Szózat, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-10 / 80. szám

1923 ÁPRILIS 10 KEDD Emlékezzünk! Ma négy éve, hogy a sárospataki „ellen­­forradalmárok“ közül újból áldozatául esett egy fiatal magyar gazdaember a vörös hóhérok vérszomjának. Riskó István a Sá­toraljaújhelyen megtartott párperces tör­vénykezési eljárás eredménye gyanánt a Kossuth-szobor előtt felállított akasztófán szenvedte el becstelen kezektől azt a halált, mely csak a legembertelenebb bűnökért és csak a legaljasabb bűnösöknek jár ki. Az ő bűne az volt, hogy férfiasan feszítette szembe mellét a vörös zsidó uralomnak. A gaz terrorral megfélemlített és otromba jel­szavakkal elkábított tömeg, mely kész esz­közévé sülyedt az idegen fajtához tartozó hatalmasságoknak, magára hagyta őt: el kellett buknia. Ártatlanul elomló vére a legszörnyűbb megtorlást követeli gaz gyil­­­kosaira, akik közül a legnagyobb bűnöst eleddig még nem érte el az igazságszolgál­tatás keze. Mi természetesebb, mint hogy a „vádbiztos“, aki különben fiatalkorú zsidó­­kölyök volt, ma kív­ül az országon a többi emigránsok között élheti életét és onnan lesi az idők jobbrafordulását. Emlékezzünk! — Meghalt Kinsky Nóra grófnő. Egy kis sziléziai faluból gyászos halálhírt hozott a pos­ta. Gróf Wi­ezek Ferencné, Kinsky Nóra grófnő a sziléziai Poruba községbe március huszonha­todi­kán­­ elhunyt. A fiatal grófnő, akinek várat­lan halálhíre könnyet lop minden orosz rab­ságot járt magyar ember szemébe, a hadifog­ságban szenvedőknek valóságos őrangyala volt. Mint a Vöröskereszt Egylet kiküldöttje, végig­járta az oroszországi hadi­fogolytáborokat , minden csüggedő számára volt egy-egy vigasz­taló szava. Őrhelyét a kommün alatt sem hagy­ta el. Mint egyszerű betegápolónő enyhítette idegenben élő véreink szenvedéseit, s mivel az oroszok kémet láttak benne, sok üldöztetésben volt része. — Megkoszorúzzák gróf Széchenyi István sírját. Sopronból jelentik. A soproni napila­pok cikkekben emlékeznek meg gróf Széchenyi István halálának hatvanharmadik évforduló­járól. Kedden, április tizedikén, a temetés év­fordulóján koszorút helyeznek a cenki sírra. — Az egyetemi ifjúság gazdasági szervezkedése. A mit?M­agyar egyetemi ifjúság életerős gazdasági szervezete, a Keresztény Főiskolai Hallgatók Centrum Fogyasztási Szövetkezete április hetedikén tartotta meg harmadik rendes közgyűlését. A gyűlés, melyen dr. Szily Kálmán egyetemi tanár, Bornemissza Géza, a Centrum igazgatója, Kiss Vilmos, a Hangya igazgatója és Csurgó József mon­dottak lelkes beszédeket, illetve beszámolókat, sikeres ké­pet nyújtott arról a gazdasági szervezkedésről, melyet derék egyetemi­ ifjúságn­ak folytat. A­ jelentésekből meg­tudtuk, hogy ifjúság úri d­ivat üzemet, cipőüzemet és ka­­lapüzemet tart Tai, s nemsokára már nyomdával és varró­­műhellyel is szaporítáni üzemei számát. A diákság szövet-­, kezete ezenkívül Budapesten öt főüzletet, vidéken pedig három fiókraktárat tart fenn. Az üzemek és üzletek fault évi összforgalma meghaladja a százhúsz millió koronát. A beszámolók hálával említették meg az OKIK-t, mely kedvező feltételű kölcsönökkel és a Hangyát, mely jelen­tős árukészlettel segítette elő ifjúságunk dicséretes tö­rekvését. — Nem eresztenek be zsidó hallgatókat az oláh egyetemekre. Bukarestből jelentik: Az összes oláh egyetemek és főiskolák hallgatói Bukarestben együttes gyűlést tartottak, s­ me-­­­lyen elhatározták, hogy a zsidó hall­ontók­et az­­ egyetemekre mindaddig nem eresztik be, min a­ kormány a numerus clausust el nem rendeli. A zsidó hallga­gók a rendőrségtől és a katonaságtól kértek védelm­et. — Tea a svájci gyermeknyaraltatási akció vezetőjének tiszteletére, budapesti református egyház a Lorántffy Lzsnzeánna