ebben is csodálatraméltót? Azonban nem ez történt. Az ifjúság megelégedett avval, hogy az Est és a többi Klein Armmnféle lapok háza előtt megbotránkozásának ae érthető ellenszenvének adjon kifejezést. Erre jött az attak, a kardlapozás és a gummibolt. Tehát már ott tartunk, hogy a magyar egyetemi ifjúság ellen a rendőrség teljes erejével lép fel akkor,ha egy zsidólap Az Este épülete előtt egy pár, a baloldalnak nem tetsző kifejezéssel él? Nem a mi hivatásunk az, hogy az ügy egészen apró és lényegileg jelentéktelen részletét kibogozzuk, ezt majd elvégzi a hivatalos vizsgálat, mely nem hozhat más eredményt, mint a bűnösök legpéldásabb megbüntetését. Nem állhatunk meg azonban ennél a pontnál sem. Az ilyen esetek ismétlődése ellen nem látunk más biztosítékot, mint azt, hogy a fővárosi rendőrség tisztuljon meg végre teljesen azoktól az dlefinektől, melyek annak egész idegen karaktert és nemzeti gondolattal jóformán ellenséges szélemet kölcsönöznek. Mi tudjuk, hogy az egész doglog nem Nádassy országos főkapitány tudtával vagy intenciói szerint történt, annnál inkább meg vagyunk győződve, hogy a vizsgálat a teljes pártatlansággal és szigorral folyik le. A Krausz Illését (ma Kalmár néven rendőrfőtanácsos) tatársaik nem tűrhetők meg abban az egyenruhában, amely a magyar nemzeti állam rendfenntartó hatalmát volna hivatva jelképezni, a rendőrtiszti karban éppoly kevéssé van helye a bevándorolt fajhoz tartozóknak, mint bárhol együtt, ahol a magyar nemzeti gondolat és az izzó fajszeretet kell, hogy domináljon. Ezek az elemek, a rendőrség tisztikarának ilyen heterogén összetétele teszi lehetővé, hogy, ugyanakkor, midőn az ifjúság nyomorának enyhítéséhez az ország kormányzója és a főméltóságú asszony az utcai urnáknál való személyes megjelenésükkel járulnak hozzá, pár óra múlva ugyancsak az ifjúságnak egy részét brualizálhatja; a rendőrség minden indokolás nélkül, csak azért, mert az hitet mer tenni magyar fajsága, tüzes élniakarása mellett. Zsilinszky Endre képviselő, lapunk ££ szerkesztője még az éjszaka folyamán felkészeste Nádosy Imre országos főkapitányt hegy tőle a Szózat szerkesztőségéből távozó öttagú diákküldöttség letartóztatása ügyében felvilágosítást kérjen és azt a választ kapta, hogy fii a csak MM mm Magéért .