Egyesület és a Református Nőegylet teaeszér­e rendezett Irlet­­Károly zürichi református lelkész tisztele­­tére. Irlet Károly, a svájci gyermeknyaraltatási akció lelkes szervezője tette lehetővé sok ezer magyar gyermek, fejletedre való különbség nélkül svájci nyaraltatását. Az ünnepélyen résztvett, a protestáns társadalom számos tagja Ravasz László református püspök magasszárnya­lású beszédben üdvözölte magyar, majd német nyelven a puritán kis apostoli munkát végző Irlet Károlyt. Kovács J. István bibliai magyarázattal csalt könnyeket a hallga­tóság szemébe. A műsor számai között szerepelt Missner Aranka operaházi művésznő. Grill, Lola, a kiváló szavaló­­művészn­ő, "Molnár Imre, a magyar dalnak legkiválóbb regőse és Beriny­ János z­on­gora­művész eldr­dált?.. Az I .énikszámokat Béla kísérte ro-vorop s TMmm­eknek’ése fejezte be a lélekemelő finnen égőt, amely fohászt a szeretettel qs vsrít:- Tileb Kir| ‘:— Vérrel... Murinoviek Jenő főkapitány , ma a főváros közigazgatási bizottságában be­­­­jelentette, hogy a rendőrség veeztői intézked­­t­­ek a destruktív sajtótermékeknek a rendőrség­­ hivatalos helyiségeiből való kitessékelése ér­dekében. Egyetlen szó, egyetlen hang tör fel csak belőlünk e hír hallatára: „Végre!“ Végre, annyi idők után rájöttek a rendőrség vezetői arra, hogy az „Az Est“ és társlapjai, amelyek oly megindult könnyzáporral mosogatták, vi­gasztalták Kun Bélának fájdalmas kék folt­jait, amiket az egészséges erkölcsi érzékű, ke­­mény magyar öklű re­ndő­zegén­yek felháboro­dása bélyegzett rája, még most is ugyanazo­kat a könnyeket sírja — és jaj annak, akit a könnyek fertőző mérge megmar. Az utóbbi időben nagyon féltettük rendőrségünket, mert Esték duzzadt könnyzacskójából túl sokszor hullott rája védelmet siró zápor. Most végre­ végre megérezték a Lánchíddal szemiben is, hogy az Esték könnyei, sorvasztó méreg, amely lankadtra puhítja a kart, melynek ütni kel, ha rá kerül a sor azokat, akikért ma Klein Árminnak csak burkolt, de annál őszintébb fájdalomból sarjadzó könnyei vannak. — Jolanda hercegnő esküvője. Rómából je­lentik. A lapok részleteket közölnek az olasz királyi család legidősebb leányának, Jolandá­­nak gróf Calvi de Bergeloval történt esküvő­jéről. Az esküvői menet a királyi szülők lak­osztályából indult el. A polgári esküvőt a nagykövetek fogadótermében tartották. A menyasszonyt a király vezette a zsúfolásig megtelt terembe, ahol Mussolini miniszterel­nök a kormány élén faseista öltözetben jelent meg. Az egyházi szertartást a Paolini-kápol­­nában Monsignore Beccaria végezte. Jolanda hercegnő esküvője alkalmából több mint két­ezer cseresznye-, orchidea- és narancsvirágok­kal teli kosarat kapott ajándékba. A király az esküvő alkalmából általános amnesztiát adott, de ebben nem részesülhettek azok, aki­ket szökés vagy árulás miatt ítéltek el. * yj&­r J&r írer j&r ysr z^r yvr tw­­yr te Ha nemzeteket egyes személyekkel V t hasonlítunk össze, akkor a nemzetiség . te nem egyéb, mint rokonok közti szeretet, y V barátság s a familiabeli becsület fenn- , A tartását eszközlő ébredség; ha pedig mé­­yí­é lyebben tekintjük, akkor az emberi lény í fa minden ereibe s lelke legbelsőbb rejtő­ .­­ kibe szőtt természeti tulajdon, melyet az­­ önbecs megsemmisedése nélkül szinte oly A te lehetetlen kiirtani, mint bizonyos, hogy '■}­s a szív kiszakittatása után világunkon­­ te többé élni nem lehet. Fi . Gróf Széchenyi István. te Asií A<sr A>t£. SKC. Ma: A>S£ — Kiütéses tifuszmegbetegedés a főkapi­tányságon. Hétfőn éjjel a fertőtlenítő intézet emberei megjelentek a főkapitányság épületé­ben és a II. emelet 211. számú helység három szobáját fertőtlenítették. Ez a három szoba a Pettendy-detektívcsoport hivatalos helyisége, amelynek fertőtlenítése azért vált szükségessé, mert a csoport Vadász Antal nevű tagja ki­ütéses tífuszban megbetegedett. A detektív ál­lapota rendkívül súlyos, tegnap lett rosszul a hivatalában, a rendőrorvos vizsgálta meg és éppen ezért hétfőn éjjel a rendőrorvos hivatali helyiségeit is dezinaciálták.­­ Az oláhok betiltották a szerzetesrendek működését. Az oláh kamara és szenátus a kor­mány részéről beterjesztett, törvényjavaslatot fogadtak el, amely Románia területén letele­pedett valamennyi egyházi rend működését be­tiltja, a görög keleti és görög katolikus fele­kezetiek kivételével. Az ellenzék egy részén kívül a nemzeti kisebbségek képviselői a tör­vényjavaslat ellen szavaztak. A törvény a ben­cések, minoriták, piaristák és irgalmatok rend­­házait sújtja, amelyek pedig, amióta Romániá­ban kereszténység van, áldásos tevékenységet fejtettek ki. — Házasság. Szőke Gyula, a Magyar Táv­irati Iroda szegedi fiókjának segédszerkesztője vasárnap eljegyezte Török Etelkát, Török József szegedi földbirtokos leányát. — Kép az utcáról. Hitközségi elnököt te­metnek. Kivonult a rendőrség teljes díszben, hogy minden rendzavarást megakadályozzon. — Tessék fölmenni a járdára — kiált a rendőr egy kélemandlis vidéki magyarra. — Hát aztán már mér’? — kérdi sértődöt­ten a magyar. —­ Nem látja? — szól a rendőr odaintve a díszes temetés felé. — Magyarország legelső zsidóját temetik. — Bár temetnék már ilyen díszesen az­­ utolsót, — mondja busán a magyar­, felballagva a járdára. —­ Ubi bene, ibi patria. Prágából jelentik: Vasárnap Prágába érkeztek a­ bécsi zsidó fő­iskolai hallgatók kiküldöttei és a közoktatás­­ügyi minisztériumban kérték, tegyék lehetővé a bécsi főiskolák zsidó hallgatói egy részének, hogy tanulmányaikat r­eh fői ’--dékon enht­­taP'fr 'Mí, mert s bérei ' ”f - - •’ kodé autoreftáts irányzat miatt mmn tanút* — Idill a főváros közgyűlésén. Annak, hogy a főváros közgyűlése a nagy haranggal, dobbal, síppal reklámozott Borovitz-féle álbizalmi in­dítvánnyal szemben Csilléry András javasla­tát egyhangúan fogadta el, érdekes és jellemző erővel világító háttere van. Az ellenzék ugyanis csúfos kudarca láttán egy szálig meg­szökött a végső szavazás elől, de ezt a vissza­vonulást természetesen nem szemérmes szé­gyenkezés, hanem egy sokkal drasztikusabban megnyilatkozó körülmény siettette. Ugyanis még a névszerinti szavazás alatt megjelent a kormánybizalmat játszó városházi demokrata­­csintalanok között legfőbb politikai lelkisme­­retük, zord Rassay­ atya személyében. Nagy jön a megszeppenés a ferdén villogó szemrehá­nyás megjelenésekor s ez a megszeppents der­medt rémületté fogyott, midőn a lelkiismeret vésztjósló nyugalommal ezt kérdezte: — Ki csinálta ezt a marhaságot? A fő játékkitaláló Marrell-gyerek dadogva mutatott a Horovitzra, aki viszont szepegve erősített®, hogy őt csak beugratták... A vége persze nagy hadd­ el-hadd lett, a gyerekek sietve oldalogtak el a szirózsa minden irá­nyába, csak egy bátor szaladó kiáltott vissza csúfolóz­va Raskay-papa felé: — Ne hencegjen! Már maga is megbukott taktikából! — Egymás közt. Weisz és Grün beszélget a kávéházban: — Nézze Weisz, csináljon nekem egy szívességet­ ? ? — Jelentsen föl engem a rendőrségen, hogy százmillióval nem tudok elszámolni. — Megbolondult? Azt akarja, hogy becsuk­­­­ják? Azt hiszi, olyan jó a rendőrségen?­­. — Nézze Weisz, maga nem egy okos ember.­­ Háromszázmillió korona kosztpénz és részvény , van rábízva a bizományi üzletemre. Maga föl­jelent, betesznek az újságba, engem letartóz­tatnak és­­ másnap az összes hitelezőim és megbízóim kiegyeznek ötven százalékra. A­­ rendőrségről elbocsátanak, kerestem az üzleten­­ százötvenmilliót és maga kap tőlem két száza­lék. Was?... — A közkórházi orvosok elmaradt segélye. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Látszólag nem nagy jelentőségű ügyet hozunk e levél kereté­ben a nyilvánosság elé, mégis mivel pár száz intelligens embernek jóformán létkérdéséről van szó, szükségesnek tartjuk a figyelmet fel­hívni azokra a visszás állapotokra, amelyek a közkórházi orvosi személyzet javadalmazása körül fennállanak. Ezek a, nagyobbára fiatal­­emberek, akiket napi foglalkozásuk akkora­­ munká­val terhel, hogy semmiféle mellékjöve­delem után nem járhatnak (mert kórházi be­osztásukkal együttjáró esetleges magánjöve­delmek ma már legnagyobbrészt csak legenda­­számba mennek­, anyagilag egészen különös módon dotáltatnak. Legkeve­sbben tudják azt, hogy egy-egy ilyen orvos, akik között a hábo­­rú a veszteség következtében tekintélyes szám­mal vannak idősebb és hosszú orvosi gyakor­lattal bíró emberek is, azonkívül, hogy lakást és teljes ellátást élveznek, havonként összesen 6000, mondd és h­old hatezer korona készpénz­fizetést élveznek. Ennek alapján éppen egy esztendei szolgálat kell ahhoz, hogy egy öltö­zet ruhát csináltathassanak maguknak, de csak abban az esetben, ha évközben egy krajcárt sora költenének el fizetésükből. Ma azonban az a helyzet, hogy ez a fizetés az igények abszolút lefokozása mellett is, alig elegendő valamire. Emellett még se hite, se hamva a márciusi rendkívüli segélynek, amelyet az egyéb köz­­szolgálati alkalmazottak már rég el is költöt­tek, éppen így a kedvezményes ruhaszövetet és cipőt is csak ígéret formájában mondhatják az orvosok magukénak, ígéret formájában, mely Isten tudja mikor kerül beváltásra. Ér­demesnek tartjuk még megjegyezni, hogy az összes rendkívüli segélyeknek amúgy is csak ö­tven százalékát kapják az orvosok, hivatko­zással az általuk élvezett természetbeni jöve­delmekre. Nem akarunk mi felelőssé tenni sen­kit, nem kívánjuk, hogy ebből a panaszból bár­kire is hátrány háramozék, egyedül azt sze­retnék, h hogy ha már helyzetünkön javítani nem lehet, legalább a kijáró és — azt hisszük — megérdemelt illetményeinket folyósítsák. Ed­digi kéréseink, melyek a visszás állapotok ja­vítására irányultak, még csak feleletet sem nyertük az illetékesek részéről. Azt hisszük azonban, hogy az a pár száz intelligens fiatal­ember, akiknek nejében a fentieket elmondot­tuk, megérdemel legalább annyit, hogy de már különösebb jóindulatra nem is tarthat számot, legalább ne kezeljék ügyeiket határozott rossz­­akarattal azok, akik azokat intézni hivatottak. Soraink közzétételéért hálás köszönettel: több kórházi m­asadorvos. — Aldltottak három­ zsidó sajtóterméket. A kertieké. (Ifilmi miniszter mtvelvonta a postai szállítás sorz­it Jászt Oszkár „Magyar Kálvária, magyar feltámadás“ eim­ű­ könyve Mü­nchenben .Magyariens Schuld. Ungarns Stihne L­eint alatt mostjelent németnyelvű átdolgozásától, továbbá Biró Lajosnak Bécsben „A zsidók u­ja~ címen megjelent könyvétől. x Arany-, ezüst, és platinabeváltás IV„ Vármegye-utca 7. Pénztári órák 9—5-ig. * Sa­ rt entek^ben! Ha használt férfiruháil ' . l’er- '' or*-» ’’L. U­­terj li h. (»I­un. Ute a.„a nottenberget, .(Urály-utca 40. Teré­' ' t — t 1849. Az igaszegi fényes győ­zelem után Görgey megbízta Aulich­ot a Pestre szorult el­lenséges hadak szemmeltartá­­sával, maga pedig Komárom felszabadítására indult. Az osztrákok, Götz tábornok pa­rancsnoksága alatt, Vácnál útját akarták állani a magyar seregnek. És kevesen múlt, hogy Klapka valamennyiüket a Dunába nem szorította. Az ütközet folyamán, amely is­mét a honvéd fegyvereket koszorúzta meg, Götz tábornok súlyos sebesülten fogságba esett, de már alig élt néhány órát. Görgey nagy katonai pompával temettette.

Next